A kalandvágyó utazók körében egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a föld alatt rejtőző látványosságok. A hatalmas barlangokban található csodálatos természeti képződmények, az elhagyatott bányák és romvárosok mellett a metropoliszok mélyén húzódó titokzatos alagútrendszerek, katakombák és labirintusok is számos meglepetést tartogatnak. A Föld legizgalmasabb felszín alatti látnivalói évről évre több turistát vonzanak a sötétség hátborzongató birodalmába.
A mexikói Yucatán-félsziget festői dzsungelében megbújó templomváros, Chichén Itza hajdan a maja birodalom legnagyobb politikai és gazdasági központja volt. Az ősi település elnevezése – „az itzai kút kávájánál” – megerősíti azt a tényt, hogy a folyókat és tavakat nélkülöző félszigeten letelepedett népek évszázadokon keresztül a cenote néven ismert, rendkívül mély vízgyűjtőkből és medencékből nyerték a friss vizet. A gigantikus föld alatti barlangok nem csupán az éltető vizet biztosították az itt élő törzseknek, hanem vallási szerepet is betöltöttek. Az őserdei romvárosban napjainkban is megtekinthető az Áldozat kútja, ahol szárazság idején a maja Chac esőistennek mutattak be kegyetlen emberáldozatokat, s a legenda szerint gyakran a törzs legszebb fiatal lányai váltak a borzalmas rítusok vértanúivá. A smaragdszínű, kristálytiszta Szent kút vizét mágikus erővel ruházták fel, és felbecsülhetetlen értékű aranyat meg ezüstöt szórtak a mélyére, amely a mai napig a kút alján pihen.
Káprázatos világ
A dél-afrikai Kimberley város közelében található egykori gyémántbánya szintén elképesztő méreteivel vonzza a különleges felszín alatti világ felfedezésére induló turistákat. A találóan Nagy Lyuk néven emlegetett, több mint egy kilométer mély kráter a leghatalmasabb ember alkotta vájat, amelyből – 22 millió tonnányi kőzet kitermelése mellett – mintegy 3 tonna gyémánt került a felszínre 1871 és 1914 között. A termelés egy vulkán kürtőjében kezdődött, majd az ehhez csatlakozó föld alatti fejtésekben folytatódott, amelyek egy részét utóbb megnyitották az érdeklődők előtt. A klausztrofóbiában nem szenvedő látogatók védőruhát, sisakot és fülvédőt kapnak, és a speciális felvonóval háromezer méteres süllyedés után érkeznek meg az elhagyatott bánya fenekére.
Az ausztráliai Adelaide és Alice Springs között fekvő kisváros, Coober Pedy alig 3500 fős lakosságát 45 különböző nemzetiség alkotja. A kontinens legnagyobb, 1915-ben felfedezett opálmezején kialakított első európai bányatelep évente több ezer utazót vonz a sivár, kietlen vidékre. Az „opál fővárosaként” ismert településen dolgozó vájárok és családjaik már kezdetben is inkább a bányákba húzódtak az elviselhetetlen forróság elől, később pedig kényelmes lakásokat, közösségi helyeket, kápolnákat és szállásokat alakítottak ki a mélyben. Az egyedülálló létesítményeket természetesen a turisták számára is látogathatóvá tették, akik a múzeummá változtatott régi opálbányák megtekintése után föld alatti szállodákban hajthatják álomra fejüket.
Félelmetes katakombák
Európa több városában számos legenda fűződik azokhoz a rejtelmes – és többnyire feltáratlan – alagutakhoz és pincerendszerekhez, amelyeket évszázadokkal ezelőtt elsősorban temetkezési célból vagy a hadviseléshez kapcsolódóan hoztak létre, és szinte elképzelhetetlen hosszúságban kanyarognak a régi épületek alatt.
A világ leghíresebb és legkiterjedtebb katakombáival kétségtelenül Róma „büszkélkedhet”. A keresztényüldözések korában temetkezési és istentiszteleti célból kiépített szűk föld alatti folyosókban és üregekben a Kr. u. 5. századig több millió sírhelyet alakítottak ki. Az itt talált csontok nagy részét később a római templomok kriptáiban helyezték el, az értékes sírtáblákat, freskókat és kőfeliratokat pedig múzeumokba szállították. A 21. századi zarándokok kizárólag szervezett csoportokban látogathatják az ősi emlékeket, nehogy eltévedjenek a labirintusszerű, sötét folyosókon, és esetleg soha ne találják meg a kivezető utat.
A hasonlóan lenyűgöző palermói katakombák története a 16. századra nyúlik vissza, amikor a kapucinus szerzetesek itt, Szicília északnyugati részén építettek kolostort és temetkezési helyet. A palermói katakomba a korai keresztények föld alatti alagúthálózatára emlékeztet: a falak mentén felöltöztetett, mumifikálódott holttestek sorakoznak szorosan egymás mellett. A gyengén megvilágított, homályos járatokban hátborzongató és horrorisztikus érzést kelt, amint a látogatók nyolcezer csontváz „figyelmétől” kísér(t)ve lépkednek az ódon falak között. A különleges temető legkeresettebb látványossága a kétéves korában, 1920-ban elhunyt Rosalina Lombardo mumifikált teste. A Csipkerózsikának becézett kislányt közvetlenül azelőtt helyezték el a kriptában, mielőtt a hatóságok betiltották volna ezt a temetkezési formát.
Napoli Sotteranea, azaz Föld alatti Nápoly néven ismert Itália még „sötétebb” nevezetessége, a történelmi belváros alatt húzódó rejtelmes barlangrendszer. A hajdani vízvezetékekből és csatornákból, elhagyott bányavájatokból és ősi katakombákból álló alagúthálózat kialakulását a sajátos talajszerkezetnek köszönheti, hiszen a település a Vezúv vulkáni hamuja által létrehozott könnyű talajra épült. S bár e misztikus világ egykor szerves része volt a nyüzsgő itáliai város mindennapi életének, napjainkban már csak turisztikai látványosságként funkcionál, és évről évre tízezreket vonz a hírhedt tűzhányó veszedelmes közelségébe.
Meglepetés a mélyben
A Párizs alatt 300 kilométer hosszan húzódó katakombarendszer 1786 óta szolgál valódi csonttárként. A sötétbe vezető, visszhangzó folyosók akkor kerültek kapcsolatba a halállal, amikor a város túlzsúfolt temetőiből közel hatmillió ember földi maradványait költöztették a római kori kőfejtőkből kialakított labirintusba. A látogatók többsége szerint még ma is hallhatóak a halottak kísérteties sóhajai és misztikus hangjai. A járatoknak csupán egy kis szakasza kereshető fel vezetett túrák keretében, mert a „holtak birodalmának” nagyobb részét 1955-ben lezárták a turisták elől. A barlangrendszer persze más meglepetéseket is tartogat: a rendőrség hol rejtett moziteremre, hol titkos éjszakai gyűlésekre, hol pedig orgiázó társaságokra bukkan az elhagyatott járatokban.
Az amerikai Washington államban található Seattle városba érkező turistákat a Pioneer Square nevű történelmi negyed csábítja a föld alá. A tenger szintjétől alig magasabbra épült városrészt az 1880-as években rendszeresen elöntötte az árvíz, a sártengerré változott utcákon megbénult a közlekedés, és a csatornákból felbugyogó szenny elviselhetetlen bűzzel árasztotta el a környéket. Az 1889-es pusztító tűzvészt követő újjáépítés során, egy merész elképzelésnek köszönhetően egyszerűen megemelték a város szintjét. A Pioneer Square azóta tíz méterrel magasabban fekszik, míg a használaton kívül maradt régi negyedből egyedülálló látványosság lett. A rendhagyó föld alatti túrák résztvevői szokatlan sétát tehetnek az „elfelejtett” városrészben, ahol omladozó házfalak és megkopott feliratok emlékeztetnek a 19. századi Amerika mindennapjaira.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. SZEPTEMBERI SZÁMÁBAN
Kalandozás a Föld gyomrában
Az amerikai Kentucky államban található Mamut-barlang a világ legnagyobb barlangrendszere, ahol eddig több mint 550 kilométer hosszú járathálózatot térképeztek fel. Az érdeklődők több órás túrákon ismerhetik meg a szédületes labirintust, ahol föld alatti folyók, tavak és zuhatagok váltják egymást. A malajziai Borneó szigetén a Gunung Mulu Nemzeti Park rejti a Föld leghatalmasabb barlangi termét: a nem mindennapi turistalátványosságnak számító Sarawak-terem csaknem 80 méter magas. Új-Zéland északi szigetén a Waitomo-barlang kápráztatja el a felfedezőket, amelyet a Styx nevű „alvilági” folyón keresztül lehet megközelíteni, és pompázatos kivilágítását a boltozatos mennyezet alatt repkedő rovarok százezrei által kibocsátott kékeszöld fény biztosítja.
Veszedelmes útvesztők
A halál és az újjászületés rituális jelképei, a Föld különböző pontjain megtalálható misztikus útvesztők és tekervényes labirintusok napjainkban is megannyi veszélyt tartogatnak a felszín alatti világ felfedezésére induló utazók számára. A máig feltáratlan alagutakat rejtő egyiptomi és dél-amerikai piramisok mellett Európában is számos ősi építmény és ókori palota alatt építettek ki titokzatos labirintusokat, amelyek félelmetes hírüket a mélyben tanyázó szörnyekről és az áthatolhatatlan kőfalak fogságában eltévedt emberekről kapták. A nyugati világ leghíresebb mitológiai útvesztőjének emlékét őrzi a krétai Knósszosz királyi palotája, amelynek föld alatti romjait évente több tízezer turista keresi fel, hogy megismerje a legendás Minótaurusz történetét.
