Napjaink egyik legpusztítóbb megmagyarázhatatlan jelensége a spontán égés, az emberi test előzmények nélküli meggyulladása, amikor valaki hirtelen lángra kap, aztán percek alatt teljesen elég. Léteznek azonban más, nem ennyire végzetes, mégis meglehetősen bizarr jelenségek. A néphagyomány, az egyházi levéltárak, sőt, orvostudományi társaságok kiadványai szerint is éltek olyan emberek, akik foszforeszkáló fényeket, illetve ismeretlen eredetű sugárzásokat bocsátottak ki magukból – s ennek köszönhetően szó szerint világítottak a sötétben!

Az éjszakai égbolton felvillanó „hullócsillagok”, a szétrobbanó meteorok és az időnként feltűnő tűzgömbök tanúsítják, hogy Földünk igen gyakran ütközik össze „kozmikus kavicsokkal”. Bolygónk nagy meteorkráterei bizonyítják, hogy az ilyen ütközések alkalmasint katasztrofális méreteket ölthetnek. De vajon milyen módon és mennyivel előbb tudjuk észlelni ma a felénk közeledő óriásmeteorokat? Kiépítettek-e már olyan nemzetközi űrfigyelő rendszert, amely időben azonosítja a Föld számára veszélyes testeket? S ha már csak órák maradtak az elkerülhetetlen becsapódásig, eltitkolnák-e az érintett terület lakossága elől a közelgő katasztrófa hírét? A téma kapcsán felmerülő aktuális kérdésekre Zombori Ottó, a budapesti Uránia Csillagvizsgáló igazgatója válaszolt.

Idestova két évszázad telt el azóta, hogy lerakták a vízivárosi Batthyány utca 25. számú egyemeletes ház első kövét. Akkoriban még Bécsi kapu utcának hívták a Fő utcát és a Vérmező utcát összekötő házsor ezen fertályát, amely a XIX. század első felében kezdett lassan beépülni. A 25. számú épület első tulajdonosa minden bizonnyal jómódú budai szőlősgazda volt, aki az 1810-es évek közepén présházat is emelt a virágokkal beültetett, csendes udvar közepére, parányi palotájának utcai homlokzatát pedig hat kör alakú domborművel ékesítette.

DECEMBER 3. – JÓZSEF ATTILA EMLÉKÉRE

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1937. december 3-án a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb tehetségű és legtragikusabb sorsú költője véget vetett életének. December 3-án délután a ferencvárosi József Attila-emlékhely udvarán emlékeztek meg tisztelői a költő halálának 75. évfordulójáról, és helyezték el gyertyáikat, mécseseiket, koszorúikat a Gát utcai emlékhely bejáratánál kialakított emelvényen.

DECEMBER 5. – „SZÍVESKEDJEN SÜRGŐSEN FELHÍVNI!”

Bár a hagyományos távirat szép lassan feledésbe merül – nem is értem, hogy miért… –, de a „régi” szép időkben még én is kaptam vagy küldtem egyet-egyet. Egyébként a Magyar Postánál napjainkban is lehet táviratot feladni – bár ez a szolgáltatás mára egyértelműen a dísz- és gyásztáviratokra korlátozódott –, már potom 1580 Ft-tól…

DECEMBER 27. – TITOKZATOS SÍRKŐ A VÁROSLIGETBEN

Ez olvasható a sírkő hátulján: „Egy 1809-ben elhunyt, magát megnevezni nem akaró pesti ügyvéd sírja, ki végrendeletében Pest városának hagyományt juttatott azzal a kéréssel, hogy a Városligetben temessék el, és sírkövére csupán egy szót véssenek: FUIT (volt).” A történetet eddig is ismertem ‒ részletesen itt olvasható ‒, de a helyszínt nem volt egyszerű megtalálni.

DECEMBER 30. – SZÉKELY KÁPOSZTÁJA

„Talán nem éppen diétás menü, ámde hogyan is fejeződhetne be az év székelykáposzta nélkül? Mindenki azt hinné, e kolosszális étel a Székelyföldről származik. De nem, és ha helyesen akarjuk írni a nevét, így tegyük: Székely-káposzta. Szülőatyja Székely József (1825‒1895) író, újságíró, levéltáros. Petőfi barátja, akit a költő tréfásan Sekszpír Jóskának nevezett. Maga is részt vett a szabadságharcban, emiatt később általános tiszteletnek örvendett. Ebédelni a híres Arany Sas fogadóba járt (a mai Kossuth Lajos és Semmelweis utca sarkán). Más források szerint nem itt, hanem a közeli Komló-kertben (ma Városház utca) történt a történelmi tett. Lényeg az, hogy kipattant fejéből az ötlet: mi lenne, ha a sertéspörkölt együtt főne a savanyú káposztával? Először összekeverték neki, aztán másnapra már direkte így készítették. Elindult hát diadalútjára a székelygulyás vagy székelykáposzta néven ismert, mára hungarikumnak számító étel.” Forrás: Szabad Föld, 2012. december 21., p. 21.

JANUÁR 12. – KÉKFOGÚ HARALD ÉS A BLUETOOTH

Vajon mi a közös egy középkori királyban és egy modern adatátviteli szabványban? Harald Blåtand, azaz I. Harald dán király ‒ aki 958-tól, majd 976‒986 között volt Dánia és Norvégia uralkodója ‒ az anekdota szerint nagyon szerette az áfonyát, amely kékre színezte a fogait, ezért kapta a Kékfogú ‒ angolul Bluetooth ‒ jelzőt. Róla nevezték el a Bluetooth vezeték nélküli adatátviteli szabványt. Harald azzal a tettével vonult be a történelembe, hogy egyesítette a lázongó dán, norvég és svéd törzseket. Ehhez hasonlóan az Ericsson által 1994-ben szabadalmaztatott Bluetooth-t is arra szánták, hogy egyesítsen és összekössön olyan különböző eszközöket, mint a számítógép vagy a mobiltelefon. Így az sem véletlen, hogy a Bluetooth logója a H és B betűknek megfelelő skandináv rúnákat, a Haglazt és a Berkanant idézi ‒ olvasom a technológia nevének eredetéről.

JANUÁR 17. – „VEGYEN KRÉTÁT A TANÁR!”

A TV2 ma reggeli műsorában arra a riporteri felvetésre, hogy az államosítás ellenére azért működnek látszólag normálisan az iskolák, mert „még mindig viszi előre a tantestületet a lendület, és még mindig maradt egy kis tartalékuk krétából és más eszközökből”, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár így reagált: „Arra még nem volt szükség, hogy a pedagógus saját maga vegyen krétát. De mondok valamit. Hogyha adott esetben szükséges, ez is hozzátartozik a tanári hivatáshoz, mint ahogy a pedagógusok nagyon régóta saját maguk készítenek szemléltető eszközöket, óvodától a középiskoláig.”

JANUÁR 18. – KÖNYVTÁRTAN ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM

A tegnapi szóbeli vizsgán ezt húztam gyűjteményszervezésből: „Az állományapasztás lehetséges okai: kényszerű és tervszerű. Ez utóbbi szempontjai. Az állományapasztás adminisztrációja.” A kényszerű állományapasztás „jelszavát” a polgári védelemtől kölcsönöztem: „természeti és civilizációs katasztrófa esetén”. Miután lelkesen vázoltam a könyvtárak megsemmisülésének összes lehetséges forgatókönyvét, nyert ügyem volt, ötösre tudtam a legszürreálisabb tételt. S ez ebben a formában biztosan nem sikerülhetett volna a korábban külön tanult katasztrófavédelmi ismeretek híján. Pedig a két szakma látszólag igen messze áll egymástól…

JANUÁR 25. – FEKETELISTA

Minden eddiginél több, 336 700 adóvégrehajtást folytat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, az adósok listája pedig 124 ezer névvel bővült az elmúlt évben. A NAV adatbázisában 1 millió 670 ezer olyan cég, illetve magánszemély szerepel, akik összesen 1962 milliárd forint adó befizetésével tartoznak ‒ olvasom a Napi Gazdaságban a feketelista.hu összesítését. Felmerül bennem a kérdés: nem lehetséges, hogy ‒ esetleg, talán, nagyon kicsit ‒ ezért a magyar adózási rendszer is hibás?

JANUÁR 30. – SZÍNTISZTA CINIZMUS

Többszörösen alázza meg a kormány az úgynevezett „szociális, üdülési pályázatával” a közmunkásokat. A Belügyminisztérium 50 millió forintot szán a pályázatra, ám az utazás költségeit nem fizetik a nyerteseknek, így azt a 49 ezer forintjukból kell kigazdálkodniuk a családoknak. Ugyanakkor sokan még addig sem juthatnak el, hogy elutasítsák őket, hiszen a jelentkezés feltétele egy nyomtató, egy szkenner és internetkapcsolat. A pályázható szállodák között egy jachtklub is szerepel. Az ingyenes üdülésre azért sem lesz könnyű jelentkezni, mert a munkanélküli közmunkásoknak kevesebb mint három hete marad majd arra, hogy munkát is találjanak, és jelentkezzenek a pályázatra ‒ írja a Népszava. Az „üdültetési terv” életszerűtlenségére és visszásságaira a Blikk számítása is rámutat.

FEBRUÁR 6. – HELYESÍRÁSI ALAPVIZSGA

Nem az volt a kérdés, hogy ötös lesz-e a helyesírásom – szabadkreditért felvett tárgy vizsgája –, hanem az, hogy hány hibával. Mint ma kiderült, három hibát vétettem – de még így is az enyém lett a legjobb dolgozat. Ezzel „leköröztem” az ELTE–BTK összes magyar szakosát, akiknek ebben a félévben kötelező tárgy volt… Az eredmény emlékeztet az 1998-as országos első helyezésemre, és a mai tizen-, huszonéves, félig analfabéta fiatalokat látva nem is meglepő.

FEBRUÁR 8. – VERNE JÓSLATAI

Éppen 185 évvel ezelőtt, 1828. február 8-án született Jules Verne (1828‒1905) francia író, a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja, a sci-fi megteremtője. Ismert földrajzi helyekre és kitalált tájakra egyaránt elkalauzoló regényeiben a valóság és képzelet határán egyensúlyozott. Számos művében írt le olyan szerkezeteket, amelyekkel szinte megálmodta a jövőt. Munkáiban összesen száznyolc fantasztikus tervet és találmányt említett, amelyek közül hetven már megvalósult ‒ például az űrhajó, a helikopter, a tengeralattjáró, az atombomba, a hangosfilm, a televízió, a légkondicionálás, a televízió vagy a mobiltelefon ‒, ugyanakkor a tudományos-technikai fejlődés átkait is megjósolta.

Kiemelkedő művei között szerepel a Nemo kapitány, A rejtelmes sziget, a Grant kapitány gyermekei, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Sándor Mátyás, a Sztrogoff Mihály, az Utazás a Föld középpontja felé, az Utazás a Holdba, a Hódító Robur, A dunai hajós, a Nyolcszáz mérföld az Amazonason, A tizenöt éves kapitány és a Kétévi vakáció, amelyekből számtalan sikeres filmfeldolgozás is készült. Verne évtizedek óta a legtöbbet fordított szerzők közé tartozik, művei 148 nyelven jelentek meg.

A XX. század elejének szokása szerint magyarosították a nevét, ezért a mai napig gyakran emlegetik „Verne Gyula” néven. Több regényének témája is kapcsolódik hazánkhoz. Az Unikornis Kiadó 1997 és 2005 között 80 kötetes sorozatban jelentette meg összes művét.

FEBRUÁR 12. – EGYETEMFOGLALÁS HELYETT

Újraéledtek a decemberi hallgatói tiltakozások, miután kiderült, a Fidesz alkotmányba foglalná a röghöz kötés lehetőségét. Tegnap délután és este Budapesten és az ország hat városában volt demonstráció. A fővárosban „blokádot” hirdettek: a tüntetők elfoglalták az ELTE három előadóját, és több teremben fórumot tartottak, néhányan az éjszakát is a Múzeum körúti kampuszon töltötték. Az oktatási államtitkárság „pár forrófejű agitátor” akciójaként jellemezte az eseményeket.

Mivel a kormány a hallgatói és az oktatói szervezetek lényegében egyetlen követelését sem teljesítette – a „lefokozásra ítélt” Hoffmann Rózsa neve pedig összeforrt a népszerűtlen intézkedésekkel a röghöz kötéstől a keretszámok lenullázásán át a felsőoktatási forráselvonásokig –, teljes mértékben érthető a diákok megdöbbenése és felháborodása. A hallgatói ösztöndíjszerződésnek akkor volna értelme, ha a kormány minden frissen végzett diplomásnak munkahelyet és tisztességes megélhetést biztosító fizetést garantálna. Ez esetben valószínűleg senki nem tiltakozna, és nem fontolgatnák fiatalok ezrei, hogy elhagyják ezt a nyomorúságos országot.

De a „forrófejű agitátorok” az egyetemi blokáddal biztosan nem érik el a céljukat – csak ezt ők még nem tudják. Ráadásul a tiltakozás „bázisául” szolgáló ELTE nem tehet semmiről, sőt, az egyetem az idei pénzosztás legnagyobb vesztese, a tavalyi 19,4 milliárd helyett 2013-ban már csak 14,5 milliárd forintból gazdálkodhat.

Mindenkinek szíve joga véleményt nyilvánítani, de ezt a megfelelő fórumokon és helyszíneken kellene tenni. Egyetemfoglalás helyett jövőre a szavazófülkékben lenne a leghelyesebb.

FEBRUÁR 20. – MÉDIATÖRTÉNETI KURIÓZUM

Egyedi mementót örökítettem meg ma: az adását 120 évvel ezelőtt, 1893-ban megkezdő – és a második világháború után már nem üzemelő (!) – Telefonhírmondó hírmondónak maradt utolsó emlékét a VI. kerületi Jókai utca és Dessewffy utca sarkán álló lakóház falán.

FEBRUÁR 27. – KRISZTUS A KOSZORÚ UTCÁBAN

Szinte csodával határos módon maradt fenn az utókorra a józsefvárosi Koszorú utca és a Tavaszmező utca sarkán álló 18. századi fakereszt, amelyet hajdan azzal a céllal állítottak, hogy elhárítsa a bajokat, betegségeket és a mezőgazdasági károkat. A kereszt egyúttal a kialakuló házsornak is nevet adott: Kreutze Gasseként, vagyis Kereszt utcaként vált ismertté, s csak 1850-ben „magyarosították” Koszorú utcára. A bádoglemezre festett, gerendákra erősített Krisztus-alakot félkör alakú fémszalag védi az időjárás viszontagságaitól, míg a talapzaton elhelyezett friss virágok a környéken élők gondoskodását dicsérik.

FEBRUÁR 28. – REJTÉLYES ROSSZULLÉTEK

„A BKK közleménye szerint a hármas metró ma 16.30-tól és 17.15-ig a Nagyvárad tér és a Deák Ferenc tér között – egy utas váratlan rosszulléte miatt – nem közlekedik majd.” Akár így is kezdődhetne egy valódi közlemény, nem lepődnék meg.

Az észak-déli metróvonal infrastruktúrája és műszaki állapota olyan szinten kritikus állapotú, hogy szinte a csodával határos módon nem történt eddig halálos áldozatokkal is járó tragédia. Az elmúlt hónapokban – a teljesség igénye nélkül – síntörés, sorozatos váltómeghibásodás, a biztosítóberendezés üzemzavara, leszakadó burkolat vagy éppen vízvezetéktörés miatt kellett időszakos sebességkorlátozásokat elrendelni, de egyre több az „utasrosszullét” is, amikor teljesen leállítják a közlekedést rövid időre az érintett szakaszon.

Érdekes módon minél jobban rohad szét a metró, annál több a rejtélyes rosszullét. Természetesen nincs semmilyen összefüggés.

A Kálvin térről indulva a keskeny, csendes Képíró utcán keresztül is el lehet jutni a közeli Királyi Pál utcába. A korabeli iratok tanúsága szerint a Kecskeméti utcából nyíló, alig észrevehető rövid házsor még a XVIII. század derekán kapta mai nevét. Névadója az utca minden bizonnyal leghíresebb lakója volt: az 1775-ben született és 1809-ben elhunyt Schoefft József festő, a nyelvújítás korában elterjedt szóval: képíró.

A belvárosi Magyar utca 26. számú ház előtt gyakran látni kíváncsian, értetlenül bámészkodó fiatalokat és időseket, akik a földszint és az első emelet között elhelyezett, egyre szürkébb feliratot próbálják meg betűzni és értelmezni. Vajon hányan emlékeznek még arra a cégre, „Molnár és Moser Laboratoriumára”, amelynek neve idestova nyolcvan éve díszíti a homlokzatot?

A kínai orvoslásban évezredek óta ismerik, Európában azonban méltatlanul kevesen tudnak a ginkgo biloba létezéséről. A különleges páfrányfenyő – 200 millió éves élő kövületként – elszigetelt, önálló faj a növényvilágban. S talán éppen ennek köszönhető, hogy leveleit és magjait példátlanul csodálatos gyógyító képességgel ruházta fel a természet.

Mátyás király tekintélyt parancsoló bronzszobra 1902 óta pillant le a járókelőkre a Rákóczi út 19. számú ház második emeleti homlokzatáról.

Mayer Ede alkotása a hajdan e helyen működő fogadó emlékét őrzi, amely 1835-ben nyitotta meg kapuját, és közel egy évszázadon keresztül állt a pihenésre, kikapcsolódásra vágyó vendégek szolgálatában. Vendégköre a józsefvárosi és erzsébetvárosi iparosok, kereskedők köréből toborzódott, akik gyakran betértek ide, hogy felhajtsanak egy-egy meszely bort vagy krigli sört, muzsikát hallgassanak, s megcsodálják a betérő művészeket, írókat és más hírességeket.

Többször megszállt itt Déryné Széppataki Róza, akinek utazókocsija az 1838-as nagy pesti árvíz idején a fogadó udvarán vált használhatatlanná. „Midőn megérkeztünk, mindjárt által küldtem a Mátyás fogadóba, ahonnan a kosztot hordattam, s kérdeztettem: nincsen-e baja az utazókocsimnak? Már afelől csak Istennel lehet számolni, mert oly lapos, mint egy jó vastag palacsinta, ahogy ráomlott a nagy nehéz fészer vastag oszlopaival” – írja visszaemlékezésében korának legnépszerűbb színésznője. Az 1848-49-es szabadságharc idején az épületben működött a Honvéd Tüzérparancsnokság székhelye, ahová Petőfi Sándor is címeztette a leveleit. Karl Müller 1855-ben kiadott verses pesti útmutatójában ekképpen örökítette meg a neves fogadót: „Mátyás király-ba ha belépsz, rumos teát kapsz menten, / A Kellner máris hozza ezt, rögtön, gyorsan, kéretlen, / Céhháza ez a rác s görög sörtvéskereskedőknek, / A rumba ők szokás szerint egy pár csöpp teát töltnek!”

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A VIII. KERÜLETI HELYI TÉMA
2007. AUGUSZTUS 29-I SZÁMÁBAN

A nemzetközi gyakorlatban is rendkívül ritka, hogy a kutatók olyan esettel kerüljenek kapcsolatba, mint az alábbi történet, amelyben a különböző típusú találkozások szinte valamennyi jellemzője megtalálható – az UFO-észleléstől az idegen lényeken át az elveszett időig, sőt, a nyomtalan eltűnésig –, és amelynek során egy szemtanú arról számol be, hogy látta a földönkívülieket, amint éppen eltérítenek valakit, majd ezt követően ő is különös eseményeket élt át.

Az ócsai lakóparkban épülő szociális lakások bérleti jogára – a február 15-i határidő lejártáig – 588 pályázó jelentkezett, de még így sem biztos, hogy az első ütemben elkészült 80 házat fel lehet majd tölteni bérlőkkel – írja a Népszabadság. Az Ócsától 5 kilométerre fekvő teleppel kapcsolatban már korábban is számos kritika merült fel. Múlt hétvégén én is ellátogattam a helyszínre, és – immár személyes „élményekkel” gazdagodva – egyet kell értenem a lakóparkot ért bírálatokkal. Az MTI híradásai és a napilap mai cikke alapján készített összefoglalót saját fotókkal illusztráltam.

Tovább bírálja az ócsai szociális lakópark építését az MSZP. Korózs Lajos, a szocialista párt elnökségi tagja elmondta: az ócsai telep 80 háza a várostól távol, a pusztában áll, és még a gázt sem vezetik be. Ennek ellenére négyzetméteráruk 522 ezer forint, szemben a Pest megyei városban megszokott 140-150 ezerrel. Még a Rózsadombon is találni négyzetméterenként 400 ezer forintnál olcsóbb lakásokat, míg az ócsai lakóparki lakások 26 millió forintos átlagáráért közművesített, melléképületekkel rendelkező, háromszintes, 250 négyzetméteres ingatlant lehet vásárolni a településen – jelentette ki. Korózs Lajos hozzátette: a teljes ócsai lakópark-beruházásra szánt hatmilliárd forintból 1200 lakást vehettek volna Budapesten a rászorulóknak.

Kitért arra is, hogy az ócsai lakótelepen a házak többsége 50 négyzetméteres, noha „falun 50 négyzetméteres a gazdasági épület, a fészer, nem a családi ház”. Megemlítette, hogy a projekt kezdetekor a Belügyminisztérium még azt közölte: A+ energiaosztályú épületeket adnak át, de azok valójában C kategóriásak. Arról is beszélt, hogy ha a bank egy éven belül nem tudja eladni a kényszerértékesítésre kijelölt ingatlanukat, akkor a bajba jutott hiteleseknek az ócsai lakóparkból is ki kell költözniük.

A Fidesz közleményében úgy reagált: az MSZP tudatosan vezeti félre a közvéleményt, amikor az ócsai házak felépítésének költségeit számolgatja, hiszen jól tudja, nem pusztán egy-egy ház felépítéséről, hanem gyakorlatilag egy teljesen új városrész létrehozásáról, közművesítéséről, útépítésről van szó. A beruházás emellett kiterjed Alsópakony település egészséges vízellátásának és szennyvízelvezetésének kiépítésére, valamint a leendő iparterület teljes közművesítéséhez szükséges munkálatokra – írják.

Az állam azonban a közművek közül csak a víz, a csatorna és a villany kiépítését finanszírozta, a gáz bevezetését nem. A leendő bérlők így fatüzeléses kályhákkal fűthetik majd házaikat, a konyhai tűzhelyet PB-gáz-palackra köthetik. De még így is drágán épült a lakópark. Az eredetileg tervezett 150 ezer forint helyett minisztériumi számítás szerint is 300 ezerbe kerül a házak négyzetmétere. Miközben a telepen sem közösségi épület, sem bölcsőde, sem óvoda, sem iskola, sem orvosi rendelő nem lesz. A programot az ellenzéki pártok mellett számos szakmai szervezet is bírálta: gazdaságtalannak, a nemzetközi trendekkel ellentétesnek, társadalmilag fenntarthatatlannak, alapjaiban elhibázottnak nevezve az ócsai modellt – emlékeztetett a Népszabadság.

FELSŐPAKONYBÓL ALSÓPAKONYBA

„Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a Telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul.” Ezekkel a szavakkal kezdte meg adását 1893. február 15-én Budapesten a Telefonhírmondó. A vezetékes telefonhálózatra épülő „beszélő újság” Puskás Tivadar találmánya, a rádió előzménye volt. Az adást 120 évvel ezelőtt megkezdő Telefonhírmondónak állít emléket a Telefónia Múzeumban 2013. február 15-én nyílt kiállítás.

Kifogástalanul üzemel és kategóriájában szinte minden rekordot megdöntött az egy évvel ezelőtt pályára állt első magyar fejlesztésű kisműhold, a Masat-1 – hangzott el a budapesti „születésnapi” sajtótájékoztatón.

MA ESTÉTŐL ANDROIDOS MOBILOKON IS ELÉRHETŐ A VALÓS IDEJŰ TELEMETRIA-MEGJELENÍTÉS. AZ ELSŐ MAGYAR MŰHOLD AKTUÁLIS STÁTUSZA: „HAPPY BIRTHDAY!” FOTÓMONTÁZS: PRUSINSZKI ISTVÁN

A Masat-1 a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) két villamoskari tanszéke, valamint űrkutató csoportja hallgatóinak, doktoranduszainak és oktatóinak munkájával, közel ötéves fejlesztés eredményeként született. Az űreszköz – amelynek neve a magyar és a satellite szavakból származik – egy kisméretű, úgynevezett pikoszatellit. A CubeSat szabvány szerint készült – 10x10x10 centiméteres, kocka alakú, egy kilogramm alatti össztömegű – műhold az Európai Űrügynökség (ESA) Vega hordozórakétája fedélzetén, nyolc másik műholddal együtt 2012. február 13-án startolt a kouroui (Francia Guayana) űrközpontból. Építése elsősorban oktatási célt szolgált, pályára állása óta gyűjti a saját állapotára és környezetére vonatkozó adatokat, amelyeket a BME csapata által e célra kialakított földi állomásra továbbít későbbi feldolgozásra. A fedélzeten elhelyeztek egy félaktív mágneses stabilizáló rendszert, ennek segítségével a Földről távirányítással lehet a műhold orientációját befolyásolni.

A műhold egy év alatt ötezerszer kerülte meg a Földet, és több mint ötmillió adatcsomagot küldött a világűrből. A kezdetben 300 kilométeres földközeli és 1450 kilométeres földtávoli ponttal rendelkező, elliptikus pályán keringő űreszköz pályája módosult az elmúlt egy év alatt: 200 kilométerrel közelebb került a Földhöz, így a számítások szerint akár további két évig keringhet még az űrben és küldheti tovább az adatokat. A pályára állítás első évfordulóján a műhold minden redundáns alrendszerében az elsődleges áramkör dolgozik, így nagy az esély a további hosszú távú kifogástalan működésre – részletezte Horváth Gyula projektmenedzser.

HORVÁTH GYULA PROJEKTMENEDZSER, A BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM MÉRNÖKE A MASAT-1 REPLIKÁJÁVAL A BME ELEKTRONIKUS ESZKÖZÖK TANSZÉKÉNEK MŰHELYÉBEN. FOTÓ: INDEX

A műholdon helyet kapott egy 640x480 képpont felbontású kamera is, amellyel 2012. március 8. óta több mint 150 felvételt készített. A kamera segítségével a fejlesztők egyedülálló háromdimenziós űrfelvételeket is készítettek Afrika déli része fölött. További újdonság az úgynevezett mozaikkép, amely hét darab, egymást átfedő felvételből áll, ezeket sorozatfelvételként a műhold egy áthaladása során készített a Föld egy adott területéről. Ez a módszer a Föld nagyobb területéről a kamera felbontásánál jóval nagyobb felbontású kép készítését tette lehetővé.

A magyar és nemzetközi sikereken felbuzdulva az elmúlt fél évben megkezdődött a Műegyetem és a projektet támogató ipari partnerek között a folytatási alternatívák kidolgozása. Vajta László, az Irányítástechnika és Informatika Tanszék dékánja kiemelte, hogy az egyetem két éve intézményi stratégiává emelte a kormányzattal és a vállalatokkal való együttműködések kiépítését és összefogását.

A Masat-1 alkotóközössége 2012-ben elnyerte a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által adományozott Millennium-díjat és a főváros Pro Urbe díját. A Magyar Posta emlékbélyeget, a Magyar Nemzeti Bank pedig emlékérmet bocsátott ki a fejlesztés elismeréseként. Az első magyar műhold 2012. február 16-án megkapta az M0-72 nevet és besorolást, azaz a Masat-1 a 72. üzembe lépett szatellit a rádióamatőr műholdak között a világon.

AZ MTI HÍRADÁSA NYOMÁN
SZERKESZTETT ÖSSZEFOGLALÓ

Régi krónikák, százesztendős kalendáriumok és vásári ponyvaregények megsárgult lapjain találkozhatunk azokkal az ősi rémhistóriákkal, amelyek a denevér alakjában feltámadó vámpírokról szólnak. Bár a róluk szóló vérfagyasztó történeteket a világ minden táján ismerik, azt kevesen tudják, hogy a 18. században a magyar vámpírok tettek szert a legnagyobb ismertségre, a róluk szóló csodás legendáktól visszhangzott egész Európa.

A 19. században megjelenő pest-budai napilapok rendszeresen számoltak be a két város felett megjelenő hullócsillagokról, meteorokról, különös „természeti tüneményekről”. Ma már nem tudjuk, hogy e jelenségek mekkora részére adtak egyértelmű magyarázatot az 1815-től már működő gellérthegyi csillagvizsgáló tudósai. De annyi bizonyos, hogy a korabeli lapokban megjelent cikkek írói csak egy-két esetben fűztek kommentárt a beszámolókhoz. Így a régi, megsárgult újságok tudósításai okkal kelthetik fel a mi érdeklődésünket is: vajon minden alkalommal természetes eredetű, valóságos objektumokat figyeltek meg a korabeli emberek?

Február első hétvégéjén átköltözött a Ringier nyolcadik kerületi központjába a Népszabadság szerkesztősége, amely több mint húsz éven át működött a Bécsi út 122‒124. szám alatti irodaházban.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen itt jelent meg az első cikkem nyomtatásban 2000. március 17-én, itt ismerkedtem meg az újságírás alapjaival, és a Budapest melléklet megszüntetéséig, 2004. október 5-éig rendszeresen írhattam a népszerű várostörténeti „utolsó oldalra”. Időközben ugyan elvégeztem a Budapesti Kommunikációs Főiskola egyéves újságíró szakképzését – és párhuzamosan hetilapoknál, magazinoknál is „külsőztem” –, de a legtöbbet Buza Péter rovatánál tanultam, szakmai gyakorlatomat is a Népszabadság igazolta. Persze nemcsak szakmai téren tanultam ott sokat kiváló kollégáktól, hanem az élet számos más területén is hasznos tapasztalatokat szereztem, érdekes és értékes embereket ismertem meg, sokakkal a mai napig tartom a kapcsolatot.

Külső munkatársként is gyakran bejártam az akkor még fekete-fehér napilap szerkesztőségébe, ahová kezdetben floppyn vittem az elkészült anyagokat, a honoráriumot pedig a házi pénztárban, készpénzben lehetett felvenni. Mindez már rég a múlté...

S bár több mint egy évtized telt el azóta, a régi anyagaimat – témájukból adódóan – nem nehéz „felfrissíteni”. A Budapest mellékletben megjelent írásaimat, épülettörténeti összefoglalókat – aktualizálva, újonnan készült fotókkal illusztrálva – immár itt, a virtuális hasábokon kezdtem el újraközölni, és az „alapanyag” szerencsére hosszú időre elég.

Néhány fotó kedvéért ma délután „elzarándokoltam” a Bécsi úti székházhoz: a hétfői lapszám már nem itt, hanem az új központban készül. A Hétvége mellékletben – Az üres szék, Vissza a városba, A Blaha, Bécsi szelet és Ami a szócsövön kifér címmel – N. Kósa Judit, Dési András, Friss Róbert, Pető Péter és Révész Sándor szubjektív visszaemlékezései olvashatók a régi szerkesztőségről.

Az utolsó nyomtatott cikkem megjelenésével egyidejűleg, két évvel ezelőtt végleg lezártam azt az „újságírói korszakot”, amelynek kezdetben – szakmai és anyagi téren egyaránt – fontos részét képezte a Népszabadság. De a mai napig szívesen emlékszem vissza az akkori szerkesztőségre, és nosztalgiával veszem kézbe a már erősen sárguló, eredetileg fekete-fehér lapszámokat, amelyek utolsó oldalán – egy-egy rövidebb-hosszabb írás végén – az én nevem is szerepel. 

A NÉPSZABADSÁG SZERKESZTŐSÉGE 2013. FEBRUÁR 1-JÉN ELKÉSZÍTETTE AZ ÚJSÁG UTOLSÓ SZÁMÁT ÓBUDÁN, ÉS VASÁRNAP MÁR A PESTI NAGYKÖRÚT KÖZELÉBEN ÜLT ÖSSZE LAPINDÍTÓ ÉRTEKEZLETRE. KÉPGALÉRIA BÚCSÚ A BÉCSI ÚTTÓL CÍMMEL

Az elmúlt 24 hónapban – közalkalmazotti státuszom kezdetétől – minden hó elsején a számlámon volt az aktuális fizetés. Munkahelyem fenntartóváltása előtt biztos lehettem volna abban, hogy nem lesz ez másként 2013. február 1-jén sem.

Ma elérkezett a „nagy nap”, és „természetesen” nem kaptam meg a fizetésemet. De mégis mikorra várhatom?... Ezt szerettem volna megkérdezni új munkáltatómtól, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól. Mint a sajtósuktól megtudtam – akit meglepő módon azonnal sikerült elérni –, ebben az ügyben az illetékes tankerületi vezetőnél kell érdeklődnöm a honlapjukon megadott mobilszámon. Az üzenetrögzítőig már eljutottam.

FIZETÉS KÉT RÉSZLETBEN

Ennek fényében még cinikusabbnak tűnik a tegnap napvilágot látott legújabb kormányzati elképzelés, miszerint akár két részletben is érkezhetne a fizetés… Ma reggel felhívtam a számlavezető bankomat, és naivan megkérdeztem: náluk mennyit kamatozna a fél fizetésem fél hónap alatt? „Az éves kamat 0,05%, a napi kamat ennek a 365-öd része” – válaszolta a kedves ügyintéző. A közalkalmazotti fizetésem fele – írd és mondd – 35 370 Ft. Ha ez a szédületes összeg egy évig a bankban maradna, akkor 17,68 Ft-tal növekedne. De ha csak 14 napot hagynám bent, akkor ezen idő alatt ‒ felfelé kerekítve ‒ 68 fillért kamatozna. Vajon a Magyar Államkincstár mekkora kamattal „csábítja” majd potenciális ügyfeleit, köztük a teljes havi minimálbérből is csak úgy-ahogy tengődő közalkalmazottakat?...

VAGYONTALANSÁGI BEVALLÁS

Hiszen a jelenlegi közalkalmazotti (C1) alapfizetésből, azaz 70 740 Ft-ból már három évvel ezelőtt sem (!) lehetett volna megélni. Ráadásul időközben, 2011 utolsó negyedévében – az előző év hasonló időszakához viszonyítva – átlagosan közel havi 20 000 Ft-tal nőtt a rezsi, amely nagyrészt a távhőtámogatás folyamatos megvonásának „köszönhető”.

Az alábbi diagram az én átlagos havi kiadásaimat – pontosabban azok legalapvetőbb elemeit – mutatja. Sajnos a korábbi időszakokról nem áll rendelkezésre elegendő adat, pedig azokat sem titkolnám el. Nem igazán lenne mit...

Egyedül élek egy 52 négyzetméteres XIX. kerületi panellakásban. Az adott időszakból (2010. április–2012. december között) minden közüzemi számlát feldolgoztam – áram, távfűtés, víz, melegvíz, gáz, csatorna, szemétszállítás, közös költség –, és ezeket negyedévente átlagoltam. Szintén állandó havi kiadás a BKV-bérlet, valamint az internet. Havonta egységesen 3000 Ft-ot számítottam telefonálásra, és a kábeltévé-előfizetést is tartalmazza az összesítő. Egyedül utóbbi három tétel tekinthető „luxusnak”.

A „kosztpénz” 2011-ben átlagosan havi 27 020 Ft, míg 2012-ben 30 640 Ft volt, amely részben betudható az 5,7%-os inflációnak. Három évre visszamenőleg az összes élelmiszer-vásárlási blokkot megőriztem (!), és ezeket átlagoltam. Semmilyen egyéb kiadással nem számoltam – pl. ruházkodás, gyógyszerek, különböző „fogyóeszközök” –, és minden mást is a „luxus” kategóriába soroltam, azaz szintén nem összesítettem.

Ez a táblázat tehát egyfajta szubjektív „ajánlás” is lehetne a szó szerint vett és elvárható minimálbérre vonatkozóan, amely kizárólag a létszükségletek fenntartásához elegendő.

Ezzel szemben a valóság havi 70 740 Ft, amely 2012-ben – a bérkompenzáció miatt, írd és mondd – 191 Ft-tal több „fizetésemelést” jelentett az előző évhez képest, és önmagában a költségek és kiadások lehető legnagyobb lefaragásával sem volt elegendő a létminimum fenntartásához.

Úgy érzem, nem nekem kell szégyenkeznem, hanem azoknak, akik komolyan gondolják, hogy – még csak nem is 47 ezer, hanem − 70 ezer forintból meg lehet élni ma Magyarországon. Ez a diagram az ő szegénységi bizonyítványuk. És egy ideig még az is marad.

NÉMI KÖNNYEBBSÉG

Természetesen a pozitív döntésekről sem szabad megfeledkezni. Ha a mai napon megkaptam volna a fizetésemet, bizonyára örömmel számolhatnék be arról, hogy – a minimálbér emelése miatt – nettó 3930 Ft-tal kaptam többet a „megszokottnál”. Hiszen a 390/2012. (XII. 20.) kormányrendelet értelmében „a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló garantált bérminimuma a teljes munkaidő teljesítése esetén 2013. január 1-jétől havibér alkalmazása esetén 114 000 forint”. Elhiszem, mihelyst megkapom…

A 10%-kal csökkentett összegű rezsiszámlák is majd csak februárban érkeznek. Így – az elmúlt évi átlagfogyasztásom alapján – az áramért átlagosan havi 652 Ft-tal, a gázért havi 985 Ft-tal, míg a távhőért 1491 Ft-tal ‒ együttesen havi 3125 Ft-tal ‒ kell majd kevesebbet fizetnem, mint az elmúlt évben.

A minimálbér-emelés és a rezsicsökkentés tehát összesen mintegy havi 7000 Ft-tal segíthet, azaz 74 670 Ft bevételre jut majd 83 139 Ft kiadás. Már „csupán” tízezer forint hiányzik a létminimum alsó szintjének lehető legnagyobb jóindulattal történő megközelítéséhez, s akkor igen finoman fogalmaztam.

„Munkaterület” és „csúszásveszély” feliratú kordonokat helyeztek ki a legforgalmasabb fővárosi aluljárókban – írta a szerdai Blikk, némi késéssel ahhoz képest, hogy én már vasárnap láttam elkerített részt a Ferenciek terén. Mint az Index videója is megerősíti, a körülzárások ‒ természetesen egészen véletlenül ‒ éppen azokat a területeket érintik, ahol általában a hajléktalanok húzzák meg magukat.

„A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. és a BKK Közút Zrt. a budapesti aluljárók rendben tartásával kapcsolatos közszolgálati feladatainak eleget téve folyamatos nagytakarításba és fertőtlenítésbe kezdett az aluljárókban. Ennek zavartalan végzéséhez munkaterületeket alakítottak ki, amelyeket lezártak kordonnal és táblákkal – írta a napilapnak adott válaszában a Fővárosi Önkormányzat. ‒ Az FKF Zrt. vizes takarítási technológiát alkalmaz, amely miatt akár elcsúszhatnának és megsérülhetnének a járókelők, ezért a terület lezárása fokozottan indokolt.”

Kétségtelen, hogy a főváros sajátos tervet eszelt ki a hajléktalanok lentről történő száműzésére. S úgy tűnik, ezzel megoldottnak is tekinti a problémát.

Az érintett aluljárókból valóban eltűntek a fedél nélküliek. Most a felszínen ‒ a Ferenciek terén vagy a Blaha Lujza téren az árkádok alatt ‒ kell átbukdácsolni a szennyes pokrócokba csavart, förtelmes bűzt árasztó emberi testeken, Budapest belvárosának régi-új turistacsalogató nevezetességein. Ez aztán a megoldás.

A hipnózis évszázadok óta a színpadi szórakoztatás egyik legnépszerűbb formája. Az emberek többsége azonban még napjainkban is kissé gyanús szemmel nézi a hipnotizőröket, akik a különleges technikában rejlő lehetőségeket nem csupán a gyógyítás vagy a bűnüldözés terén használják, hanem állatok elkábítására is előszeretettel alkalmazzák. Szinte hihetetlen, de a szuggesztió ereje még a legvérszomjasabb fenevadakat is egy pillanat alatt kezes báránnyá változtathatja…

Ma délután nyomoztam egy kicsit a kedd esti „rejtélyes villanások” után, amelyekre elsőként az Index cikke adott magyarázatot. Nemcsak a VEIKI-VNL Villamos Nagylaboratóriumok Kft. újpalotai telephelyénél készítettem fotókat, hanem madártávlatból, egy közeli panelház tetejéről is sikerült lefotóznom egy tegnapihoz hasonló, de annál kisebb mértékű elektromos kisülést. Néhány másodperccel korábban éles szirénahang figyelmeztetett a várható fény- és hanghatásra, majd vakító villanás látszódott a telephely irányából, és mennydörgésszerű robaj töltötte be a levegőt. Egyébként a környéken élők már megszokták ezeket a teszteléseket, amelyek általában havonta néhány napon keresztül tartanak.

Több mint 100 kilométeres körben tízezrek figyeltek meg kedden este hét óra előtt ismeretlen eredetű, erős fényű villanásokat Budapest felett. Az eseményről beszámoló Időkép.hu meteorológiai oldal ‒ amelyhez 18 óra 44 perckor futott be az első észlelés ‒ reggel még nem tudott magyarázattal szolgálni az esti látványosságra, a villámokat és a meteorokat „nagy eséllyel” kizárta. Rövidesen kiderült, hogy valóban nem természeti jelenség, hanem egy újpalotai telepen folyó tesztelés felelős a különös villanásokért.

Egy ‒ a Lánchíd és a Margit híd közé telepített ‒ webkamera felvételein, a fenti képeken 18 óra 17 perckor és 18 óra 41 perckor is látható egy-egy hatalmas felvillanás nyugati irányból. A meteorológiai portál egyik olvasója szintén videóra vette a jelenséget, amely az M0-sról is látszott. Az Időkép.hu villámlokalizációs rendszere nem észlelt elektromos aktivitást az országban. Az Országos Meteorológiai Szolgálat diszpécsere a HVG érdeklődésére még kedd este elmondta, hogy az esetről hozzájuk nem érkezett bejelentés, és feltehetően valóban nem villámlás okozta a káprázatos fényhatást, de az is valószínűtlen, hogy a vastag felhőzeten átsüssön egy meteor fénye.

Az Időkép.hu több olvasója feltételezte, hogy a nappali világosságot okozó fényhatás forrása az Országos Villamostávvezeték Zrt., illetve az ahhoz tartozó nagyfeszültségű kutatólaboratórium volt, ahol állítólag „titokzatos kísérletek zajlanak”. Mindenesetre érdekes, hogy az OVIT rákospalotai telephelye a hazánkban oly kevés, korábban kitakart helyszín egyike a Google Maps műholdas felvételein.

Az Index szerdán délelőtt hírül adta a „rejtély megfejtését”. Mint írják, a fényjelenségért a VEIKI-VNL Villamos Nagylaboratóriumok Kft. XV. kerületi telepén folyó kísérleti munka a felelős. A VEIKI munkatársa a HVG kérdésére megerősítette, hogy kedd este is éppen egy nagyfeszültségű szigetelőlánc villamos íves próbáját hajtották végre, amely kisülésekkel és hanghatással jár. „Negyven éve havonta ötször tartunk ilyet, tegnap a borús idő kicsit felerősítette a próbát kísérő fényjelenséget” ‒ mondta a társaság illetékese, hozzátéve azt is, hogy a hasonló vizsgálatokat főként nappal tartják, ezért nem lehetett korábban érzékelni őket.

VARGA LÁSZLÓ, A VEIKI-VNL VILLAMOS NAGYLABORATÓRIUMOK KFT. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJA AZ RTL KLUB HÍRADÓJÁBAN

A VEIKI által utóbb kiadott közleményből kiderül, hogy az 1949-ben alapított Villamosenerigaipari Kutató Intézet villamos laboratóriumának jogutódja nemzetközileg elismert, akkreditált laboratórium, amely különféle berendezéseken ‒ például transzformátorokon, kapcsolóberendezéseken, megszakítókon, szigetelőkön, sodronyokon és a távvezetékek szigetelőláncain ‒ végez vizsgálatokat. 2013. január 22-én egy 400 kilovoltos távvezeték-szigetelőlánc szabványos ívállósági vizsgálatát hajtották végre, azaz a távvezetékeket az oszlopokhoz rögzítő szigetelőelemek megbízhatóságát tesztelték úgy, hogy nagy feszültséget és áramot bocsátottak a rendszerre. „Ezek a vizsgálatok általában három rövid idejű íves zárlati próbából állnak, amelyekből az első kettő 0,2 másodperc, míg a harmadik 0,5 másodperc időtartamú, nagy fény- és hangjelenség kíséretében. A korai sötétedésben a közel 3 méter hosszú villamos ív fénye visszatükröződött a felhőkről, emiatt széles sugarú körben vált láthatóvá” ‒ közölte a laboratórium. Varga László, a VEIKI ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a tesztelés során előre nem tervezett esemény nem történt, a vizsgálatoknak pedig nincs káros környezeti hatásuk.

Ma délután én is nyomoztam egy kicsit a „rejtélyes villanások” után. Nemcsak a VEIKI újpalotai telephelyénél készítettem fotókat, hanem egy közeli panelház tetejéről is sikerült lefényképeznem egy tegnapihoz hasonló, de annál kisebb mértékű elektromos kisülést. Fotóimat itt lehet megtekinteni.

A Bródy Sándor utca és a Puskin utca sarkán található Gschwindt-ház több mint száz éve áll szemben a Nemzeti Múzeum kertjével, a híres józsefvárosi palotanegyed központjában. Építtetője, Gschwindt György 1900-ban bízta meg P. Tóth Sándor építőmestert, hogy az akkor még üresen álló telek adottságaihoz alkalmazkodó „várkastély stílusú” épületet tervezzen. Két év sem kellett hozzá, és készen állt a háromszintes, díszes homlokzatú saroképület, amely kényelmes, világos emeleti helyiségekkel várta az első lakók beköltözését.

Az UFO-jelenség napjainkban szinte mindenki számára ismert és természetes – de számos újságcikk, sajtóbeszámoló és korabeli forrás bizonyítja, hogy évszázadokkal ezelőtt sem volt ez másképp. Már az első magyar nyelvű magyar napilapokban és folyóiratokban is olvashatunk tudósításokat „levegői tüzekről”, furcsa „természeti tüneményekről”, vagyis a nappali vagy az esti égbolton megfigyelt, általában nem megmagyarázott jelenségekről.

Tartalmas hajnali gyalogtúrát szerveztünk egyik ismerősömmel a Velencei-tó keleti partjához. Korábbi vonattal nem is indulhattunk volna, 04:47-re (!) már meg is érkeztünk Velencére.

Még sötétben értünk fel a Bence-hegyre, amely nem tartozik a Velencei-hegység legmagasabb pontjai közé, de a tó közelsége és a kopár hegytető miatt a környék legkedveltebb kilátóhelye. Innen néztük végig a napfelkeltét, pontosabban inkább a pirkadatot, hiszen a felhős égbolt miatt fokozatosan, egyenletesen kezdett világosodni.

Ezután Pusztaszabolcs felé vettük az irányt, Velence télen is hangulatos, szinte néptelen belvárosán keresztül. Csupán egyszer álltunk meg útközben, és nem keveset gyalogoltunk a régi laktanyáig, ahol egykor az 54/8. Honi Rádiótechnikai Század állomásozott, és napjainkban is szigorúan őrzött, zárt terület. Visszafelé – közel 30 kilométeres séta után kellemesen elfáradva – a Vörösmarty Tsz. megállójában szálltunk fel a naponta erre közlekedő három (!) busz egyikére, majd Velencéről vonattal utaztunk Pestre, délután kettőkor érkeztünk meg.

Szikár, öreg fa mered egyenesen az ég felé a Szentkirályi utca 10. szám alatti épület udvarán. Koronája egy emelettel magasabb a háromszintes lakóháznál, amelyet 1896-ban Szentkirályi Albert, a VIII. kerületi házsor nevét adó egykori főpolgármester fia építtetett. A legenda szerint több mint száz évvel ezelőtt ő ültette a hatalmasra nőtt bálványfát, amely különleges, egyedi hangulatot teremt az eklektikus bérpalota lepusztult falai között.

Ma lenne 80 éves Rockenbauer Pál, a Másfélmillió lépés Magyarországon című dokumentumfilm alkotója, a magyar televíziós természetfilmezés megteremtője.