Mereven álló, szigorú őrszemek védik Írország nyugati partvidékét a nyugtalan Atlanti-óceán könyörtelen támadásaitól. A mintegy 200 méter magas Moher-sziklák vidéke a brit szigetvilág legbarátságtalanabb, mégis talán legvarázslatosabb tája, amely beszédesen vall arról a korszakról, amikor még legendás ír hősök lépdeltek az impozáns szirtek tetején…

Írország csodálatos vidékeire többnyire a háborítatlanul nyugodt, zöldellő mezők és dombok, sekély tavak és csörgedező patakok vonzzák a turistákat, de a természet helyenként egy-egy rideg vonást is kölcsönzött a tájnak. A Clare grófságban található Moher-szirtek gyakorlatilag függőleges falai 8 kilométer hosszan emelkednek ki a félelmetes Atlanti-óceánból, amelynek tajtékzó habjai haragoszöld és szürke színt öltve csapódnak a tekintélyt parancsoló sziklafalnak.

A zord szirtek peremére merészkedő turisták lélegzetelállító élmény részesei lehetnek. Moher szikláit nem szegélyezik fövenyes partú öblök, oldalukról nem futnak le füves lejtők, a magaslatokon nem virítanak színes virágok. A veszedelmes mélységben örvénylő hullámok robaja alig hallható a süvítő, tomboló szélben, s a meredek ormok között repkedő madarak éles sivítása is csupán egy-egy váratlan széllökésnek köszönhetően jut el a magasba. Viharos napokon az óceán erősen morajló hullámai sziklatörmelékeket sodornak magukkal a mélybe, s a kopár falak feketesége szinte vetekszik az égen vészjóslóan gyülekező, nyomasztó hatást gyakorló esőfelhők színével.

Az elhagyatott vidék beszédesen vall arról a korszakról, amikor ősi – valóságos vagy legendás – ír hősök éltek az évezredes sziklák közelében. A Moher név a fennsíkon magasodó egykori erődítményre, Mothairre utal, amelyet a kereszténység előtti időkben építettek, de a napóleoni háborúk során még a romjait is lebontották, hogy a helyén jelzőtornyot emeljenek. Az ír mitológia azonban a mai napig megőrizte a hajdan itt élt természetfeletti lények emlékét: az egyik jellegzetes sziklavonulatot azokról a tündérekről nevezték el, akik – ismeretlen okokból – e helyről vetették le magukat a mélységbe, egy másik nevezetes szirt pedig a leghíresebb ír mondahős, Cuchulainn legendás tetteire emlékeztet.

A Moher-sziklák legmagasabb pontjára, az O’Brien-toronyhoz hatalmas mészkőtömbökkel szegélyezett, kitaposott gyalogösvényen juthatnak el a látogatók. A kilátótornyot 1835-ben Sir Cornelius O’Brien emeltette a korabeli turisták számára, akik kerek asztalok mellett teázgatva pihenhették ki a hegymászás fáradalmait. Nem nehéz kitalálni, miért éppen ezt a helyet szemelte ki O’Brien a torony megépítésére: a partszakasz pereméről mind a szárazföld, mind az óceán felé páratlan kilátás nyílik. Az öböl északi oldalán a Connemara Tizenkét Tűjének nevezett kúp alakú csúcsok, délre pedig a Clare grófság határát jelző hegyvonulatok emelkednek. A torony alatt megbújó, 60 méter magas szirt egykor a sziklákhoz tartozott, de a természeti elemek szakadatlan pusztító munkája következtében mindössze egy magányos kőoszlop maradt belőle.

Az Atlanti-óceán végtelen vízfelületét csupán a nyugati irányban elterülő Aran-szigetek dombságai törik meg. Csendes, tiszta időben a távoli szigetek ezüstös bércei hívogatóan csillognak a napfényben, de amikor az időjárás viharosra fordul, feketének és fenyegetőnek tűnnek, akár egy ellenséges hajóhad, amely át akar kelni a tengerszoroson, hogy megostromolja a szárazföldet. Moher sziklái azonban kitartóan védelmezik a szigetország nyugalmát, és immár közel két évszázada vonzzák a felejthetetlen látványra kíváncsi turisták millióit.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. JANUÁRI SZÁMÁBAN