Az idei év eddigi legmelegebb napján – Budapesten 36 Celsius-fokot mutatott a hőmérő – délután a létező leghűvösebb helyen, az állandóan 10 Celsius-fokos hőmérsékletű Pál-völgyi-cseppkőbarlangban töltöttünk egy órát. Az 1904-ben felfedezett barlangrendszer mára ismert járatainak hossza mintegy 30 kilométer, ezzel Magyarország leghosszabb barlangja. Az 500 méter hosszan, igényesen kiépített túraútvonal az évezredek óta változatlan, megdermedt világ legjellegzetesebb szakaszain – meseszerű cseppkőalakzatok, különleges formájú sziklák és magas, hasadékszerű folyosók között – vezeti végig a látogatókat.

Máramarosszigeten tett látogatásunk egyik legmaradandóbb élménye a Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeuma, a helyi „Terror Háza” megtekintése volt. A Tisza és Iza folyók között fekvő, 33 ezer lakosú városban Románia leghírhedtebb politikai börtöne működött, ahol a kommunista rezsim által nemkívánatosnak tartott politikusok, papok, tudósok, művészek és egyéb értelmiségiek raboskodtak. Az egykori börtönépületben 1993-ban létrehozott intézmény a világ első olyan múzeuma, amelyet a kommunizmus áldozatainak szenteltek.

Rendkívül vegyes reakciókat, heves indulatokat váltott ki az Idegen Zóna társoldala, a Gondolatok az égbolt alól blog bejegyzése – amely egyébként olvasottsági rekordot döntött – a Kakastaréjon történt ufólehívásról. Szerencsére sokkal többen örültek az expedíció sikerének, mint ahányan rosszindulatú megjegyzésekkel illettek minket mérhetetlen irigységükben és bosszúságukban.

Június elején két társammal egy hetet töltöttünk Erdélyben, a Keleti-Kárpátokhoz tartozó Gutin hegységben, az oknyomozással egybekötött utazás apropójáról és eredményeiről készülő könyvünkben részletesen beszámolunk majd. Két éjszakát töltöttünk Kapnikbányán, jártunk Felsőbányán, Aknasugatagon és Máramarosszigeten, majd – megerőltető gyalogtúrát követően – az 1438 méter magas Kakastaréj közelében vertünk sátrat, kilométerekre a legközelebbi lakott településtől. Nem csupán a Gutin-hágóról és az egyik nyáron is üzemelő sífelvonóból, hanem nomád szálláshelyünkről is csodálatos panoráma nyílt a környező hegyekre, a Keleti-Kárpátok északnyugati ormaira.

SORBAN ÁLLÁS

Manapság mindenből minden van, még abból is, amire nem is gondolunk. Régebben persze ez sem így volt. Akkor mindenből kevés volt, tehát mindenért sorba kellett állnunk. Aki nem akkor élt, nem is gondolná, milyen érdekes tapasztalatokat szerezhet az ember „a kevéshez való jutás” harca során. Ne tessék megijedni, békés dolgokról lesz szó!

KÍGYÓZÓ SOR A NÉPKÖZTÁRSASÁG ÚTJA (ANDRÁSSY ÚT) 2-4. SZÁM ALATTI RUHÁZATI BOLT BEJÁRATÁNÁL 1975-BEN. FORRÁS: FORTEPAN

MÁRCIUS 4. – REJTÉLYES ÖSSZEFÜGGÉS

Egykor oly kedves Lada 1300-asom közel egy évtized után (!) – legalábbis papíron – feltámadt hamvaiból. Mulatságos pillanatokat szerzett számomra az a fizetési felszólítás, amit ma kaptam postán Budapest Főváros XIX. kerület Kispest Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Pénzügyi és Gazdasági Irodájától: 7000 Ft gépjárműadót kell befizetnem a „tulajdonomat képező” CVP-954 frsz. személygépkocsi után. Az ügy pikantériája, hogy korábban éveken át kellett küzdenem különböző hatóságokkal a gépkocsi forgalomból kivonása és a gépjárműadó törlése érdekében, majd – utánanéztem a lezárt ügyek dossziéjában – 2010. március 29-én (!) született határozat arról, hogy „az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nyilvántartása alapján a korábban tulajdonomat képező CVP-954 forgalmi rendszámú Lada 2101 gépjárművet 2007. január 1-jén forgalomból kivonták”, az adókötelezettség tehát 2007. január 31. napjával megszűnt. Természetesen azóta nem is kaptam csekket gépjárműadóról a nem létező gépjárműre. Vajon a most kézhez kapott fizetési felhívás kiküldése „egészen véletlenül” nem áll összefüggésben a közelmúltban – hosszas kihagyás után – újra érvényesített jogosítványommal?... De miért is lenne összefüggés a gépjárművezetői engedély és egy gépjármű tulajdonjoga között?... Joggal feltételezem, hogy csak a bürokrácia szálai gabalyodtak össze, de azt sem tartom kizártnak, hogy a hivatali ügyintéző titkolt jövőbelátó képességére derült fény. De ez már egy következő történet...

MÁRCIUS 10. – ŰRKIÁLLÍTÁS A MILLENÁRISON

Tegnap – a Galaktika által szervezett GFK 300. könyvbemutatóhoz kapcsolódóan – ingyen megnézhettük a nemzetközi űrkiállítást a Millenárison. Több ezer forintos jegyért hatalmas csalódás lett volna, így sem voltam elragadtatva, a Petőfi Csarnokban korábban megtekinthető űrhajózás-történeti kiállítás – amelynek magyar vonatkozású részeit láthattuk itt is – sokkal jobban tetszett, de azért a „kötelező” fotót elkészítettük.

MÁRCIUS 19. – DR. LENGYEL ÁRPÁD EMLÉKTÁBLÁJÁNÁL

Százharminc évvel ezelőtt, 1886. március 19-én született dr. Lengyel Árpád orvos, mentőtiszt, az RMS Carpathia hajóorvosa a Titanic tragédiájának idején. Kulcsszerepe volt a mentésben, amelynek során 705 embert sikerült kimenteni a jeges vízből. Emlékére több alkalommal is gyújtottam mécsest a Fiumei úti sírkertben. Egykori lakóhelyén, a budapesti Rákóczi út 11. számú épület kapualjában halálának 75. évfordulóján, 2015. szeptember 8-án avatott emléktáblát a TIT Hajózástörténeti és Hajómodellező Klub és Józsefváros önkormányzata.

ÁPRILIS 2. – SOROK KÖZÖTT AZ IGAZSÁG

Utolsó alkalommal tartottam előadást az Újpesti Kulturális Központ – Ifjúsági Házban megrendezett exopolitikai konferencián. Rendhagyó előadásomon utaltam arra, hogy elindultam egy úton, amire sokan nem mernek rálépni, és felvettem a harcot az ufókutatás hazugságaival az igazság oldalán.

ÁPRILIS 15. – EGY ÚJABB KORSZAK VÉGE

Éppen tizenhat évvel ezelőtt, 16 éves koromban jelent meg az első „ufós” cikkem az akkor még létező Színes UFO Ismeretterjesztő Képeslapban, amelynek 2007-es megszűnéséig voltam munkatársa. Ezzel párhuzamosan, egészen 2010-ig a Hihetetlen! magazin is összességében több száz oldalnyi szórakoztató írásomat és tanulmányomat közölte, majd 2010-től az Ufómagazin biztosított rendszeres „határtudományos” publikálási lehetőséget számomra. Idén áprilisban lezárult egy újabb korszak, az utolsó cikkem is megjelent a témában utolsó mohikánnak számító, de mára erősen megkopott színvonalú magazinban. Az egyik szemem sír, a másik nevet, de elérkezett az újabb váltás és változás ideje. A szakmai továbblépésre – a hobbiból szerkesztett blog színvonalának emelése mellett – a réteglapoknál jóval magasabb példányszámú és népszerűbb lapokban, és rövidesen önálló kiadványban is lehetőség nyílik. A „hagyományos” nyomtatott ufós lapok olvasóitól több mint másfél évtized után az alábbi cikkel búcsúztam.

ÁPRILIS 22. – ÓFEHÉRTÓI NOSZTALGIA

Évtizedeken át nagyszüleim voltak a postások Ófehértón, a nyolcvanas években még én is többször nyaraltam itt, hiszen a postaépület egyben szolgálati lakás is volt. Erdély felé, az „újonnan” épült M3-asról útba esett a falu – amire persze emberöltőnyi idő után rá sem lehet ismerni –, így betértünk egy rövid pihenőre.

ÁPRILIS 30. – HÉT VEZÉR PLATÁN A MARGITSZIGETEN

A budapestiek legkedveltebb parkjában, a Margitszigeten még József nádor (1776–1847) korabeli ősplatánok is állnak, amelyek igazi túlélőként átvészelték a szabadságharcot, területrendezéseket, a világháborúkat és árvizeket. A Palatinus strand bejáratával szemben álló platán az II. világháborúban bombatalálatot kapott. Ma „Hét vezér platánnak” hívják, mert a találat után hét új hajtást hozott, ezek erősödtek meg és láthatók a mai napig, teljesen egyedi és utánozhatatlan formát kölcsönözve a díszfának, illetve nem elhanyagolható, 300 négyzetméteres árnyékot adva az alatta sétálóknak.

MÁJUS 5. – TÖLTŐDÉS DOBOGÓKŐN

Sajátos árukapcsolás eredménye a pomázi HÉV-megállóban működő lángosos és antikvárium, ahol egy lángos árából tíz könyvet vagy tíz kazettát is lehet venni. Innen „száguldottunk fel” – az újonnan vett kazettán Pa-Dö-Dőt hallgatva –, a viharzónán keresztül Dobogókőre, ahol természetesen rajtunk kívül nem volt senki hétköznap kora reggel, így bőven jutott időnk megcsodálni a panorámát és a „pilisi piramisokat”, a kötelező fotó az egykori menedékházból átalakított turistamúzeum előtt készült.

Izgalmas, felnőttek és gyerekek számára egyaránt érdekes tárlatot láthatnak az érdeklődők a Nagy Balogh János Kiállítóteremben. A látványról Vidák Zsolt grafikusművész, illusztrátor gondoskodik, aki 2008-ban végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem grafika szakán, diplomamunkája elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének különdíját. Még abban az évben beválogatta a a Lürzer’s Archive német szakmagazin a világ kétszáz legjobb illusztrátora közé, s azóta még kétszer megkapta ezt a szakmai elismerést. Jellegzetes, abszurd figurákkal zsúfolt képi világot bemutató munkáival hazai és külföldi magazinokban, kiállításokon szerepel, és tervei alapján készült Magyarország legnagyobb tűzfalfestménye is. Június 2-ig megtekinthető kispesti tárlata eddigi munkáiból – illusztrációkból, képregényekből, plakátokból, bélyegekből – nyújt ízelítőt.

Napjainkban Izlandon a legmagasabb a világon az egy főre jutó könyvolvasók száma, és az e-könyvek megjelenése sem csökkentette a hagyományos könyvet olvasók számát. Ez megfelel annak a ténynek is, amely szerint az országban gyakorlatilag száz százalékos az írás- és olvasástudás. Izland az egy főre jutó publikált könyvek listáján is világelső, minden tizedik lakosa adott már ki saját könyvet.

Mai napig nem született megnyugtató magyarázat arra a különös eseménysorozatra, amely 1992. január 3-án zajlott le a Várpalota közelében található Fajdas-hegyen. Vajon „egyszerű” gömbvillám, felrobbanó meteor vagy egy idegen civilizáció állt a tűzoltóságot, a rendőrséget és a honvédséget is mozgósító, titokzatos tűzeset hátterében?

AZ ÚJPESTI RÁDIÓSZEKRÉNYGYÁR

A címben szereplő gyárral 1959-ben ismerkedtem meg.  Addig a „rádiószekrényről” annyit tudtam, amennyit a háború előtt gyártott Siemens rádiónk elárult magáról: szögletes, sötétbarna fényezésű fa „karosszéria” burkolta a világvevőt, melynek skáláján olyan érdekes nevek voltak, mint Tromsö, Hilversum, Beograd stb. És volt még egy varázsszem is, melynek élessége vagy ugrálós színei mutatták az állomás beállításának pontosságát. Az akkoriban gyártott komolyabb teljesítményű rádiók, majd a kezdeti televíziók szekrényei kivétel nélkül fából készültek, vagyis asztalosipari termékek voltak.

RÉGI KÉSZÜLÉKEK A TARDOSI RÁDIÓMÚZEUMBAN. ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: KEMMA.HU

A kispesti rendőrkapitányság évértékelő értekezletén kiderült, hogy csökkent a Kispesten ismertté vált bűncselekmények száma, a XIX. kerület eredményességi mutatója pedig fővárosi átlagban is kiemelkedő. A kispesti kapitányság kimagasló eredményeket ért el a vagyon elleni bűncselekmények felderítésében, a közterületeken szolgálatot teljesítő rendőrök létszámának és óraszámának növelésével pedig a közterületi bűncselekmények megelőzése és felderítése is könnyebbé vált. A rendőri munka hatékonyságát az önkormányzat által korszerűsített, bővítés alatt álló térfigyelő kamerarendszer is növeli, a kapitányság sikereiben jelentős tényező az önkormányzattal való szoros együttműködés. Plánk Róbert rendőr ezredest, kapitányságvezetőt az eredményes rendőri munka hátteréről és Kispest közbiztonságának alakulásáról kérdeztük.

Túraútvonal: Máramaros megye, Kapnikbánya – Piatra Mălnașului – Dealului – Gutâiu Mic – Creasta Cocoșului; 38 km

Az elmúlt évtizedekben több száz alkalommal fordult elő, hogy az égen repülő azonosítatlan tárgyak megjelenése előtt, közben vagy után titokzatos, jelzés nélküli fekete helikopterek emelkedtek a magasba, amelyek üldözni kezdték az ufókat. Számos ismert mérnök, kutató és újságíró próbált már kielégítő magyarázattal szolgálni a helikopterek és az ufók közötti – meglehetősen értelmetlennek és fenyegetőnek tűnő – kapcsolatra, eddig azonban egy elméletet sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Üllői úti fiókkönyvtárában nem csupán a könyvek szeretete jelenti az összekötő kapcsot az olvasók között. A hagyományos könyvtári szolgáltatások mellett gyermekfoglalkozásokkal, kulturális és ismeretterjesztő programokkal várja a kispestieket az idén 40 éves intézmény, amely Holnapló címmel rendhagyó vetélkedősorozatot szervez, és falai között még a kertészkedésnek is helyet biztosít. Popovics Beatrix könyvtárvezetővel az olvasói szokások változásáról, a könyvtár közösségi szerepéről és hagyományteremtő kezdeményezéseiről beszélgettünk.

VÁNDORIPAR

Nem vagyok benne biztos, hogy amikor egy vicces ember beszélgetőtársának azt bizonygatja, hogy a bekövetkezett esemény (amiről éppen szó van) „úgy hiányzott, mint üveges tótnak a hanyatt esés”, tudja-e hova tenni a hallgató ezt a „nemzetiségi” meghatározást. Ne beszéljünk mellé: a „tót” szó éppen úgy nem változtatható meg, mint ahogy a „cigánypecsenye” sem „romapecsenyére”, ez ugyanis nem gúnyos jelző, hanem egy régi, a magyar köznyelvben bevett, mindenféle hátsó gondolat nélküli fogalom, mint például a „drótos tót”. Nos, hogyan találkozott e két „szlovák” iparossal és a vándorköszörűssel az 50-es évek gyermeke – erről lesz szó a következőkben.

VÁNDORKÖSZÖRŰS A PESTI UTCÁN. ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: FORTEPAN

Két hónapon át látható a Millenárison a világ legnagyobb utazó űrgyűjteménye, a NASA és az űrrepülés történetét feldolgozó Gateway to Space kiállítás. A világ számos pontján nagy sikerrel bemutatott tárlat a NASA és az űrutazás történetét dolgozza fel az űrrepülést megálmodók első lépéseitől, az eseménydús XX. századon, a Holdra szálláson át napjainkig, átlépve a Naprendszerünk határait is. A Galaktika 300. könyvbemutató után készítettem fotókat a március közepéig megtekinthető kiállításon.

Földi és űrteleszkópok garmadája kémleli már az égboltot idegen csillagok körül keringő bolygók után kutatva. Az exobolygók „szent Grálját” egy Földhöz hasonló tömegű, oxigénben gazdag légkörrel rendelkező planéta jelentené. E cél elérésére talán már nem kell sokat várni, hiszen a Naprendszeren túli égitestekkel foglalkozó exobolygó-kutatás hónapról hónapra szenzációs eredményekkel kápráztatja el a világot.

DECEMBER 5. – MIT REJT IZSÁKY LÁSZLÓ TITKOS BŐRÖNDJE?

Perlaki Zsuzsanna Éva, a Meridián Csoport alapító tagja az erdélyi aranylemezekről és Izsáky László bőröndnyi hagyatékáról tartott előadást az egri Univerzum Klubban, az EKMK Bartakovics Béla Közösségi Házban. Telt házas előadásában – amelynek végén egyedülálló dokumentumokat is bemutatott – egyebek mellett arra kereste a válaszokat, hogyan sikerült megfejteni az aranylemezek üzenetét, s valóban működik-e az Izsáky László és társai által 1974-ben a Kakastaréj közelében felrajzolt lehívójel.

DECEMBER 9. – OROSZ RULETT A METRÓN

Nálam kicsit idősebbek emlékezhetnek még a kettes metrón – közel fél évszázaddal ezelőtt (!) – üzemelt beléptetőkapukra. Mekkora nóvum lesz, ha újra bevezetik őket! Addig is, az utasok rohanva, röhögve lobogtatják a bérletnek álcázott klotyópapírt, sajtcetlit a Kontroll című filmbe illő kétfogú, félszemű „ellenőrök” előtt, és sietnek – talán éppen a halál torkába. Különösen a KöKi–Újpest „viszonylaton”. A hármas metró felújításának odázásával a városvezetés és a kormány orosz rulettet játszik. Nem az a kérdés, hogy történik-e tragédia a kriminális műszaki állapotban lévő vonalon, hanem az, hogy mikor. Majd utána kezdődik az egymásra mutogatás, a felelősök keresése, s persze hirtelen, azonnal, mégis csak lesz pénz felújításra. Tudjuk, hiszen ez minden esetben így szokott lenni. Mivel én nem szeretnék a közeljövőben vizionálható tragédia áldozatai között lenni, addig is bojkottálom a hármas vonalat, és a Határ útról a 99-es busszal közelítem meg a Belvárost. Időben el kell indulni. Miután megtörtént a felújítás, és Rejtő-regénybe illő kétes fazonok helyett „csupán” a beléptetőkapuval kell megküzdeni, talán újra lemerészkedem a mélybe. Bár nem kevés optimizmus szükséges ahhoz, hogy ezt reméljem.

DECEMBER 16. – ISMÉT KAPHATÓ A LADA MAGYARORSZÁGON

Hónapokig tartó lendületvétellel, nem kevesebb mint három sajtótájékoztató után ma indult újra a Lada forgalmazása Magyarországon. Fontos nap volt ez a mai a budapesti Zay utcában felhúzott első hazai, és egyben első Európai uniós bemutatóterem dolgozóinak és annak a kilenc márkakereskedőnek, akik mostantól új orosz autókat árusítanak majd. Összesen ezer Ladát akarnak eladni az első évben és a menetelés tovább folytatódik majd más európai országokban, ahol az utóbbi években ismét élénkülni kezdett az autópiac és sokan keresik a legolcsóbb megoldást – olvasható a Totalcar cikkében. A mai sajtótájékoztatón elsők között láthattam kedvenc márkám, a Lada Niva megújult változatát.

DECEMBER 18. – TÉVES HÍVÁS

– Főnök, mikor pakolhatom az árut?
– Elnézést, nyilván rossz számot hívott.
– Maga nem a logisztikai igazgató? Most érkeztem Marosvásárhelyről, itt állok kint a kocsival.
– Én a főszerkesztő vagyok, szerintem rossz számot hívott.
– Milyen főszerkesztő?
– Milyen áru?
– Hát a Józsi mondta, hogy ezt a számot csörgessem meg, ha ideértem.
– A Józsi megadta az én számomat?...
– Miért, maga kicsoda?
– Nem a maga embere.
– És meg tudná adni a Józsi számát?
– Persze, ha elárulja nekem, hány éves a kapitány.
És itt „rejtélyes módon” megszakadt a vonal.

JANUÁR 7. – BÚCSÚ AZ UTOLSÓ MOHIKÁNTÓL

Negyed évszázad (!) után (nálam is) véget ért az asztali PC korszaka. Tegnap reggel a végső „kék halállal” búcsúztunk egymástól. A rendszeres biztonsági mentéseknek köszönhetően szerencsére nem veszett el fontos adat, bár ezúttal is csak hajszálon múlt… Eddig egy tíz éve már leselejtezett gépen végeztem a napi munkát, félig-meddig nosztalgiából. De amikor már a gépet gépekkel sem lehet életben tartani, a memória Alzheimer-kóros volt, és a gépházban is utolsót dobbant a szív, akkor könnyes szemekkel kell búcsúzni az utolsó mohikántól is…

JANUÁR 13. – SZÉLESEDŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS

Saját statisztikáim szerint eddig – az elmúlt 16 évben – bruttó 7,5 millió karakternyi írásom jelent meg nyomtatásban, és több mint 2,5 millió karakter korrektúrázott, aktualizált elektronikus utánközlésben. Ezzel 32 évesen elértem a 10 millió karaktert, amely összességében több mint kétezer – 75%-ban a helyi, regionális és az országos print médiában, 25%-ban elektronikus médiában publikált – anyagot jelent. Számomra nem a mennyiség, hanem a minőség a lényeg – ráadásul az újságírás helyett egyre inkább a korrektúrázás és a szerkesztés kerül előtérbe –, s még így is havonta több mint 150 ezer olvasóhoz jutnak el nyomtatásban a különböző témákban és periodikákban írt cikkeim. Természetesen most is több kiadóval, megbízóval tárgyalok az együttműködés szélesítéséről, és okkal bízom a legjobbakban… Úgy legyen, ahogy megálmodtam!

JANUÁR 21. – EMLÉKTÁBLA-AVATÁS A VÁCI UTCÁBAN

Felavatták és megkoszorúzták dr. Dobozy Elemérné dr. Erdélyi Zsuzsanna emléktábláját lakóházában, a Váci utca 79. szám alatt, a házon belül, a bejárati kapunál. Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós, a Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja itt élt és alkotott 66 éven át, 1949 júniusa és 2015 februárja között. Az emléktáblát Belváros-Lipótváros Önkormányzata állíttatta – olvasható a Magyar Művészeti Akadémia honlapján.

FEBRUÁR 13. – TITKOSÍTÁS ALÓL FELOLDVA

Magyar X-akták nyomában címmel tartottam előadást „titkos” hazai ufóesetekről és korábbi oknyomozásaim eredményeiről a Meridián Csoport első alkalommal megrendezett szabadegyetemén az újpesti Öreghalász étteremben.

Kezdő riporterként még bíztam a fénykép objektivitásában és jobbító erejében. Mára, pár évtizedes fotóriporteri múlttal, inkább hiszek abban, ami hihetetlen, és kételkedem abban, ami nyilvánvaló – vallja magáról Horváth Péter Balázs Béla-díjas fotográfus. A Kispesten élő fotóriporter sajátos világlátású, szokatlan képeiben gyakran szürrealisztikusan keverednek az analóg és a digitális technikák. Két éve vezeti a KMO Művelődési Ház Fotósuliját a résztvevők nagy örömére és megelégedésére. Eddig három albuma jelent meg, és 1966-os első önálló bemutatkozása óta szinte minden évben kiállít itthon és külföldön egyaránt. Február elején a kispesti Városháza aulájában nyílt kiállítása Otthonok címmel, amely április 11-ig tekinthető meg.

TÁNCOL A TÁNYÉR

Petőfi Sándor írta egyik versében, hogy „...táncol a tányér a borbélyműhelyek előtt”, mert bizony amikor fújt a téli szél, a régi iparos jelkép, a műhely ajtaja fölé kifüggesztett két réztányér összekoccant, figyelmeztetve a műhelyben várakozókat a kinti hidegre, tessék majd jól begombolkozni!

ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: FORTEPAN

EGY TORNATEREM EMLÉKÉRE

Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, a Belvárosi templom melletti épületegyüttes valamikor az ELTE bölcsészkarának adott helyet. Manapság a Piarista Gimnázium, a piarista rend és a Hittudományi Főiskola használatában áll, mint a háború előtt.

AZ EGYKORI FÖLDSZINTI TORNATEREM HELYÉN ÉTTEREM NYÍLT, AZ ÉPÜLETBEN NAPJAINKBAN A PIARISTA KÖZPONT MŰKÖDIK. FOTÓ: BME ÉPÍTÉSZMÉRNÖKI KAR

Túraútvonal: Csillebérc – Budaörsi-hegy (Magas-Frank-hegy) – Piktortégla-üregek – Kakukk-hegy – Frankhegyi (Kolacsovszky)-turistaház – Magasút – Ördög-orom – Ördög-szószék – Farkasvölgy

TÉLI EMLÉKEK

Amikor még szó sem volt globális felmelegedésről (a fogalmat sem ismertük) – vagyis olyan 50-60 évvel ezelőtt –, a tél tél volt: hideg, köd, hó és jég. Néhány emlékkel szeretném megvilágítani a helyzetet.

HÓKOTRÓ MUKI A THÖKÖLY ÚTON 1963-BAN. FORRÁS: FORTEPAN

ÉLŐZENE A BELVÁROSBAN

Ha gyerekkoromban zenét akartam hallgatni, bekapcsoltam a már nem éppen fiatal Siemens rádiónkat, és jöhetett a „Szív küldi...” rendszeres adása. Ebben a műsorban nótákat, tánczenét és operát is lehetett hallgatni, nemcsak a címzettek, hanem a zenekedvelők is élvezhették a dallamokat. Ez a műsor pótolta a lemezjátszó hiányát, magnetofon még nem volt, internet mint fogalom sem létezett. Mit tehetett az ember, ha beleunt a rádióba (a külföldibe is), de zenét szeretett volna hallgatni? Nem kellett messze menni, mert a belváros környékén sok lehetőség adódott az élőzene élvezetére. Ez ugyan nem operaházi körülményeket jelentett, de élménynek megfelelt.

KONCERT A KÁROLYI-KERTBEN 1961-BEN. FORRÁS: FORTEPAN

Kispesten is elindította „Kunyhóból lakásba” programját az Utcáról Lakásba Egyesület és A Város Mindenkié csoport. Az önkormányzat két – eddig üresen álló – szociális bérlakás felajánlásával és egy-egymillió forinttal támogatja a programot, amelynek keretében még karácsony előtt fedélhez juthatnak a „servúdi” erdőben élő hajléktalanok. A rossz állapotban lévő épületeket a leendő bérlők és önkéntesek újítják fel adományokból, szponzorok segítségével. Az önkéntes munkában Klein Dávid expedíciós hegymászó is részt vesz, aki szerint a hegymászás elég öncélú tevékenység ahhoz, hogy valamit visszaadjon a nélkülözőknek.