Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

KIRÁLYI BAZÁR ÉPÜLT AZ ATHENAEUM ROMJAIN

2014. november 15. - Prusi

Értékes emberrel gyarapodott a pesti könyvkereskedők népes társasága, amikor Emich Gusztáv, a német származású, ám Pesten született üzletember 1841. december 14-én megkapta a kereskedői jogot. Emich úr, aki gyermekkora óta az irodalom nagy rajongója volt, kezdettől fogva komolyan fogta fel hivatását. Már 1842 augusztusában folyamodványt adott be a helytartótanácshoz, melyben egy „művelt magyar nőknek szóló léleknemesítő olvasmány”, a Honderű című folyóirat megindítására kért – és kevéssel később minden fenntartás nélkül kapott is – engedélyt.

20141115_illusztracio_1.jpg

AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG SZÉKHÁZA
A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

Az akkori Úri utca és Kígyó utca sarkán 1841 telén megnyílt könyvkereskedés igen jövedelmező befektetésnek bizonyult. Emich Gusztávnak néhány hónap leforgása alatt sikerült megnyernie a pesti vásárlóközönség bizalmát, így nem meglepő, hogy üzlete rövidesen Pest és Magyarország legnagyobb forgalmú kereskedésévé nőtte ki magát. Az öntudatos, eredeti ötleteket sem nélkülöző üzletember szerencsésen kapcsolódott be abba a nemzeti áramlatba, amely a magyar kultúra fejlődését hatalmas lendülettel indította meg. Sőt Emich a nyomdaiparban éppen olyan szerencsés vállalkozónak bizonyult, mint a könyvek kereskedése és kiadása terén: 1850-ben megnyitott nyomdája rövid időn belül a legnevesebb pesti üzemek sorába emelkedett.

Ám az országszerte egyre ismertebb és népszerűbb kereskedőt megviselte az évtizedes kemény munka: a hatvanas évektől egyre többet betegeskedett. Legalábbis ezzel indokolta 1868-as döntését, amellyel vállalatát Kemény Zsigmond és Jókai Mór támogatásával Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársasággá alakította. Ezzel egyidejűleg költözött át a nyomda a Barátok terén – vagyis a mai Irányi utca és Curia utca által határolt telken – álló Grassalkovich-palotába, és ettől kezdve egészen 1897-ig ez a gyönyörű, barokk stílusú egyemeletes ház adott otthont a Pesten megjelenő újságok szerkesztőségeinek is. Az Athenaeum pedig szép lassan a legnagyobb hazai lapkiadóvá fejlődött. Itt jelent meg a Deák-párt nagy tekintélyű lapja, a Pesti Napló, a Jókai-féle Hon (majd Nemzet), Vadnai Károly szépirodalmi napilapja, a Fővárosi Lapok, a Budapesti Közlöny, a Budapesti Hírlap, valamint a Kiss József szerkesztette A Hét című népszerű folyóirat – és még számos politikai napilap és különböző folyóirat.

„Ez a régi ház, ott a Királyi Curia szomszédságában, valóban a magyar hírlapírás gyönyörű szűzkorszakát jelentette – írta 1927-es visszaemlékezésében Krúdy Gyula. – Az ember már messziről láthatta, hogy nem mindennapi ház felé viszik léptei – annyi piros sapkás hordár állott a kapuja előtt, mint valamely forgalmas kávéház környékén. Ma már alig lehet megfejteni, hogy dologtalan munkatársak, sandító »emberek barátjai«, futamodó hordárok, sürgönyfutárok, vizitelő politikusok, igazukat kereső cirkuszigazgatók, libegő színésznők, látogatóba jött vidéki előfizetők zajongásai, megbeszélései, okoskodásai, kitűnni vágyásai közben, népgyűlési hangulatban hogyan jelenhetett meg másnap az újság. És a lépcsőkön egyre jöttek különböző emberek, akiknek hitük szerint annyi közük volt a másnapi újsághoz, mint mindennapi életükhöz. Az ódon bolthajtások alatt legalább annyi embert láthatott volna együtt az álmodó, mint Dickens utazója látott álmában a régi omnibuszok környékén.”

1897-ben azonban – kis belvárosi társaihoz hasonlóan – az Athenaeum egyemeletes ódon épületét is elérte végzete. Az Erzsébet híd építésével együtt járó városrendezés lebontásra ítélte az Emich-örökséget, hogy helyén (a nyomda elköltözése után) megkezdhessék egy új, szecessziós palota, a Király bazár építését. A választás nem véletlenül esett erre a névre, hiszen az akkori Eskü utat megnyitó két házat Klotild főhercegasszony építtette, a Ferenciek tere 1-es számút pedig maga Ferenc József. Kézenfekvő volt tehát, hogy a királyi bérpalota közvetlen közelében épülő új ház nevében is „elegánsabb” szomszédaira utaljon.

20141115_illusztracio_2.jpg
A NEVEZETES ÉPÜLET AZ ARCHITEKTUR DES XX. JAHRHUNDERTS CÍMŰ KÖNYVBEN. FORRÁS: FSZEK BUDAPEST GYŰJTEMÉNY

A háromemeletes, három utcára néző – ma Ferenciek tere 3–4–5. számmal jelölt – épületet kétéves megfeszített munka után, 1902 tavaszán adták át. Tervezői, Ullmann Gyula és Kármán Aladár nem sokkal tanulmányaik befejezése után társultak, és számos vidéki kastélyt, budapesti villát, bérházat és üzletházat építettek együtt. Előszeretettel foglalkoztak klasszikus stílusú fővárosi épületek belső korszerűsítésével, és gyakran alkalmazták a legújabb műszaki megoldásokat is. A Király bazár nevezetessége például, hogy több eleme – így a bejárat menti pillérek és a két udvart közrefogó szárny oromzata – is emlékeztet a neves osztrák mester, Otto Wagner egyes épületeinek részleteire.

Az új belvárosi palota – melynek tulajdonosai között nem kevésbé neves cégekkel találkozunk, mint a Herzog és Társával vagy a Deutsch és Fiával – a korabeli sajtó figyelmét is felkeltette. Már az első évtől kezdve számos üzlet és iroda működött itt, de még így is bőven maradt kihasználatlan helyiség. Ezek egy részét 1904-től nem más foglalta el, mint a Városi Lövölde. A jeles intézmény megnyitásáról a Nemzeti Sport is tudósított, kiemelve, hogy „sehol a világon nem található ilyen hatalmas és ennyire modernül berendezett lövölde, és még kevésbé találjuk azt, hogy ilyen nagyszabású intézmény éppen a város szívében, a legforgalmasabb helyen legyen”. Szintén a Király bazár adott helyet a világhírű Spiegel Frigyes szalonjának, a Maison Moderne-nak, ahol a legmagasabb színvonalú antik és modern lakberendezési tárgyak teljes választéka volt kapható és rendelhető.

Bár az épület a második világháborúban súlyos sérüléseket szenvedett (ekkor veszítette el gyönyörű kupoláját és az egykor dúsan aranyozott díszek egy részét is), a renoválás és az emeleti átépítések után ismét üzletek tucatjai nyíltak földszintjén és alagsorában – és működnek ma is. Találunk itt antikváriumot, optikai szaküzletet, ruházati boltot, jelmezkölcsönzőt, utazási irodát, presszót és kávézót, ügyvédi irodákat, s ne felejtsük ki a sorból a Katona József színház stúdiószínházát, a Kamrát és az emeleti lakásokat sem. Ám a Király bazár mégsem emlékeztet már száz évvel ezelőtti önmagára: a több helyen omladozó vakolat és a sötét, sivár udvarok láttán nehéz elképzelni, hogy impozáns épületegyüttese száz évvel ezelőtt még a város egyik legforgalmasabb terének ékessége volt.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. ÁPRILIS 15-I SZÁMÁBAN

süti beállítások módosítása