Kijelölte a NASA a Marshoz vezető út állomásait. Az április végén ismertetett grandiózus terv részletesen leírja, hogyan hidalhatná át az emberiség a Nemzetközi Űrállomás és a Mars-utazás közötti irdatlan szakadékot a 2030-as évekre – írja az Origo.
A jelenlegi űrrepülés, azaz emberes űrtevékenység az alacsony Föld körüli pályára, a 400 kilométer magasan keringő Nemzetközi Űrállomásra korlátozódik. Ennél távolabbra csak ember nélküli, robotszondák indultak. De a NASA által április 29-én bemutatott nagyszabású nemzetközi terv (Global Exploration Roadmap) a legújabb változata végre elmozdítaná az embert a Föld közvetlen környezetéből, végső célpontként egy Mars-utazást jelölve meg a 2030-as években. A terv lényegét az úgynevezett áthidaló küldetések jelentik, azaz nem azonnal a Marsot céloznák meg.
Hosszú út a vörös bolygóra
Az első lépés a Hold körüli, az Apollo-utazásoknál sokkal hosszabb távú emberes jelenlét lenne. Itt fejlesztenék ki a mélyűri tartózkodás életfeltételeit, utánpótlási és kommunikációs megoldásait. Jelenleg az űrállomáson dolgozó űrhajósok folyamatos kapcsolatban állnak az irányítóközponttal. A Hold körüli pályára telepítendő köztes küldetés űrhajósai sokkal nagyobb önállóságra lennének kényszerítve. Kulcskérdés, hogy itt már jóval nagyobb sugárterhelés ellen kellene védeni az űrhajósokat (jelenleg a Föld mágneses tere is védi őket a 400 kilométeres magasságban).
Nem kevésbé izgalmas a konkrét feladat: a tervek szerint egy robotszonda egy földközeli kisbolygót fogna be, ezt Hold körüli pályára állítaná, és ebből kellene mintát venniük az űrhajósoknak a 2020-as években. A Hold felszínén tesztelnék azokat a teher- és emberes leszállóegységeket, járműveket és lakómodulokat, amelyeket majd a Mars esetében is alkalmaznának. Itt dolgoznák ki az ember és a robotszondák közötti együttműködés módszereit is.
Már az első két lépcsőben az új, jelenleg még fejlesztés alatt álló Orion űrhajót és az új, minden eddiginél nagyobb teljesítményű hordozórakétát (Space Launch System) használnák, amelyekkel 2018-ban kezdődhetnek az első éles tesztek. Itt próbálnák ki továbbá a napenergián alapuló elektromos meghajtást (Solar Electric Propulsion), amely majd a Mars eléréséhez lesz fontos a teherűrhajók számára. Mindeközben robotszondákkal folytatódna a Mars, azon belül a leszállóhely pontos felderítése, illetve az embereket célba juttató landolási technika tökéletesítése. A Mars-utazás a 2030-as években valósulhatna meg a NASA szerint, az első két lépcsőben kidolgozott technológiák és megoldások alkalmazásával, de ennek pontos lépéseit még nem ismerteti a terv.
Charles Bolden, a NASA főigazgatója kiemelte, hogy az előzetes felderítés már folyik, a Curiosity például már méri a sugárzási környezetet, ami az oda érkező űrhajósok számára veszélyt jelent. Hangsúlyozta, hogy számít a kongresszus és a tudományos közösség támogatására, mert a vázolt célok csak akkor valósulhatnak meg, ha a kongresszus megszavazza a NASA számára a szükséges pénzügyi forrásokat.
Miért éppen a Mars?
A Mars a Földhöz legközelebbi olyan bolygó, amely hasonló a miénkhez. Egykor élet is lehetett rajta, és alkalmas lenne az ember megtelepedésére is. Vizsgálatával sokat megtudhatunk magáról a Földről is, mert egy naprendszerben, párhuzamosan fejlődtek.
Az április 29-i konferencián John Grunsfeld űrhajós és az Űrtávcső Tudományos Intézet korábbi vezetője, a NASA tudományos küldetésekért felelős igazgatója foglalta össze a Mars űreszközökkel történő kutatásának történetét és a legfontosabb eredményeket. Legizgalmasabb tudományos kérdésként a marsi víz létezését említette, különös tekintettel a Marson megfigyelhető vízfolyásokra, amelyek esetleg a felszín alatti gleccserek létezésére utalhatnak. Az űrhajósokra a Mars felszínén leselkedő veszélyek közül ő is a sugárzást tartja a legveszélyesebbnek. A robotokkal végrehajtandó programok számára a 2010-es évekre a legfontosabb feladatként az élet esetleges nyomainak keresését jelölte meg.
Az emberes űrrepülésekért felelős NASA-igazgató, William H. Gerstenmaier amellett érvelt, hogy a Mars kutatása űrhajósokkal hatékonyabban végezhető, mint robotokkal, jóllehet utóbbiak sem nélkülözhetők. Phil McAlister, a NASA kereskedelmi igazgatója a magánszektor bevonásának szükségességét és fontosságát hangsúlyozta. Dam Dumbacher, a kutatási rendszerekért felelős igazgató kiemelte, hogy az Orion lesz az űrkutatás történetében az első olyan űrhajó, amellyel több különböző célponthoz is eljuttathatók lesznek az űrhajósok.
Alternatív tervek
Jelenleg több magánvállalkozás is szövöget Mars-utazással kapcsolatos álmokat. Az egykori NASA-mérnök és űrturista, Dennis Tito által vezetett Inspiration Mars már 2018-ban szeretne elindítani egy házaspárt a Marshoz, akik 160 km-es távolságban megkerülnék a vörös bolygót, majd hazajönnének.
A Mars One hatmilliárd dolláros vállalkozása keretében 2023-ra juttatna vissza nem térő embereket a Marsra. Ők már el is kezdték a jelentkezők toborozását és kiválogatását. Hasonló terveket szövöget a Space-X cég tulajdonosa, Elon Musk is, aki fejenként 500 ezer dollárért vinné el a Marsra az első 10 jelentkezőt, akik egy későbbi kolónia létrehozói lennének. Robert Zubrin, a Mars Society vezetője már az 1990-es évek óta ábrándozik egy önfenntartó kolónia létrehozásáról a Marson.
