Nem mindennapi rejtély tartja izgalomban az angliai Woolsery város lakóit, akik egy ismeretlen lény nyomait fedezték fel a friss hótakaróban. A különös teremtmény ráadásul nem először látogatta meg a környéket: másfél évszázaddal ezelőtt több mint 160 kilométeren keresztül vezettek a mostanival tökéletesen megegyező patanyomok Devon megyében.

Az 1855. február 8-ára virradó éjjelen sűrű pelyhekben hullt a hó az angliai Devonshire grófság területén. A szikrázóan fehér, érintetlen hótakaró egyhangúságát csupán egyetlen titokzatos nyompár törte meg, amely nyílegyenesen vezetett a messzeségbe. A mintegy 10 centiméter hosszú és 7 centiméter széles patanyomok egymástól 20 centiméterre, egyesével sorakoztak a havon, és semmilyen ismert állat nyomaira nem hasonlítottak: egyértelmű volt, hogy egy két lábon közlekedő lény hagyta őket a koromsötét éjszakában!

Az ördög lábnyomai

A félelmetes teremtmény egyenesen vonult át a mezőkön és a szántóföldeken, s akkor sem zavartatta magát, amikor magas kerítés, kőfal vagy háztető került az útjába: azokon is áthágott, és a másik oldalon ugyanúgy látszódtak a nyomai. Ha lefelé ment, ha felfelé, ha akadályon gázolt át, a nyomok milliméterre pontosan 20 centiméterre helyezkedtek el egymástól. De ha a rejtélyes élőlény nem madár és nem is négylábú állat, akkor mi lehetett? Helyesebben kicsoda?

A nép azonnal készen állt a felelettel: a kétlábú lény, amely patákkal rendelkezik, nem lehet más, mint maga a Sátán. A falvak és a majorságok tanultabb lakói természetesen a végére akartak járni a rejtélynek. Először is azt kellett megvizsgálni, hogy az éjszaka vándorának volt-e meghatározott célja, hol kezdődtek és hol végződtek a lábnyomok. Ekkor még érdekesebb tényekre derült fény. Miután összeadták az ide-oda cikázó, erdőn-mezőn átvezető nyomok hosszúságát, kitűnt, hogy az ismeretlen teremtmény egyetlen éjszaka alatt száz mérföldet, azaz százhatvan kilométert nyargalt be! Ez a távolság a valóságban persze nem volt nyílegyenes, csak annak látszott. A lény a tengerparti Exmouth városában kezdte útját, észak felé indult, de mielőtt Exeterbe ért volna, nyugatra fordult, és átvágott egy folyó csaknem három kilométer széles torkolatvidékén. Aztán délre kanyarodott, és a tengernél eltűnt. Majd délnyugatnak vette útját, néhány kilométerrel távolabb újra „körülnézett” a parton, végül Totnes falu közelében befejezte vándorlását.

A következő éjszakán fegyveres férfiak álltak lesben a falvak és a városok környékén, és teljes készenlétben várták a kóbor éjjeli lényt. De a nyomok tulajdonosa kizárólag azon az egy éjszakán hagyta ott patájának lenyomatát, és többet nem mutatkozott. A laptudósítók a British Museum állattani osztályától kértek felvilágosítást, ahol megvizsgálták a nyomokat, s azt a véleményt adták ki, hogy a tudomány egyetlen olyan állatot sem ismer, amelytől származhatnának.

Újabb látogatás

A Sátán Devonban tett látogatásának legendája több mint másfél évszázaddal később, 2009 tavaszán éledt újjá. Március közepén egy 76 éves hölgy, Jill Wade jelezte az angliai Woolsery elöljáróinak, hogy a háza kertjében frissen lehullott hóban „a Sátán patanyomait” pillantotta meg. Az idős hölgy meggyőződéssel állítja, hogy személyesen az ördög járt a portáján. „Kinéztem az ablakon a kertbe, és kis híján sokkot kaptam. Kíváncsivá tett a látvány. A hó teljesen érintetlennek tűnt, csak a hasadt paták nyomai látszottak a szűz hótakaróban” – mesélte az asszony, aki annyira izgalomba jött, hogy szakértőkhöz fordult, vizsgálják meg, kitől vagy mitől eredhetnek a nyomok.

A helyi állattani központ munkatársai megállapították, hogy a jól kivehető patanyomok valóban pontos másolatai az 1855-ben Dél-Devonban talált nyomoknak. Jonathan Downes, a fényképeken is megörökített, ezúttal mintegy tíz kilométer hosszan húzódó nyomokat vizsgáló tudós azonban kétli, hogy az ördög látogatta meg Woolseryt. „A nyomok méretéből és mélységéből ítélve a Sátán nem lehetne magasabb 45 centiméternél. Engem inkább egy termetes mezei nyúlra emlékeztetnek, bár valódi talány számomra, hogy az állat miért csak a hátsó lábait hagyta a hóban” – összegezte véleményét a zoológus, aki munkatársaival együtt őszintén reméli, hogy a további tudományos vizsgálat segíthet a 150 éves rejtély megoldásában.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. JÚNIUSI SZÁMÁBAN