Különös lények tekintenek le a széles járdára a Múzeum körút 7. számú lakóház első emeleti ablakai alól. Félelmetes arckifejezésük, villámló szemük, lógó nyelvük, éles foguk nyomasztó, kellemetlen benyomást kelt, amit csak fokoz a hatalmas szárnyak látványa. A görög mitológiában szereplő alvilági rév környékén tanyázó szörnyetegek, a sasfejű griffek több mint másfél évszázada, 1852 óta díszítik az úgynevezett Unger-ház homlokzatát.

Pontosan hét kis erkélyt számolhatunk meg, s mindegyiket két-két griffmadár tartja. Ők őrzik a titkot, és főként a csendet, hiszen a Múzeum körúti házban hajdanán fakockából készült a belső terek burkolata. Így a közlekedés zaja, a lovak fényes patkójának hangos dobogása és a meg-megbillenő kerekek pattogása nem zavarta a békésen pihenő lakók nyugalmát.

A sajátos hangulatú, egykor különlegesen szép udvar látványa már akkor megkapott, amikor először rövidítettem le errefelé a Múzeum körút és a Reáltanoda utca közötti utat. Az Unger-ház ugyanis átjárást enged a körútról, testén keresztül a Reáltanoda utcába. Az áthaladó – bármelyik oldalról érkezik is – a zajos tömegből a homályos árkádok közé jut, onnan a világos belső térbe, majd a szemközti, ismét sötét szakaszba, végül pedig ki, az utcára. A megkopott, velencei stílusú ablakok váratlanul vetik a fényt a gótikus oszlopokkal díszített bejárat felől közeledőkre.

A társaihoz hasonlóan ma már omladozó kétemeletes polgárház az 1850-es évek elején csupán egyike volt a névadó Unger Henrik bérpalotáinak. A közismert vállalkozó a főváros törvényhatósági bizottságának tagjaként részt vett az építési bizottság munkájában. Vagyonát az is növelte, hogy komoly szerepet vállalt a kor ipari befektetéseiben, így nem meglepő, hogy az 1870-es évek derekán már Budapest ötödik legnagyobb adófizetőjeként tartották nyilván.

A korabeli sajtó kiemelt figyelemmel kísérte az Unger-ház építési munkálatait, és ezen egyáltalán nem csodálkozhatunk. Szinte nincs az épületen egyetlen részlet sem, amelyet Ybl Miklós ne tervezett volna meg a legapróbb gondossággal. A két telket elfoglaló romantikus stílusú palota két utcára néző homlokzatával, gazdagon díszített kapualjával és nagyvonalú, ünnepélyes lépcsőházával méltán számított különlegességnek a korabeli lakóházak között. A Budapest mai címerpajzsában is szereplő griffek szobrai által támasztott erkélyeket a Hölgyfutár című népszerű lap egyik 1853-as száma ekképpen méltatta: „Az Országúton (akkor ez volt a Múzeum körút neve – P. I.) jelenleg egy igen díszes házat építenek, s ami különös, az első emeletnek valamennyi utcára szolgáló szobájához egy-egy kis erkély készül. Ez igen jövedelmező gondolat volt az illető tulajdonostól.”

A griffek fontos szerepet töltöttek be a görög mitológiában, ahol többnyire oroszlántesttel, sasfejjel és sasszárnyakkal ábrázolták őket. A különleges madarakat az ókorban a látnoki képesség és az éleselméjűség szimbólumának tartották, sőt, még a középkorban kiadott természetrajzi könyveknek is állandó szereplői voltak. Az évezredekkel ezelőtt élt emberek többsége sziklaszilárdan hitt létezésükben, a reneszánsz korban azonban már csak épületdíszeken, festményeken bukkantak fel a legendák hatalmas termetű madarai.

Valószínűleg már soha nem fogjuk megtudni, miért éppen griffek ékesítik Unger Henrik palotájának erkélyeit. Annyi bizonyos, hogy művelt, széles látókörű férfiúnak hatalmas könyvtára volt, és utazni is szeretett. Talán egyik hosszú útján, egy távoli külföldi városban látott hasonló díszeket, de az is elképzelhető, hogy Ybl Miklós javasolta neki a kor építészetében gyakori mitológiai motívum használatát. A jobb napokat is megélt szárnyas lények, ha élnének, bizonyára szívesen gondolnának vissza a másfél századdal ezelőtti építésre, amikor még csodájukra jártak Pestről és Budáról. Sajnos a homlokzat utolsó helyreállításának idestova fél évszázada, ezért immár komoly veszélyben vannak, sürgős felújításra szorulnának a teljes homlokzattal egyetemben.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT A NÉPSZABADSÁG
2003. FEBRUÁR 15-I SZÁMÁBAN