Kétszáz éve a mai Szervita tér dunai oldalán csupán néhány földszintes vályogház árválkodott. A szervita rend már álló kolostorának ablakaiból így zavartalan kilátás nyílt nemcsak az e helyen télen-nyáron átkelésre várakozó szürkemarha-csordákra, hanem a távolabbi budai hegyekre is. 1810-ben azonban nagy építkezések kezdődtek itt: hatalmas, emeletes palotákkal építették be a teret és a környező kis utcákat.
A NEVEZETES FÖLDGÖMBÖS ÉPÜLET FÉNYKORÁBAN
Összesített túraútvonal: Sukoró, faluközpont – Sorompó-völgy – Likas-kő – Nagy-legelő – Angelika-forrás – Csöpögő-völgy – Gyapjaszsák – Nagy-legelő – Kövecses-hegy – Géczi-hegy – Dögállási-legelő – Csincsa-dűlő – VVSI-sporttelep, kajak-kenu- és evezőspálya
Az Ufómagazin és az Ufószövetség március 1-jén Kozmikus kaland címmel rendezte meg hagyományos tavaszi ufó- és energetikai kongresszusát az Újpesti Kulturális Központban. Nemere Istvánnal – aki Kalandok a Naprendszerben címmel tartott előadást – a művelődési ház bejáratánál sikerült egy közös fotót készíteni.
Még három számot kellett volna eltalálni, de erre az egyszerű feladatra képtelen voltam... Így 3 054 187 380 Ft helyett be kell érnem 1335 Ft-tal. Persze a kicsit is becsülöm... És igazat kell adnom az egyik ismerősömnek: „Mit is kezdtél volna hárommilliárd forinttal? Ezt legalább el tudod költeni...”
Megértem azokat, akik az Orbán-rezsim alatt jobban jártak – ezáltal úgy érzik, hogy Magyarország jobban teljesít –, a Fiatal Demokraták Szövetségére szavaznak majd. Én egyáltalán nem jártam jobban, és ezt bérpapírokkal, közüzemi számlákkal, bevételi és kiadási nyilvántartásokkal is igazolni tudom. Pedig milyen jó lenne most azt mondani, hogy „sokkal jobban élek, mint négy éve”! Milyen egyértelmű, egyszerű és nagyszerű lenne a szavazólapon a Fidesz rubrikájába tenni az ikszet! Ezt sajnos nem tehetem. De az ellenzéki oldalról sem győzött meg igazán egyetlen párt vagy pártszövetség sem. Szavazni mégis el kell menni, de a voksomat – most először – nem valami mellett, hanem valami ellen fogom letenni. Nem éppen magasztos érzés, de lelkiismeretesen nem szavazhatok a folytatásra. Talán meg lehet érteni.
Mai belvárosi sétámon napjainkban már alighanem ritkaságszámba menő kiírást pillantottam meg az egyik Irányi utcai lakóház kapucsengőjén…
Budapest 09. számú egyéni választókerületében, a XIX. kerület 2. számú szavazókörben – szokás szerint – én voltam az első szavazó. Miután a láthatóan izguló bizottság előtt, rutinos választópolgárként ellenőriztem az üres urnákat, aláírtam négy jegyzőkönyvet és az ellenőrző lapot, 06:09-kor leszavaztam, és negyed hétre már haza is értem. Itt tehát biztosan rendben indult a választás...
Öt-hatéves lehettem, amikor egyszer édesapám mondta, hogy hívjam fel ezt a számot, és udvariasan kérdezzem meg, mennyi az idő. Én szépen bemutatkoztam, megkérdeztem, a néni elmondta, megköszöntem. Utána apukám kinevetett és „felvilágosított”… Érdekes, hogy a szolgáltatás a mai napig működik – az imént ellenőriztem –, de hogy milyen rejtélyes célból, nem tudom. Talán nem bunkóság, hogy ezúttal nem mutatkoztam be, és az információt sem köszöntem meg. Úgyis azonnal elévült.
Vajon hol érdemes sertés-egészségügyi szoftvereket reklámozni? – tette fel a kérdést nemrégiben az Urbanista. Jelentem, nemcsak Újpesten, hanem nálunk, Kispesten is – természetesen hasonló kivitelben. Csak azt sajnálom, hogy a szomszéd társasház falára került, és nem a miénkre. Lehet, hogy ott sokkal több disznóság történik?
Elgondolkodtató, bár új adatokkal nem igazán szolgáló felmérés látott nyilvánosságot az érettségi megkezdésével egy időben. A 20 és 35 év közötti fiatalok 48 százaléka végleg elköltözne Magyarországról, ha erre lehetősége lenne – derült ki a Bridge Budapest felméréséből. A megkérdezettek fele szerint Magyarországon nem érték, ha valaki sikeres, kétharmaduk szerint minden a szerencsén és a kapcsolatokon múlik, nem pedig a teljesítményen és a tudáson. A fiatalok közül egyre többen tartják fontosnak a külföldi tanulást vagy munkát, a megkérdezettek negyven százaléka dolgozna külföldön – írja a Népszava.
Ma délelőtt a kőbányai trolibuszgarázs mellett sétáltam el, és amikor megpillantottam a kellős közepén árválkodó, leselejtezett „ZIU-9-es típusú szovjet trolibuszt”, könnybe lábadt szemmel jutott eszembe, hogy ezen a rozsdásodó ócskavason néhány évvel ezelőtt még utaztunk… Később utánanéztem, a Budapesti Közlekedési Központ 2013. január 1-jén vonta ki a „rendszeres budapesti utasforgalomból a ma már korszerűtlen, de a budapesti városképet sokáig befolyásoló járműtípust”. A Wikipedia szerint a BKV összesen 172 ilyen trolibuszt vásárolt 1975–1982 között, 2011-ben a legidősebb forgalomban lévő kocsi élettartama elérte a 33 évet. Jellemző a budapesti közlekedésre…
Egyre különlegesebb eszközök bevetésével próbálják jobb belátásra bírni az ellenséges katonákat és az erőszakos tüntetések résztvevőit a világ hadseregei. Az újonnan kifejlesztett akusztikus fegyverek hatékonysága valóban minden képzeletet felülmúl. Az infra- és ultrahangok által kiváltott elviselhetetlen vibrációt az áldozatok többsége kisebb földrengéshez hasonlította, és annak örültek a legjobban, hogy egyáltalán életben maradtak.
A Budakeszi út páros oldalán, a 48. számú épület előtti kis emelkedőn emléktábla áll a következő felirattal: „A világháború elpusztította azt a márványtáblát, amely emlékeztetett az 1928. V. 17-én az V. magyar motorkerékpáros TT-n szerencsétlenül járt osztrák Rupert Karner halálára. Az újjászületett magyar motorsport ezzel a táblával állít emléket az egykori sportbarátnak.” Ki volt Rupert Karner motorversenyző, akinek emlékére eredetileg 1930-ban állítottak márványtáblát?
Az idegenek keresésére specializálódott amerikai intézet szerint a következő két évtizeden belül megtalálhatjuk a földönkívüli életformákat. A tudományokért és technológiáért felelős amerikai kongresszusi bizottság ülésén Seth Shostak, a SETI munkatársa úgy fogalmazott: „Még semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy létezik élet a Földön kívül, de úgy gondolom, ez a helyzet rövidesen meg fog változni.”
Talán még a Petőfi Sándor utcában lakók és az errefelé naponta megforduló pestiek közül is kevesen tudják, hol található a Hermes-udvar. Pedig előkelő helyen épült fel 1905-ben a ma 5. számmal jelölt ötemeletes épület: a híres-neves Károlyi–Trattner-ház közvetlen szomszédságában, néhány lépésnyire a Párisi-udvarban működő takarékpénztártól és üzlethelyiségektől.
Egyes amazonasi indián törzsek varázslói időtlen idők óta ismerik a „lélek indájának” titkát. A Dél-Amerikában őshonos növényből készült ital elfogyasztása után nemcsak a transzcendens világgal tudnak kapcsolatot létesíteni, hanem rendkívüli gyógyító képességre is szert tesznek. A különleges „orvosság” a 20. század végén Európába is eljutott, ahol a kísérleti alanyok olyan mértékben váltak médiumokká, hogy a készítményt átkeresztelték telepatinnak.
Az UFO-kutatás külön szakszóval – USO, azaz Unidentified Submarine Object – jelöli az olyan azonosítatlan víz alatti objektumokat, amelyek óceánok, tengerek és tavak mélyén vagy felszínén hajtanak végre hajmeresztő manővereket. Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor szavahihető tengerészek, kereskedelmi, utasszállító és hadihajók tisztjei, személyzete és utasai látnak UFO-kat a tengerek felett. A szemtanúkra mindez döbbenetes hatást gyakorol, hiszen úgy vélik, a fenyegető ismeretlennel találkoztak. De vajon miért vonzzák ennyire az idegeneket a hatalmas kiterjedésű földi vízfelületek? Milyen titkokat rejtegetnek a több ezer méter mély óceánok, amelyek legnagyobb része még napjainkban is teljesen ismeretlen az emberiség előtt?
Akadnak olyan utazók, akik nem luxushotelekben pihenik ki a hétköznapok fáradalmait, hanem működő vulkánok krátereinek közelében töltik szabadságukat. A kellően elszánt és vastag pénztárcával rendelkező turisták számos vulkántúrát kínáló cég nem éppen veszélytelen szolgáltatása közül választhatnak, így testközelből figyelhetik meg az elemi erők tombolását.
Idén ünnepli fennállásának 110. évfordulóját Budapest egyik legnagyobb múltú étterme, a Mátyás Pince, amelyet Baldauf Mátyás és felesége nyitott meg 1904-ben a Március 15. tér 7. szám alatti épület földszintjén és alagsorában.
Egy új tanulmány szerint a földlakóknak fejleszteniük kell kozmikus tudatukat, mielőtt kapcsolatba lépnek egy földönkívüli civilizációval. Gabriel De la Torre, a spanyolországi Cadiz Egyetem klinikai neuropszichológusa, az emberi tényezők specialistája szerint ennek az eseménynek nem csupán társadalmi hatása lesz, hanem az öntudatra és a biológiára is hatást gyakorol majd.
Budapesten már a két világháború között is neonreklámok ezrei emelték a világváros esti hangulatát, majd a hatvanas, hetvenes években ismét fogalommá vált a „neonfényes Budapest”. A rendszerváltás után folyamatosan épült le a fővárost oly meghatározó neonkultúra, köszönhetően az új, könnyedén változtatható cégtábláknak, reklámfeliratoknak. Több mint kétezer neonreklám pusztult el alig húsz év alatt, a neonmentésre szövetkezett civilek önkéntes munkája csak töredéküket tudta és tudja megmenteni. Az egykor reklámozásra hivatott neonmonstrumokból napjainkra alig kétszáz maradt a fővárosi épületek homlokzatain, s ezek töredéke működőképes csupán: többségükből funkció nélküli, omladozó vasszerkezet maradt. Sorozatom célja, hogy a város különböző pontjain készített saját fotókkal dokumentáljam a még látható egykori neonreklámokat és régen világító cégtáblákat – egy letűnt korszak jelképeit.
A Kelenföldi pályaudvar (manapság: „vasútállomás”) új aluljárója csillog-villog, jó benne gyalogolni. Busz és villamos, négyes metró könnyen elérhető.
FELÚJÍTOTT PERON, PUSZTULÓ ÁLLOMÁSÉPÜLET – A KELENFÖLDI PÁLYAUDVAR NAPJAINKBAN. FORRÁS: REGIONALBAHN.HU
Több mint száz évvel ezelőtt, 1906-ban Vidor Emil tervei szerint épült a Népszínház utca és a Kiss József utca sarkán álló négyemeletes palota, amely eredetileg a Polgári Serfőzde bérháza volt. A jelenleg fővárosi helyi védelem alatt álló épület homlokzatát díszítő, a „sörkészítés és sörivás dicséretét hirdető” mozaikfrízt Dudits Andor tervei alapján az üvegfestészet és a mozaikkészítés egyik legnagyobb hazai művésze, Róth Miksa készítette.
Már közel hét évtizeddel ezelőtt is számos magyarázat látott napvilágot az UFO-jelenség hátteréről. A roswelli UFO-katasztrófa évében történt titokzatos eseménysorozatról, a repülő csészealjak rejtélyéről a Képes Kurír 1947. július 24-i számában jelentetett meg érdekes cikket.
Több mint három évtizede nem tudják megdönteni tudományos érvekkel azt az orosz elméletet, amely szerint Holdunk belseje üreges, és benne idegen lények rejtőznek. A téma akkor került ismét középpontba, amikor a NASA mérnökei bejelentették, hogy legújabb kísérleteik szerint a Hold sokkal tömörebb a felszínen, mint a mélyben. Eszerint elképzelhető, hogy égi kísérőnk egyáltalán nem természetes eredetű égitest, hanem egy óriási, kozmikus Noé bárkája.
Nagy-Britannia és Írország egyes vidékein még napjainkban is félelmetes hírnév övezi a boggartnak nevezett rosszindulatú és ármánykodó házimanót, amely – a hagyomány szerint – előszeretettel tüntet el különböző tárgyakat, megzavarja az alvó embereket, magával ragadja a gyermekeket és megbénítja a háziállatokat. A boggart rendszerint hidak alatt vagy az út menti erdőkben él, és a magányos vándor számára is veszélyt jelent, aki nem fogadja kellő tisztelettel az üdvözlését.
A Wesselényi utca 17. első emeleti díszterme felett míves berakású mozaikon olvashatjuk az építtető nevét és az építési dátumot: Székesfővárosi Czipész Ipartestület, 1905. A ház kezdettől fogva a pesti német vargacéh tulajdonát képezte: a 19. század második felétől szolgált „az ezen czéh legényei részére szálló és egyéb czélokra használandó helyül”.
Kijelölte a NASA a Marshoz vezető út állomásait. Az április végén ismertetett grandiózus terv részletesen leírja, hogyan hidalhatná át az emberiség a Nemzetközi Űrállomás és a Mars-utazás közötti irdatlan szakadékot a 2030-as évekre – írja az Origo.
A Múzeum körút páratlan oldalán három átjáróház volt – a páros oldalon ilyen nincs. Az átjáróházak – a Kossuth Lajos utca felől haladva – a 7., a 21. és a 35. szám alattiak voltak, és összekötötték a Múzeum körutat a Magyar utcával. Ezek az átjárási lehetőségek megkönnyítették a környék lakosainak a Duna irányába történő közlekedését. És még két apró célszerűség is volt.
A MÚZEUM KÖRÚT 7. SZÁM ALATTI ÁTJÁRÓHÁZ EGYKOR ÉS NAPJAINKBAN.
FORRÁS: FORTEPAN / MAKOVECZ BENJAMIN, BUDAPESTCONNECTION.COM
A Föld éghajlatának változása évtizedeken belül elháríthatatlan katasztrófával fenyegeti az emberiséget. A klímaváltozás következtében fellépő vízhiány már most is érezteti hatását: Egyiptomtól Izaelig, Törökországtól Indiáig folynak fegyveres összetűzések a vízforrásokért, amelyek akár véres háborúkat is eredményezhetnek.
Az Apáczai Csere János utca 3. számú ház klasszicista körlépcsőháza nem csupán a nagy árvíz előtti Pest hangulatát idézi fel, hanem az ókori görög mitológia egyik gyönyörű nőalakjának emlékét is őrzi. A lift helyét ugyanis immár több mint egy évszázada birtokolja Démétér lányának, Perszephonénak a szobra. Embermagasságú, minden apró részletében elbűvölő szobor, melynek eredetére még a ház legidősebb lakói sem emlékeznek, és amelynek restaurálása már hosszú évek, évtizedek óta várat magára.
Világszerte gyorsan szaporodik azoknak a – különböző funkciót betöltő – modern épületeknek a száma, amelyek a leggyakrabban megfigyelt UFO-típusok valósághű utánzatai. A megszállott tervezők évről évre több látványos, extravagáns lakóházat álmodnak meg, hogy ki-ki eldönthesse, hol élné le szívesen az életét. Repülni ugyan nem tudnak, de cserébe egész nap a Földön kívül érezheti magát az ember…
Budapesten már a két világháború között is neonreklámok ezrei emelték a világváros esti hangulatát, majd a hatvanas, hetvenes években ismét fogalommá vált a „neonfényes Budapest”. A rendszerváltás után folyamatosan épült le a fővárost oly meghatározó neonkultúra, köszönhetően az új, könnyedén változtatható cégtábláknak, reklámfeliratoknak. Több mint kétezer neonreklám pusztult el alig húsz év alatt, a neonmentésre szövetkezett civilek önkéntes munkája csak töredéküket tudta és tudja megmenteni. Az egykor reklámozásra hivatott neonmonstrumokból napjainkra alig kétszáz maradt a fővárosi épületek homlokzatain, s ezek töredéke működőképes csupán: többségükből funkció nélküli, omladozó vasszerkezet maradt. Sorozatom célja, hogy a város különböző pontjain készített saját fotókkal dokumentáljam a még látható egykori neonreklámokat és régen világító cégtáblákat – egy letűnt korszak jelképeit.
