A Veres Pálné utca 17-19. számú épület díszes kapubejárata fölött latin és cirill betűs felirat hirdeti, hogy hajdanán ezen a helyen működött a Magyarországon élő szerb ifjak kollégiuma, a Tökölyanum. A szerb templomtól néhány lépésnyire található ház múltjának egy-egy szelete – három domborműnek köszönhetően – a homlokzatról is leolvasható. A második és harmadik emeleti ablakok között még az építéskor helyezték el azt a három reliefet, amely egy-egy nevezetes eseményt idéz fel az intézet több mint másfél évszázados történetéből.

A pesti kollégium alapítója, Tököly Száva (1761–1842) a hazánkban élő, tanulni vágyó szerb ifjak bőkezű mecénásaként vált ismertté az ország határain túl is. A magyarországi szerbek olyan királyi privilégiumokat élveztek, amelyek a szabad vallásgyakorlatot és az egyházi autonómiát egyaránt biztosították számukra. Az 1790-ben Temesvárott tartott egyházi és politikai kongresszuson Tököly Száva is szót emelt e jogok törvénybe iktatása mellett, a nevezetes eseményt pedig a homlokzaton található domborművek egyikén is megörökítették. A mellette látható, sorrendben második kép – amely fölé az 1838-as évszámot vésték – a Tökölyanum alapítását ábrázolja: azt a pillanatot, amikor Tököly a szerb polgárok és az egyház képviselőinek jelenlétében bevezeti első ösztöndíjasait az újonnan emelt kollégiumba. A Tökölyanumot kezdettől fogva maga az alapító igazgatta, az irányítást csak elhunyta után vette át az 1864-ig Pesten működő Matica srpska irodalmi és közművelődési társaság, melynek elnöki tisztét korábban hosszú ideig Tököly Száva töltötte be. Amikor a Matica Újvidékre tette át székhelyét, a kollégium és a „szerb tanulókat gyámolító alapítvány” gondozása a Pesti Görögkeleti Szerb Egyházközösségre szállt. A Tökölyanum régi épületének bontását 1907 nyarán kezdték meg, hogy helyén a neves fővárosi építész, Fellner Sándor tervei alapján nagyobb, impozánsabb palotát emeljenek. Erre emlékeztet a homlokzaton látható, 1907-es évszámot viselő harmadik dombormű, amelyen a pest-budai egyházközség vezetői és szerb előkelők babérkoszorúval díszítik Tököly Száva mellszobrát. (A relief érdekessége, hogy bal sarkában, szalonkabátban az építész Fellner Sándor alakja is feltűnik.)

Az 1952-ben államosított Tökölyanum működésének addigi 114 esztendeje alatt több mint négyszáz, főleg hazai szerb fiatal szerzett diplomát a pesti egyetemeken és főiskolákon bölcsészettudományi, jogi, mérnöki, orvosi vagy képzőművészeti szakokon – olvashatjuk Vujicsics Sztoján nemrég megjelent, a Pest-Budán élő szerbek történetét feldolgozó könyvében. A népszerűen Pantheonnak nevezett ódon, régi kollégium falai között kapott helyet az 1860-as években a Preodnica (Előőrs) irodalmi társaság, itt működött a Matica srpska, de az egykori hatalmas termekben gyülekeztek a két városban tanuló szerb ifjak nemzedékei is. A Veres Pálné utcai épületnek és elődjének eredeti funkciójára azonban – ismertető tábla híján – ma már csupán a bejárat feletti kétnyelvű felirat és a három dombormű emlékeztet.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. JÚLIUS 6-I SZÁMÁBAN