Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

„LEVEGŐI TÜZEK”

2013. február 05. - Prusi

A 19. században megjelenő pest-budai napilapok rendszeresen számoltak be a két város felett megjelenő hullócsillagokról, meteorokról, különös „természeti tüneményekről”. Ma már nem tudjuk, hogy e jelenségek mekkora részére adtak egyértelmű magyarázatot az 1815-től már működő gellérthegyi csillagvizsgáló tudósai. De annyi bizonyos, hogy a korabeli lapokban megjelent cikkek írói csak egy-két esetben fűztek kommentárt a beszámolókhoz. Így a régi, megsárgult újságok tudósításai okkal kelthetik fel a mi érdeklődésünket is: vajon minden alkalommal természetes eredetű, valóságos objektumokat figyeltek meg a korabeli emberek?

20130205_illusztracio_1.jpg

Az egyik legkorábbi híradás a 19. századból több mint 190 évvel ezelőtt jelent meg. A Hasznos Mulatságok című ismeretterjesztő, szórakoztató folyóirat ugyanis 1821. augusztus 17-én számolt be egy ritka „természeti jelenségről” egy rövid híradásban: „Oly gőzes volt a levegő, és oly csendes, mint ritka ködös időben szokott lenni. Ezen mérsékelt melegségű időben a Nap nem ragyogott: hanem egyszerre úgy tűnt elő, mint valamely lankadt, halavány világosságú tányér, melyet szabad szemmel minden alkalmatosság nélkül lehetett nézni, úgy hogy sokan kétségeskedének, hogy a Nap legyen-e vagy a Hold. Ily állapotban 1 fertály óránál tovább megmaradott, s utóbb gyenge ragyogással tündöklött.” A kis hír szerzője azt is hozzáteszi, hogy ugyanezt tapasztalták aznap más városokban is: így Bécsben és Nürnbergben is, ám valamivel később. Csillagászi szakvéleményt annak ellenére sem mellékeltek, hogy sokaknak még azt sem volt egyértelmű, hogy a Nap vagy a Hold látszik-e egyáltalán az égen. Esetleg valami más, nem is annyira természetes eredetű objektum… Vajon egy mai ember hogyan élne át egy ilyen jelenséget? Vagy lehet, hogy csak a korabeli megfogalmazás teszi számunkra különössé?

Érdemes említést tennünk a Hasznos Mulatságok egy másik cikkéről is, amely a lap 1832-es évfolyamában jelent meg: „Budán f. e. november 13-a éjjelén, éjfél utáni 2 órától 6 óráig a természetnek igen fenséges, egyszersmind borzasztó tüneményi játéka szemléltetett az égen – olvashatjuk, egyértelmű utalással különböző nagyságú „futó csillagokra”, nagy és fényes tűzgolyóbisokra. A beszámoló izgalmasabb része csak itt kezdődik. Ugyanis ezen „égi golyók” közül három különösen feltűnő volt, s ezeket sikerült is pontosan megfigyelni. – Az első, 2 1/2 óra tájban, a tetőpontról látszott jönni, egy rakéta távoli zúgásához hasonló zörejjel vonult kelet felé, mindenütt keskeny tűz nyomát hagyván, mely egy percnél tovább tartott, felső részén pedig mint egy focusból szinte oly sokáig sugárokat lövellett. Az eget részenkint borító felhők felett egy kis, hosszúkás, homály fényű felhőcske, különös, füsttel vegyes, egyszersmind forró tüzes mozgásban, erősen bekerítve látszott lenni, mely a tűzgolyóbis, s utána maradt fény elenyészte után is még sokáig tartott.”

Tehát az első hullócsillag „nyomainak” eltűnése, vagyis nagyjából egy perc után még mindig maradt az éjszakai égbolton egy sápadtan „világító”, ovális felhő? Mi lehetett az a furcsa képződmény, melyet feltehetően még órákon át figyeltek a két szomszéd város érdeklődő lakosai? Részletes magyarázatot hiába keresnénk a cikkben. Meglehet, hogy fel sem keltette a korabeli emberek figyelmét, annyira elmerültek a hajnalig tartó káprázatos meteoreső csodálásában…

20130205_illusztracio_2.jpg

Nem sokkal később, 1833 tavaszán a Honművész című lap a két város felett megjelenő „tűzi meteorokról” írt. Ugyanebben a cikkben olvashatunk egy másik esetről, amely ugyan nem Pest-Buda egén, hanem az ország déli részén történt, mégis erősen elgondolkodtató. A beszámoló ugyanis ekképpen fogalmaz: „Békés vármegyében, Gyula mellett néhány nádmetszők éjjeli foglalatosságaik közt következő tüneményt látták ön vallomásuk szerint. Tiszta holdvilágos, csendes volt az éj. Egy óra tájban rögtön nagyobb világosság lett, s megrémülve nézénk a világosító égtájra, hol mintegy három ölnyi hosszú s egy lábnyi szélességű, kápráztató fényű testet láttunk, mely jókoráig mozdulatlanul állott, azután függőleges helyzetét változtatta, s két végei egymáshoz közelítvén karikába látszott egybe folyni akarni…” Az írás szerzője nem tartotta fontosnak, hogy pontosabb adatokat is közöljön a tüneményről, pedig fontos lenne e nem mindennapi jelenségnek a részletes leírása.

Fontos hozzátenni, hogy a tudósítás második fele már minden bizonnyal megmagyarázható jelenségen – egy meteorraj Föld közelébe érkezésén – alapul. Ha valóban erről van szó, akkor itt már a korabeli nyelvezet is világosabb, jobban érthetőbb: „De azon pillanatban más olyan nagyobb s kisebb golyóbisok is jelentek meg, melyek, mint a futó csillagok, különféle levegőtájra lövelődtek, s végre a föld felé rohantak. Kevés idő múlva az első tűzgolyóbisban nagy pattanás történt, s a tűzkarika villám sebességgel ragadtatott ide s tova a láthatáron: az ég kelettől nyugot felé megnyílni látszatott, s oly nagy világosság ömlött hirtelen a föld felé, hogy a hold is elhalaványult, s fénye eltűnt. Ezen mintegy bűvészet által támadott fény és világosság mellett az égi testek rémítő rendetlenségbe látszattak jönni, minden csillag ingott, mintha az ég boltozatjától elszakasztatott, s a földre rohant volna. Ezen tünemény éjféli 1-3 óráig tartott, midőn egy felhő tornyosodék elejébe, de azt szemeink előtt egészen el nem takarhatá, mert még gőzkörén keresztül is láttuk a csillagokat hullani. Ezen szegény nádmetszők iszonyú rémüléstől fogódtak el, s máris az ítélet napját és a világnak közönséges meggyulladását várták…” Utóbbin igazán nem csodálkozhatunk, hiszen az egyszerű emberek valószínűleg még soha nem találkoztak hasonló jelenséggel – különös tekintettel arra az objektumra, amelyre közvetlenül a meteorzápor előtt figyeltek fel…

20130205_illusztracio_3.jpg

De térjünk vissza Pestre, ahol 1840. november 22-án a Sürgöny című lapban a címlap első hírei között jelent meg egy érdekes tudósítás, amely mellett ismét nem mehetünk el szó nélkül: „November 18-án rendkívüli tüneménynek valánk szemtanúi. A gyönyörű, s új kedvre derítő tavaszi nappal után bekövetkezett a bájos szelídségű alkony, milyet évszakunkban ritkán éldelhetni. Beköszön azután az éj, s a legtisztább égszín tengerén tündöklött a csillagok számtalansága. De íme sötét vonal, éjhez közelítő alakban húzódott el végtelenül az égen, különös ellentétet képezvén a csillagok ragyogásaival. Legjobban látható volt a német színház, a Magyar Király s a Wurm-udvar közelében. Tetsző szélessége lehetett mintegy 2 lábnyi, hosszasága pedig, a nemzeti színháznak tartott irányában határtalan volt. Sokan csudálkozának a látványon, mások, boldog egyszerűségökben, sárkányfarknak, mások pedig elbízott önhiedelmökben valamely hamvadó csillag üstökének tartván e homálytüneményt. Mindenesetre fognak sopánkodni a vén dadák, s mindazok, kik babonaságuk ábrándozásaiban azt csalhatlan sorsmérőnek, s különösen nyomor és vérontás hirdetőjének tekintik; annál inkább is, mert dühöngeni látják keletnek harcmezején az enyészet pusztító angyalát. Mások, az álhit furfangos képzeletének rabjai, kardot véltek talán látni ezen égi jelenetben, mely őket nemzetek ellen gyakorlandó hadi ádázványokra kihíja. Mi, csendes megelégedéssel tekintettük e sötétes vonalt, benne nem mást, mint a természet szép játékát szemlélvén…”

Annyi tehát bizonyos, hogy a mai pesti belváros felett 1840 telének egyik estéjén, nem sokkal naplemente után egy végeláthatatlan hosszúságú, sejtelmes sötétlő vonal jelent meg az égen. Ám a cikk szerzője egyetlen szóval nem utal e rejtélyes „égi vonal” eredetére, nem ismerteti a korabeli csillagászok véleményét sem, csak annyit tesz hozzá, hogy ilyen esetben nincs helye babonaságnak és félelemnek, hiszen e jelenséget csupán a természet hozta létre. Ismételten érdemes elgondolkodni a magyarázaton…

20130205_illusztracio_4.jpg

Ez a néhány ismertetett eset még nem bizonyít semmit. De felhívja a figyelmünket, hogy különleges, megmagyarázatlan és megmagyarázhatatlan égi jelenségekről már csaknem kétszáz évvel ezelőtti őseink, újságjaink is beszámoltak. Érdemes lenne komolyabb vizsgálatnak, összehasonlításnak alávetni ezeket a beszámolókat, s akkor talán ezáltal is közelebb jutnánk az igazság megismeréséhez.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A SZÍNES UFO 2001. ÁPRILISI SZÁMÁBAN

süti beállítások módosítása