SZEPTEMBER 13. – ELSŐ HÉT AZ EGYETEMEN

Ettől a héttől kezdve – remélhetőleg legalább három éven át – ez lesz a „harmadik otthonom” (amennyiben második a munkahely). Ugyanis a legtöbb előadásnak helyet adó kis terem a tanszéken belül, a Múzeum körút 6-8. földszintjén található, a körútra néző ablakokkal, éppen a nevezetes Hoser-féle százéves óra fölött... Immár az ELTE–BTK informatikus könyvtáros szakának aktív (!) hallgatója vagyok, az első órákat minden tárgyból megtartották, holnap veszem át az érvényesített diákigazolványt, jövő héten pedig – természetesen ingyen... – iratkozom az Országos Széchenyi Könyvtárba (amely alighanem a „negyedik otthonom” lesz). Ezzel tehát – kilenc év kihagyás után – megkezdődött életem 14. tanéve.

 

SZEPTEMBER 14. – HÁBORÚT VIZIONÁL A NÉPSZAVA

Természetesen nem készülnek háborúra Orbánék, csak ismét elkövették azt a kommunikációs hibát, amire nincs mentség: nem tájékoztatták a lakosságot előre, megfelelő módon arról, hogy pontosan miről is szól, mit is jelent a polgári védelmi szolgálat, és mikor lehet rá szükség „élesben”. Most tessék, itt a következmény, a kezdődő médiahisztéria vizionált háborúról és katasztrófáról, aggályos adatgyűjtésről és hatalmas bírságról ‒ mindez kiváló alapot jelent az újabb összeesküvés-elméleteknek. Egy-egy bulváros szalagcímmel a fél lakosságot halálra lehet rémiszteni. Engem ugyan nem, mert polgári védelmi önkéntesként pontosan tisztában vagyok ezen kötelezettség jelentőségével. Szerencsére „nem egészen” úgy működik, ahogyan most felkapta és tálalja a média!...

 

SZEPTEMBER 22. – MAGASABB KATEGÓRIÁBAN

A Magyar Nemzeti Könyvtárban „D jelű olvasójegy birtokosai lehetnek a felsőoktatási intézmények bölcsészettudományi karán tanulók” ‒ így válthattam most, 12 év után „B” kategóriáról „D” kategóriára ‒, továbbá „mentesülhetnek a beiratkozási díj térítése alól (…) a felsőfokú tanintézetek könyvtár–informatikus képzésében részt vevő hallgatók” ‒ így pedig éves szinten 6000 Ft-ot spóroltam. (Korábban a MÚOSZ ‒ Magyar Újságírók Országos Szövetségének ‒ tagjaként volt ingyenes a könyvtárhasználat, de B jelű olvasójeggyel.)

 

SZEPTEMBER 28. – ROSSZ BOT ROSSZ IRÁNYBA VISZ

Így hangzik az a mottó, amit dr. Erwin Gollner osztrák nordic walking mesteredzőnek (!) tulajdonítanak. Az évszázad egyik legnagyobb üzlete ‒ a bot „feltalálása”!

Egyre gyakrabban találkozom az erdőben botos gyaloglókkal ‒ ez a nordic walking magyarítása ‒, minden alkalommal megmosolyogtatnak. Eme sportág ‒ magyar elnevezése nem terjedt el, hiszen „angolul sokkal hangzik” ‒ lényege, hogy a lábak mellett a kezek is aktívabb szerepet kapnak a mozgásban. Most utánanéztem, egy pár ilyen bot közel 20 ezer forintba kerül (!) az egyik webáruházban, de másfélszer ennyiért is lehet kapni. És mese nincs, meg kell venni, mert ide bizony speciális botok szükségeltetnek, nem lehet csak úgy „kinevezni” két letört ágat túrabotnak, úgy nyilván nem jól mozog majd a kéz, nem szólva arról, hogy „rossz bot rossz irányba visz”.

Mellékesen miből volna haszna annak, aki ezt az egészet kitalálta?...

 

OKTÓBER 4. – BEHAJTANI TILOS, ÁTNEVEZNI SZABAD

A Pesti Barnabás utca a jövőben Piarista utca lesz. A piaristáknak eddig is volt, és marad is közterületük ‒ a párhuzamosan futó Piarista köz. Ez az átnevezés éppúgy érthetetlen tehát, mint a többi. Pesti Barnabás (1920‒1944) antifasiszta ellenálló volt, a nyilasok végezték ki Sopronkőhidán. Bővebben a Magyar életrajzi lexikonban.

 

OKTÓBER 5. – AZ 1947. ÉVI IV. TÖRVÉNY

A ma is hatályos 1947. évi IV. törvény – egyes címek és rangok megszüntetéséről – a II. világháborút követő magyarországi társadalmi változások egyik fontos dokumentuma. Ez az egyébként igen rövid törvény mondja ki az örökletes nemesi rangok és más címek, így a vitézi cím megszüntetését és használatuk tilalmát. A törvény kimondja a magyar nemesi és főnemesi rang – herceg, őrgróf, gróf, báró, nemes, primor, lófő –, az örökös főispáni cím, valamint a kitüntetésként adományozott rangjelző címek és méltóságok – valóságos belső titkos tanácsos, titkos tanácsos, kormányfőtanácsos, kormánytanácsos stb. – megszűnését. Mindezen címek és a „vitéz” cím használatát a törvény kifejezetten meg is tiltja.

Megtiltja a törvény a két világháború közötti Magyarország társadalmában burjánzó főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb. címzések használatát is – akár rangra, akár közszolgálati pozícióra utalva –, de kiveszi ebből a körből a diplomáciai érintkezést és az egyházak belső használatú címzéseit. A törvény számos tilalmat mond ki ugyan a címek használatával kapcsolatban, de nem rendel a tilalmak megsértése mellé szankciókat, így a törvény megsértése sem büntetőjogi, sem szabálysértési következményekkel jelenleg nem jár. Ezzel kapcsolatban bővebb információ a Wikipediában olvasható.

 

OKTÓBER 6. – MŰKINCSEK ÉS BŰNESETEK

Ma megnéztem a „Műkincsek és bűnesetek – Ellopott és visszaszerzett kulturális örökségünk” című kiállítást a Szépművészeti Múzeumban. „A műkincsvédelem rendőri kapacitásának megerősítése” című projekt keretében megvalósult tárlat felhívja a figyelmet a kulturális örökség védelmének fontosságára, és arra, hogy mit tehetnek maguk a tulajdonosok annak érdekében, hogy műtárgyaik, műkincseik nagyobb biztonságban legyenek.

 

OKTÓBER 7. – GRIFFMADÁR A TEMETŐBEN

„Krisztus oroszlán, mert uralkodik és nagy erejű
sas, mert feltámadás után felszáll a mennyekbe.”
Sevillai Szt. Izidor

Veres Kálmán szobrászművész 2007-ben felállított bronz madárszobra a Farkasréti temető főbejáratánál. Felirata: „A griff egy hatalmas, csodás, oltalmazó lény, oroszlántestű, sasfejű és -szárnyú teremtmény, több mondavilágban emberfeletti hatalommal párosították. Az etruszk, a római és görög szarkofágokon is megjelenik, akik sírőrző szerepet tulajdonítottak neki. A kereszténység terjedésével sas jellegét hangsúlyozták, így a mennybemenetel és a feltámadás szimbóluma lett. Kettős természete révén Krisztus-jelképnek is tekintették, hiszen az oroszlán a földhöz, a sas pedig az éghez tartozásra utal.”

 

OKTÓBER 8. – KORAI ÖREGEDÉS

A British Museum megtekintése ‒ ugyebár ‒ mindenki számára ingyenes… (Azért a néhány ócska kacatért, amit ott meg lehet nézni, fizetne egyáltalán valaki?…)

A Hungarian National Museum megtekintése… Nos, Magyarországról lévén szó, külön A4-es táblázat segít eligazodni az árakban, sok rubrikával és sok megjegyzéssel.

Megtudtam, hogy ‒ hiába vagyok felsőoktatási intézmény diákja, államilag finanszírozott képzésben, nappali tagozaton ‒ 29 évesen már vén szatyornak számítok, mert csak 26 éves korig jár a diákkedvezmény. Így teljes árat kellene fizetnem.

A 132/2011. kormányrendelet értelmében „díjtalanul látogathatja a muzeális intézmények állandó és időszaki kiállításait a (…) legalább 400 fős taglétszámmal rendelkező, országos hatáskörű közgyűjteményi szakmai szervezet tagja”. (Nem túl sok ilyen akad.)

Az MKE-tagsággal ‒ amit rövidesen kérelmezni fogok, különös tekintettel mint az ELTE‒BTK elsőéves, informatikus könyvtáros szakos hallgatója ‒ tehát megoldható a „probléma”.

Huszonkilenc éves diákként ‒ ráadásul a magyar állam közalkalmazottjaként ‒ viszont ott pusztuljak meg, ha múzeumba akarok menni, és akár csak a félárú kedvezmény lehetősége is eszembe jut.

Melyik kormányhoz is köthető ez a bizonyos 132/2011-es rendelet?...

 

OKTÓBER 10. – ÉLETSZERŰ PARAGRAFUS

„Az értesítési kötelezettséget a hallgató 5 munkanapon belül köteles teljesíteni az alábbi adatok változásakor: (…) hallgató születési neve, anyja neve, születési helye és ideje (…).” In: 51/2007. (III. 26.) Korm. rendelet, 19. § (10) a)

 

OKTÓBER 15. – POLGÁRI VÉDELMI FELKÉSZÍTÉS

Elkezdtem a „vasárnapi iskolát”, azaz a Közép-Budai Önkéntes Polgári Védelem (ÖPVE) által szervezett BASIC tanfolyamot. Ez egy 40 órás önkéntes alapfelkészítési program – amely egyébként hivatalosan is felnőttképzésnek számít –, ahol többek között általános polgári védelmi ismeretekről, szervezeti ismeretekről, katasztrófa-elsősegélyről, tűzvédelemről, műszaki mentésről, RBV-ismeretekről és hasonló elméleti, gyakorlati tudnivalókról lesz szó. Az egyes modulok egymástól függetlenek, de csak az tehet vizsgát, aki mind a tíz részmodulon részt vett. A helyszín a „KGB”, vagyis az egyesület Kék Golyó utcai bázisa. Sok szempontból hasznos és érdekes volt az első foglalkozás, már várom a folytatást.

 

OKTÓBER 18. – ŐSZI DÉLUTÁN A VÉRMEZŐN

 

OKTÓBER 28. – ELSŐSEGÉLY ÉS KATASZTRÓFAPSZICHOLÓGIA

Ma is voltam „vasárnapi iskolában”, ugyanis folytatódott a Közép-Budai Önkéntes Polgári Védelem (ÖPVE) által szervezett 3/2012. BASIC tanfolyam. „A II. modulcsoport átfogóan dolgozza fel az alapfokú elsősegély-nyújtási ismereteket. A 2.1. modulban általános elsősegély-nyújtási ismeretekkel gazdagodhattak a hallgatók: újraélesztés (BLS), mentési testhelyzet, fejtől lábig vizsgálat, kötözések, egyes sérülések ellátásának megbeszélése, gyakorlása volt a fő feladat. A 2.2. modulban a hallgatók a sok sérülttel járó katasztrófahelyzetek sajátos elsősegély-nyújtási feladatait ismerhették meg, betekintést nyertek a laikus osztályozás, a segélyhely-telepítés, a közegészségügyi ismeretek egyes kérdéseibe is. A modulcsoport lezárásaként a katasztrófák felszámolásában résztvevőkkel és a katasztrófa hatásai által érintettekkel kapcsolatos pszichológiai ismeretekről, teendőkről esett szó.”

 

OKTÓBER 29. – EZ NEM IPARI HAVAZÁS VOLT

Ma reggel leesett az első hó. Hamar elolvadt, ráadásul ‒ legnagyobb sajnálatomra ‒ nem afféle „ipari havazás” volt, mint az egy évvel ezelőtti első hóesés. Ezt a fotót akkor, egészen pontosan 2011. november 24-én 06:35-kor készítettem. Emlékszem, érdemes volt korán kelni ‒ a „rejtélyes” csapadékot lelkesen fotózó olvasók közül a legkorábban ‒, mert az Origo lehozta a képet.

 

OKTÓBER 30. – ŐRSÉGVÁLTÁS

 

NOVEMBER 2. – NAGYSZÜLEIM EMLÉKÉRE

 

 

NOVEMBER 11. – TŰZOLTÁS ADYLIGETEN

Végül is sikerült eloltanom, így mondanám röviden és diplomatikusan. Hivatalosan pedig így: „Kézi tűzoltó készülék használatának gyakorlása a Közép-Budai Önkéntes Polgári Védelmi Egyesület által szervezett 3/2012. BASIC tanfolyam III. modulcsoportjának gyakorlati oktatásán, 2012. november 11-én az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola területén.”

Ma reggel ugyanis itt, az egykori határőr-laktanya területén folytatódott a BASIC őszi tanfolyama, ahol ezúttal a műszaki mentés és a tűzoltás alapjairól esett szó. „A 3.1. modulban a hallgatók a tűzvédelem, tűzoltás alapjaival ismerkedhettek meg. Az előadás során megismerhették az égéselmélet alapjait, a tűzoltóság kialakulásának történetét, a tűzoltásban és műszaki mentésben jelenleg résztvevő szervek és szervezetek feladatait. Részletesen tanultak az otthoni tűzveszélyek csökkentéséről és a kézi tűzoltó készülékekről. Gyakorolták a B és C tömlők szerelését, és valódi tüzet is olthattak az IFEX által biztosított porral oltó és habbal oltó készülékekkel. A 3.2. modulban a műszaki mentés alapjaival és az egyesületnél rendszeresített műszaki mentő felszerelésekkel ismerkedhettek meg a résztvevők. A biztonsági rendszabályok átismétlése után a szivattyúk és motorfűrészek kezelésének alapjait mutatta be az előadó, majd gyakorlásra került sor, amelynek keretében minden hallgató kipróbálhattak az eszközöket” – olvasható az ÖPVE honlapján.

 

NOVEMBER 12. – HATÁRÁTKELŐ BUDAPEST HATÁRÁBAN

Egykori „gyakorló-határátkelőhely” Budapest határában, az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola területén. Az iskola elődje ugyanis a Balassi Bálint Határrendészképző Szakközépiskola volt, 1998 előtt pedig határőr-laktanyaként funkcionált az intézmény. Tegnap a Közép-Budai Önkéntes Polgári Védelmi Egyesület tartott számunkra tűzvédelmi és műszaki mentő oktatást Adyligeten.

 

NOVEMBER 13. – ÖTVENEZER FORINTOS EBÉD

És akkor csodálkozunk, hogy nincs belföldi turizmus!... Most néztem rá a MÁV honlapjára – és majdnem lefordultam a székről –, a családi utazás Nyíregyházára idén karácsonykor összesen 49 900 Ft-ba kerül majd!... Öt felnőtt, InterCity, retúr, másodosztály, semmi extra. Az útiköltség a mi esetünkben – az 50%-os kedvezmények miatt – ugyan ténylegesen jóval kevesebb lesz, de a családok többségénél nem törvényszerű, hogy majd’ mindenki féláron utazhat. Ők maradjanak otthon – vagy repüljenek inkább fapadossal valamelyik európai fővárosba, még az is nagyságrendekkel olcsóbb, mint a vonatozás egy családi ebédre a mamihoz! Ez már tényleg a „vicc” kategória.

 

NOVEMBER 17. – LEDOLGOZTATOTT ISKOLAI SZÜNET

Érdekes témára fókuszáló olvasói levéllel találkoztam a Metropol 2012. november 15-i számában, az alábbiakban ezt idézem.

„November 10-én a november 2-i áthelyezett munkanapot kellett ledolgozni. Egyes iskolákban ezért tanítási napot tartottak. Én eddig úgy tudtam, hogy a szünetet nem kell ledolgozni, és a rendeletben megállapított szünet időpontjától eltérni sem lehet, mármint kevesebb napot kiadni. Mivel az őszi szünet október 29-től november 4-ig tartott, olvasatomban a november 2. ebbe beletartozott. Úgy vélem, hogy a rendeletalkotó az áthelyezett munkanapok tanítási nappá nyilvánítása alatt a tanítási időre eső napokat értette, azaz például az október 22-i hétfőt, amit 27-én, szombaton kellett pótolni.

Körbe is jártam a kérdést, és megtudtam, hogy számos intézményben az igazgatók jogkörükből adódóan tanítás nélküli munkanapot rendeltek el. És kijön a 181, illetve 182 nap akkor is, ha a szombatoktól eltekintenek. Viszont több iskola a december 1-jét is tanítási napként jelöli meg a honlapján. Vagyis december 31-ét kell pótolni, miközben a szünet december 27-től január 2-ig tart. A december 15., mivel a 24-ét pótolja, értelemszerűen jogos. Tekintettel arra, hogy mi, felnőttek is sérelmeznénk, hogy a szabadságunkat ledolgoztassák velünk – amit a munkaügyi felügyelet bírsággal jutalmaz –, úgy vélem, ez a gyerekekre is vonatkozik.”

 

NOVEMBER 19. – BEFEJEZŐDÖTT A TANFOLYAM

Utolsó képzési napjához érkezett tegnap a Közép-Budai Önkéntes Polgári Védelmi Egyesület által szervezett 3/2012. BASIC tanfolyam. Mint arról az ÖPVE honlapja is beszámol, a IV. modulcsoport három moduljában radiológiai, biológiai és vegyi védelmi ismereteket, valamint híradó- és távolságvédelmi ismereteket hallgathattak a résztvevők.

A képzési nap a híradóismeretek oktatásával kezdődött. A hallgatók megismerhették az egyesületnél rendszeresített rádiókat, ezek használatát, az alkalmazott frekvenciákat. Részletesen tanultak a híradóirányok és -hálók megszervezésének módjáról, az egyesületnél alkalmazott hívónevekről és azok kiosztásának elveiről.

Ezt követően a korábban már megismert egyéni védőeszközök gyakorlati alkalmazásával, a polgári védelemnél fellelhető régebbi és modernebb légzésvédő és bőrvédő eszközök bemutatásával foglalkoztak a hallgatók, akik az egyesületnél rendszeresített egyéni védőeszközök, az Auer S3 gázálarcok és a Tychem C könnyű gázvédőruhák szabályos fel- és levételét, alkalmazását is gyakorolták. A modul második felében a rendszeresített, illetve Magyarországon gyakran előforduló RBV-kimutató, -mintavevő eszközök bemutatása következett.

A nap záró moduljában a távolságvédelmi feladatok végrehajtásával ismerkedhettek meg a jelenlévők. A kitelepítések során a kitelepülők regisztrációjának, a befogadás megszervezésének módjaival, valamint a távolságvédelmi akciókészlet alkalmazásával is foglalkoztak a hallgatók.

A Károly körút 22. szám alatti házat az előző századfordulón még Röser-bazárként ismerték a környéken élők. Homlokzatát közel 120 éve ékesíti az eredeti funkciójára utaló, fekete márványlapon aranyozott felirat. Udvarában ma is tucatnyi üzlet működik, közülük a legrégebbi több mint fél évszázada.

Még állt a régi Pest egyik híressége, a Hatvani kapu, közelében pedig – a mai Astoria tájékán – a pesti románcokban és színművekben gyakran szereplő Zrínyi kávéház, amikor 1867-ben az egykori Kerepesi úton (a mai Rákóczi út 5. számú épületében) megnyílt a Pannonia Szálloda. E helyen már a XVIII. század végétől működött fogadó: a Griff, amelynek kocsmájában vándorszínészek, erre vetődő postakocsisok és a vásárba igyekvő vidéki gazdák gyűltek össze esténként társalogni egy-egy pohár bor mellett.

Éppen száz évvel ezelőtt, 1912. október 24-én nyitotta meg kapuit a Puskás Tivadar Távközlési Technikum elődje, a Posta Műszerész Tanonciskola. A 2012. október 24-én kezdődött centenáriumi ünnepségsorozat megnyitójára érkező több száz vendéget – köztük számos egykori és jelenlegi diákot és tanárt, illetve a testvérintézmények képviselőit – dr. Horváth László Ferenc igazgató köszöntötte. Az elmúlt száz évről „Generációk vallomásai” címmel emlékeztek meg a meghívott előadók, valamennyien régi Puskás-diákok. Este a Vígszínházban folytatódott az ünnepség, ahol az iskolatörténeti visszatekintést követően Shakespeare Tévedések vígjátéka című darabját tekinthették meg az érdeklődő „gyáliutasok”.

EMLÉKTÁBLA-AVATÁS ELŐTT A GYÁLI ÚTON, AHOL „FILLÉRES EMLÉKEIRŐL” AZ EGYKORI PUSKÁS-DIÁK, A KOSSUTH-DÍJAS BRÓDY JÁNOS ÉNEKELT

A teológia és a társadalomtudományok szakirodalmát, a Dunamelléki Református Egyházkerület hivatalos iratait és családi letéteket, valamint a református egyházművészet emlékeit mutatja be a könyvtári, levéltári és múzeumi egységekből álló Ráday Gyűjtemény, amelynek kiemelkedő muzeális értéke a Ráday család egykori magánkönyvtárának különgyűjteménye és a család teljes fennmaradt irattára.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ma délelőtt erre sétáltam, és szerencsémre nyitva volt a szerb templom kertje, mert éppen misét tartottak. Rendkívül érdekes, különleges hely, az 1688-ban épült templommal és a több száz éves sírkövekkel együtt. Kevesen ismerik, pedig a város kellős közepén található, a Kálvin térről gyalog néhány percre. Egyszer írtam róla egy kis cikket a Népszabadság Budapest mellékletébe, most előkerestem, 2002. április 3-án jelent meg. Már akkor is megfogott a hangulata.

Néhány évtizeddel ezelőtt szinte nem volt olyan budapesti ember, aki meg ne állt volna fél percre a Műegyetem Múzeum körúti épülete előtt, és össze ne igazította volna karóráját az árkádok alatt ketyegő, mindig pontosan járó órával. Ezt a vasrácsokkal védett, egyszerű órát mindenki kedvelte, és bizonyos tisztelettel nézett rá, mert az egyetlen hiteles és tökéletesen megbízható szerkezetnek tekintették a fővárosban.

Ma délután megnéztem „Az Ország Tükre ‒ A képes sajtó Magyarországon 1780‒1880” című kiállítást a BTM Vármúzeumában. A Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár együttműködésében megvalósult tárlat a magyarországi képes sajtó első évszázadának lenyűgöző gazdagságú képanyagából válogat. Munkácsy Mihály, Lotz Károly, Székely Bertalan művei révén a magyar művészi grafika első aranykora rajzolódik ki. Közel háromszáz metszet, rajz, festmény és szobor mellett technikai kuriózumokat és kultúrtörténeti érdekességeket is meg lehet tekinteni. Az alábbiakban Székely Emese ismertetőjét idézem a BTM honlapjáról.

Recsk, 2012. szeptember 15., szombat (MTI) ‒ Recsk nemcsak egy internálótábor volt, hanem akárcsak az Andrássy út 60., a kommunista rezsim kegyetlenségének jelképévé vált – jelentette ki a köztársasági elnök az egykori recski kényszermunkatábor területén kialakított Nemzeti Emlékparkban tartott megemlékezésen.

A megemlékezés végén Áder János, Boross Péter volt miniszterelnök, Orbán Viktor kormányfő nevében Tellér Gyula főtanácsadó, illetve pártok, önkormányzatok, társadalmi szervezetek képviselői, az áldozatok hozzátartozói, barátai és egykori rabok megkoszorúzták a kényszermunkatábor helyén állított emlékművet.

Az 1934-ben alapított, jelenleg 400 méhcsaláddal rendelkező dömsödi méhészetben Koós Péter ismertette meg az érdeklődő vásárlókat a méhészet alapjaival és a méztermelés történetével, a méz előállításának és kiszerelésének fontosabb lépéseivel. A Koós Méhészet kiváló minőségű, vegyszermentes mézet állít elő, termékeiket a Bosnyák téri piacon és a Lehel Csarnokban, valamint viszonteladókon keresztül árusítják.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

MÁJUS 20. – ÖSSZKOMFORTOS HALLGATÁS

„Összkomfortos” elhamvasztást reklámoznak fix áron, 49 900 Ft-ért a YouTube-on. Vajon halálos bulizás – netán egy gyilkosan vidám este – esetére? Persze valószínűleg nem az „összkomfortot”, hanem a hamvasztás összköltséget jelenti az „összk.” rövidítés. De manapság mit lehet tudni?... És ha nem vagyok megelégedve az akciós szolgáltatással, mert nem maradt elég hamu belőlem?

 

MÁJUS 26. – KI VOLT VAS GEREBEN?

Kétségtelenül sokkal hangzatosabb a Vas Gereben, mint a Radákovics József – pedig a két személy természetesen egy és ugyanaz, hiszen ritkán neveznek el bárkit is a születésekor „vasgereblyének”. Vas Gereben (1823–1868) ügyvéd és hírlapíró volt, a szabadságharc utáni években népszerűségben Jókaival vetekedett. „Ugyanakkor azonban kötekedő ember volt, szellemessége tudott és szeretett gyilkos élű lenni, humoros formában sértően kritizálni. Ezért nevezték el egyik baráti körében már ifjúkorában Vas Gerebennek. A gereben fésűforma goromba mezőgazdasági eszköz, amellyel a növényi rostokat kényszerítik rendre. Ha a gereben vasból készül, még gorombább. Ő pedig kedvtelve vállalta ezt a hibákat durván fésülő szerepet, és írói néven Vas Gerebennek nevezte magát” – olvasható A magyar irodalmi arcképcsarnokban.

 

MÁJUS 30. – LOTTÓS LÖVÖLDÖZÉS

Egy igazán szemléletes példa az Urbanlegends.hu jóvoltából: „Képzeljük el a következő játékot – kezdi Christoph Drösser a Csábító számok című könyvében. – A Nagykanizsát Nyíregyházával összekötő képzeletbeli autópálya szélén valaki egy 1 centiméter széles, 2 méter magas lécet ver le a földbe. Valahol Nagykanizsa és Nyíregyháza között, de fogalmunk sincs, hogy pontosan hol. Éjjel vezetünk, és van nálunk egy pisztoly. Egy tetszőleges időpillanatban – amelyet teljesen szabadon választhatunk meg – tekerjük le az ablakot, és lőjünk egyet vaktában az út széle felé. Ha eltaláljuk a lécet, nyertünk. Feltenne rá akár csak pár száz forintot is, még ha találat esetén a nyeremény több százmillió forint lenne is? Nem? Pedig rengeteg ember éppen ezt teszi minden héten, amikor kitölt egy lottószelvényt. Nevezetesen annak esélye, hogy eltaláljuk az öt szerencsés számot, ugyanakkora, mint az éjszakai sikeres célba lövésé, körülbelül 1 a 44 millióhoz. Hát, további sok sikert!” – írja. Ettől függetlenül én is lottózom...

 

JÚNIUS 1. – KATASZTROFÁLIS ÖSSZETÉTEL

Önkéntes katasztrófavédelmi aktivistaként sokáig nem tudtam kibékülni a ‒ polgári védelem és a tűzoltóság összevonásából létrejött ‒ katasztrófavédelem elnevezésével. Egészen addig, amíg a múltkor nem találtam elfogadható indoklást erre az – először kissé erőltetettnek tűnő – szóösszetételre, az Édes Anyanyelvünk című folyóirat 2012/1. számának 9. oldalán. „Katasztrófa, védelem! – talán így kiáltott fel egy laikus nyelvvédő, purista, amikor először meghallotta a katasztrófavédelem szót. Hát már miért kellene védeni a katasztrófát? Elég baj az, ha bekövetkezik! – tette még esetleg hozzá, nyilván a gyermekvédelem szóra gondolva, amely összetétel valóban ekképp bontható fel: a gyermeknek a védelme, tehát birtokos jelzős összetétel. De a balesetvédelem szó esetében már más a helyzet: baleset elleni védelem, mint ahogy katasztrófa elleni védelem a jelentése a katasztrófavédelemnek (jelentéssűrítő összetétel). Tehát nem szabad ugyanúgy, állandó logikával feloldani, értelmezni az összetételeket. A lopásgátló valóban a lopást gátolja (jelöletlen tárgyas összetétel), de a lakásriasztó már nem a lakást, hanem a tulajdonosokat, a szomszédokat, esetleg a rendőrséget riasztja (jelentéssűrítő összetétel). A kígyóméreg valóban a kígyó mérge, halált okozó váladéka, míg a patkányméreg patkányirtó szer” ‒ magyarázza a szóösszetételeket a kiváló nyelvész, Minya Károly. Ettől függetlenül ‒ és ezt már én teszem hozzá ‒ szerencsésebb lett volna a „katasztrófaelhárítás” elnevezés, amely biztosan nem okozna félreértést. Ráadásul a média következetesen „katasztrófavédőként” említi a szervezet hivatásos tagjait, pedig ők sokkal inkább katasztrófavédelmisek ‒ avagy katasztrófaelhárítók.

 

JÚNIUS 3. – HATÁRKŐ A HATÁR ÚTON

Néhány napja figyeltem fel erre a régi határkőre az Europark előtt, az egykori Pest és Szentlőrincz határán. Jelenleg a IX. és a XIX. kerületet „választja el” egymástól. A henger alakú, egy méter magas oszlop másik oldalán a „St. Lőrinz” felirat olvasható, mert Kispest csak 1871-ben lett önálló kisközség (!), 1874-ben már nagyközség, de még akkor is csupán 1800 lakossal. Pestszentlőrinc száz évvel ezelőtt szakadt el Kispesttől, és a jelenlegi XIX. kerületet 1950-ben csatolták Budapesthez. Természetesen a „Határ utat” sem véletlenül hívják így.

 

JÚNIUS 7. – MOLDOVA DEDIKÁL

Moldova György nekem dedikálja „Kádár János” című könyvét a ma megnyílt 83. Ünnepi Könyvhéten, a Vörösmarty téren. „Prutyiszki Istvánnak barátsággal – Moldova György”. De csak Moldova hívhat Prutyinak!...

 

JÚNIUS 8. – A SZOCIALIZMUS HÉT CSODÁJA

1. Mindenkinek volt munkája.
2. Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit.
3. Bár senki sem csinált semmit, a terv 100% fölött teljesült.
4. Bár a terv 100% fölött teljesült, mégsem lehetett semmit kapni.
5. Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene.
6. Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott.
7. Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.

 

Isten nélkül és imádság nélkül, de műtrágyával és traktorral!

– Mire nem lesz szükség az új gazdasági mechanizmusban?
– Ágyra. Mert a dolgozók éjjel-nappal dolgozni fognak, a párt éberen fog őrködni mindenek felett, és aki mindezt nem tudja elviselni, az ülni fog.

– Miért hajlik meg a padlódeszka a párttitkár alatt?
– Mert okosabb enged…

– Mi a különbség a létező és a működő szocializmus között?
– A létező szocializmus nem működik, a működő szocializmus pedig nem létezik.

– Mi a kommunizmus előnye más rendszerekkel szemben?
– A kommunista rendszer előnye az, hogy képes leküzdeni mindazokat a nehézségeket, amelyek más rendszerekben elő sem fordulhatnának.

Forrás: A kommunizmus füveskönyve

 

JÚNIUS 9. – RÉVBE ÉRTEM A KOMPPAL

Mi a különbség a rév és a komp között? Tényleg erre voltam kíváncsi. Feltettem a kérdést a Google-nak, ezt válaszolta: „A kompon lehet elrévedni, a réven nem lehet elkompodni.”

Utána feltettem a kérdést a Magyar értelmező kéziszótárnak, ezt válaszolta: „Komp: járműveknek, embereknek egyik partról a másikra szállítását végző vízi jármű. – Rév: 1. vízi átkelőhely ott, ahol nincs híd, 2. kisebb vízi járművek kikötőhelye, 3. komp (tájnyelvben)”. Szerintem – alighanem sokakkal egyetértve – az utóbbi már köznyelvinek is minősíthető olyan értelemben, hogy a rév csak személyeket szállít, míg a komp járműveket is.

A Wikipedia szerint: „A komp folyókon, tavakon vagy tengeren történő átkelésre szolgáló közlekedési eszköz, különleges hajó, amit személyek, állatok és különböző járművek szállítására használnak.”

Egyébként ha csak azt nézem, hogy a dunakanyari „átkelések” üzemeltetőinek honlapján hogyan szerepel az elnevezés, tehát ők hogyan nevezik magukat, akkor Visegrád–Kisoroszi: rév (csak személyszállító), Visegrád–Nagymaros: komp (autókat is szállít), Dömös–Dömösi átkelés vasúti mh.: rév (csak személyszállító), Pilismarót–Zebegény: rév (csak személyszállító), Pilismarót–Szob: komp (autókat is szállít). A Volánbusz egyik visegrádi megállója viszont „Nagymarosi rév”, persze, mármint a „kisebb vízi járművek kikötőhelye”, vagyis ahonnan a komp indul (!), mert „Visegrád, hajóállomás” már egy másik buszmegálló neve. Utóbbiból az úgymond „nagyobb vízi járművek”, például kirándulóhajók, szárnyashajók indulnak – és tényleg.

Nem is bonyolítom tovább a dolgot – ahhoz túlságosan elkompodtam.

 

JÚNIUS 14. – PRUZSINSZKY ANEKDOTÁI

Mikszáth Kálmán regényében, a Beszterce ostromában (1894) Pongrácz gróf udvarában él Pruzsinszky Szaniszló, akinek a feladata a várúr szóval tartása, anekdotákkal mulattatása.

„A vacsora után együtt borozgatott a lengyelével, Pruzsinszky Szaniszlóval (hiszen minden jóravaló várban kell, hogy legyen egy lengyel). Pruzsinszky anekdotákat beszélt neki és mindenféle történeteket, amiket jártában-keltében fölszedegetett.

Mikor a tizenegy órát ütötte, megveregette a Szaniszló vállait:

– Derék ember vagy, lengyelkém, soha ki nem fogysz a beszédből, hanem most már eredj a szobádba és feküdj le. Az inas majd bevisz egy kulacsot a párnád alá, hogy ha éjjel fölébredsz, húzhass belőle egyet.”

Pruzsinszky Szaniszló valójában hivatásos színész. Lengeffy húsz évvel korábban, Pataky József társulatánál még Tarcsay László néven ismerte, amint az a Vág melletti fogadás előkészítésekor kiderül. A gróf udvarában Pruzsinszky persze a lengyel bujdosó szerepét játssza, szorgalmasan búsong hazája sorsán, és borral teli serlegek mellett anekdotákkal szórakoztatja a várurat. Ha alkalom van rá, szemeit az égnek fordítja, és elragadtatott fölkiáltással – „Ó, te nemes lélek!” – dicsőíti gazdáját. Kitart amellett, hogy a gróf betegségét az utolsó pillanatig titkolni kell, annyi pénzt sajtol ki belőle, amennyit csak lehet, és mikor már a dolgok nagyon rosszul állnak, még egy utolsó eret vág rajta. A zafírokkal, rubintokkal kirakott menteláncot elkunyerálja, s végleg kereket old. Szökése másokban is a vég érzetét kelti. „Hogy ím Pruzsinszky odább állt, nagy bolhát eresztett a többiek fejébe. Hm, a patkány menekül. A lengyelnek esze van, és orra van. A lengyel megérzi a veszedelmet, mint a béka az esőt.”

 

JÚNIUS 17. – ÓVATOSAN AZ ERDEI UTAKON

„A Pilisi Parkerdő Zrt. mintegy 180 kilométer, kerékpárosok előtt megnyitott erdészeti útján a balesetek elkerülése érdekében kéri a vonatkozó szabályok fokozott betartását” ‒ olvasom a parkerdő felhívását. Jó tudni, hogy az útszakaszok kizárólag saját felelősségre vehetők igénybe, és legfeljebb 30 kilométeres sebességgel lehet kerékpározni a kijelölt utakon, 8 és 18 óra között. Bár valószínűleg még soha senkit nem büntettek meg azért, mert reggel 7:55-kor 35 km/órával biciklizett, néhány hete ismét történt egy súlyos baleset ‒ a bringás túl gyorsan hajtott a lejtőn, kicsúszott az útról és súlyos sérüléseket szenvedett ‒, tanulságos példaként szolgálhat.

 

JÚNIUS 20. – ÁLCÁZOTT ÚJSÁGÍRÓKÉNT

Ma délelőtt részt vettem – hétköznapi érdeklődőként – a Fővárosi Közgyűlés ülésén, a Városháza dísztermében. Még soha nem voltam fővárosi testületi ülésen, de évekkel ezelőtt én tudósítottam a Józsefváros újságot a VIII. kerületi képviselő-testület üléseiről, így azokon „hivatalból” mindig ott ültem. Sok különbséget nem tapasztaltam… Bár ezúttal csupán „egyszerű” budapesti polgárként foglaltam helyet a hallgatóság soraiban, az ülés előtti rögtönzött sajtótájékoztatókon éppen úgy odamehettem fotózni az újságírókhoz, mintha én is közéjük tartoztam volna. Sőt, talán még kérdéseket is feltehettem volna a politikusoknak… Az engem érdeklő napirendi pont – helyszínen kiosztott – módosított előterjesztését is szemrebbenés nélkül elkértem a sajtósoktól, de a szavazást természetesen már nem vártam meg. Hiszen az eredmény – amely egyébként több mint kilenc órával az ülés kezdetét követően született meg – úgyis borítékolható volt…

 

JÚNIUS 30. – SZENTKERESZT SZENT KÚTJA

Múlt századi ismertető az 564 méter magasan található pilisszentkereszti Szent-kútról: „A pomázi úttól balra, a szőlőkbe vezető úton lehet megközelíteni. E rendben tartott, be is kerített forrást, amely fölé a község kis kápolnafélét is emeltetett, nemcsak Pilisszentkereszt, de az egész vidék csodatevő helynek ismeri. Tavaszi és őszi búcsúkor az egész országból, sőt még külföldről is felkeresik. Némelyek fehér galambot láttak vizében fürödni, mások Mária képét látták benne. Amióta vizétől – melyben valami kevés ásványi alkotórész is található – néhányan meggyógyultak, szent helynek mondják. Vizét más megyékbe is hordják. Ez az ülőhelyekkel is ellátott, állandóan árnyékos hely a pilisszentkeresztieknek kedves sétahelyük.”

 

JÚLIUS 7. – PILISSZENTLÉLEK TÖRTÉNETE

Pilisszentlélek az ország egyik legkisebb lélekszámú községe. A Pilis és a Visegrádi-hegység között, a Szentléleki-völgymedencében fekvő település a Pilisi Tájvédelmi Körzet és a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.

A község már az őskorban is lakott hely volt, az Árpád-korban pedig királyi vadászterület. A tatárjárás ezt a környéket sem kímélte. 1236-ban IV. Béla a szentkereszti pálosoknak adományozta a területet, ahol IV. (Kun) László 1287-ben pálos kolostort alapított. A török időkben a kolostor és a közelében épített falu elpusztult. 1541-ben Buda, majd 1543-ban Esztergom elfoglalása után végleg elnéptelenedett a vidék. 1703-ban a pálosok üveges mestert telepítettek ide. András mester a szentléleki völgy első lakója volt a középkor után, akit mesterségéről Hutás Andrásnak neveztek. Műhelyéről – amelyben palackot és zöld színű üveget gyártottak – Hutának kezdték nevezni ezt a helyet.

A pálosok a Nyitra megyei Felsőelefántból 1740 körül, majd az 1830-as években Gömör vármegyéből telepítettek ide tótokat. A község lélekszáma 200-500 fő között mozgott. Az itt élők fő foglalkozása a mészégetés volt, de sokan foglalkoztak fakitermeléssel, szőlőtermesztéssel is.

 

JÚLIUS 8. – MENETSZÉL

– „Jó napot kívánok, egy félárút szeretnék kérni Pilisszentlélekre” – kezdeném az utazást, de a mögöttem sorban álló szlovák asszony kiokít. „Ne lelkezzél itt, drága lelkem, mi hutaiak vagyunk” – mondja önérzetesen. A sofőr némán bólint, együttérez. Szájában félig elszívott, füstszűrő nélküli cigaretta. Kiadja a jegyet, és furcsán néz rám. A borostás arcán gyöngyöző izzadságcseppeken és a verítéktől foltos atlétáján látom: ő sem fázik.

Minden felszálló helyet foglal, egyedül én maradok állva. Döglesztő a hőség a negyvenéves, lepukkant Ikarus üvegkalitkájában. Még nem találták fel a légkondit?... – háborgok magamban naivan, de érkezik a megerősítés a hátam mögül: „Nemôžeme vystáť teplo, Józsi, otvoriť dvere, légy szíves.”

„Majd ha kiérünk Egomból” – válaszolja flegmán a sofőr.

És betartja az ígéretét.

„Csak” hetvennel száguldunk, amikor egyik pillanatról a másikról kivágja az első ajtót.

Megcsap a huzat. Rögtön jobban érzem magam.

És így megyünk végig, Esztergomból Pilisszentlélekre.

Ott állok a borostás, izzadó, cigarettázó sofőr mellett, és örülök, hogy feltalálták az ingyen-légkondit.

Hátam mögül érkezik a megerősítés: „D’akujem pekne.”

Én is. Élmény volt.

 

JÚLIUS 9. – KILÁTÁS A HIRSCH-OROMRÓL

Kilátás a Pilismarót és Pilisszentlélek között félúton, 414 méter magasan fekvő Hirsch-oromról, a megújult Turista Magazin első lapszámával. Az itteni emlékművet – a rajta elhelyezett műmárvány tábla tanúsága szerint – „Magyarország ezer éves fennállása alkalmából Nagys. Hirsch István m. kir. közalap. főerdő tanácsos Úr tiszteletére emeltette a pilis-maróthi m. kir. közalap. erdészeti személyzet” 1896-ban, és „a honfoglalás 1100. évfordulóján magyarságunk és erdész elődeink előtt tisztelegve újította fel a Pilisi Parkerdő Rt.”

 

JÚLIUS 10. – VEZÉRŐRNAGY A GYÁLI ÚTON

Mint a Magyar életrajzi lexikonból megtudtam, Merényi Gusztáv (1895–1950) belgyógyász, orvos-vezérőrnagy 1920-ban szerzett diplomát a budapesti Tudományegyetemen, 1936-tól a magyar légierő vezető orvosaként a katonai repülés orvosi kérdéseivel foglalkozott. A Műszaki Egyetem Aerodinamikai Intézetének támogatásával 1938-ban megszervezte az első magassági kísérleti állomást, ahol a gyorsan bekövetkező oxigénhiányhoz való alkalmazkodás kérdéseit vizsgálta. Az ő tervei alapján készült el a Repülőorvosi Vizsgáló Intézet, amely később a Gyáli úti Honvédkórház keretében folytatta működését. 1941-ben egyetemi magántanárrá habilitálták, a szegedi és kolozsvári egyetemeken tartott előadásokat repülésélettanból. 1940-ben a Bajcsy-Zsilinszky Endre által vezetett ellenállókhoz csatlakozott, és a vezetése alatt álló Pajor Szanatóriumban nyújtott menedéket az üldözötteknek, majd letartóztatása elől illegalitásba menekült. 1945-ban a budapesti Vöröskereszt Kórház parancsnoka, 1946-ban a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetője lett, orvos-vezérőrnagyi rangban. Sokat dolgozott a vérellátás gondjainak megoldásán, 1947-ben megkezdte az első Magyar Véradó Központ és Vérellátó Állomás létrehozását. 1950-ben – a Rajk-per kapcsán – koncepciós perbe fogták és kivégezték, majd 1956. október 13-án újratemették. Teljes rehabilitációja csak 1990-ben történt meg. Emlékére a Gyáli úti kórházat 1970-ben Merényi Gusztáv Kórháznak nevezték el. Sírja a Farkasréti temetőben található.

 

JÚLIUS 11. – KÖTŐJELESKEDÉS

Egy szövegben számos írásjel szakíthatja meg a betűk szép sorát, mégis talán az a bizonyos vízszintes vonal a legproblémásabb. Különösen azért, mert a szövegszerkesztő programok automatikus javítása gyakran – finoman szólva is – furcsán oldja meg a használatát. Az automatikus javítás ugyan általában gondolatjelre cseréli a kötőjelet, de szinte ez az egyetlen ismert lehetőség, mert a Windows billentyűzetén nem egyszerű előkeresni a gondolatjelet. Az „é” és „á” alatti kötőjelet Shifttel együtt lenyomva aláhúzást kapunk, de a Ctrl + numerikus mínusz már gondolatjelet eredményez. Bekapcsolt Num Lock mellett az Alt + 0150 számkombináció beírása is gondolatjelet mutat. A Word igyekszik javítani kötőjeleinket, azonban gondot okoz, ha a gondolatjel után más írásjel következik (például –,), ilyenkor elmarad az automatikus korrekció. Ezért érdemes inkább a fenti kombinációkat alkalmazni, vagy – még egyszerűbb módon – saját billentyűparancsot rendelni a gondolatjelhez a szimbólumok beszúrásánál.

 

JÚLIUS 14. – MAGYARORSZÁG, VÉGÁLLOMÁS

 

JÚLIUS 15. – A CSOLNOKI XII. AKNA

A csolnoki XII. akna mélyítését 1937 decemberében kezdték meg, és 1939-ben a -163 méteres szinten, a rakodó megépítésével fejezték be a -168 méteres szintig mélyített aknát. 1940-ben a dorogi alagutat meghosszabbították az akna külszíni területéig, így lehetővé vált a szén Dorogra szállítása. Az alagútból egy lejtősaknát is mélyítettek. Az üzem termelése folyamatosan növekedett, 1944-ben már 305 ezer tonna szenet adott. A háborús események miatt a termelés visszaesett, és csak 1953-ban tudták meghaladni a korábbi termelést, 584 ezer tonnával. 1961-ben az aknaüzem vízvédelmi rekonstrukciója keretében megkezdték a XII/a. akna mélyítését. 1968-ban megtörtént a XII. és a XII/a. aknák összekötése. 1970 júliusában katasztrofális vízbetörés következett be 140 m3/perc mennyiséggel. 1974-ig a termelés folyamatos volt, ezt követően az üzemet megszüntették, művelt területeit XIX. aknához csatolták. Forrás: Csolnoki Bányászati és Ásványgyűjtemény

 

JÚLIUS 22. – LAKÁSTŰZ A SZOMSZÉD LÉPCSŐHÁZBAN

A XIX. kerületi Lehel utca egyik tízemeletes épületében egy harmadik emeleti lakás gyulladt ki. A tűz átterjedt a negyedik emeletre is, de a nagy erőkkel kivonuló tűzoltók rövid idő alatt megfékezték a lángokat. A tűzoltóság a legmagasabb, ötös fokozatú riasztást rendelte el, hat tűzoltóautó és több mint negyven tűzoltó érkezett a helyszínre. A füst teljesen elborította az épületet, ezért a lépcsőházat kiürítették, ötven lakónak kellett ideiglenesen elhagynia otthonát. Az eset után hét gyermeket és négy felnőttet szállítottak kórházba enyhe füstmérgezéssel. Később az egész épületet átszellőztették és átvizsgálták, így kora délután mindenki visszatérhetett otthonába. A szomszédok elmondása szerint a kiégett lakás konyhájában olajat melegítettek, amely meggyulladt, és ettől kapott lángra a berendezés, majd az előszoba bútorzata is.

 

JÚLIUS 24. – MEGFELELŐ IDŐZÍTÉS

Múlt évben 368 pont volt a felvételi határ, idén már 425 pont az ELTE–BTK informatikus könyvtáros A-N-Á szakra. Nekem 400 pontom volt, ezzel múlt évben felvettek, bár rögtön halasztottam is egy évet. És milyen jól tettem, hogy a múlt évben adtam be a jelentkezést!... Egyébként 2011-ben összesen 242-en jelentkeztek erre a szakra, az A-N-Á képzésre, első helyen 70-en jelölték meg – köztük én is –, ebből 62 diákot vettek fel, míg az A-N-K képzésre 68-an jelentkeztek, első helyen öten jelölték meg, ebből nyolc diákot vettek fel, tehát összesen hetvenen folytatták tanulmányaikat ezen a szakon.

 

JÚLIUS 25. – ÖT ÉV MÚLVA KIDERÜL

„Öt-hat év múlva nagy tömegben jönnek majd vissza Magyarországra azok a fiatalok, akik külföldre mentek pénzt keresni vagy pusztán kalandvágyból – jelentette ki tegnap Orbán Viktor, amikor a Fidelitas vezetőivel és tagjaival találkozott. Az MSZP szerint Orbánnak kivételesen igaza lesz: pár év múlva ugyanis a szocialista kormány programjának megvalósulásával valóban tömegével jönnek majd vissza külföldről a magyar fiatalok” – írja a Népszava.

 

JÚLIUS 31. – LÉGVÉDELMI BÁZIS A PILIS-TETŐN

A Pilis-tető a Dunántúli-középhegység legmagasabb hegycsúcsa, tengerszint feletti magassága 756 méter. Ezen a hegytetőn egykor a Magyar Néphadsereg légvédelmi rakétabázisa működött, amit a rendszerváltás után felszámoltak. A katonai bázis avagy harcálláspont egészen 1996-ig üzemelt, és Budapest légtérvédelmét látta el 11/2. Légvédelmi Rakétaosztály néven. A hozzá tartozó laktanya Pilisszentkereszt község felett, a Dobogókőre vezető út mellett található. A Pilis-tetőn emelt építmények az elmúlt másfél évtizedben fokozatosan az enyészet martalékává váltak. A katonai bázisból már csak azok az elhagyatott betonbunkerek maradtak meg, amelyekben régen a rakétaszállító teherautók álltak – olvasható az időjárásmérő állomás honlapján, az archív fotó összehasonlítható a mai látvánnyal.

 

AUGUSZTUS 1. – PÁLOSOK FÁJA KLASTROMPUSZTÁN

„A Kesztölchöz tartozó Klastrompuszta 1250-től 1304-ig az Özséb esztergomi kanonok által alapított pálos szerzetesrend központja volt. A XIII. század elején a pilisi erdőkben egyre nagyobb számban húzódtak meg remeték, akikkel a későbbi rendfőnök, Özséb tartott rendszeres kapcsolatot. 1246-ban, a tatárjárás után lemondott vagyonáról, és Báncsa István érsek hozzájárulásával ő is a Pilisbe vonult, hogy remeteként élhessen. Maga köré gyűjtötte társait, akikkel a barlangok közelében templomot és kolostort alapított a Szent Kereszt tiszteletére. A szerzetesrendet Szent Pál első remeterendjének nevezték. Az 1256. évi esztergomi zsinaton Özséb mint a rend főnöke jelent meg” – olvasható a Klastrompuszta határában álló terebélyes hársfa melletti táblán, amely az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend emlékét őrzi.

 

AUGUSZTUS 10. – HATÁRESET

 

AUGUSZTUS 17. – KILÁTÁS A JULIANUS BARÁT-TORONYBÓL

A Börzsöny déli részén található, 482 méter magas Hegyes-tető – német nevén Spitz Berg – kilátójából, a Julianus barát-toronyból csodálatos kilátás nyílik a Dunakanyarra. „Budapest közelségének és a kiváló megközelíthetőségnek köszönhetően a Nagymaros és Zebegény környéki erdőkben a természetjárás nagy múltra tekint vissza. A Hegyes-tető és a Szent Mihály-hegy környéke az 1914-ben alakult ún. Encián Turisták kezdeményezésére a Magyar Turista Szövetség egyik mintaterülete lett. A környék turistaútvonal-hálózatának felfestésére 1932-ben került sor, az útvonalak mentén több pihenőhely létesült. Az 1938-39-ben épült Julianus barát-torony – hazánk egyik legszebb kilátóhelyének – oldalán ma is látható az Encián Turisták emléktáblája” – olvasható a torony melletti tájékoztató táblán.

 

AUGUSZTUS 19. – GÁRDONYI SZÜLŐHÁZÁNÁL

Gárdonyi Géza – Ziegler Géza néven – 1863. augusztus 3-án született az agárdpusztai Nádasdy-birtokon, ahol apja uradalmi gépészként dolgozott. Az épület hosszú gerincű, meszelt téglafalú, egykor nádfedelű, ma cseréptetős cselédház, amelyben az író születésekor az uradalmi cselédség „arisztokráciája” lakott – írja a Wikipedia. Az emlékház honlapjáról pedig megtudható, hogy a közelmúltban felújított szülőházban a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Heves Megyei Múzeumi Szervezet rendezett be új emlékkiállítást. Az általam is megtekintett tárlat bemutatja az író életének legfőbb állomásait, irodalmi munkásságának kiemelkedő értékeit. Gárdonyi naplója és műveinek legszebb kiadásai mellett néhány eredeti, személyes tárgya is látható. Az érdeklődők megismerkedhetnek alkotói módszerével, írói munkásságával, bepillantást nyerhetnek különleges titkosírásába és megismerhetik a megfejtés kalandos történetét is.

 

AUGUSZTUS 22. – MAGYARORSZÁG TETEJÉN

Ahogyan ma eljutottunk Magyarország legmagasabb pontjáig – MÁV-val, Volánnal és gyalogosan –, továbbá amit 12 kilométeres kis túránk alatt tapasztaltunk a környéken meg a Kékestetőn, egész egyszerűen kiábrándító és szomorú volt. Lepusztultság, elhanyagoltság, szemét mindenütt. Még rosszabb a helyzet, mint másfél évtizeddel ezelőtt, amikor utoljára jártam itt. Turisták helyett autóval odautazó „kirándulók”. Sehol egy bolt, sehol egy rendes büfé vagy étterem, legfeljebb a bóvlit és bizsut áruló kereskedők sátrai. Mátraháza teljesen kihalt, Kékestető csak félig. Szürreális élményt, lehangoló látványt jelentett. De az 1014 méteres magasságot jelző kő azért egy mosolyt megért – a fotó kedvéért. Ez a pillanat volt „magasan a legjobb” a mai napon.

 

AUGUSZTUS 25. – MAGASHÁZ

Leszaladtam az újságért, visszafelé egy borostás öreggel együtt szálltam be a liftbe.

– Hanyadikra megy? – kérdem.

– A nyolcadikra – válaszolja. – Oda még nem kell útlevél.

– Igen? A tizediken állítólag egyszer már kérték – replikázok. – Én a harmadikon lakom, földhöz ragadtabb vagyok, mint maga.

– Én is igyekszem időben kiszállni, nehogy aztán a végén beállítsak az atyaúristenhez – búcsúzik az öreg.

Nem is tudtam, hogy ilyen magas a házunk.

Már régóta terveztem, hogy újra felkeresem Gül Baba türbéjét, ahol először és utoljára 1998-ban jártam. Az akkori anyaggyűjtésem eredménye annak a pályázatnak az egyik fejezetét képezte, amellyel első helyezést értem el a Horváth Mihály Történelem Tanulmányi Versenyen. Tulajdonképpen újságírói pályafutásom is az említett tanulmánnyal kezdődött, hiszen később ezzel jelentkeztem a Népszabadság Budapest mellékleténél, ahol azután – 2000 és 2004 között – számos várostörténeti cikkem jelenhetett meg. Így most több szempontból is „nosztalgikus” hangulatban látogattam el újra Gül Baba türbéjéhez. Történetét ezúttal a Tájak–Korok–Múzeumok Kiskönyvtára által 1997-ben kiadott füzet alapján foglaltam össze, a ma délután készített fotókkal illusztrálva.

Különös lények tekintenek le a széles járdára a Múzeum körút 7. számú lakóház első emeleti ablakai alól. Félelmetes arckifejezésük, villámló szemük, lógó nyelvük, éles foguk nyomasztó, kellemetlen benyomást kelt, amit csak fokoz a hatalmas szárnyak látványa. A görög mitológiában szereplő alvilági rév környékén tanyázó szörnyetegek, a sasfejű griffek több mint másfél évszázada, 1852 óta díszítik az úgynevezett Unger-ház homlokzatát.

Túraútvonal: Pilisszentlélek – Fekete-kő – Pilis-nyereg – Pilis-nyergi-víznyelő – Vörös út – Pilis-tető – Egykori honvédségi terület – Simon halála – Klastrompuszta – Pálos kolostor romjai – Kesztölc

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hatalmas, rozsdás hajók nyikorgó, recsegő roncsait rejti a Pilismaróti-öböl egyik szeglete. A Magyarországon egyedülálló, kísérteties hajótemetőben pihenő vízi járművek egy részével hajdan személy- vagy teherfuvarozást végeztek, a többit jégtörésre, mederkotrásra használták. Az összesen több százmillió forint értékű, kibelezett hajótestek és uszályok bontása hosszú évek óta tart, a még meglévő leselejtezett roncsokat igencsak megkezdte a természet. A partszakasz amúgy igen barátságtalan: az iszapos-rozsdás vízben felbukkanó acélsodronyok miatt nem tanácsos fürdeni a környéken, az öreg hajókra fellépni is veszélyes és tilos, ezért állandóan őrzik őket. Misztikussága miatt mégis sokan kedvelik az elhagyatott partszakaszt, érdemes ellátogatni ide, amíg el nem tűnnek végleg a sajátságos hangulatú roncsok.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A több mint kétszáz éves bányászkodás hagyományait, a lakosság életmódját, szokásait ismerteti meg a látogatókkal a Csolnoki Bányász Múzeum. A 2001-ben alakult helyi Bányászklub feladatául tűzte ki, hogy megőrizze az utókor számára a bányászkodás tárgyi emlékeit, dokumentumait. A dorogi szénmedencében 2000-ben, a lencsehegyi bányaüzem bezárásával fejeződött be a szénbányászat. A kiállítási tárgyakat sok utánajárással gyűjtötték össze: részben a lencsehegyi üzemből, részben önkéntes felajánlásokból, saját gyűjteményekből jött létre a bányászati és ásványgyűjtemény.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Túraútvonal: Pilisszentlélek – Pálos kolostor romjai – Égett-hárs – Felső-Ecset-hegy – Alsó-Ecset-hegy – Hirsch-orom – Somos-árok – Kadar-kút – Miklós deák-völgy – Pilismarót

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Duna festői völgyszorosa által átölelt Dunazug-hegység nemcsak hazánk, de Európa természeti látnivalóinak ranglistáján is előkelő helyen áll. A Dunakanyar és a fölé magasodó Visegrádi-hegység sokak szerint a világ egyik legszebb tájképi együttese: hiszen a vadban gazdag erdők, a különleges geológiai képződmények és a változatos flóra sok helyütt még ma is érintetlen.

Az erdők természeti értékeinek megóvása, oltalmazása nemcsak a hivatásos természetvédők és a területen gazdálkodók feladata, kötelessége, hanem minden egyes emberé, aki a védett területen tartózkodik. A turisták és a kirándulók elsősorban fegyelmezett magatartásukkal működhetnek közre a természeti értékek védelmében. Ez nem kíván senkitől sem áldozatot vagy rendkívüli teljesítményt, csupán annyit, hogy az erdőben nem szemetel, nem gyűjti csokorba a védett növényeket, a fokozottan védett területeken még a közönséges virágokat sem tépi le, és nem zavarja hangoskodó, zajos viselkedéssel az erdő lakóinak nyugalmát. Röviden fogalmazva: a természetből nem visz el semmit, de nem is hagy ott semmiféle „emléket”! Aki a természetvédelmi előírások betartásával járja e csodálatos vidék hegyeit-völgyeit, az erdőket és mezőket, az előtt a természet addig nem ismert, rejtett szépségei is feltárulnak, és életre szóló élményekkel gazdagodva térhet vissza otthonába. Gondoljunk mindig arra: a mi magatartásunktól is függ, hogy az utánunk következő generációk is gyönyörködhessenek a természet szépségeiben, és emberhez méltó, egészséges környezetben élhessenek.

Túraútvonal: Pilisszentkereszt – Szent-kút – Fagyos katona – Fekete-hegy – Király-kút – Akasztó-hegy – Keserűs-hegy – Prédikálószék – Szentfa-kápolna – Dömös

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Túraútvonal: Dobogókő – Szép-hárs – Jász-hegy üstöke – Három-forrás – Lukács-árok – Szentfa-kápolna – Dömös, hajóállomás; Pilismarót – Miklós deák-völgy – Hamvas-kői vadászház

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

„Egy őszült remetét a Tihany oldalán
Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt.
Már két századokat hordoza vállain,
S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál.
Gyakran bölcs szavait hallani elmenék
Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt.
Sok történeteket hordogatott elő
A bölcs ősz az idők régi homályiból.”

Berzsenyi Dániel: A remete (1807), részlet

A Börzsöny déli részén magasodó Szent Mihály-hegy Dunáig lenyúló tömbjét az Ördög-hegy, a Remete-völgy és a Dobozi-orom hármasa tagolja. E közép-európai viszonylatban is kivételes, fokozottan védett természeti területen, a Duna feletti sziklaoldalban található a Remete-barlang. A Nagymarostól három kilométerre délnyugatra, festői környezetben fekvő barlang – a sziklába vájt kőfülkékkel és a középkori falmaradványokkal együtt – nemcsak a Duna túlpartjáról, hanem a 12-es főútról és a vasútról, Dömösi átkelés megállóhelyről is jól látható. Kizárólag gyalogosan lehet megközelíteni, a Remete-völgy igen meredek ösvényein.

A barlang bejáratától a Dunakanyar csodálatos panorámája tárul a vállalkozó kedvű turista szeme elé. Az ide vezető ösvény Magyarország egyik legszebb turistaút-szakasza, átlagosan 200 méteres magasságban kanyarogva ‒ a szintén beszédes nevű Ördög-hegyen át ‒ kerüli meg a Szent Mihály-hegy déli meredélyét, 3-400 méterenként kiugró ormokkal, bércekkel a Duna fölött.

A természetes úton kialakult Remete-barlangot – a körülötte kivájt, néhány méter mély üregekkel együtt – a XI. században bővítették mesterségesen, és egészen a török hódoltság koráig bazilita szerzetesek éltek itt. „Dömös birtokról nézve látszik a hegy Duna felé eső lejtőjén három barlang, úgynevezett remetelakok, amelyeket a bencések ősi szokása szerint azok a szerzetesek laktak, akiknek Szent Benedek regulájában megengedte, hogy miután a közösségben hosszas gyakorlat révén megtanultak harcolni a testtel, a világgal és az ördöggel, folytathassanak magányos, remetei életet” – írja Fuxhoffer Damianus 1803-ban megjelent Monasteriologia regni Hungariae című munkájában.

A nagymarosi Remete-barlang legendája a XIX. században született. Egy szerzetesnek látomása volt, és a szél fúvásában hallani vélte az angyalok hárfázását. Látomása után visszavonult a Szent Mihály-hegyi barlangba, s ha a falusiak felkeresték, hogy vallási és világi dolgokban tanácsot kérjenek tőle, okos szamarának „iá”-zó jelzésére mindig visszatért a barlangba, és onnan osztotta tanácsait. A szamár a hátára kötött két vödörrel naponta leballagott a Dunához, beállt a vízbe olyan mélyre, hogy a vödrök megteljenek, majd a falun keresztül, ahol a falusiak ráaggatták a remete ellátására szánt ajándékaikat, visszaballagott gazdájához. Egyszer a Duna áradásakor a szamár vízbe fulladt, majd segítőtársának elvesztése miatt bánatában a remete is vízbe ölte magát. A legendának ismert egy másik befejezése is, amely szerint a falubeli csibészek kővel rakták tele szegény szamár hátán a vödröket, aki a nehéz súly miatt nem tudott kikapaszkodni a Dunából és megfulladt. A remete hiába várta a vizet és az ellátását a faluból, és éhen halt.

A Remete-barlangot övező sziklákon valóban magával ragad a hely szelleme. Az egyébként is sajátos hangulatú, elhagyatott hegyormon rövid időre „XXI. századi remetének” érezheti magát a magányos turista, akit éppen úgy elvarázsol a szeme elé táruló csodálatos, esős-ködös időben is lenyűgöző kilátás, mint az egykor itt élt igazi remetéket.

 

Az Országos barlangnyilvántartásban 5210-59. kataszteri számon szereplő – Nagymaroson 049/18. helyrajzi szám alatt nyilvántartott – 8. számú barlang, azaz a 215 méteres magasságban található Remete-barlang valójában jóval kisebb üreg, mint amilyennek a Duna túlpartjáról tűnik: a barlangnyilvántartás szerint mindössze 29 méter hosszú, szélessége és magassága egyaránt három méter. A Duna‒Ipoly Nemzeti Park területén található természeti képződmény a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség szakhatósági felügyelete alá tartozik.

 

FOTÓK: PRUSINSZKI ISTVÁN

FELHASZNÁLT FORRÁS: NAGYMAROS.HU, ZEBEGENY.HU,
GEO.INFO.HU, TERMESZETVEDELEM.HU

Túraútvonal: Nagymaros vá. – Rigó-hegy – Szürke-hegy – Ördög-hegy – Remete-völgy – Remete-barlang – Dobozi-orom – Borostyán-kői pihenő – Zebegény, kompátkelés

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Esztergom és Pilismarót között, a 11-es főút fölé magasodó Hosszú-hegyen áll az 1784-ben emelt Hideglelős-kereszt. Sokan talán nem is tudják, hogy a napjainkban turistacélpontként vagy pihenőként használt kiszögellés szakrális hely, amelynek Szent Kereszt megtalálása napján saját búcsúja is volt.

Soós Sándor néprajzkutató Útmenti szakrális emlékek című könyvében olvashatunk arról, hogy a sziklás, meredek Hosszú-hegy ormán található Hideglelős-keresztet 1784-ben Nagy Mihály esztergomi gazda emeltette, hálából azért, mert családját elkerülte a dühöngő járvány. Szintén ő állította – egy évvel korábban – a szentgyörgymezei Hunyadi utca kőkeresztjét. A Duna fölé nyúló szakadék szikláján álló, egykor „járványkeresztként” vagy „lázárkeresztként” ismert eredeti fakeresztet azonban évtizedek alatt tönkretette az időjárás, ezért Simor János esztergomi érsek 1871-ben Bécsből egy vaskeresztet rendelt a helyére, amit személyesen szentelt fel 1871. május 3-án.

A helyi néphagyomány azt tartja, hogy aki háromszor, térden csúszva megkerüli a feszületet, hamarosan meggyógyul. Ez a „procedúra” az alatta tátongó szakadék miatt mindig is életveszélyes volt, de a keresztet csak 1906-ban helyezték beljebb a szikla pereméről, amikor a kőbányászat miatt a szirt omladozni kezdett, és a veszélyes ormot le is bontották.

Az 1920-as évekből fennmaradt tudósítások emlékeztetnek arra a hagyományra, amely szerint minden év májusában, Szent Kereszt megtalálása napján körmenet indult a kereszthez. A hideglelős nevet onnan kapta a szentgyörgymezeiektől, hogy mire a zarándokok felértek a hegycsúcsra, az erős Duna menti szélben megfáztak, azaz „hideglelést” kaptak.

Mint a térségben található számos nevezetességhez, a Hideglelős-kereszthez is több monda kötődik. Az egyik szerint egy vadász innen akarta a mélységbe rántani kedvesét, de a lány a keresztbe kapaszkodott, így a féltékeny szerelmes egyedül zuhant a mélybe.

A Hideglelős-kereszt napjainkban turistaútvonalak fontos állomása. A szikla csúcsáról csodálatos dunai panoráma nyílik, nyugati irányba a Törpe-szigetre és a Helemba-szigetre, keleti irányba az alacsony dunai vízállás esetén látható homokszigetek, illetve Szob felé.

A feszület tetején olvasható felirat így emlékeztet a múltra: „Az első fakeresztet az esztergom–szentgyörgyvölgyiek állították 1784-ben. A mai keresztet 1871-ben készítették. Helyreállította és a munkálatokat végezte a Téry Ödön Turista Baráti Társaság. Felszentelve 2005. október 22-én.”

Időről időre felkeresek különböző helytörténeti emlékeket a külső pesti kerületekben is. Ezúttal Kőbányán „szomszédoltam”, s néhány olyan helyen készítettem fotókat, amelyekről évekkel ezelőtt már írtam rövid ismertetőket a X. kerületi Helyi Téma hasábjain.

Mindez azért lehet érdekes, mert Kőbánya sem éppen helytörténeti nevezetességeiről híres, hanem – valljuk be őszintén – sokkal inkább lepusztult gyártelepeiről ismert. Hatalmas föld alatti pincerendszereit nem kell bemutatni, az ezekhez is kötődő sörgyártás évszázados múltra tekint vissza. De azt már talán kevesebben tudják, hogy mit keres Mátyás király arcképe egy régi gyárépület falán, kiről kapta nevét a Conti-kápolna, miért építették a csősztornyot, hol található a 275 éves határkő, vagy éppen milyen emlékek utalnak az egykori sertéskereskedelemre. Az utóbbihoz tartozó fotókat – a többivel ellentétben – még korábban készítettem, akkor is külön engedéllyel, mert az ominózus emlékoszlop és a márványtábla egy zárt, őrzött területen található.

 

A CONTI-KÁPOLNA ÉVSZÁZADAI

Az egykor oly híres kőbányai szőlők helyén, a róla elnevezett téren áll Kőbánya egyik legrégibb műemléke, az 1740-ben felszentelt barokk Conti-kápolna. A nevezetes épületet Conti Antal Lipót kőfaragó és neje, Drenker Krisztina annak emlékére emelte, hogy családjuk megmenekült az akkori időben dúló pestisjárványtól. 1786-ban II. József – a többi fogadalmi kápolnával együtt – lebontásra ítélte, de a család összeköttetései révén sikerült megmenteni a pusztulástól. A kifosztott és magára hagyott kápolnát 1802-ben vették ismét használatba.

Mivel a 19. század közepén már szűknek bizonyult a hívek befogadására, az időközben Józsefvárosból kivált lelkészség 1873-ban fából készült „hajóval” toldotta meg a kis épületet. 1881-ben megalakult a kőbányai plébánia, és a Conti-kápolna egészen a Szent László-templom 1899-es felszenteléséig Kőbánya plébániatemplomaként működött.

A következő renoválásra csak fennállásának 200 éves évfordulóján nyílt lehetőség, ám a háború során ismét jelentős károkat szenvedett. Ezúttal is a kőbányaiak adományaiból mentették meg a szent helyet, amely 1947-ben a görög katolikusoké lett. 1958-ban műemlékké nyilvánították és átalakították, de a teljes felújítással egészen 1988-ig vártak, amikor – az akkor még közelebb futó főút nagy forgalma miatt – váratlanul ledőlt a torony. A nagy múltú kápolnát a közelmúltban nemzetközi védettség alá helyezték, és ismét tatarozták, így továbbra is büszkén kongatja harangját a keddenként 8 órakor, vasárnap pedig 11-kor kezdődő szentmisék alkalmával.

 

CSŐSZTORONYBÓL ŐRIZTÉK A SZŐLŐKET

Jellegzetes épület őrzi az egykor virágzó kőbányai szőlőkultúrák emlékét a Harmat utca 41. szám alatt. A mára körbeépült, ám még mindig szép panorámát biztosító kilátóból hajdan csőszök tekintettek szerteszét. A csősztorony felállítását a 19. század első felében határozták el, amikor egyre gyakrabban károsították tolvajok a környékbeli szőlőket. A torony – és a hozzá tartozó „főcsőszi” épület – tervezésére 1843-ban írt ki pályázatot Pest városa. A következő évben Zofahl Lőrinc vázlatai alapján Brein Ferenc építőmester fogott hozzá a kivitelezéshez.

A romantikus stílusú, lépcsős épület magában foglalja a kétszintes őrházat is, ahonnan kiválóan lehetett kémlelni a területet, és megvédeni a termést a garázda kezektől. A csősztorony – a „mezei kapitány” felügyelete alatt – évtizedeken keresztül segítette a kőbányai csőszök munkáját. A mézesfehér, az ezerjó és a sárgadinka fajtájú szőlőket azonban a 19. század második felében kíméletlenül elpusztította a filoxérajárvány, és a szőlőtermelés soha nem tért vissza Kőbánya életébe.

A fehérre meszelt, bástyaszerű építmény nemzetközileg is számon tartott, értékes műemlék, sőt, képe a kerület címerébe is bekerült. Bár korábban a helytörténeti gyűjteményt szerették volna az ódon falak közé költöztetni, ezt az ötletet végül elvetették, és – bizonyára anyagi megfontolásoktól vezérelve – éttermet alakítottak ki a nevezetes épületben.

 

SZŐLŐFÜRT A KERESZTEN

A Kada utca és a Sörgyár utca sarkán álló keresztet a környékbeliek évszázadok óta szőlőfürtös feszületként ismerik. A terméskövekre helyezett szobor jellegzetessége, hogy Krisztus tenyerében kőből faragott szőlőfürtök láthatók. A feszület alsó részén az 1773-as évszám olvasható.

A kutatások szerint a kőbányai szőlők első intenzív művelőit Bajorországból telepítették be a 18. században. Minden bizonnyal ők hozták magukkal a hazánkban ismeretlen, de a Rajna vidékén gyakori feszületábrázolást. Az utca névadója, Kada Mihály – aki az egyesített főváros második alpolgármestere volt – maga is két szőlőparcellát birtokolt a kőbányai Óhegyen.

 

MÁTYÁS KIRÁLY A SÖRGYÁRBAN

Szokatlan művészeti alkotás díszíti a Maglódi út 49. szám alatti ipari épület használaton kívüli, omladozó kéményét. A két boltív között elhelyezett kör alakú, színes üvegmozaik – amelyet egy Zsolnay-féle majolikából készült, négy méter átmérőjű babérkoszorú foglal keretbe – a régi Mátyás sör védjegyét, Mátyás király profilját ábrázolja. Bár a meglehetősen kopott cégér szinte beleolvad az elhanyagolt, lepusztult környezetbe, mégis büszkén hirdeti, hogy évtizedekkel ezelőtt még a Kőbányai Sörgyárhoz tartozó malátaszárító üzem működött ezen a helyen.

A mai Maglódi út és a Jászberényi út mentén a 19. században létesültek az első, többé-kevésbé önálló sör- és malátagyárak, amelyek a Kőbánya alatt húzódó pincerendszer kedvező adottságait kihasználva telepedtek meg a környéken. A sziklapincékben érlelt sör rövidesen akkora népszerűségre tett szert, hogy ettől kezdve csak Kőbányán építettek serfőzdéket. Az egykori kőfejtő helyén létrejött ígéretes telepet 1862-ben a schwehati sörkirályként emlegetett Dreher Antal vásárolta meg, aki a magyar romantikus építészet egyik legjelesebb mesterét, Feszl Frigyest bízta meg a ma is álló épületegyüttes terveinek elkészítésével.

Az immár másfél évszázados múltra visszatekintő gyár privatizálását követően a Maglódi úti telephelyek egy részén véglegesen leállították a termelést vagy átalakították őket. A méltatlanul magukra hagyott üzemcsarnokok és a föléjük magasodó kémények azóta Mátyás király mozaikjával együtt várják sorsuk beteljesülését: a segítő kezeket – vagy az elkerülhetetlen véget.

 

SERTÉSVÁSÁROK KŐBÁNYÁN

Napjainkban egyre kevesebben tudják, hogy egykor Kőbánya nevezetességei közé tartozott a sertéskereskedelem. Amikor a 18. században megtiltották a sertések tartását Pesten, a kereskedők nagy része a mai kőbányai vasútvonal mentén vásárolt telkeket a hizlaldák számára. A Kápolna utca és a Vaspálya utca környékén létesített hatalmas telepek mellett később szállodák is épültek a nemzetközi vásárokra látogató kereskedők és jómódú gazdák részére. Az 1869-ben megalakult Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaságnak köszönhetően a sertéskereskedelem messze földön ismertté vált. A kőbányai szállásokon eleinte „mindössze” 100-180 ezer sertést tartottak, de 1894-ben már közel egymillió állatot adtak el. Kőbánya ezzel Európa legjelentősebb nemzetközi piacává nőtte ki magát, amely mintaszerűen berendezett hizlalótelepeinek, egészségügyi berendezéseinek, célszerű vasúti összeköttetéseinek és tőzsdéjének köszönhetően világhírnévre tett szert.

A sertéstenyésztésnek az 1895-ös sertésvész vetett végett, amely teljesen tönkretette az évtizedeken keresztül virágzó iparágat. Emlékeit azonban a mai napig számos ponton fellelhetjük a kerületben, egyebek mellett a Mázsa tér, a Mázsa utca vagy a hajdani Kőbánya–Hizlaló vasútállomás elnevezésében. Az Első Magyar Sertéshizlaló alapítási emlékoszlopa a Szállás utca 5. szám alatt található, s ugyanitt kapott helyet az a márványtábla is, amelyet 1885-ben egy nemzetközi tenyészsertés-kiállítás alkalmából állítottak.

 

HÁROMSZÁZ ÉVE A HATÁRBAN

A műholdas navigációs rendszerek korában valódi kuriózumnak számítanak azok a határjelző kövek és táblák, amelyek évszázadokkal ezelőtt nemcsak a tájékozódásban nyújtottak nélkülözhetetlen segítséget, hanem földmérési pontként is szolgáltak. Közéjük tartozik az a határkő, amelyet több mint 270 évvel ezelőtt helyeztek el a mai Kőbánya és Rákoskeresztúr találkozásánál, s – koránál fogva – a kerület legbecsesebb műemlékei közé tartozik. Az egyik oldalán Pest, a másik oldalán „Keresztvr 1738” felirattal ellátott, 89-es számú kő eredeti helyétől néhány méterre, a Pesti út és az 526. sor találkozásánál kialakított mesterséges magaslaton kapott helyet, hogy jobban látható legyen.

Bár a régi határkövek napjainkban elsősorban nem a tájékozódást segítik, legfeljebb a földmérők számára nyújtanak némi támpontot, őseink számára még felbecsülhetetlen értéket képviseltek. Azokon a területeken, ahol a földrajzi környezet nem tette lehetővé a határok erdőkhöz, álló- vagy folyóvizekhez, természetes halmokhoz történő igazítását, mesterséges határjelöléseket alkalmaztak. Az így kialakított dombocskákat gyakran kövekkel jelölték, amelyeket nem minden esetben munkáltak meg, de malomköveket és római sírköveket is felhasználtak. S mint az elmúlt századok bizonyították: időtálló megoldásnak bizonyultak…

Különösen késő tavasszal és nyáron, amikor a levegő még párás, lekapcsol a közvilágítás, és egy új nap kezdődik Budapesten, a főváros szerethető arcát mutatja. Semmihez sem hasonlítható látvány, amikor a felkelő nap narancsos fénybe vonja az ébredező várost, a nappali kánikulának még nyoma sincs, helyette friss, hűvös és kellemes a levegő. Ma hajnalban a szokásosnál is korábban keltem, és a Citadelláról készítettem fotókat Budapestről.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
•