„The truth is out there” – Az igazság odaát van. Éppen 30 évvel ezelőtt hangzott el először ez a mondat a televízióban, az X-akták főcímében. Az Egyesült Államokban 1993. szeptember 10-én – Magyarországon szinte napra pontosan két évvel később – került adásba az összesen tizenegy évadot megélt misztikus sorozat, amely teljesen új műfajt teremtett, és világszerte ismertté tette főszereplőit és alkotóit.

Pontosan 30 éve indult a kormányzati összeesküvések, paranormális jelenségek és a földönkívüliek beavatkozásai után nyomozó két különleges ügynök, Mulder és Scully eseteit követő amerikai tévésorozat, amelynek címe az FBI titkos ügyeinek dossziéira utal. Az akkor mérvadónak számító amerikai műsorújság, a TV Guide 1993 őszén tízből csupán négy csillagot adott a frissen bemutatott X-aktáknak, s azt jósolta, hamar megbukik, és lekerül a képernyőről. A The New Yorker értelmiségi hetilap viszont nemhogy „leereszkedett” a tudományos-fantasztikus és horrorelemeket tartalmazó tévésorozathoz, hanem egyenesen azt vizionálta, hogy idővel az 1990-es évek egyik meghatározó popkulturális jelenségévé növi ki magát. A 30. évfordulón bizton állítható, hogy az utóbbi lap kritikusának volt igaza: Magyarországon is kevés olyan – negyven év fölötti – tévénéző akad, akit nem tölt el nosztalgikus borzongás, ha meghallja a Mark Snow által komponált, misztikus főcímzenét. És az X-akták paranoiás világképét ma még inkább a sajátunknak érezzük.

Chris Carter hamar kultikussá vált sorozata tükrözte egy nemzedék kiábrándulását a hivatalos szervekből, és traumatikus emlékeket szerzett egy másiknak, amelynek tagjai gyerekként találkoztak a hétről hétre felbukkanó szörnyfigurákkal. Az X-akták pillanatok alatt világsztárokká tette az addig kevéssé ismert David Duchovnyt és a még kevésbé ismert Gillian Andersont, akik Fox Muldert és Dana Scullyt, az FBI fokozatosan egymásra hangolódó ügynökeit alakították a sorozatban. Csak az Egyesült Államokban minden héten tízmilliók ültek a tévé elé, hogy – nagyrészt hiába – újabb egy órán keresztül várják, hogy a két főszereplő közelebb kerüljön a széria nagy rejtélyeinek megoldásához.

A sorozat atyját, Chris Cartert akkor kezdték érdekelni a paranormális jelenségek, amikor elolvasta John E. Mack Pulitzer-díjas író, pszichiáter, a Harvard Medical School professzorának elemzését egy 1991-es felmérésről, amelynek alapján csaknem négymillió amerikai vallotta, hogy földönkívüliek rabolták el. Carter az X-akták első számú inspirációs forrásaként a Kolchak: The Night Stalker című hetvenes évekbeli sorozatot nevezte meg, amelyben egy bűnügyi riporter hétről hétre különböző horrorszörnyek és modern gonosztevők után nyomoz Chicago utcáin. Ebből a sorozatból emelte át a „Hét szörnye” formátumot, és az X-akták minden epizódjába hozott valamilyen izgalmas, bizarr újdonságot.

Nagy hatást gyakorolt Carterre a hatvanas évek kultikus sorozata, az Alkonyzóna is, amelyben keveredik az önálló fantasy, sci-fi, thriller és horror, gyakran egybekötve egy hátborzongató vagy váratlan csavarral. Ez a részben fiatal közönséget vonzó, a tévében otthonra talált horrortrend éppen úgy formálta az X-aktákat, mint a hetvenes évek hollywoodi paranoiathrillerei. Utóbbiak – például a Magánbeszélgetés, A Parallax-terv és Az elnök emberei – arra az akkoriban kialakult közvélekedésre alapoztak, amely szerint az állami szervek és a politikusok szándékosan átverik vagy tudatlanságban tartják az átlagembereket, miközben az Egyesült Államok közvéleményét leginkább foglalkoztató kérdések – a Kennedy-merénylet, a vietnámi háború, az elnökválasztás – a színfalak mögött, átláthatatlan alkuk és homályos összeesküvések nyomán dőlnek el.

A hetvenes években, a Watergate-botrány után amerikaiak milliói érezhették közös tapasztalatuknak, hogy „az igazság odaát van”. Chris Carter sorozata két évtizeddel később ugyanerre a bizalmatlanságra épített, mint ahogyan ez a paranoia munkált a kilencvenes évek elejének másik meghatározó, misztikus sorozata, a Twin Peaks mögött is. Carter arra is ráérzett, hogy az ezredfordulóhoz közeledve egyre mélyül majd az átalakuló világrend felett őrködő politikusok iránti gyanakvás és az új technológiáktól való félelem. Ennek a paranoid közhangulatnak a hátterét az X-akták alkotója az 1947-es roswelli ufókatasztrófában találta meg. Az 51-es körzet rejtélyére vezethető vissza a sorozat tizenegy évadán áthúzódó történetszál, amely a földönkívüliekkel kötött titkos szövetség mibenlétét és az emberiség kipusztításának bolygóközi mestertervét bogozza ki.

Mulder és Scully karakterének megalkotásakor Carter úgy döntött, hogy – a sztereotípiákra fittyet hányva – a férfi karaktert hívőnek, a nőt pedig szkeptikusnak állítja be. Mulder szerepére a filmszínészi ambíciókat dédelgető David Duchovnyt választotta, aki már belekóstolt a tévézésbe a Vörös cipellők erotikus sorozat narrátoraként, és különböző mellékszerepekben, többek között a Twin Peaksben is feltűnt. Carter ragaszkodott Gillian Andersonhoz is, akinek korábban csupán egyetlen filmes szerepe volt. A Fox tévécsatorna döntéshozói eredetileg szexibb, érettebb nőt, igazi „bombázót” képzeltek el a karakán FBI-ügynök, Dana Scully szerepére. De az akkor alig 24 éves, csupán 160 centis Gillian annyira lenyűgözte a rendezőt a válogatáson, hogy közölte, senki mást nem tud elképzelni a karakter megformálására. A Fox nem kis kockázatot vállalt, hiszen Carter sem volt tapasztalt tévés, s éppen csak belekezdett a televíziós forgatókönyvírásba, amikor megszületett a fejében a sorozat ötlete.

Az X-akták nyitóepizódjában az orvosi végzettséggel rendelkező, szkeptikus FBI-os újoncot, Scullyt azzal a céllal rendelik Mulder ügynök mellé, hogy készítsen tudományos értékelést a férfi által vezetett nyomozásokról. Az alagsori irodába száműzött, ufóhívő Mulder már egy ideje kollégái nevetségének tárgya, ugyanis csak a szövetségi nyomozóiroda megmagyarázhatatlan esetekről szóló, félretett dossziéi érdeklik: az X-akták. Később Mulder bizalmába avatja Scullyt, és azt állítja, traumatikus gyerekkori tapasztalata, hogy négy évvel fiatalabb húgát, a nyolcéves Samanthát a házuknál a szeme láttára elrabolták a földönkívüliek. Paranormális esetek utáni nyomozásai során valójában azokat keresi, akik magukkal vitték a testvérét, és azokat, akik mindenáron tagadják, hogy ez megtörtént. Scully maga sem tudja, higgyen-e Muldernek, de megkedveli a férfit, sőt idővel egymásba szeretnek – ennek ellenére a következő húsz évben is vezetéknéven szólítják egymást.

A két főhős különböző hozzáállása a sorozat műfaji rétegzettségét is mutatja, a felvetett kérdéseken pedig kettejük eltérő szemlélete miatt gondolkodhatunk el. Scully a hagyományos nyomozói munka híve, mint a krimik detektívhősei, míg Mulder a fantasztikum felől magyarázza az eseményeket. Mulder a kezdetektől hisz a földönkívüliekben, a kormányzati összeesküvésekben, a genetikai mutációban, a tudósok által ránk szabadított vírusokban és a közelgő végítéletben. A kissé merev, fegyelmezett Scully a tudomány embere: nehezére esik elfogadni, hogy a tapasztalati valóság határain túl is léteznek jelenségek, és eleinte mindig racionális megoldást keres a hihetetlennek tűnő eseményekre. Kezdeti szkepticizmusa révén tudományos magyarázatot próbál adni az esetekre, azonban a későbbi évadokban, személyes megtapasztalásai után ő is hinni kezd a paranormális tevékenységekben és a földönkívüliek létezésében.

A sorozat főszereplőivel kapcsolatos érdekesség, hogy az életben pontosan az ellentétei a megírt karaktereknek: a Scullyt alakító Gillian Anderson lelkes híve a természetfeletti erők létezésének, míg a Mulder ügynökként világhírűvé lett David Duchovnyt egyáltalán nem érdekli az ufótéma, és a szerepe ellenére sohasem foglalkoztatták különösebben a megmagyarázatlan jelenségek. Szintén kevéssé köztudott, hogy bármilyen remekül működött is a párosuk a képernyőn, és bármennyire szerették volna a rajongók a való életben is összeboronálni őket, a forgatáson híresen nehezen viselték el egymást.

Mulder és Scully mellett számos meghatározó szereplője volt a sorozatnak, például az FBI igazgatóhelyettese, a Mitch Pileggi által alakított Walter Skinner. A két ügynök elkeseredett főnöke állandó küzdelmet folytatott feletteseivel, akik többször is megkérdőjelezték az X-akták ügyosztály működésének hasznosságát és értelmét, de sokszor nem értett egyet Mulder nyomozási stílusával és elméleteivel sem. Mindezek ellenére mindvégig megbízható szövetségese volt a főszereplőknek. Visszatérő motívuma a sorozatnak az összeesküvés-elméleteket gyártó hackertrió, a Magányos Harcosok, azaz Byers, Frohike és Langly, akik időről időre Mulder tanácsadóiként tűntek fel.

A Cigarettázó Férfit alakító William B. Davis ugyancsak a sorozat visszatérő karaktere volt, már a legelső részben felbukkant, és megjelent az X-akták – Szállj harcba a jövő ellen című mozifilmben is. A titokzatos, rosszindulatúnak tűnő Cigarettázó Férfi szerepe szerint a Szindikátus, azaz az összeesküvők fontos tagjaként harcolt azért, hogy még véletlenül se lásson napvilágot a Szindikátus és a földönkívüliek közötti megállapodás. Ennek érdekében szinte bármire képes volt, elferdítette a valóságot, visszatartotta a fontos információkat, vagy éppen kíméletlenül végzett azokkal, akik veszélyt jelentettek a küldetés számára.

Az X-akták ügyesen keverte a thrillert, a sci-fit és a horrort, a nyomozgatós „Hét szörnye” történetek pedig lehetővé tették, hogy az is élvezzen egy-egy epizódot, aki előtte több részt kihagyott, és nem látta a fő sorozatszál megértéséhez feltétlenül szükséges Mitológia-epizódokat. Ennek megfelelően a sorozat sorsát maximálisan meghatározó amerikai nézettség biztatóan alakult: az első évadban 11 millióan nézték, két évre rá 15 millióan követték, a negyedik és az ötödik évad pedig közel 20 millió amerikai nézőt ültetett le hetente a készülék elé.

A csúcspontján epizódonként 27 millió amerikait vonzó X-akták lendülete először akkor tört meg, amikor az ötödik szezon után a forgatást a sorozat egyik meghatározó elemévé vált nyomasztó helyszínről, az esős és borús kanadai Vancouverből, illetve Brit Columbiából a napfényes Los Angelesbe tették át. Ezt a rajongók még mindig jobban elviselték, mint azt, amikor a producerekkel pénzügyi vitába keveredett, mozikarrier felé kacsingató Duchovny a nyolcadik szériától csak szórványosan tűnt fel. Scully új társa a John Doggett különleges ügynököt alakító Robert Patrick lett, de ő már nem képviselte ugyanazt a vonzerőt és a Duchovnyra jellemző fanyar humort. Doggett későbbi társa, az Annabeth Gish által alakított Monica Reyes különleges ügynök Scullyt váltotta a sorozatban, aki szülés miatt távozott az X-aktáktól.

A fáradóban lévő sorozatra a készítők szerint az utolsó csapást a 2001. szeptember 11-i terrortámadás mérte, amely új külső ellenséget idézett az amerikaiak elé, és a kormány manipulatív összeesküvések szervezőjéből hirtelen védőpajzzsá vált. Az X-akták 2002-ben, kilenc évad és 202 rész után elbúcsúzott, de két mozifilm is kiegészítette a történetet Mulder és Scully főszereplésével: 1998-ban az X-akták – Szállj harcba a jövő ellen, 2008-ban pedig az X-akták – Hinni akarok.

Az X-aktákhoz két spinoffsorozat is készült: az 1996-os, Lance Henricksen főszereplésével forgatott Millennium, amelyről csak fokozatosan derült ki, hogy ugyanabban az univerzumban játszódik, mint Mulder és Scully kalandjai, illetve a 2001-es The Lone Gunmen, azzal a konteóhívő trióval, a Magányos Harcosokkal a középpontban, akikkel Mulder időnként konzultált.

A Fox és Carter hosszú kihagyás után, 2016-ban két évad erejéig „újra megnyitotta” az X-aktákat: a tizedik széria hat, a 2018-ban bemutatott tizenegyedik pedig tíz epizódot foglalt magába. Gillian Anderson többször is nyilatkozta, hogy már nem akar FBI-ügynökként több paranormális kalandot, David Duchovny pedig csak egy új stábbal tudna elképzelni közös munkát. A színész úgy véli, hogy a Scully rejtegetett gyermekéhez, Williamhez fűződő cselekményszál is saját spinoffot érdemelne. Mivel William pszichikai erővel, azaz egy médium adottságaival rendelkezik, határozottan lenne ráció abban, hogy Mulder és Scully duója helyett a jövőben ő oldja meg az X-akták rejtélyeit. Idén tavasszal Chris Carter utalt arra, hogy rövidesen Ryan Coogler készíthet feldolgozást a sorozatból, de a rendezőnek finoman fogalmazva sem lesz könnyű feladata az újragondolással.

Noha az FBI titkos ügyeivel foglalkozó, öt Golden Globe-díjat és egy Emmy-díjat elnyert sorozatnak hatalmas és elhivatott rajongótábora lett, a következő évtizedekre be is skatulyázta a főszereplőket, akik soha nem tudták igazán mozis sikerekre váltani tévés népszerűségüket. Az idén 63 éves David Duchovny az X-akták indulásának évében Brad Pitt oldalán játszotta a Kalifornia – A halál nem utazik egyedül főszerepét, később pedig ő vitte a hátán az Evolúció című, szolid sikert arató sci-fi vígjátékot. Ennek ellenére a másik legismertebb szerepe a 2007-ben indult Kaliforgia című sorozat szexfüggő írója, akit hét évadon át formált meg. Ma is feltűnik itt-ott, de említésre méltó szerepei nincsenek, viszont egyre hangsúlyosabb az életében a zene és az írás. Több könyve megjelent, énekes-dalszerzőként két stúdióalbumot jegyez, és gyakran koncertezik, 2019-ben Budapesten is fellépett. Kettejük közül az idén 55 éves Gillian Anderson vett részt rangosabb produkciókban az X-aktákon kívül is, igaz, elsősorban a tévében. Legfontosabb sorozatai a három évadot megért Hajsza és a negyedik évadának bemutatása előtt álló Szexoktatás, emellett nagy figyelmet kapott az is, amikor Margaret Thatchert alakította A korona című drámasorozatban.

Az X-akták sikerét követően sokáig csak feltételezés volt, hogy Dana Scully hatására megugrott a tudományos területeken elhelyezkedő nők száma, de napjainkra már bizonyított tény, hogy valóban létezik az úgynevezett Scully-effektus. Az amerikai Geena Davis Insitute által 2018-ban végzett felmérés szerint a bizonyítékokat kutató, kórboncnokként is dolgozó ügynök – aki a kilencvenes években az egyetlen női tudós volt egy főműsoridőben sugárzott tévésorozatban – egyértelműen motiválta a fiatal lányokat és nőket arra, hogy tudományos karrierbe kezdjenek, kutatónak, mérnöknek, matematikusnak álljanak. Anderson is többször hangsúlyozta sorozatbeli egyéniségének a valóságra gyakorolt hatását: Scully példájára hivatkozva sok lány jelentkezett természettudományos szakra, és számos nő FBI-ügynöknek.

Az összetett cselekmény, a karakterfejlődés és az egyedi hangulat egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a sorozat hűséges rajongótábort szerezzen magának. Az idén 30 éves X-akták hatása túlmutat közvetlen folytatásain és a részben általa inspirált más sorozatokon is a sci-fi és a misztikus műfajban. Az X-akták hagyatéka tovább él a popkultúrában és a televíziós történelemben, és töretlen népszerűségnek örvend a régi és új rajongók körében. Mint ahogyan sokat idézett mottója sem veszített érvényességéből az elmúlt három évtizedben, hiszen – mint tudjuk – az igazság továbbra is odaát van.