Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

TITOKTARTÁS ALÓL FELOLDVA

2015. április 07. - Prusi

Jelentős nemzetközi médiavisszhangot váltott ki az év elején felröppent hír, amely szerint immár hiánytalanul hozzáférhető az interneten az amerikai légierő csaknem 130 ezer oldalnyi, ufóészlelésekkel kapcsolatos aktája. Az úgynevezett Project Blue Book a légierő által 1947 és 1969 között kivizsgált több mint 12 ezer ufóeset teljes dokumentációját tartalmazza, az elképesztő mennyiségű adat között magyar vonatkozású leírásokat is lehet találni. Az elmúlt években a világ számos országa elkezdte közzétenni az ufóészleléseket tartalmazó archívumait, így összesen immár több százezer oldalnyi, titoktartás alól feloldott dokumentum kutatható.

20150407_illusztracio_1.jpg

Negyvenöt évvel ezelőtt, 1969. december 17-én zárta le az Amerikai Egyesült Államok légiereje az 1952-ben indított Project Blue Bookot – azaz a Kék Könyv fedőnevű titkos katonai projektet –, amelynek feladata az addig összegyűjtött 12 618 ufóeset áttekintése és elemzése volt. Az 1947-ben és 1949-ben elkezdett két hasonló program, a Project Sign és a Project Grudge, azaz a Jel és az Ellenszenv Projekt méreteihez képest jelentős vállalkozás legfőbb célja volt, hogy megvizsgálja az ufójelenség esetleges nemzetbiztonsági kockázatait, valamint tudományos szempontból elemezze az ufókkal kapcsolatos adatokat. Az ohiói Wright-Patterson támaszpontról irányított Blue Book 1966-ban került az érdeklődés középpontjába, miután az USA kongresszusa kötelezte a kormányt egy ufójelenségekkel foglalkozó tudományos csoport létrehozására. Ennek vezetésére a Colorado Egyetem fizikaprofesszorát, a közismerten szkeptikus Edward Uhler Condont kérték fel.

A Condon-bizottság által 1968-ban kiadott jelentés legfontosabb – már akkoriban is sokat bírált – megállapításai szerint az ufókutatástól nem lehet a tudomány előrehaladását remélni, a bizottság által átvizsgált több ezernyi eset pedig megmagyarázható természeti jelenségekkel és mesterséges objektumokkal, s csak rendkívül kevés alkalommal nem sikerült az azonosítás. A meglehetősen egyoldalú beszámoló megállapításai között szerepelt, hogy egyetlen ufójelentés sem hordozott magában nemzetbiztonsági kockázatot – tehát még „földi eredetű” kockázatra sem utalt –, továbbá nem akadt olyan, a légierőnek eljuttatott információ, amely földönkívüli eszközre utalt volna vagy a tudományos ismeretekkel ellentétes lett volna.

20150407_illusztracio_2.jpg

Nem meglepő, hogy már akkoriban is több neves tudós hiányolta a jelentésből a tudományosságot, a tárgyilagos megközelítést és a bizonyítékok alaposabb tanulmányozását. Mint ahogyan azokkal a kritikusokkal is egyet lehet érteni, akik szerint a Blue Book soha nem végzett tényleges, minden részletre kiterjedő vizsgálatokat az ufójelenséggel kapcsolatban. Működésének két évtizede alatt tulajdonképpen nem volt más, mint egyfajta tömegtájékoztató, az információkat meghamisító szervezet, amely a megmagyarázható ufóészleléseket nyilvánosságra hozta, a kényes eseteket pedig mélyen eltemette.

Ettől függetlenül a jelentés kiváló ürügyként szolgált a légierő számára, hogy hivatalosan is lezárja a Kék Könyv Projektet az ufójelenség valóságát tagadó „tudományos” megállapításokra és következetésekre hivatkozva. Noha a Condon-jelentés célja éppen az volt, hogy elterelje a témáról a közvélemény figyelmét, és dezinformálás révén félrevezesse a lakosságot, sokan mégis a bizottság kényelmes álláspontjára helyezkedtek, mondván, hogy egy kiváló tudósokból álló grémium nem tévedhet. Arra viszont láthatóan nem akartak gondolni, hogy vajon miféle – nem létező – témában gyűjtötte az információkat az USA légiereje csaknem két évtizeden keresztül.

 

Teljes körű hozzáférés

Az információszabadságról szóló amerikai törvény értelmében csupán a közelmúltban vált nyilvánossá a Blue Book évtizedeken át mikrofilmen őrzött dokumentációja, amely még a hivatalos álláspont tükrében is rendkívül érdekes kutatási anyaggal szolgál az ufótéma iránt komolyabban érdeklődők számára. Az összesen mintegy 130 ezer oldalnyi akta titkosítását már néhány évvel ezelőtt feloldották, de a kormányzati dokumentumok hozzáférését segítő The Black Vault nevű szervezet most a teljes anyagot elérhetővé tette az interneten. Így ezentúl bárki otthonról tanulmányozhatja az észlelésekről szóló jelentéseket, és megpróbálhat magyarázatot adni a több száz felderítetlen esetre. Az aktákban részletes információkat lehet találni többek között a Kenneth Arnold által 1947-ben jelentett ufóészlelésekről, az 1948-ban azonosítatlan repülő tárggyal ütközött Thomas Mantell százados haláláról, valamint az 1965-ös exeteri incidensről is.

Az akták nyilvánosságra hozataláért küzdő amerikai ufókutató, John Greenwald olyan könnyen kereshető honlapot kívánt összeállítani, amely alapjaiban eltér a meglévő adatbázisoktól. Greenwald már két évtizeddel ezelőtt elhatározta egy olyan egységes archívum létrehozását, amely bárki számára hozzáférhető, és – a legtöbb hasonló oldallal ellentétben – nem kell fizetni az olvasásért vagy a letöltésért. „Húsz évnyi munka után, és mintegy másfél millió ingyen letölthető oldal után boldogan mondhatom, hogy megtartottam a magamnak tett ígéretemet” – nyilatkozta Greenwald, aki szerint a dokumentáció elemzése több szempontból is hasznos tanulságokkal szolgálhat. A Project Blue Book Collection nevű gyűjtemény három program – a Sign, a Grudge és a Blue Book – titkosítás alól feloldott anyagait tartalmazza. „Ez a hatalmas adatmennyiség évekig a nemzeti archívumban pihent. Most az internet segítségével online elérhetővé váltak olyan dokumentumok is, amelyeket eddig nem lehetett felhasználni. Bízom abban, hogy a nyilvánosságra hozatalnak köszönhetően az ufókutatók sokat tanulhatnak és hasznosíthatnak majd az immár teljes adatbázisból. A légierő állítása szerint a Blue Bookban 12 618 észlelés szerepel, amelyből 701 esetre nem találtak magyarázatot, így bőven akad elég feladat” – tette hozzá Greenwald.

20150407_illusztracio_3.jpg

A 130 ezer oldalas gyűjteményben több magyar vonatkozású észlelés is található. Az első 1947. június 10-én, a modern ufókutatás kezdetét jelentő roswelli incidens után két nappal történt, amikor az ország több pontjáról is láttak fényes nappal az égen pulzáló ezüstszínű fényeket, de ezekről bővebb jelentéseket nem kapott az amerikai légierő. Egy szintén Magyarországról, 1955 novemberében érkezett levélben az állt, hogy „egy repülő csészealjat vagy rakétát észleltek az utóbbi néhány hét folyamán, sebessége elérhette a 12 ezer km/órát, és Moszkva felől Budapest felé repült”. Meglehetősen sokatmondó a repülő csészealj és a rakéta mint egymás szinonimái, keleti irány helyett pedig Moszkva említése…

Részletesebb beszámoló örökíti meg azt az ufóészlelést, amely 1956 januárjában történt Oroszlány közelében. A jegyzőkönyv szerint „a négy halványan világító objektum nyugatról keleti irányba haladt, háromszög alakzatban, amelynek közepén erős, foltszerű fény látszott. A becsült repülési magasság 3000 méter volt. Az objektumok lassan forogtak a központjuk körül, mintha össze lettek volna kapcsolódva. Az észlelők nem tapasztaltak sem zajt, sem füstöt vagy kondenzcsíkot. Az észleléskor derült volt az égbolt, szélcsend uralkodott, és a Hold sem látszott. Az észlelés hat percig tartott.” Az amerikai légierő az előbbi jelenséget meteorral magyarázta, míg az utóbbi esetben vitorlázórepülőt gyanított. Legalábbis a hivatalos kommentár szerint… Ha az aktákban szereplő többi indoklás is hasonlóan „életszerű” volt, a légierő nem feltétlenül állt a helyzet magaslatán.

 

Szkeptikus álláspont

Az elmúlt években nem csupán egyre több, korábban évtizedeken át titkos amerikai ufóakta vált bárki számára kutathatóvá az interneten, hanem számos más ország is elkezdte közzétenni az ufóészleléseket tartalmazó archívumait. Az ufókutatás iránt legnyitottabb a francia kormány volt, amely 2007-ben döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza az azonosítatlan repülő tárgyakról készített feljegyzéseket. A Francia Űrkutatási Hivatal, a CNES által az elmúlt 30 évben összegyűjtött közel hatezer bejelentés és dokumentum alapján jelenleg mintegy 1600 eset leírását tartalmazza az interneten elérhető, több mint százezer oldalnyi dokumentáció. Figyelemre méltó, hogy az észlelt jelenségek 14 százalékára a tudósok bevonása ellenére sem találtak magyarázatot, vagyis minden második hétre jutott egy megmagyarázatlan eset. Az egyik jelentés szerint például előfordult, hogy egy-egy jelenséget több ezer ember végignézett, de akadt olyan is, hogy egy szemtanú égésnyomokkal bizonyította a találkozást, máskor kutatóközpontok észleltek különös radarjeleket. Az űrkutatási hivatal munkatársai ennek ellenére alapvetően komolytalannak tartották az ügyeket, és így is kezelték azokat. A CNES álláspontja szerint senkit nem fognak meggyőzni a feltárt dokumentumok, s továbbra is marad a homály és a találgatás, ha az idegenek „kényes témájához” nyúl majd valaki, már csak azért is, mert a szemtanúk neveit adatvédelemre hivatkozva kivették az írásokból. „Sokan illúziókkal tekintenek ezekre az aktákra, és nem kételkedem abban sem, hogy továbbra is azzal vádolnak majd minket, valamit eltitkolunk” – nyilatkozta Jacques Patenet, a CNES egyik szakértője. Hozzá lehet tenni, talán nem alaptalanul…

A brit védelmi minisztérium alig egy évvel a franciákat követően döntött úgy, hogy egy hároméves program keretében, 2010-től 2013-ig a nemzeti archívum honlapján hozza nyilvánosságra az azonosítatlan repülő tárgyakról gyűjtött több ezer oldalnyi dokumentumot. Erre az angol parlament által elfogadott, információszabadságról szóló törvény biztosított lehetőséget, és a rendelkezés értelmében a minisztérium közel nyolcezer megfigyelésről adott hírt, amelyeket 1950 és 2007 között tettek a szigetországban. A lakossági bejelentések döntő része nyilvánvalóan itt sem idegen járművekre vonatkozik, az emberek többsége repülőgépek jegyzőfényét, repülőterek fényeit vagy meteorokat pillantott meg. De talán kivételt képezhetnek azok a jelenségek, amelyeket szakemberek – rendőrök, tűzoltók, katonák – láttak, s olyan esetekről is kaphatunk felvilágosítást, amelyeket radarlokátorok érzékeltek, így a szubjektív emberi tényezőket egyértelműen ki lehet zárni. A brit „X-aktákban” található olyan beszámoló is, amely szerint többen is megfigyeltek azonosítatlan, jelzés nélküli járművet elrepülni Liverpool felett és ufót lebegni a londoni Waterloo hídnál. De még a számos megmagyarázatlan esemény sem befolyásolta a hivatalos álláspontot, amelyet 2009-ben Bob Ainsworth védelmi miniszter fogalmazott meg: „Az elmúlt 50 évben nem történt olyan ufójelentés a minisztérium felé, amely földönkívüli jelenlétre vagy katonai fenyegetésre utalt volna az Egyesült Királyságban.”

20150407_illusztracio_4.jpg

A brazil kormány 2010-ben utasította légierejét, hogy dokumentálja és tegye elérhetővé az azonosítatlan repülő objektumról szóló beszámolókat. A rendelet értelmében a légierő a katonai és kereskedelmi pilóták, valamint a repülésirányító személyzet megfigyeléseit köteles jegyzőkönyvbe venni. Ennek kapcsán derült ki, hogy a hadsereg évtizedekre visszamenően őriz ufóészleléseket tartalmazó beszámolókat, de korábban egyetlen hivatalos parancs sem rendelkezett arról, hogy mit kezdjenek ezekkel az anyagokkal. A korábbi és ezután lejegyzésre kerülő észleléseket, fotókat és videókat a légierő a Rio de Janeiróban található nemzeti archívumnak adja át, az egyre bővülő adattárhoz pedig a kutatók mellett a nagyközönség is hozzáférhet.

A perui légierő 2013-ban nyitotta meg újra az öt évvel korábban ideiglenesen bezárt, ufóészlelésekkel foglalkozó hivatalát. Az indoklás szerint az iroda célja a rendkívüli jelenségekről és objektumokról érkező bejelentések kivizsgálása, valamint a helyi média által szenzációként tálalt rémhírek leleplezése. Az eredetileg 2001-ben alapított Rendellenes Légi Jelenségeket Vizsgáló Részleg, a DIFAA működését 2008-ban függesztette fel a légierő, amely arra hivatkozva nyitotta meg ismét az irodát, hogy az elmúlt időszakban megszaporodtak az ufókkal kapcsolatos beszámolók. „Az új hivatal arra számít, hogy a szemtanúk be fognak számolni megfigyeléseikről, mi pedig a tőlük kapott információk felhasználásával aktákat nyitunk, elemezzük és kivizsgáljuk a jelenségek gyakoriságát, helyét és idejét” – nyilatkozta Julio Vucetich ezredes, a program vezetője, aki szerint Peruban változatos helyeken figyelnek meg rendszeresen ufójelenségeket, de ezeket a légierő mindeddig nem tudta hitelesen kommentálni. A hivatal újraindításával Peru összehasonlíthatja és megoszthatja információit a hasonló uruguayi, chilei, brazíliai, ecuadori és argentin ügynökségekkel. A szomszédos országokban működő programok fő feladata a jelenségekről szóló információk állambiztonsági szempontból történő szervezése, rendezése, vizsgálható és felhasználható feljegyzések és beszámolók összegyűjtése, továbbá ezek rendszerezése és feldolgozása, valamint iktatása és megőrzése.

Mint a fentiekből is látható, egyre több ország tartja fontosnak, hogy legalább részben betekintést adjon az ufójelenséggel kapcsolatos, évtizedeken át szigorúan titkosan kezelt katonai és tudományos jelentésekbe. Bár ezekben a hivatalos, néhol nevetségesen szkeptikus, máshol a valóságot szándékosan elferdítő dokumentumokban hiába keresnénk, biztosan nem kaphatunk megnyugtató válaszokat az idegenek földi jelenlétével és tevékenységével kapcsolatos kérdéseinkre, mégis hasznos adalékokkal és tanulságokkal szolgálhatnak a téma iránt érdeklődők számára. S akár biztató előjelnek is lehet tekinteni, hogy eddig világszerte több százezer oldalnyi ufóakta vált nyilvánosan hozzáférhetővé és kutathatóvá. De kétség nem lehet afelől, hogy mindez csupán a jéghegy csúcsa, s bár az igazság valahol nagyon mélyen a felszín alatt rejtőzik, érdemes továbbra is kitartóan nyomozni utána.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
AZ UFÓMAGAZIN 2015. MÁRCIUSI SZÁMÁBAN

 

Ufóincidens a taszári repülőtéren

20150407_illusztracio_6.jpg

Azonosítatlan repülő tárgy okozott komoly riadalmat a magyar légierő taszári bázisán a hatvanas évek végén egy 1976. május 12-én kelt jelentés szerint, amelyet 2015 februárjában hozott nyilvánosságra az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. Az eddig ismeretlen „magyar X-akta” a BRFK III/II-B alosztályához tartozó Riporter fedőnevű informátor másodkézből származó beszámolóját őrzi a rendkívüli eseményről. A jelentés szerint 1968-ban vagy 1969-ben a taszári repülőtér egyik leszállópályáján felbukkant egy ismeretlen, korábban soha nem látott repülő tárgy, amelynek pontos leírást nem tudtak adni az észlelők, mivel a közvetlen közelében valamilyen fizikai vagy optikai jelenség csak sejtetni engedte az alakját. A tárgyat opálos, részint aranyszínben játszó köd vette körül. A reptér fegyveres erői 200 méteres távolságig megközelítették, a reptér parancsnoksága szigorú utasítást adott, hogy senki ne közelítsen tovább. Tizenhat (!), rakétákkal felszerelt MiG–21-es elfogó vadászgépet riadóztattak. Miután szovjet katonák is meg akarták közelíteni, az ufó 150-200 méteres magasságba emelkedett a betonpályáról. A parancsnokság utasítást adott az objektum üldözésére és annak kényszerleszállítására, de az mindenki szeme láttára, percek leforgása alatt eltűnt a magasban, a radarok is csak pár pillanatig tudták követni. Az esetről készített jelentés az ÁBTL-3.1.5-O-16221 jelzetű, „Columbus” című dossziéban olvasható, amelyet Colman von Keviczky, azaz Keviczky Kálmán bizalmas ellenőrzésére nyitott az állambiztonság, mert az amerikai hírszerzés részére végzett ellenséges tevékenységgel gyanúsították. Mivel azonban bebizonyosodott, hogy „az általa kezdeményezett ufókutatással önmagának szeretne nemzetközi tekintélyt és elismerést szerezni”, az „ufópropaganda” pedig nem ütközött törvénybe, a titkos nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntették ellene.

süti beállítások módosítása