Elsősorban szakközépiskolásoknak és szakgimnazistáknak nyújt alternatív időtöltési és tanulási lehetőséget a Kispesti Vigadó épületében múlt év végén megnyílt Deviszont Közösségi Tér. Az újszerű kezdeményezés megálmodói – Birtalan Gergő, Fernengel Ági, Jagodits Eszter, Major Magda, Susánszky Péter, Szarka Alexandra és Tóth Kinga – fiatal szociális munkások, pedagógusok és társadalomtudósok, akik csapatmunkával, készségfejlesztéssel és élményalapú tanulással segítik a tizenéveseket az őket körülvevő világ alaposabb megismerésében és értelmezésében. Két alapító taggal, Szarka Alexandrával és Susánszky Péterrel a Deviszont létrehozásának előzményeiről, küldetéséről és programjairól beszélgettünk.

– Milyen célkitűzésekkel nyílt meg Kispest új közösségi tere?

– Sz. A.: Mindannyian foglalkoztunk már korábban gyerekekkel vagy dolgoztunk valamilyen oktatási projektben, és próbáltuk minél sokrétűbben hasznosítani a különböző területeken szerzett tapasztalatainkat. Egyetértés volt közöttünk abban, hogy olyan helyet kell kialakítani, ahol a kamaszok értelmesen el tudják tölteni az idejüket, és olyan programokat kell megvalósítani, amelyek keretein belül lehetőségük nyílik arra, hogy megismerjék az őket körülvevő világot és a benne lévő helyüket. Az oktatási rendszerben, az iskola falai között a szoros tanterv miatt nem jut idő arra, hogy különböző fontos kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek egyébként ilyen korban érdekelhetik a fiatalokat. A 14–18 éves korosztályra jellemzően nincsenek oktatási programok, a tanodákat inkább az általános iskolásoknak szervezik, ezért is egyedülálló a Deviszont, mert kiemelten a kamaszokat, közöttük is elsősorban a szakképzésben tanulókat szólítjuk meg. A közösségi tér megnyitását másfél éves előkészítő munka előzte meg, amelynek során budapesti és vidéki oktatási kezdeményezéseket, közösségi helyeket, tanodaprogramokat kísértünk figyelemmel, kerekasztal-beszélgetéseket, adománygyűjtő esteket, közösségi főzést és pikniket szerveztünk.

– Mi áll a névválasztás hátterében?

– S. P.: Talán a legfontosabb, hogy jól hangzik, és nem kínos a gyerekeknek, amikor egymás között beszélnek róla. Az összetett kötőszó használatáról korábban megoszlottak a vélemények, „deviszont” A magyar nyelv nagyszótárának ötödik kötete már egybeírva közli.

– Miért éppen Kispesten talált otthonra a közösségi tér?

– S. P.: Kispest minden szempontunknak kiválóan megfelelt, több szakközépiskola és szakgimnázium is működik itt. Több tagunknak is szoros a kötődése Kispesthez, számított a helyismeret, s gondoltunk arra is, hogy szeretnénk visszaadni valamit annak a kerületnek, ahol felnőttünk. Nagyon pozitív fogadtatásban részesültünk, és mi is sokat próbálunk tenni azért, hogy megismerjenek bennünket a kerületben.

– Sz. A.: Számunkra a közösségi tér, a közösség a tanulási folyamaton kívül is fontos, aktív részesei kívánunk lenni a kerület életének, ezért a nyitás előtt megkerestük az iskolákat, és bemutatkoztunk a gyerekekkel is foglalkozó különböző helyi intézményeknek. Több értékes kapcsolat alakult ki, és továbbra is keressük a kapcsolódási pontokat.

– Hogyan fogadták az iskolák a megkereséseket?

– S. P.: Sajnos a bizalmat elég nehéz megteremteni, ezért sokat számít a személyes ajánlás. Ebben segített, hogy volt olyan iskola, ahol korábbról ismertünk tanárokat, valamint részt vettünk egy pszichológusoknak és nevelési tanácsadóknak rendezett fórumon, amely szintén jó lehetőség volt a kapcsolatépítésre.

– Sz. A.: Eddig két iskolában tartottunk alternatív osztályfőnöki órát, és négy másik iskolával egyeztetünk ilyen program szervezéséről. Három témában – testkép és média viszonya, nemi szerepek, globális egyenlőtlenségek – tartunk ingyenes, interaktív, élménypedagógiára és kritikai pedagógiára épülő csoportfoglalkozásokat. Később bővíteni szeretnénk a témapalettát, és nyitottak vagyunk bármilyen együttműködésre.

– Milyen visszajelzéseket kaptatok a diákoktól egy-egy ilyen rendhagyó óra után?

– S. P.: Meglepően pozitív visszajelzéseket kaptunk, pedig nem könnyű 18 éves fiatalokkal a nemi szerepekről vagy az énképről beszélgetni, de végül belefeledkeztek a témába, válaszoltak a kérdésekre, őszintén megosztották egymással a véleményüket, gondolataikat.

– Sz. A.: Előnyt jelent, hogy szintén fiatalok vagyunk, és nem egy frontális oktatási helyzetben találják magukat, hanem átrendezzük a termet, körbeülünk, más hangulatot teremtünk. Ezekben a fiatalokban rengeteg gondolat, kérdés és vélemény merül fel az énképükkel kapcsolatban, s ezekről általában nem tudnak kivel beszélgetni, pedig nagyon fontos kérdésekről van szó.

– Hogyan alakítottátok ki a közösségi teret, mire számíthatnak itt az érdeklődő fiatalok?

– S. P.: Jelenleg csütörtökönként 15 és 19 óra között tartunk nyitva, és minden alkalommal készülünk valamilyen projektalapú foglalkozással. Januárban a zenével, februárban a fotózással és a videózással foglalkoztunk, márciusban a kultúrákat helyezzük fókuszba. Egy-egy témáról nem csupán beszélgetünk és gondolkodunk a fiatalokkal, szakértő vendéget is hívunk, és valamilyen produktumot is létrehozunk: az idei első két téma kapcsán például dalszöveget írtunk, házilag készített és hozott hangszerekkel előadtuk, majd stop motion videót rögzítettünk. Az itt töltött idő kötetlenebb részében lehet csocsózni, társasjátékozni, de igény szerint akár főzni vagy filmet nézni is.

– Milyen főbb célokat fogalmaztatok meg a következő évekre?

– S. P.: Szeretnénk bővíteni a nyitvatartási időt, a lehetőségeinkhez képest egyelőre heti egy nappal, a későbbiekben minden nap szeretnénk nyitva lenni iskolaidő után, a délutáni órákban. Folyamatosan bővül a társaság, szívesebben jönnének többet a fiatalok, és a foglalkozásokat tartók körébe is örömmel fogadunk önkénteseket.

– Sz. A.: Valós alternatívát kívánunk nyújtani a fiataloknak, akikkel a bizalomra és az egyenlőségre épülő közösségben alakítjuk a teret és a programokat. Célunk, hogy közösen, a képességeket és a készségeket fejlesztő módszerekkel tanuljunk egymástól érdekes dolgokról, s támogassuk a fiatalokat az érdeklődési körük megtalálásában, elmélyítésében. Szeretnénk megerősíteni őket abban, hogy az ő tudásuk, véleményük is értékes, és képesek megtalálni azt az utat a világban, amelyen magabiztosan el tudnak indulni.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A KISPESTI MAGAZIN 2019. MÁRCIUSI SZÁMÁBAN

FOTÓK: ERDŐS LÁSZLÓ