Tartalmas hajnali gyalogtúrát szerveztünk egyik ismerősömmel a Velencei-tó keleti partjához. Korábbi vonattal nem is indulhattunk volna, 04:47-re (!) már meg is érkeztünk Velencére.

Még sötétben értünk fel a Bence-hegyre, amely nem tartozik a Velencei-hegység legmagasabb pontjai közé, de a tó közelsége és a kopár hegytető miatt a környék legkedveltebb kilátóhelye. Innen néztük végig a napfelkeltét, pontosabban inkább a pirkadatot, hiszen a felhős égbolt miatt fokozatosan, egyenletesen kezdett világosodni.

Ezután Pusztaszabolcs felé vettük az irányt, Velence télen is hangulatos, szinte néptelen belvárosán keresztül. Csupán egyszer álltunk meg útközben, és nem keveset gyalogoltunk a régi laktanyáig, ahol egykor az 54/8. Honi Rádiótechnikai Század állomásozott, és napjainkban is szigorúan őrzött, zárt terület. Visszafelé – közel 30 kilométeres séta után kellemesen elfáradva – a Vörösmarty Tsz. megállójában szálltunk fel a naponta erre közlekedő három (!) busz egyikére, majd Velencéről vonattal utaztunk Pestre, délután kettőkor érkeztünk meg.