A Földön termesztett összes mezőgazdasági növény vetőmagját őrzik majd Norvégiában, a sarkkörön túl felépített földrengés- és atombiztos „ítéletnapi tárolóban”. A közelmúltban megnyitott gigantikus magtár elsődleges célja, hogy egy globális katasztrófa esetén újra lehessen telepíteni a kipusztult haszonnövényeket.

A növények Noé bárkájának és jeges Édenkertnek is nevezik az Északi-sarktól mintegy 1000 kilométerre, a Spitzbergákhoz tartozó Svalbard szigeten létrehozott bunkert, ahol a Föld növényzetének teljes génállományát helyezik biztonságba. A négy és félmillió terménymintát, valamint az újratelepítéshez szükséges magokat egy külvilágtól légmentesen elzárt hegyoldalban, -18 Celsius-fokra hűtve őrzik. Az ehhez szükséges energiát a környező bányákból származó szén biztosítja, de a tárolás körülményeit még a készletek kimerülése vagy az éghajlatváltozás sem befolyásolhatja. A 120 méter hosszú föld alatti magtár központi bejárata 130 méterrel a tengerszint felett található, így a sarki jégtakaró elolvadását követően sem kerülhet víz alá, a hőmérséklet pedig a hűtőberendezés meghibásodása esetén is fagypont alatt marad. A tároló kibírja a nukleáris rakétatámadást, és a Richter-skála szerinti 6,4-es erősségű földrengésnek is ellenáll. A vetőmagokat három 27x10 méteres kamrában, megerősített betonfalak, légkamrák és nyomásálló ajtók védelmében tárolják, így – fajtától függően – több száz évig is megőrizhetik csírázóképességüket.

A norvég kormány már a nyolcvanas évek elején felvetette, hogy létre kellene hozni egy olyan „terménybankot”, ahol a Föld összes növényfajtájának egyedei elférnének. Az ötletet azonban végül elutasították, mert a szigetcsoporthoz a Szovjetunió is könnyen hozzáférhetett, így nem kockáztathatták meg a hatalmas növénytároló felépítését. A Szovjetunió felbomlásával viszont újból esély nyílt arra, hogy egy esetleges kataklizma túlélői számára is biztosítsák a növénytermesztés alapvető feltételeit. Az egész Földet sújtó katasztrófa lehetősége első hallásra riasztóan hangzik, pedig az „ítéletnapi raktár” építői elsősorban nem egy aszteroida becsapódására vagy atomháború kitörésére gondoltak, sokkal inkább a globális felmelegedés, a klímaváltozás vagy világméretű járványok beláthatatlan következményeire.

A mintegy 3 milliárd forintnak megfelelő összegért, alig egy év alatt felépített tárolót a Föld növényvilágának változatossága felett őrködő alap, a Global Crop Diversity Trust működteti, amely a már létező „növényi génbankokból” szerzi be a magokat. A világon jelenleg 1400 olyan létesítmény működik, amelyekben Noé bárkájához hasonlóan próbálják átmenteni a mai növények magjait a jövő számára, de a sarkvidéki magtár nem kívánja ezeket kiváltani. A Spitzbergákon tárolt magokhoz kizárólag végveszélyben nyúlhatnak hozzá: abban az esetben, ha az összes többi „terménybank” elpusztulna. A válsággócokban már megsemmisült néhány hasonló létesítmény: Irakban és Afganisztánban a háború következtében, a Fülöp-szigeteken pedig a tájfun miatt vesztek oda jelentős készletek.

A norvégiai terménybunkerbe eddig több mint 250 ezer vetőmagminta érkezett a Föld 24 különböző pontjáról, amelyek a küldő országok tulajdonában maradnak. Az elmúlt évtizedben egyébként átlagosan évente egy növényfajt lehetett volna megmenteni a bunker tartalékaiból, amelyek természeti katasztrófa vagy az emberi tevékenység hatására pusztultak ki.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2008. NOVEMBERI SZÁMÁBAN