A közelmúltban ismét napirendre került az egykori Magyar Királyi Kúria és Királyi Ítélőtábla Kossuth tér 12. szám alatti épületének sorsa. A műemlékké nyilvánított neoreneszánsz palotában az elmúlt évtizedekben sorra váltották egymást a különböző hivatalos szervek, múzeumok és galériák. Falai között 1974 óta működik a több mint 135 éves múltra visszatekintő Néprajzi Múzeum. A Legfelsőbb Bíróság elnöke azonban a közelmúltban visszakérte a Kúria épületét az igazságszolgáltatásnak.

AZ IGAZSÁGÜGYI PALOTA HOMLOKZATI KÉPE, ELŐTTE PARKKAL, 1896-BÓL.
FORRÁS: FSZEK BUDAPEST-GYŰJTEMÉNY

Száztizenhét évvel ezelőtt született Kabay János (Bűdszentmihály, 1896. december 27.–1936. január 29.), a magyarországi morfingyártás atyja, az Alkaloida Vegyészeti Gyár alapítója.

Az erzsébetvárosi Huszár utca 7–9. szám alatti telken 1935-ben nyílt meg a Dreher–Haggenmacher Serfőző Rt. által alapított Hági söröző, amely nevében is utalt a céget létrehozó családra. A Keleti pályaudvartól néhány száz méternyire található, három utca által határolt épületegyüttes megóvásával kettős célja volt a műemléki hatóságnak, hiszen 2003-ban a hajdan itt működő híres söröző historizáló stílusú homlokzata mellett a telek beépítését is védelem alá helyezték.

Buda elfoglalásának évében, 1541-ben a sárvári nyomdában jelent meg az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv, Sylvester János Újtestamentum-fordítása. Az 1536-ban alapított nyomda másik fennmaradt kiadványa a Grammatica Hungarolatina, Sylvester latin nyelven írt magyar nyelvtana, amelyben elsőként tette tudományos vizsgálat tárgyává nyelvünket. A XVI. század első felének egyetlen magyarul nyomtató műhelyének anyagi fedezetét Nádasdy Tamás biztosította, aki tehetséges politikusként a kultúra pártolását is kiemelt feladatának tekintette. A Nádasdy család mecénási tevékenységének eredményeit mutatja be a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum 2013-ban nyílt időszaki kiállítása, amit – dolgozatom anyaggyűjtéséhez kapcsolódóan – személyesen is megtekintettem.

SYLVESTER JÁNOS EMLÉKPADJÁNÁL A SÁRVÁRI VÁRKERTBEN

A Paulay Ede utca 33. szám alatt álló kétemeletes ház alig emlékeztet már évtizedekkel ezelőtti önmagára. Betört ablaküvegek, omladozó vakolat, falból kiálló elektromos vezetékek, rozsdamarta vaskorlátok látványa fogadja azokat, akik bemerészkednek az életveszélyes állapotú falak közé. Az Új Színház szomszédságában álló, idén 190 éves épület csak úgy menekülhetne meg a teljes pusztulástól, ha sikerülne vevőt találni rá. A befektetők azonban nem tolonganak Terézváros egyik legérdekesebb múltú lakóházának megvásárlására.

Kvasz András neve a magyar repülés történetének lelkes kutatóin kívül másoknak aligha mond valamit. Pedig az éppen 130 éve, 1883. november 21-én született derék aviatikust nem csupán az 1910-es évek egyik legkiválóbb és legmerészebb pilótájaként tartják számon: munkásságához fűződik az első magyarországi bemutató repülések megszervezése is.

BALRA: A REPÜLŐTÉREN, KÖZÉPEN KVASZ ANDRÁS, JOBBRA: EGY LAP A PESTI NAPLÓ ALBUMÁBÓL. FORRÁS: FSZEK BUDAPEST GYŰJTEMÉNY

Az Országház utca és a Petermann bíró utca sarkán, a budavári önkormányzat épületével átellenben található egyszintes ház homlokzata egy különleges műalkotással vonja magára a szemlélődő figyelmét. Az első emelet magasságában, a félköríves ablak alatt oldalán fekvő, elmélyülten imádkozó apáca majdnem ember nagyságú szobra látható, félig befalazva a téglavörösre festett ház két párkánya közé.

A belvárosi Régiposta utca 15. számú lakóházának falán különleges randevúnak lehetünk szemtanúi. A téglalap alakú, képkeretszerűen körülhatárolt földszinti falsíkokon egy-egy mitológiai jelenet elevenedik meg Léda, Zeusz, Hermész, Dionüszosz és Aphrodité ábrázolásával.

A Király utca 11. számú házban lakó idősebbek még bizonyára emlékeznek az 1956-ban történt nagyszabású renoválásra. A homlokzat felújításakor a vastag vakolatréteg alól évekkel korábban befalazott egyedi domborműveket szabadítottak fel. Hogy elrejtésükre pontosan mikor és milyen érthetetlen okból került sor, talán senki nem tudja már. Annyi viszont bizonyos, hogy a háromemeletes épületen látható tíz relief története valamikor a XIX. század első évtizedeiben kezdődött.

Amikor a török hódoltság alatti időszakban a budai Várba igyekvő utas elérkezett a város egyik fontos kereskedelmi csomópontjánál épült Bécsi kapuhoz, nem mindennapi látvány tárult a szeme elé. A szigorú őrséggel védett, boltozott vaskapun bámulatra méltó fegyverek és szerszámok csüngtek lefelé: buzogányok, pajzsok, sarkantyúk, parittyakövek, egy hatalmas páncél és lándzsával átlyukasztott ekevas.

A Ferenciek terén álló templomban mintha megállt volna az idő. XVIII. század elején épült tekintélyes falai, homlokzati szobrai és barokk stílusú díszei alig változtak valamit az elmúlt három évszázad folyamán. Története visszanyúlik a XIII. századra, felszentelésére azonban csak 270 évvel ezelőtt került sor.

FORRÁS: A REFORMKORI BUDA-PEST CÍMŰ KÖNYV

A várbéli Lovas út 37-es számú házával szemközt két embernagyságú emléktábla is beékelődik az Esztergomi rondella falába. Az egyik mészkőből készült domborművet még 1934-ben, Buda töröktől való visszafoglalásának két és fél százados évfordulóján állították. Felirata két nyelven hirdeti, hogy 1686. szeptember 2-án éppen ezen a helyen nyomult be a várba a Buda felszabadításáért harcoló háromszáz spanyol hős. A szöveg fölött három kőből faragott címer – egy spanyol, egy budai és egy magyar – ékesíti a gazdagon díszített, borostyánnal félig benőtt reliefet. Az Esztergomi rondella e falrészlete egy másik, 2000-ben elhelyezett kőtáblát is őriz, amellyel a magyar és az autonóm katalán kormány a Buda visszavívásában részt vett katalán harcosoknak állít emléket.

Pilismarót központjában, a Rákóczi út 19. szám alatt található Heckenast Gusztáv romantikus stílusú villája, amit 1860 körül a kor egyik legjelentősebb építésze, Feszl Frigyes tervezett. Különös furcsasága a sorsnak, hogy – a hagyomány szerint – éppen itt, a forradalmi Nemzeti dal nyomdászának udvarában fogalmazta meg Deák Ferenc a kiegyezés tervezetét. Heckenastnál megfordult többek között Arany János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór, Eötvös József és Gyulai Pál is.

A 700 méter magas Dobogókő a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának, majd az abból alakuló Magyar Turista Egyesületnek is egyik kedvenc kirándulóhelye volt. A nagy forgalom miatt már 1889-ben felmerült a menedékház építésének gondolata ezen a helyen. Prokop Géza erdész telkén 1897-ben épült a Pfinn József által tervezett kétszobás, 10-14 személy befogadására alkalmas faház, amelyet 1898. június 5-én avattak fel. A turistaházat az egyesület elnökéről, báró Eötvös Lorándról nevezték el.

A két kőszobor 1894 óta őrzi a belvárosi Kossuth Lajos utca 14–16. számú lakóház bejáratát, egyben az első tulajdonos, Wagner János (1813–1904) építész munkásságának emlékét. A kapu felett, az első emeleti ablakok között látható angyalkák egyike tervrajzot ábrázoló táblát, társa a mérnöki pontosságot szimbolizáló vonalzót és körzőt tart a kezében.

A József Attila utca 24-es számú házának sarkán, az első emelet magasságában különleges, színes mozaikkép vonja magára a gyanútlan szemlélődők figyelmét. Rajta arannyal bevont ruhát viselő angyal nyújtja óvó kezét egy asszony és kislánya fölé, a mozaik két oldalán pedig egy-egy életnagyságú női fejszobor tekint szomorúan a távolba.

Csak aki felemelt fejjel sétál végig a Váci utcán – és ne tagadjuk, van ebben némi kockázat –, fedezi, fedezheti fel a reneszánsz öltözékbe bújtatott szoborlovag daliás alakját a magasban, ahová már bizonnyal csak bátortalan hangfoszlányok jutnak el a korzózó város zsivajából. Ránk szegezi szúrós tekintetét, már-már lépésre emeli súlyos kőlábait, talán hogy leereszkedjen az emberek közé, és meséljen az elmúlt évtizedekről.

A Váci utca 10. számú ház lépcsőházának földszintjén fején kosarat tartó, hófehérre festett szoborlány tekint ki a vasráccsal lezárt kapun. Több évtizeden át formálódott a belvárosi épület, amelynek első emelete 1800 körül készült el, a második és harmadik emeletet pedig valamikor az 1840-es években építették rá.

A Veres Pálné utca 17-19. számú épület díszes kapubejárata fölött latin és cirill betűs felirat hirdeti, hogy hajdanán ezen a helyen működött a Magyarországon élő szerb ifjak kollégiuma, a Tökölyanum. A szerb templomtól néhány lépésnyire található ház múltjának egy-egy szelete – három domborműnek köszönhetően – a homlokzatról is leolvasható. A második és harmadik emeleti ablakok között még az építéskor helyezték el azt a három reliefet, amely egy-egy nevezetes eseményt idéz fel az intézet több mint másfél évszázados történetéből.

A falusias Belváros alacsony, többnyire földszintes házait a XIX. század elejére egy-két emeletes épületek váltották fel. Ennek a szép, harmonikus városképnek ma már sajnos csak a nyomaival találkozhatunk: egy-egy apró házacska őrzi mindössze a kétszáz évvel ezelőtti Pest hangulatát. Az egyik ilyen kicsiny épület az 1815-re elkészült Nyáry Pál utca 8. Korábbi vagy vele egyidős, épségben fennmaradt lakóház öt-hatnál több nem akad Pesten.

A Fő utca 20. számú egyemeletes palota nemcsak Buda legrégebbi épületeinek egyike, de a környék legdíszesebb műemlék lakóháza is. Története Mátyás király koráig vezethető vissza, amikor a Pala utcai oldalon és ezen a telken még apró vályogviskó állt.

A vízivárosi Corvin tér keleti oldalának kicsiny házai udvarukkal a Duna, bejáratukkal és mutatós homlokzatukkal pedig az utca irányába fordulnak. Az évszázadokkal ezelőtt épült, s azóta többször átalakított épületek szinte mindegyike magán viseli a múlt emlékeit, díszítései kapcsolódnak a tér hajdani és mai névadóihoz. Az 5. számú ház archaizáló domborművei például Mátyás királyt jelenítik meg, a néhány lépésnyire található 2. számú ház bejárata fölötti zárókő pedig Corvin János kedvelt madarát, a hollót ábrázolja.

Amikor a svájci származású, ám hazánkban meggazdagodott molnár, Haggenmacher Henrik (1827–1917) megbízta Lotz Antalt egy ötemeletes gőzmalom építésével, rossz álmában sem gondolta, hogy a méregdrágán felhúzott épületkomplexumot három évtizeddel később bontásra ítéli az idő. Az akkori Tüköri gát–Honvéd utca–Balaton utca–Szemere utca által határolt hatalmas telken 1865 őszén kezdtek hozzá a tekintélyes malom felépítéséhez, és két év múlva már teljes pompájában várta az őrlésre váró gabonát a Haggenmacher-féle üzem.

Aki először veszi szemügyre a Corvin tér 4. számú épület homlokzatát, valószínűleg nem is sejti, hogy az ablakok alatt és fölött elhelyezett apró domborművek Mátyás királyt, illetve egy alkimistaműhely berendezését ábrázolják. Magyarázó felirat és útbaigazítás híján csupán régi újságokra és iratokra hagyatkozhatunk, ha szeretnénk megfejteni, mikor kerültek az egyemeletes vízivárosi ház falára, és milyen kapcsolatban állnak egymással az aprólékos munkára valló reliefek.

„A Sörház utca Pest szabad királyi város első és legrégibb serfőzőházáról kapta nevét. A mai Újvárosháza helyén állott serfőzőházban a város 1698-tól 1825-ig tartotta fenn serfőzői jogát.” Egy évszázados utcanév, egy erősen megkopott mozaikberakásos emléktábla és a fenti néhány soros magyarázó szöveg: csupán ennyi emlékeztet Pest egyik első és legrégibb intézményére, a pontosan 117 évig fennálló serfőzdére.