Számos híres és hétköznapi emberről keringenek legendás történetek, akik nem mindennapi emlékezőtehetséggel rendelkeztek vagy rendelkeznek egy adott területen. Míg egyesek akár több száz évre visszamenőleg meg tudják mondani, hogy milyen napra esett egy bizonyos időpont, addig mások életük legapróbb eseményeit és legjelentéktelenebb részleteit is képesek pontosan visszaidézni.

Az emlékezés a mindennapos tevékenységeink során leggyakrabban igénybe vett agyi funkciónk, amely – szándékosan vagy önkéntelenül – jelentős szerepet játszik teljesítményünkben, s létrehozza egyedi, különleges „tudásraktárunkat”. Az érzékszerveink által felfogott ingereket a rövid távú memória szelektálja, majd továbbítja a hosszú távú memóriának, amely tartósan rögzíti, és szükség esetén előhívja a kódolva tárolt emlékeket. S bár az adatok bevéséséhez és felidézéséhez különböző módszereket is megtanulhatunk, akadnak olyan „született tehetségek”, akik számára egyáltalán nem okoz nehézséget ezen trükkök és technikák kimagaslóan hatékony alkalmazása…

Világhírű memóriafenomének

A korabeli leírások tanúsága szerint a kiváló római hadvezér és uralkodó, Julius Caesar olyan rendkívüli emlékezőképességgel rendelkezett, hogy egyszerre négy levelet tudott diktálni titkárainak, s amikor különösen sok teendője akadt, hét írnokot is foglalkoztatott. A vak angol költőről, John Miltonról (1608–1674) azt jegyezték fel, hogy Az elveszett Paradicsom című művét csak a teljes szöveg megfogalmazása után diktálta le. A „salzburgi csodagyermekként” ismertté vált Mozart (1756–1791) a nővére kottáskönyvébe írt darabok némelyikét már négyéves korában megtanulta és játszotta, első ismert kompozíciói pedig 1761-ből származnak, és édesapja kézírásával maradtak fenn.

Winston Churchill (1874–1965) brit miniszterelnök Shakespeare összes drámájának szövegét kívülről tudta, és az általa megtekintett előadások alatt előszeretettel tette próbára saját memóriáját. Arturo Toscanini (1867–1957) világhírű karmester – aki több mint négyszáz zenemű teljes partitúráját ismerte – 87 éves múlt, amikor Wagner Tannhauser című darabjának bemutatója közben egy részlet nem jutott eszébe. Az előadás végén úgy lépett le a karmesteri dobogóról, hogy többet nem tért vissza oda.

A világhírű memóriafenomének között tartják számon Neumann János (1903–1957) magyar származású matematikust, a „számítógép atyját” is, aki a korai elektronikus komputerek számításait állítólag a gépekkel azonos sebességgel ellenőrizte. Egyik bizalmas munkatársa, Herman H. Goldstine jegyezte fel róla, hogy „még évekkel később is szó szerint fel tudta idézni az egyszer elolvasott könyveket vagy cikkeket, és pillanatnyi késlekedés nélkül lefordította azokat az eredeti nyelvről angolra. Egy alkalommal részt vettem egy előadásán, amelynek tárgyáról mintegy húsz évvel korábban, német nyelven írt tanulmányt, ennek ellenére pontosan azokat a betűket és szimbólumokat használta, mint az akkori szövegben.”

Hétköznapi géniuszok

A kivételes emlékezőtehetséggel rendelkező emberek sorából természetesen a „hétköznapi” tehetségek sem hiányoznak, akiknek rendkívüli és megmagyarázhatatlan adottságai a tudományos kutatók fantáziáját is megmozgatják. Az American Journal of Psychiatry című szaklap 1874-ben számolt be egy autista ikerpárról, akik rendkívül alacsony intelligenciájuk ellenére hátborzongató pontossággal „emlékeztek” arra, hogy egy adott dátum milyen napra esett. Az 1582 előtti időpontok azonosításánál számításba vették a tíznapos különbséget is, holott soha nem hallottak a Julianus- és a Gergely-naptár közötti eltérésről. George és Charles képessége azért is döbbentette meg a tudósokat, mert egyébként még az alapvető matematikai műveleteket sem tudták elvégezni. A Scientific American című folyóirat 1892-ben tudósított a szintén autista Reuben Field nevű férfiról, aki a legbonyolultabb számítási feladatokkal is megbirkózott, ráadásul bármikor percre pontosan megmondta az időt, pedig egyetlen betűt és számot sem tudott leírni.

Az amerikai Daniel McCartney (1817–1887) memóriája kilencéves korától kezdve a legapróbb eseményeket és a legjelentéktelenebb részleteket is rögzítette, és fantasztikus képességeit több nyilvános „vizsgáztatáson” is bizonyította. Egy alkalommal például régi naptárak alapján ellenőrizték a korabeli dátumokra vonatkozó állításait, amelyek kivétel nélkül megfeleltek a valóságnak. McCartney csodálatos memóriája azonban nem korlátozódott az időpontokra vagy az időjárás-jelentésekre: még halála napján is emlékezett arra, hogy mit evett reggelire, ebédre és vacsorára az elmúlt hatvan esztendőben.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2008. DECEMBERI SZÁMÁBAN

Memóriarekorderek

A Guinness Rekordok Könyvének két alapító szerkesztője is számos alkalommal bizonyította rendkívüli emlékezőtehetségét: Norris és Ross McWhirter az összes Guinness-rekord adatát kívülről tudja, így bizonyára az sem véletlen, hogy évről évre külön fejezetet szentelnek a „vizuális memória ritka eseteinek”. A memóriarekorderek között számon tartott burmai Bandata Viszitára buddhista kánoni szövegekből 16 ezer oldalt mondott el emlékezetből 1974-ben. A brit Tom Morton több mint 16 ezer telefonszámot tudott, és 1993-ban, egy élő televíziós műsorban sikeresen „legyőzte” az olimpiai telefonközpontot, mert hamarabb kezdeményezett egy hívást. Az amerikai Ben Pridmore 2004-ben egy 52 lapból álló kártyacsomag sorrendjét 31 másodperc alatt jegyezte meg. A texasi Frost McKee 1992-ben 36 csomag véletlenszerűen sorba rakott, megkevert kártya, vagyis összesen 1872 lap sorrendjét mindössze nyolc hibával jegyezte meg úgy, hogy csak egyetlen pillantást vetett rájuk. A brit Dominic O’Brien pedig 35 csomag összekevert kártya, tehát együttesen 1820 lap sorrendjét memorizálta szintén egyszeri ránézéssel, és csupán két hibát vétett.

Fejszámoló-zsenik

Minden bizonnyal sokan hallottak már olyan fejszámoló-művészekről, akik hatalmas számokkal, megdöbbentően rövid idő alatt végeznek el különböző matematikai műveleteket. Az indiai Shakuntala Dévi – aki 1980 óta tartja a maga nemében egyedülálló csúcsteljesítményt – két véletlenszerűen kiválasztott, 13 jegyű számot szorzott össze 28 másodperc alatt. A világ leggyorsabb „gyökvonója”, a holland William Klein 1980-ban egy 500 jegyű szám 73. gyökét számolta ki 2 perc 9 másodperc alatt, míg a kínai Lu Chao 2005-ben azzal állított fel Guinness-rekordot, hogy – 24 óra és 4 perc alatt – felsorolta a pi 67 890 elemét. Az átlagemberek számára felfoghatatlan eredményeket produkáló géniuszokat természetesen számos vizsgálatnak vetették alá, de a hagyományos intelligenciateszteken csupán átlagos eredményeket értek el. Ezért egyes szakemberek úgy vélik, hogy a „két lábon járó számítógépek” parapszichológiai adottságaiknak köszönhetően képesek a megdöbbentő teljesítményekre. Az egyik számolózseni nem is tagadta, hogy a műveleteket különösebb erőfeszítés nélkül végzi el, mert agyának „belső képernyőjén” látja a végeredményt. Többen pedig úgy fogalmaztak a kutatóknak, hogy a fejükben egy láthatatlan kéz rója a számjegyeket egymás után, és azokat egyszerűen csak le kell olvasniuk a képzeletbeli vetítővászonról. És a számok – mint tudjuk – nem hazudnak…