KLUBHŰSÉG, SZÍNEK ÉS SZERELÉS

Régebben léteztek olyan fogalmak, hogy klubhűség és egyesületi színek. Aki járatos ezekben a dolgokban, mindjárt rájöhet, hogy a sportról lesz szó.

Mikor e sorok írója az 50-es, 60-as években kezdett ismerkedni egy bizonyos sportág alapjaival, és alig várta a hétvégéket, hogy valamelyik fővárosi sportpályán bámulhassa a versenyzőket – a menőket! –, nos, együtt ült egy középjelentős egyesület vezetőjével a lelátón, amikor a célba érkező versenyzők egyikére Gy. bácsi rámutatott, és megjegyezte: „Úgy látszik, B. haragban van a klubbal, mert nem egyesületi mezben versenyez.”

Hát igen. Emlékszik-e még valaki (persze hogy emlékszik), hogy a piros-fehér, a lila, a kék-piros, a zöld-fehér, a tiszta fekete, a fekete-fehér mez vajon melyik egyesület színét jelölte? Akkoriban elég volt ránézni a versenyző(csapat) öltözékére, és még a laikus is fújta az éppen pályán lévő résztvevő hovatartozását. Sőt még az aktuális csapat összeállítását is. Ennek egyszerű oka volt: az amatőr sportolás alapját a klub (egyesület) jelentette, azt pedig a klub (egyesület) színe testesítette meg. (Meg kell jegyeznem, hogy ebben az időszakban is voltak álamatőrök, hiszen az ún. sportállások – különösen a fegyveres testületek klubjaiban – sok helyen, bár nem a mai hivatásos sport helyzetének megfelelően domináltak, de ez nem befolyásolta a klubhűség és a klubszínek jelentőségét.)

FÉRFI MAGASUGRÁS A VASAS NEMZETKÖZI ATLÉTIKAI VERSENYÉN 1949-BEN
A SPORT UTCAI ELŐRE PÁLYÁN. FORRÁS: FORTEPAN

A klubért küzdeni kellett. Nem a fizetésért, nem a szponzori pénzekért – nem, a klubért, a zöld-fehér vagy fekete színért és a saját eredményért: ez volt az amatőr sportolás lényege. És amikor egy bizonyos szint elérésekor jöttek (mert jöttek) a játékos- vagy versenyzőcsábítók, akkor került nehéz helyzetbe a sportoló: a hűség, a tradíció, az elődök példája ott lebegett a döntés előtt álló gondolataiban. De valahogy dönteni kellett. Volt, aki könnyebben túltette magát a megszokott és megszeretett gyepszőnyegen, a futópálya felfestett salakján, a törzsszurkolók (nézők) ismerős arcán, és azon a hangulaton, amit egy sportpálya sugároz. Az elválás persze így sem ment könnyen, sőt, a „hűtlenség” bélyege sokáig elkísérte a sportolót.

Még egy személyes élményt is említek, ami szorosan kapcsolódik a klubhűséghez. Azok az apró emlékek, amelyek biztosan befolyásolják a ragaszkodást, személytől függőek, nem egyformák. Egy arc, a barátság, edzők, öltözők, szertárosok.... Vagy egy cipő.

Amikor elértem valami jobb mérhető eredményt, az iskolai kék nadrág és fehér trikó helyett már a klub színeiben „pompázhattam”, igaz, előttem már mások is hordták a szerelést, de tisztán és mosottan kaptam, oda voltam a boldogságtól. Majd egyszer, egy év múlva megörököltem egyik országos bajnokunk sportcipőjét. Abban a cipőben versenyezhettem, amelyben „Á.” országos csúcsot ért el.

Nem volt a szerelésemen semmiféle sportszergyártó cég emblémája, nem volt szponzori felirat, fizetést sem kaptam, de „Á.” cipője mindent űberolt. Úgy kötött a klubomhoz, mint egy erős elektromágnes.

Most már – azt hiszem – mások a viszonyok.

Mátyás király legendás hírű, nagy erejű hadvezérének nevét – szokatlan módon – nemcsak a ferencvárosi Kinizsi utca neve örökítette meg, hanem a 31. számú ház homlokzatán elhelyezett márványtábla is. A helyi védettség alatt álló századfordulós épületet a környék legszebb lakóházaként emlegetik. Már a homlokzati díszítőelemek sokasága is figyelemre méltó, de a lépcsőház és a belső udvar szintén bővelkedik a különböző stílusú és témájú művészeti alkotásokban.

A közelmúltban kirobbant hazai „őssejtbotrányt” követően ismét az érdeklődés középpontjába kerültek az új orvosi készítményekkel és kezelésekkel kapcsolatban végzett emberkísérletek. A szakmailag, erkölcsileg és etikailag is vitatható kutatások gyakran beláthatatlan következményekkel járnak a kísérleti alanyok számára, akik – csodával határos gyógyulás helyett – az életükkel is fizethetnek egy-egy ígéretes terápiáért. Számos elrettentő példa bizonyítja, hogy a világméretű gyógyszeripar már régen kilépett a törvényes ellenőrzés alól, és a hatalmas nyereség az „orvosi maffia” bankszámláit gazdagítja – legyen szó akár egy új tabletta vagy vakcina kifejlesztéséről, akár a még mindig misztikusan hangzó őssejtkutatásról vagy a klónozás futurisztikus lehetőségéről.

Elméletileg nagyon sokféle idegen lény élhet az univerzumban, az egyszerű baktériumoktól kezdve egészen a szuperintelligens robotokig. Mégis a csillagfaló fogalma – egy olyan organizmus, amely szó szerint csillagokat fal fel – még egy szakavatott sci-fi rajongó számára is furcsán hangozhat. Ha valóban léteznek ilyen lények, akkor valószínűleg az asztronómiáról gyűjtött eddigi anyagainkban könnyedén találhatnánk információt róluk, ha keresnénk – írja a Galaktika.

Jelentős nemzetközi médiavisszhangot váltott ki az év elején felröppent hír, amely szerint immár hiánytalanul hozzáférhető az interneten az amerikai légierő csaknem 130 ezer oldalnyi, ufóészlelésekkel kapcsolatos aktája. Az úgynevezett Project Blue Book a légierő által 1947 és 1969 között kivizsgált több mint 12 ezer ufóeset teljes dokumentációját tartalmazza, az elképesztő mennyiségű adat között magyar vonatkozású leírásokat is lehet találni. Az elmúlt években a világ számos országa elkezdte közzétenni az ufóészleléseket tartalmazó archívumait, így összesen immár több százezer oldalnyi, titoktartás alól feloldott dokumentum kutatható.

Az eretnekséggel és boszorkánysággal vádolt személyeket máglyahalállal sújtó inkvizíció idején egyre több helyen bukkantak fel a „füstszellemként” ismert kísértetek, amelyek jelenlétére gyakran csupán egy gomolygó füstoszlop vagy az őket körülvevő maró szag figyelmeztet. Az elevenen elhamvasztott vagy tűzvészben életüket vesztett emberek bolyongó lelkei napjainkban sem feledtetik a szörnyűséges emlékeket, és rendszeresen megjelennek a számukra végzetes események helyszínein…

A török uralom megszűntével a ferences rendi szerzetesek régi jogaikra hivatkozva visszakapták a mai Kossuth Lajos, Károlyi Mihály és Reáltanoda utcák között elterülő telküket. Itt építették fel az 1740-es évek elején új templomukat, illetve négyzetes alaprajzú, egyemeletes rendházukat, amelyet 1748-ban vehettek birtokba a szerzetesek. Ám 1784-ben olyan problémával kellett szembesülniük a ferences barátoknak, amely nemcsak mindennapjaikat keserítette meg évtizedeken keresztül, hanem végül a takaros kis épület pusztulását is okozta.

A FERENCES BAZÁR BELSŐ UDVARA KLÖSZ GYÖRGY 1880-AS ÉVEKBEN KÉSZÜLT FELVÉTELÉN. FORRÁS: FORTEPAN / BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA. LEVÉLTÁRI JELZET: HU.BFL.XV.19.D.1.05.199

Több mint 40 millió különböző módon kitöltött szelvény mindenképpen főnyereményt eredményez a legnépszerűbb szerencsejátéknak számító ötös lottón. A telitalálat egészen csekély valószínűsége ugyan sokakat elriaszt a játéktól, de a hónapokon át halmozódó mesés összeg már azokat is a lottózókba csalja, akik ritkán vagy más módon keresik Fortuna kegyeit. Vajon kizárólag a szerencsén múlik-e a boldogság, vagy tudatosan is lehet javítani a halovány esélyen? Érdemes-e bíznunk a „biztos sikert” ígérő megoldásokban, statisztikákban és kombinációkban, vagy egyszerűen hallgassunk a megérzéseinkre?

Az ország egyik legrégibb mézeskalácsos üzlete, az éppen 300 éve alapított tabáni bábsütő- és gyertyaöntőműhely 1867-ben költözött végleges helyére, a mai Attila útra, ahol egészen az 1960-as évek közepéig működött.

AZ ATTILA KÖRÚT 35. AZ 1920-AS ÉVEK VÉGÉN NAGY MÁRIA KÁVÉMÉRÉSÉVEL ÉS BENEDEK SAMU MÉZESKALÁCSOS BÁBSÜTŐ ÜZLETÉVEL. FORRÁS: MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM KÉPTÁRA

TINTÁS DOLGOK

Amikor az általános iskolás kisdiák ujja, füle, arca, térde, ruházata tintás lett, akkor a külső szemlélő rögtön tudta, hogy a kék színű gyermek komoly előrehaladást ért el az írás tanulásában. Vagyis a ceruzás betűvetést felváltotta a tollal történő próbálkozás. Én ezt a próbálkozást a Reáltanoda utcai általános iskolában (ami régóta gimnázium) tettem meg. Az 50-es évek elején még a háború előtti ósdi padokban ültünk, amelyeknek írólapja közepén tintatartó volt. Ebbe lehetett mártogatni a tollat, és lehetett írni, pacát ejteni, padot csepegtetni, és mindent csinálni, amire egy kisdiák képes.

Természetesen létezett – a felnőttek részére – töltőtoll is, de a betűvetés első lépéseit kizárólag mártogatós tollal volt szabad megtenni. Tollszár, tollhegy és tinta nemcsak az Ápiszban (Állami Papír és Írószer Kereskedelmi Vállalat), hanem a trafikokban is kapható volt. A töltőtoll annyira különleges eszköz volt, hogy erre szakosodott kisebb magánüzletek is foglalkoztak a kereskedésével. Ezek nemcsak árultak, hanem javítottak is, sőt – idővel – a mind jobban elterjedő golyóstoll (újra)töltését is vállalták. Egy idő után, amikor az érdekelt elsajátította az írás (mártogatós) tintás változatát, lehetett töltőtollat is használni. Ilyenkor álldogált egyre többet a diák a töltőtoll-szakbolt kirakata előtt, és fájó szívvel nézte a csodálatos irídiumos, az ezüst- vagy aranyszínű tollhegyekkel ellátott világmárkákat (utólag visszagondolva, ezek a – számomra elérhetetlen – tollak feltehetően valami igen furcsa külkereskedelmi tranzakciók útján kerülhettek a kirakatba – de léteztek). A Pelikán, a Mont Blanc, a Parker, a Tintenkuli mind megannyi drága álom volt. Én rendszeresen szemléztem a Múzeum körút elején és a Szép utca–Kossuth Lajos utca sarkán lévő ház üzletének kirakatait. Akinek csak a látvány jutott, annak jó szülei az Ápiszban vettek egy Pajtás tollat, amiért nem volt kár, ha véletlenül tollheggyel lefelé leesett a padlóra.

A mártogatós eszközhöz külön üvegben lehetett a tintát szállítani, ami sok esetben spárgán lógott az iskolatáska oldalán. Ámbár ez is, például verekedés esetén veszélyt jelentett, de ellentétben a táskában való hordásnál, nem tintázta össze a füzeteket.

A töltőtoll már önjáróvá tette a tintát, viszont egyéb nehézségek támadtak. A tintabeszáradás (dugulás) miatti tollrázás sajnos néha pacát is okozott, ami a füzet külalakját igen rontotta, beleértve padszomszédét is.

Amikor elterjedt a golyóstoll, kezdetben iskolai használatát tiltották. Ettől függetlenül aki csak tehette, igyekezett hozzájutni egy ilyen fantasztikus dologhoz, nem egyszer erőn felüli takarékoskodással. Sajnos ha az eredeti töltés kifogyott, a „golyóstolltöltés megvárható” vállalkozást folytató kisiparos más összetételű folyadékot nyomott a tollba, aminek következtében a golyó mellett orrán-száján szivárgott a festék – de így golyóstoll volt, minden diák álma.

A világ azóta sokat fejlődött. Ahogy olvasom, néhol tervezik a kézírás oktatásának beszüntetését. Lehet, hogy ötven év múlva már senki sem tudja, mi lehetett az a „tinta”.

A gyertyaláng rendkívüli erejét már a boszorkányok és az okkultisták is használták a különböző varázslások, jóslások és szellemidézések alkalmával. Kevesen gondolnák azonban, hogy a színük és összetételük alapján csoportosítható gyertyák nemcsak mágikus praktikák céljaira alkalmasak, hanem a gyógyuláshoz, a megtisztuláshoz, a szépség megőrzéséhez és a szexuális vonzerő növeléséhez is segítséget nyújtanak.

A rohamosan fejlődő Pest szállodaigényét – felismervén a gyönyörű budai panoráma idegenforgalmi jelentőségét – a XIX. század első évtizedeitől fogva a Duna-parton épült vagy átalakított házakkal elégítették ki. A néhai Rakpiactól lefelé egyre-másra épültek a vendégfogadók, köztük a mai Fővám tér és Vámház körút sarkán 1895 őszén megnyílt Nádor szálló.

A NÁDOR SZÁLLÓ EGY SZÁZAD ELEJI KÉPESLAPON

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplők és Emlékezők!

Március 15-e különösen közel áll hozzám, bármilyen szokatlan is ilyet egy hivatalos ünnepről kijelenteni. Első találkozásunk 1984. március 15-én délelőtt volt. Akkor a Múzeum körúton laktunk, szemben a Nemzeti Múzeummal. Én pontosan 6 hónapos voltam. Mikor elkezdődött az ünnepség a Múzeumkertben, szüleim kinyitották az ablakokat, mert szép, napos idő volt, az egyik szobában bekapcsolták a tévét, engem felöltöztettek, még sapkát is kaptam a fejemre, édesapám a nyakába vett, és kiállt velem nézelődni a nyitott ablakba. Egyszer csak felkiáltott édesanyám a szomszéd szobában: „Benne vagytok a tévében!” Az utcát vevő operatőrnek feltűntünk az ablakban, és ezután többször is ránk közelített a műsor során. A tévéközvetítésről felvételünk nem maradt, de a következő években is szemtanúi voltunk a ragyogó megemlékezéseknek, amelyek hangulata még egy kisgyermeket is megfogott.

Egy közelmúltban napvilágot látott tanulmány szerint átültethető a valóságba a képregényekből és a mozi világából ismert Pókember-öltözet, és viselője különösebb erőfeszítés nélkül képes lesz a legsimább, függőleges falak megmászására is. Az izgalmas ötlet a gekkók és a pókok természetes kapaszkodási technikáját veszi alapul, amellyel akár testsúlyuk több százszorosát is megtarthatják. A kiszivárgott információk szerint már el is kezdték a „valódi pókemberek” ruháinak tesztelését…

A nagyszerű előzmények után, kellő optimizmussal felvértezve, a világ közvéleménye joggal reménykedhetett abban, hogy a közeljövő 20-30 éves távlatában amerikai vagy orosz zászlót fog lobogtatni a viharos marsi szél. Ma már tudjuk, hogy ebből nem lett semmi, csak a 20-30 éves távlat maradt, de az következetesen – olvasható az Origo összeállításában.

Több mint 220 éves múltra tekint vissza a magyarországi állatorvosi szakoktatás. II. József 1782. szeptember 14-én kelt rendeletével hagyta jóvá a pesti tudományegyetem orvosi karához tartozó állatgyógyászati tanszék létesítését. Tolnay Sándor vezetésével 1787-ben kezdődött az elméleti oktatás, 1790-től pedig már gyakorlatban is tanították ezt a diszciplínát. Az előadások hallgatása a négyéves orvosi és a kétéves sebészi tanfolyam hallgatóinak is kötelező volt, sőt a korábban képesített sebészeket szintén behívták.

A MAGYAR KIRÁLYI BAKTERIOLÓGIAI INTÉZET KORABELI FÉNYKÉPEN

A népi hagyomány több olyan „természetfeletti” madarat ismer, amely különleges adottságai révén képes megjósolni az elkerülhetetlen végzetet. A hiedelem szerint a ház tetejére telepedő bagoly félelmetes kuvikolása vagy a vészesen károgó varjúsereg valamilyen szerencsétlenségre, illetve az elmúlás közeledtére figyelmeztet, míg egy-egy jellegzetes fantommadár személyesen a haldokló részére kézbesít üzenetet a túlvilágról.

A budapesti metrótervekben több, soha meg nem épült vonal és állomás szerepelt. Kevesen tudják, hogy van közöttük egy olyan, amely félig el is készült.

A hetvenes évek elején, Kőbánya központjának rendezési terveivel együtt született a kettes metró szárnyvonalának ötlete is. Az akkor még Népstadionnak hívott állomásról kiágazva egy dél-délkelet irányú ívvel a metró előbb a BNV bejáratánál állt volna meg, a végállomás pedig a Zalka Máté (ma Liget) tér lett volna.

Aki esetleg a hetvenes években költözött el messzire Kőbányáról, és bő tíz év múlva tért vissza, idegenül kapkodta a fejét. Apró házak sorát bontották le, eltűnt két olyan emblematikus intézmény is, mint a Munkás mozi és a Makkhetes névre hallgató kocsma. A régi városrész helyén új, széles út terpeszkedett, amelyet tízemeletes, lakótelepi házak szegélyeztek. Az új Kőrösi Csoma Sándor út és a Kápolna utca találkozásánál hatalmas, egykor impozánsnak szánt aluljárórendszer húzódott a föld alatt, amely a korszak építkezéseinek megfelelően élelmiszerboltot, fodrászüzletet, eszpresszót magában rejtő szolgáltatóházban folytatódott.

A tervek szerint a metrónak 1990-re kellett volna Kőbányát elérnie, de akkorra nemhogy a szárnyvonalak, de az egész metró építkezése lelassult, a 3-as metró máig utolsó, Árpád híd–Újpest-központ szakaszát ebben az évben adták át, hatévnyi építés után. A kőbányai aluljáró és a hozzá tartozó szolgáltatóház csendben az enyészeté lett. A gyalogosok inkább a felszíni, igen balesetveszélyes átkelést választották a kétes elemek búvóhelyéül szolgáló, állandóan sötétbe borult aluljáró helyett, amelyet aztán 2008-ban befedtek, a felszínen pedig lámpás átkelőket alakítottak ki.

SZÖVEG: KEMSEI ZOLTÁN, IHO.HU
FOTÓ: PRUSINSZKI ISTVÁN

Tudományos-fantasztikus regényei és paranormális jelenségekkel foglalkozó könyvei által vált ismertté, de nevével számos más műfajban is találkozhatunk. Negyven évvel ezelőtt, 1974-ben jelent meg az első regénye, az Ufómagazinban pedig kezdettől fogva, 1990-től publikál. Több szempontból is rekordernek számít: a legtermékenyebb magyar íróként eddig több mint 630 könyvet írt, és műveinek eladási példányszáma meghaladja a 12 milliót. Bár irodalmi és tudományos körökben gyakran támadják ezt a teljesítményt, alkotókészsége és munkabírása tagadhatatlanul lenyűgöző és kivételes. Nemere Istvánnal 70. születésnapja alkalmából beszélgettünk.

DECEMBER 31. – BÚCSÚ A PUSKÁSTÓL

1983-ban „ide születtem”. 1996-ban itt interneteztem először, 2000-ben itt szereztem ECDL bizonyítványt, 2010-től 2014-ig itt dolgoztam. Ma az utolsó munkanapomat töltöm a sokat látott falak között. Kicsit hihetetlen, hogy ilyen gyorsan eljött ez a nap, még egy héttel ezelőtt is meglehetősen távolinak tűnt… Nagyon sokat köszönhetek a Puskásnak, de most tovább kell lépnem. Vissza a szakmámhoz, új lehetőségekhez. Nem búcsúzom – mert bár a portán többet nem találkozunk, de virtuálisan vagy személyesen bármikor, az újságok hasábjairól nem is szólva. Köszönöm, Puskás!

JANUÁR 10. – SZAKMAI IDENTITÁS

„Valószínűleg elérte azt a fejlődési szintet, amelyben saját maga választott foglalkozási irányt, pályacélt, amit sikerült realizálnia. A külső környezeti, társadalmi-gazdasági hatások, kapcsolatrendszere előnyös feltételeket és támogatást biztosítanak szakmai identitása fejlődéséhez. Olyan személyes jellemzőkkel, erőforrásokkal rendelkezik, amelyek segítik szakmai identitása fejlődését, megkönnyítik a pályacéljának megfelelő foglalkozás, munka iránti elköteleződését, hivatástudata kialakulását. Szakmai identitása erős, ami azt jelenti, hogy sikerült olyan pályacélt találnia, amellyel teljes mértékben azonosulni tud, elköteleződött választott pályája mellett. Életpályájával kapcsolatos önálló döntését pozitívan értékeli, örül annak, hogy a választott foglalkozási csoporthoz tartozhat. Optimista életpályája alakulásával kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy leendő munkája lehetőséget nyújt szaktudása hasznosítására, képességei kibontakoztatására, az önmegvalósítására. Környezete támogatása és a társadalmi gazdasági feltételek egyaránt adottak ahhoz, hogy hosszú távon megtartsa szilárd és stabil szakmai identitását.”

JANUÁR 6. – TIZENÖT ÉVE A PÁLYÁN

Eddig szó szerint ennyit tettem le az asztalra… Ez a néhány köteg újság – mintegy 2000 lapszám – 8,5 millió forintot ér, ha a bennük megjelent cikkeimért és fotóimért kapott honoráriumot, szerzői jogdíjat és munkadíjat veszem alapul. Első cikkem 15 évvel ezelőtt, 2000. március 17-én jelent meg a Népszabadság Budapest mellékletében.

FEBRUÁR 15. – NYOMTATOTT VONZALOM

Miközben folyamatosan csökken a print lappiac részesedése, és valóban egyre kevesebb ember olvassa a „fizetős” nyomtatott sajtótermékeket, én már tényleg a generációm kivételei közé tartozom. Már alsó tagozatos (!) általános iskolásként vettem a Népszavát, akkor még 19,50 Ft volt egy lapszám – persze mindig adtam ötven fillér jattot az újságosnak –, jelenleg 39 600 Ft az éves előfizetés. A Szabad Föld éves előfizetése 11 640 Ft, a Magyar Narancs 23 880 Ft, az RTV Részletes 6600 Ft, A Mi Erdőnk 2500 Ft, tehát mindösszesen évi 84 220 Ft-ot költök újságokra. Természetesen „valamit valamiért”. Számomra nem a legújabb okostelefon vagy egyéb modern kütyük birtoklása fontos, hanem a nyomtatott sajtóhoz történő „nosztalgikus ragaszkodás” presztízskérdés. Ez pedig két okból szűnhet meg: az olvasó halálával vagy az előfizetett újság megszűnésével. Remélhetőleg egyikre sem kerül sor belátható időn belül.

Egy brit tudóscsoport évtizedek óta ígéretes kísérleteket folytat a férfiak megtermékenyítésével kapcsolatban. A meglehetősen szélsőséges érzelmeket kiváltó, utópisztikus elképzelés szerint a hormonkezeléssel megvalósított terhességet császármetszéshez hasonló szülés követi majd, és már arra is kidolgozták a módszert, hogy az „édesapa” is tudjon „anyatejet” termelni. Vajon tényleg valóra válhat több világhírű sci-fi regény és film elképesztő alapötlete, az áldott állapotba került férfi?

A Déli alagútjánál január végén megcsúszott a támfal, ezért a vonatközlekedést leállították, és teljesen lezárták a pályaudvart, amelyet várhatóan április végéig nem is nyitnak meg újra. A síneken egyetlen szerelvény sem áll, a hatalmas kijelzőkön csupán tájékoztató üzenet olvasható: „Műszaki okok miatt a vonatok csak Kelenföldig közlekednek és indulnak”. A grandiózus váró kör alakú jegypénztárai közül csak egy működik, a boltok, az étkezdék, a pékség, az újságárus két kivétellel zárva tartanak. Inkább egy szellemvárosra, mintsem egy központi pályaudvarra hasonlít most a Déli.

A Szabadság térről nyíló egyik rövid, de annál szélesebb házsor, az Aulich utca 3. szám alatti – néhány évvel ezelőtt kívül-belül felújított – épülete a neves építész, Körössy Albert tervei alapján készült el Walkó Lajos és neje számára az előző századfordulón.

Ötven éve kutakodik az emberiség a földönkívüli létformák után. Az erre szentelt SETI-program tagjai és űrszakértők a tudományok népszerűsítésével foglalkozó American Association for the Advancement of Science éves konferenciáján vitatták meg, hogy hallgatóznunk kell-e vagy üzenetekkel bombázzuk-e a közeli csillagokat – olvasható a vs.hu összeállításában.

A villámcsapás általában halált vagy életveszélyes sérüléseket okoz, de – éppen ellenkezőleg – gyógyíthat is: visszaadhatja a látást és a hallást, ráadásul több súlyos betegségre is rendkívüli „orvosságot” jelent. Az elmúlt évtizedekben számos kiváltságos ember köszönhette felépülését az istennyilának, amely örökre megváltoztatta az életüket.