DECEMBER 3. – JÓZSEF ATTILA EMLÉKÉRE
Hetvenöt évvel ezelőtt, 1937. december 3-án a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb tehetségű és legtragikusabb sorsú költője véget vetett életének. December 3-án délután a ferencvárosi József Attila-emlékhely udvarán emlékeztek meg tisztelői a költő halálának 75. évfordulójáról, és helyezték el gyertyáikat, mécseseiket, koszorúikat a Gát utcai emlékhely bejáratánál kialakított emelvényen.
DECEMBER 5. – „SZÍVESKEDJEN SÜRGŐSEN FELHÍVNI!”
Bár a hagyományos távirat szép lassan feledésbe merül – nem is értem, hogy miért… –, de a „régi” szép időkben még én is kaptam vagy küldtem egyet-egyet. Egyébként a Magyar Postánál napjainkban is lehet táviratot feladni – bár ez a szolgáltatás mára egyértelműen a dísz- és gyásztáviratokra korlátozódott –, már potom 1580 Ft-tól…
DECEMBER 27. – TITOKZATOS SÍRKŐ A VÁROSLIGETBEN
Ez olvasható a sírkő hátulján: „Egy 1809-ben elhunyt, magát megnevezni nem akaró pesti ügyvéd sírja, ki végrendeletében Pest városának hagyományt juttatott azzal a kéréssel, hogy a Városligetben temessék el, és sírkövére csupán egy szót véssenek: FUIT (volt).” A történetet eddig is ismertem ‒ részletesen itt olvasható ‒, de a helyszínt nem volt egyszerű megtalálni.
DECEMBER 30. – SZÉKELY KÁPOSZTÁJA
„Talán nem éppen diétás menü, ámde hogyan is fejeződhetne be az év székelykáposzta nélkül? Mindenki azt hinné, e kolosszális étel a Székelyföldről származik. De nem, és ha helyesen akarjuk írni a nevét, így tegyük: Székely-káposzta. Szülőatyja Székely József (1825‒1895) író, újságíró, levéltáros. Petőfi barátja, akit a költő tréfásan Sekszpír Jóskának nevezett. Maga is részt vett a szabadságharcban, emiatt később általános tiszteletnek örvendett. Ebédelni a híres Arany Sas fogadóba járt (a mai Kossuth Lajos és Semmelweis utca sarkán). Más források szerint nem itt, hanem a közeli Komló-kertben (ma Városház utca) történt a történelmi tett. Lényeg az, hogy kipattant fejéből az ötlet: mi lenne, ha a sertéspörkölt együtt főne a savanyú káposztával? Először összekeverték neki, aztán másnapra már direkte így készítették. Elindult hát diadalútjára a székelygulyás vagy székelykáposzta néven ismert, mára hungarikumnak számító étel.” Forrás: Szabad Föld, 2012. december 21., p. 21.
JANUÁR 12. – KÉKFOGÚ HARALD ÉS A BLUETOOTH
Vajon mi a közös egy középkori királyban és egy modern adatátviteli szabványban? Harald Blåtand, azaz I. Harald dán király ‒ aki 958-tól, majd 976‒986 között volt Dánia és Norvégia uralkodója ‒ az anekdota szerint nagyon szerette az áfonyát, amely kékre színezte a fogait, ezért kapta a Kékfogú ‒ angolul Bluetooth ‒ jelzőt. Róla nevezték el a Bluetooth vezeték nélküli adatátviteli szabványt. Harald azzal a tettével vonult be a történelembe, hogy egyesítette a lázongó dán, norvég és svéd törzseket. Ehhez hasonlóan az Ericsson által 1994-ben szabadalmaztatott Bluetooth-t is arra szánták, hogy egyesítsen és összekössön olyan különböző eszközöket, mint a számítógép vagy a mobiltelefon. Így az sem véletlen, hogy a Bluetooth logója a H és B betűknek megfelelő skandináv rúnákat, a Haglazt és a Berkanant idézi ‒ olvasom a technológia nevének eredetéről.
JANUÁR 17. – „VEGYEN KRÉTÁT A TANÁR!”
A TV2 ma reggeli műsorában arra a riporteri felvetésre, hogy az államosítás ellenére azért működnek látszólag normálisan az iskolák, mert „még mindig viszi előre a tantestületet a lendület, és még mindig maradt egy kis tartalékuk krétából és más eszközökből”, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár így reagált: „Arra még nem volt szükség, hogy a pedagógus saját maga vegyen krétát. De mondok valamit. Hogyha adott esetben szükséges, ez is hozzátartozik a tanári hivatáshoz, mint ahogy a pedagógusok nagyon régóta saját maguk készítenek szemléltető eszközöket, óvodától a középiskoláig.”
JANUÁR 18. – KÖNYVTÁRTAN ÉS KATASZTRÓFAVÉDELEM
A tegnapi szóbeli vizsgán ezt húztam gyűjteményszervezésből: „Az állományapasztás lehetséges okai: kényszerű és tervszerű. Ez utóbbi szempontjai. Az állományapasztás adminisztrációja.” A kényszerű állományapasztás „jelszavát” a polgári védelemtől kölcsönöztem: „természeti és civilizációs katasztrófa esetén”. Miután lelkesen vázoltam a könyvtárak megsemmisülésének összes lehetséges forgatókönyvét, nyert ügyem volt, ötösre tudtam a legszürreálisabb tételt. S ez ebben a formában biztosan nem sikerülhetett volna a korábban külön tanult katasztrófavédelmi ismeretek híján. Pedig a két szakma látszólag igen messze áll egymástól…
JANUÁR 25. – FEKETELISTA
Minden eddiginél több, 336 700 adóvégrehajtást folytat a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, az adósok listája pedig 124 ezer névvel bővült az elmúlt évben. A NAV adatbázisában 1 millió 670 ezer olyan cég, illetve magánszemély szerepel, akik összesen 1962 milliárd forint adó befizetésével tartoznak ‒ olvasom a Napi Gazdaságban a feketelista.hu összesítését. Felmerül bennem a kérdés: nem lehetséges, hogy ‒ esetleg, talán, nagyon kicsit ‒ ezért a magyar adózási rendszer is hibás?
JANUÁR 30. – SZÍNTISZTA CINIZMUS
Többszörösen alázza meg a kormány az úgynevezett „szociális, üdülési pályázatával” a közmunkásokat. A Belügyminisztérium 50 millió forintot szán a pályázatra, ám az utazás költségeit nem fizetik a nyerteseknek, így azt a 49 ezer forintjukból kell kigazdálkodniuk a családoknak. Ugyanakkor sokan még addig sem juthatnak el, hogy elutasítsák őket, hiszen a jelentkezés feltétele egy nyomtató, egy szkenner és internetkapcsolat. A pályázható szállodák között egy jachtklub is szerepel. Az ingyenes üdülésre azért sem lesz könnyű jelentkezni, mert a munkanélküli közmunkásoknak kevesebb mint három hete marad majd arra, hogy munkát is találjanak, és jelentkezzenek a pályázatra ‒ írja a Népszava. Az „üdültetési terv” életszerűtlenségére és visszásságaira a Blikk számítása is rámutat.
FEBRUÁR 6. – HELYESÍRÁSI ALAPVIZSGA
Nem az volt a kérdés, hogy ötös lesz-e a helyesírásom – szabadkreditért felvett tárgy vizsgája –, hanem az, hogy hány hibával. Mint ma kiderült, három hibát vétettem – de még így is az enyém lett a legjobb dolgozat. Ezzel „leköröztem” az ELTE–BTK összes magyar szakosát, akiknek ebben a félévben kötelező tárgy volt… Az eredmény emlékeztet az 1998-as országos első helyezésemre, és a mai tizen-, huszonéves, félig analfabéta fiatalokat látva nem is meglepő.
FEBRUÁR 8. – VERNE JÓSLATAI
Éppen 185 évvel ezelőtt, 1828. február 8-án született Jules Verne (1828‒1905) francia író, a tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja, a sci-fi megteremtője. Ismert földrajzi helyekre és kitalált tájakra egyaránt elkalauzoló regényeiben a valóság és képzelet határán egyensúlyozott. Számos művében írt le olyan szerkezeteket, amelyekkel szinte megálmodta a jövőt. Munkáiban összesen száznyolc fantasztikus tervet és találmányt említett, amelyek közül hetven már megvalósult ‒ például az űrhajó, a helikopter, a tengeralattjáró, az atombomba, a hangosfilm, a televízió, a légkondicionálás, a televízió vagy a mobiltelefon ‒, ugyanakkor a tudományos-technikai fejlődés átkait is megjósolta.
Kiemelkedő művei között szerepel a Nemo kapitány, A rejtelmes sziget, a Grant kapitány gyermekei, a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Sándor Mátyás, a Sztrogoff Mihály, az Utazás a Föld középpontja felé, az Utazás a Holdba, a Hódító Robur, A dunai hajós, a Nyolcszáz mérföld az Amazonason, A tizenöt éves kapitány és a Kétévi vakáció, amelyekből számtalan sikeres filmfeldolgozás is készült. Verne évtizedek óta a legtöbbet fordított szerzők közé tartozik, művei 148 nyelven jelentek meg.
A XX. század elejének szokása szerint magyarosították a nevét, ezért a mai napig gyakran emlegetik „Verne Gyula” néven. Több regényének témája is kapcsolódik hazánkhoz. Az Unikornis Kiadó 1997 és 2005 között 80 kötetes sorozatban jelentette meg összes művét.
FEBRUÁR 12. – EGYETEMFOGLALÁS HELYETT
Újraéledtek a decemberi hallgatói tiltakozások, miután kiderült, a Fidesz alkotmányba foglalná a röghöz kötés lehetőségét. Tegnap délután és este Budapesten és az ország hat városában volt demonstráció. A fővárosban „blokádot” hirdettek: a tüntetők elfoglalták az ELTE három előadóját, és több teremben fórumot tartottak, néhányan az éjszakát is a Múzeum körúti kampuszon töltötték. Az oktatási államtitkárság „pár forrófejű agitátor” akciójaként jellemezte az eseményeket.
Mivel a kormány a hallgatói és az oktatói szervezetek lényegében egyetlen követelését sem teljesítette – a „lefokozásra ítélt” Hoffmann Rózsa neve pedig összeforrt a népszerűtlen intézkedésekkel a röghöz kötéstől a keretszámok lenullázásán át a felsőoktatási forráselvonásokig –, teljes mértékben érthető a diákok megdöbbenése és felháborodása. A hallgatói ösztöndíjszerződésnek akkor volna értelme, ha a kormány minden frissen végzett diplomásnak munkahelyet és tisztességes megélhetést biztosító fizetést garantálna. Ez esetben valószínűleg senki nem tiltakozna, és nem fontolgatnák fiatalok ezrei, hogy elhagyják ezt a nyomorúságos országot.
De a „forrófejű agitátorok” az egyetemi blokáddal biztosan nem érik el a céljukat – csak ezt ők még nem tudják. Ráadásul a tiltakozás „bázisául” szolgáló ELTE nem tehet semmiről, sőt, az egyetem az idei pénzosztás legnagyobb vesztese, a tavalyi 19,4 milliárd helyett 2013-ban már csak 14,5 milliárd forintból gazdálkodhat.
Mindenkinek szíve joga véleményt nyilvánítani, de ezt a megfelelő fórumokon és helyszíneken kellene tenni. Egyetemfoglalás helyett jövőre a szavazófülkékben lenne a leghelyesebb.
FEBRUÁR 20. – MÉDIATÖRTÉNETI KURIÓZUM
Egyedi mementót örökítettem meg ma: az adását 120 évvel ezelőtt, 1893-ban megkezdő – és a második világháború után már nem üzemelő (!) – Telefonhírmondó hírmondónak maradt utolsó emlékét a VI. kerületi Jókai utca és Dessewffy utca sarkán álló lakóház falán.
FEBRUÁR 27. – KRISZTUS A KOSZORÚ UTCÁBAN
Szinte csodával határos módon maradt fenn az utókorra a józsefvárosi Koszorú utca és a Tavaszmező utca sarkán álló 18. századi fakereszt, amelyet hajdan azzal a céllal állítottak, hogy elhárítsa a bajokat, betegségeket és a mezőgazdasági károkat. A kereszt egyúttal a kialakuló házsornak is nevet adott: Kreutze Gasseként, vagyis Kereszt utcaként vált ismertté, s csak 1850-ben „magyarosították” Koszorú utcára. A bádoglemezre festett, gerendákra erősített Krisztus-alakot félkör alakú fémszalag védi az időjárás viszontagságaitól, míg a talapzaton elhelyezett friss virágok a környéken élők gondoskodását dicsérik.
FEBRUÁR 28. – REJTÉLYES ROSSZULLÉTEK
„A BKK közleménye szerint a hármas metró ma 16.30-tól és 17.15-ig a Nagyvárad tér és a Deák Ferenc tér között – egy utas váratlan rosszulléte miatt – nem közlekedik majd.” Akár így is kezdődhetne egy valódi közlemény, nem lepődnék meg.
Az észak-déli metróvonal infrastruktúrája és műszaki állapota olyan szinten kritikus állapotú, hogy szinte a csodával határos módon nem történt eddig halálos áldozatokkal is járó tragédia. Az elmúlt hónapokban – a teljesség igénye nélkül – síntörés, sorozatos váltómeghibásodás, a biztosítóberendezés üzemzavara, leszakadó burkolat vagy éppen vízvezetéktörés miatt kellett időszakos sebességkorlátozásokat elrendelni, de egyre több az „utasrosszullét” is, amikor teljesen leállítják a közlekedést rövid időre az érintett szakaszon.
Érdekes módon minél jobban rohad szét a metró, annál több a rejtélyes rosszullét. Természetesen nincs semmilyen összefüggés.
