Hosszú idő telt el azóta, hogy – Különvélemény címmel – utoljára írtam blogbejegyzést az Idegen Zónán. Pedig az elmúlt több mint egy év korántsem telt eseménytelenül az általam megálmodott Meridián Csoport számára, miközben újabb régi vágyamat váltottam valóra: sikeresen megvédtem az álhírekkel, alternatív elméletekkel és ufókutatással foglalkozó egyetemi diplomamunkámat.
Hosszú és rögös út vezetett első – 16 éves koromban írt – „ufós” cikkem publikálásától az idén elkészített egyetemi szakdolgozatomig. Az elmúlt közel két évtizedben több száz újságcikkem és tanulmányom jelent meg ufótémával foglalkozó magazinokban. Ifjúsági sajtódíjas újságíróként már 2003-ban, a Budapesti Kommunikációs Főiskola hallgatójaként írt szakdolgozatomban is az ufós szubkultúrával foglalkoztam egy réteglap elemzése kapcsán. Régebbi írásaimat utánközlésekben, az eredeti források jelölésével sorra megjelentettem az Idegen Zóna virtuális hasábjain is. Másfél évtizedig aktívan részt vettem a hazai ufós élet bizonyos szegmenseiben: gyakran és szívesen mentem különböző konferenciákra, baráti találkozókra, klubprogramokra és előadásokra. Magam is rendszeresen tettem eleget interjúfelkéréseknek és vállaltam médiaszerepléseket, s minden alkalommal próbáltam védeni a „mundér becsületét” a témát profitorientált érdekekből lejáratni szándékozó televíziós showműsorokban, bulváros riportműsorokban és reggeli beszélgetős adásokban. Tizenöt év alatt számos előadást tartottam fővárosi és vidéki ufós rendezvényeken, kongresszusokon és fesztiválokon is.
Több mint húsz éve magánemberként és újságíróként egyaránt „tűzközelből” figyelem a rendszerváltás óta „szervezett” magyar ufókutatást, amely meglátásom szerint negyed évszázad alatt tapodtat nem mozdult előre. Szépen lassan elegem is lett az intézményesített népbutítást zászlajára tűző, egoista személyeskedésekkel mételyezett, kompromisszumokra és fejlődésre képtelen ufós közösségből – és egyre inkább éreztem: az ufókutatást teljesen más alapokra kell helyezni ahhoz, hogy valóban külön lehessen választani az ocsút a búzától.
Sokáig és sokféleképpen kerestem az utam, amely kezdetben igencsak göröngyös volt, időnként macskaköves, olykor sima aszfaltréteggel borított, máskor a dágvány miatt szinte járhatatlan. Már majdnem teljesen elbizonytalanodtam, amikor a legnagyobb mocsárban találtam egy különös útelágazást. A völgybe vezető aszfaltutat nemrég újíthatták fel, kényelmesen vezetett tovább, ápolt fasor övezte egészen a horizontig. A másik út, a Meridián-ösvénynek nevezett kaptató a turisták rémálma lehetett volna: rettenetes szintkülönbséggel indult neki a hegynek, majd balra, jobbra kacskaringózott a meredek sziklafal mentén, s végül elveszett a sűrű bozótosban.
Bevallom, ennél az elágazásnál nem keveset időztem. De amikor eszembe ötlött a Mátrixból a kék és a piros kapszula, és felvillant egy szatirikus rajz a megnyugtató hazugság és a kényelmetlen igazság közötti különbségről – azonnal sikerült döntenem.
Ahhoz, hogy valóban új alapokra lehessen helyezni az ufókutatást, először is a tudomány kritériumrendszerének megfelelő alapművet kell letenni az asztalra. Ez a – hosszú távú célok irányába tartó – meggyőződés és lelkesedés vezetett az ELTE BTK informatikus könyvtáros hallgatójaként írt szakdolgozatom elkészítéséhez. Az „Információk hitelességének mérlegelése hagyományos könyvtári és hálózati környezetben” címmel írt diplomamunkámat – sikeres védését követően – három részletben közlöm személyes blogomon, ahol szakmai munkám további eredményeiről is folyamatosan beszámolok.
Az első rész az információ fogalmáról és az internetes információkeresésről, a hitelesség és a megbízhatóság kritériumairól, a világhálón és a közösségi oldalakon terjedő valótlan információkról, az álhírek megosztásának motivációiról és az álhírek terjedése ellen tett nemzetközi lépésekről szól, kiemelve a könyvtárosok és az információs szakemberek hatását a kritikus információfogyasztásra. A második részben az alternatív elméleteken belül az ufológiát vettem górcső alá, és a rejtélyes égi jelenségekkel, intelligens földönkívüli civilizációkkal kapcsolatos információk hitelességének szempontjait vizsgáltam. E témakörben releváns hír- és információforrások megbízhatóságára és megítélésére vonatkozóan anonim kérdőíves kutatást végeztem ufótémával foglalkozó, magyar nyelvű Facebook-csoportok tagjai között, s külön kérdőívet és fejezetet szenteltem az alternatív elméletekkel foglalkozó művek könyvtári besorolásának. A harmadik részhez a könyvtár- és információtudomány, valamint az űrkutatás és a csillagászat területén elismert szakemberekkel és a témával szakmailag kapcsolatban álló vagy hobbiszinten komolyan foglalkozó, véleményformáló személyiségekkel készítettem interjúkat. Az ufókérdés tudományos megítélését még soha senki nem vizsgálta ilyen speciális – könyvtár-, információ- és kommunikációtudományi – megközelítésből.
Továbbra is meggyőződésem, hogy érdemes követni a Meridián Csoport által kijelölt utat, amely komoly alternatívaként szolgálhat mindazoknak, akik hozzánk hasonlóan csalódtak a nézeteltérésekkel, hazugságokkal, ármánykodásokkal telített „régi ufós” közösségben, az áltudományt népszerűsítő „veteránokban”.
Fel kell végre nőni a mesék világából, hiszen nem a messziről bűzlő maszlagra vagyunk kíváncsiak, hanem a valódi igazságra.
Szakdolgozatom készítése és értékelése erősített meg a legjobban abban, hogy érdemes elhagyni a járt utat a járatlanért, magabiztosan lépdelni az ingoványos terepen is. Ezen az úton most újabb jelentős ponthoz érkeztünk, ahol én tűzöm ki először a zászlót. Hiszen „Csak akkor születtek nagy dolgok / Ha bátrak voltak, akik mertek / S ha százszor tudtak bátrak lenni / Százszor bátrak és viharvertek”.
PRUSINSZKI ISTVÁN
