Ötven éve kutakodik az emberiség a földönkívüli létformák után. Az erre szentelt SETI-program tagjai és űrszakértők a tudományok népszerűsítésével foglalkozó American Association for the Advancement of Science éves konferenciáján vitatták meg, hogy hallgatóznunk kell-e vagy üzenetekkel bombázzuk-e a közeli csillagokat – olvasható a vs.hu összeállításában.
Azt az emberiségnek nem kell eldöntenie, hogy sugároz-e üzeneteket a világűrbe. Amióta vannak rádióállomásaink, tévécsatornáink, több millió órányi olyan jelet küldtünk ki, amiket potenciálisan bárki foghat. De a tévésorozatok és a rádióműsorok mellett indítottunk már direkt az idegeneknek szánt jelsorozatokat is az űrbe. A Voyager–1 és Voyager–2 űrszondák egy-egy aranylemezt visznek magukkal, amelyen több nyelvű köszöntő szöveg és rajzok találhatók. A lemezen szereplő magyar mondat – amit a NASA oldalán meg is lehet hallgatni – a következőképpen hangzik: „Üdvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a Világegyetemben”. A lemezt Frank Drake és Carl Sagan amerikai csillagászok tervezték meg. Fotó végül nem került rá az emberekről, egy férfi és egy nő körvonalát azonban rákarcolták a lemezre.
Drake állította össze a leginkább egy sál kötésmintájára emlékeztető arecibói üzenetet is, amit a Messier 13 gömbhalmaz felé sugároztak ki. A fent látható ábra a számokat, a DNS alapvető atomjait, további biológiai adatokat, egy emberalakot valamint az obszervatórium formáját tartalmazta. Mindezt nagyjából 210 bájtba tömörítve, azaz egy floppylemezre is közel hétezerszer fért volna fel az üzenet. Ezek mellett sugároztunk már Beatles-dalokat és bálnahangokat is.
Az idei konferencián azonban már nem az újabb üzenetek mellett beszélt Drake, hanem azt javasolta: inkább a jelek keresésére fókuszáljunk. A SETI atyja szerint az elkövetkező ötven-száz évben nem profitálnánk az üzenetküldésből, és bármennyire olcsó is a technológia, jobb helye is lehet a pénznek. A legfontosabb a Naprendszer felfedezése és kiaknázása.
Az intelligens lények nem ölnek erőforrásokat a csillagközi utazásba, mert az őrületesen drága. Egy száz éves, a fénysebesség egytizedével – ez az a sebesség, amit a fizikus szerint az emberi test még kibírna – megtett út egy közeli csillaghoz annyi energiát igényelne, amennyit az Egyesült Államok kétszáz év alatt termel meg. A fékezéshez és landoláshoz szükséges energia pedig még benne sincs az egyenletben.
Az utazáshoz vagy a teleszkóprendszer bővítéséhez és fenntartásához képest egyébként fillérekbe kerülne az üzenetek kiküldése. Évi 640 dolláros összegért nem csupán egy csillag felé lehetne elküldeni az üzenetünket, hanem több címet is választhatnánk. David Brin csillagász és sci-fi szerző szerint a kérdés valójában az, hogy az altruizmus – mások önzetlen segítsége – természetes civilizációs minta-e. Ha igen, úgy sugározhatunk üzeneteket, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Amennyiben inkább az egyenértékű dolgok cseréje határozza meg a kultúrák közti kapcsolatokat, úgy óvatosabban kell bánni információs vagyonunkkal, mert lehet, hogy ez a legkomolyabb értékünk. Brin azzal verte be a szöget a vita koporsójába, hogy kijelentette: a SETI versus METI – azaz keresés versus üzenetküldés – kérdést az emberiségnek közösen kell eldöntenie.
A konferencia utolsó komoly problémafelvetése David Grinspoonhoz fűződött. Az asztrobiológus arról beszélt, hogy a földi mikrobiológiáról sem tudunk eleget, az idegenek akár olyan mikrobákat is hozhatnak magukkal, amelyekkel az emberi immunrendszer nem tud mit kezdeni.
Természetesen létezik becslés arra vonatkozóan, hogy a Tejúton belül hány kommunikációra képes és kész civilizáció létezhet. A Drake-formula nem tökéletes, nem mondja meg a lehetséges értelmes civilizációk számát, ellenben iránymutatás arra, hogy milyen adatokat, folyamatokat kell megismerni. Amíg nem válaszol senki a rádióüzeneteinkre, addig dolgozhatunk azon, hogy a benne foglalt ismeretlenek számát leszorítsuk. Leegyszerűsítő magyarázat helyett Almár Iván A SETI szépsége című könyvéből idézzük a formula magyarázatát.
„Az évtizedek során számos eltérő felírásmód született, ezek közül a finn Mustelin változatát ismertetem, amely nagyon világos szerkezetű:
Nc=N*fp.ne.fl.fi.fc.Lc/L* ahol
Nc az adott időpontban adott térrészen belül egyidejűleg létező, technikailag fejlett civilizációk száma
N* a kérdéses térrészen belül lévő csillagok száma
fp közülük a bolygórendszerrel rendelkezők aránya
ne a lakható bolygók átlagos száma egy-egy bolygórendszerben
fl közülük az életet hordozó bolygók aránya
fi közülük az értelmes lényeket hordozó bolygók aránya
fc közülük a technikai civilizációt hordozó bolygók aránya
Lc a technikai civilizációk átlagos élettartama
L* a csillagok átlagos élettartama (csak életük nyugodt, az élet szempontjából hasznosuló időszakát véve figyelembe).”
Drake 1961-es becsléseivel számolva legalább húsz civilizációnak kell létezni, a tudós a reálisabb értéket viszont ezer és százmillió közé tette. Az egyenletet utoljára 2013-ban igazították ki a Kepler űrtávcső adatai alapján. A cél az volt, hogy a Naprendszer közelében lévő lakható rendszerek számát csökkentse. Továbbra is tű a szénakazalban jellegű a probléma: a James Webb űrtávcsőnak közel 30 ezer bolygóból kell megtalálnia azt a nagyjából kettőt, amelyet részletesebben is meg kell vizsgálnunk.
