A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Üllői úti fiókkönyvtárában nem csupán a könyvek szeretete jelenti az összekötő kapcsot az olvasók között. A hagyományos könyvtári szolgáltatások mellett gyermekfoglalkozásokkal, kulturális és ismeretterjesztő programokkal várja a kispestieket az idén 40 éves intézmény, amely Holnapló címmel rendhagyó vetélkedősorozatot szervez, és falai között még a kertészkedésnek is helyet biztosít. Popovics Beatrix könyvtárvezetővel az olvasói szokások változásáról, a könyvtár közösségi szerepéről és hagyományteremtő kezdeményezéseiről beszélgettünk.

VÁNDORIPAR

Nem vagyok benne biztos, hogy amikor egy vicces ember beszélgetőtársának azt bizonygatja, hogy a bekövetkezett esemény (amiről éppen szó van) „úgy hiányzott, mint üveges tótnak a hanyatt esés”, tudja-e hova tenni a hallgató ezt a „nemzetiségi” meghatározást. Ne beszéljünk mellé: a „tót” szó éppen úgy nem változtatható meg, mint ahogy a „cigánypecsenye” sem „romapecsenyére”, ez ugyanis nem gúnyos jelző, hanem egy régi, a magyar köznyelvben bevett, mindenféle hátsó gondolat nélküli fogalom, mint például a „drótos tót”.

Nos, hogyan találkozott e két „szlovák” iparossal és a vándorköszörűssel az 50-es évek gyermeke – erről lesz szó a következőkben.

Nem nagy megállapítás, de az üvegablak, a kredencüveg, a szobaajtó göröngyös felületű üvege, a régi típusú liftajtó ablaka stb. néha betörik, elreped, amit javítani kell. Hol vagyunk még a lakótelepi ablakok hő- és zajszigetelt, dupla falú hatalmas felületeitől! Nincs még oldalkocsis IZS motorkerékpáron nagy üvegtáblákat szállító üveges mester, nincs teherautó, amellyel kiszállítják a budai villák verandáinak anyagait – még üveges kisiparos sincs, aki „Ezért nem megyünk ki, tessék behozni az ablakot!” felszólítással adja meg a helyes eljárást az üvegpótlás ügyében.

Van viszont üveges tót. Ez a szakember hátán hordja a különböző méretű táblaüvegeket. A hordozóeszköz alkalmas arra is, hogy a javítási művelethez szükséges eszközök (üvegvágó, kalapács, szög, gitt stb.) egy-egy speciális rekeszben a mester rendelkezésére álljanak. Mi kell még a szakmai ismereteken túl? Egy erős, vastag hang, amivel az üveges beleordít a lakóház udvarának visszhangzó csendjébe, hogy az otthon lévő lakó még csak véletlenül se felejtkezzen el a múlt héten, a huzat által bevágott bejárati ajtó kis üvegablakának cserepeiről. Ezzel kezdődik az üveges tót akcióba lépése.

A másik kolléga a drótos tót. A tevékenység hasonló az üvegeséhez, azzal, hogy ő „drótozni, fótozni” tud. A hátán lévő tartóeszközben üveg helyett összehajtogatott vékony lemezt, egy tekercs drótot,  stiftet, szegecset, kalapácsot szállít. A hangja neki is vastag és erős. A drótos tót tevékenysége szinte korlátlan. Abban az időben a háztartási eszközök zöme javítható volt. Ha kilyukadt a lavór, lábos, üst vagy kád, a mester magabiztos elszántsággal állt neki a javításhoz, nem volt kényes a munkafeltételekre, leült a lépcsőre, térdei közé szorította a lyukas lábost, és gyönyörűen befoltozta. De ha kellett, a pincébe járáshoz szükséges viharlámpa letört védőhuzalát is megreparálta – drótozott, ahogy hirdette a „portfólióban”. A fregoli tiplijét is helyrezökkentette, hiszen ehhez is értett.

Fizetni persze mindenért kellett, de én nem emlékszem arra, hogy az elszámolás során antagonisztikus ellentét alakult volna ki a szerződő partnerek között.

VÁNDORKÖSZÖRŰS A PESTI UTCÁN. ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: FORTEPAN

Akivel még a kisdiák találkozhatott az utcán (talán éppen a házuk előtt), az a köszörűs volt. A vastag, erős hang itt is alapfeltétel, hiszen a lakók figyelmét egyszerűbb a földszintről kiabálva felhívni, mint bekopogni minden egyes ajtón. Az élezésre váró kések, ollók összegyűjtése után beindult a szakipar.

A mester eszköze a kereken/kerekeken járó köszörű volt. Kétfajta gördülő köszörűgép járta a környékünket. Az egyik egy talicskára szerelt kisebb szekrényre hasonlított, a szekrény egyben szerszám és köszörűkő tároló is volt, melynek tetején forgott az oldalról lábbal (szíjjal), pedállal hajtott köszörűkő, ami nagyszerű szikraesőt produkált a késekkel leküldött kisiskolás előtt. A másik szerkezet egy közönséges biciklire szerelt gépezet volt, amit a biciklipedállal lehetett hajtani, természetesen a megfelelő hajtási láncok áttételeinek rendezése után. A bicikli kitámasztása a hátsó keréknél történt. A nyereg mögé szerszámos dobozt rögzítettek. A köszörűs a nyeregben ülve tekerte a köszörűkövet. Szikraeső itt is volt.

Két hónapon át látható a Millenárison a világ legnagyobb utazó űrgyűjteménye, a NASA és az űrrepülés történetét feldolgozó Gateway to Space kiállítás. A világ számos pontján nagy sikerrel bemutatott tárlat a NASA és az űrutazás történetét dolgozza fel az űrrepülést megálmodók első lépéseitől, az eseménydús XX. századon, a Holdra szálláson át napjainkig, átlépve a Naprendszerünk határait is. A Galaktika 300. könyvbemutató után készítettem fotókat a március közepéig megtekinthető kiállításon.

A kiállítás emléket állít az összes jelentős mérföldkőnek, mint például az első lépés a Holdon vagy a Nemzetközi Űrállomás. A kiállított tárgyak között eredeti műholdak, rakéták, űrhajózási eszközök, tárgyak, a visszatéréshez használt űrkapszulák, szkafanderek, Mir űrállomás, űrrakéta modellje, valamint a Földön jelenleg egyetlenként megtalálható Lunar Roving holdjáró is megtekinthető. Láthatjuk a Mercury-Redstone-t, az első amerikai, embert szállító rakétát, mely első szuborbitális repülésére vitte Alan Shepardot 1961-ben. Testközelből is megismerhetjük, milyen volt a Szojuz űrhajó belseje, milyen a Nemzetközi Űrállomás, láthatjuk a holdkompot, és az Apollo űrhajórendszernek azon részét, amely a kétfős legénységet az anyaűrhajóból a Hold felszínére és visszajuttatta, illetve vagy az orosz Mir űrállomást, amely 1986-tól 1997-ig keringett a Föld körül.

Megnézhetjük, hogy 1961. április 12-én milyen ruhában indult a szovjet Jurij Gagarin az űrbe. A kiállítás emléket állít az Apollo–Szojuz kísérleti programnak is, melyben az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió megegyezett, hogy megpróbálnak az űrben összekapcsolni egy Apollo kabint egy Szojuz űrhajóval. Az űrexpó bemutat egy holdjárót, eredeti felvételekkel és az Apollo–16 legénységeinek kommentjeivel. Nagy közönségkedvenc az a holdkőzet, amit nemcsak megtekinthetnek, de meg is érinthetnek a látogatók. És természetesen nem maradhat ki az űrutazás magyar vonatkozása sem a kínálatból. Bepillantást nyerhetünk a jövőbe is az Orion űrhajón keresztül, amely a Marsra szállítja majd az embert.

A kiállítás bemutatja, hogyan tudnak létezni az űrhajósok a szélsőséges időjárási körülmények között, hogyan és mit esznek és hogyan fürdenek. Az űr felfedezőinek szánt korai ételek egyszerű, pürésített élelmiszerek voltak fogkrémes tubushoz hasonló csomagolásban. Ahogy az emberek egyre több időt töltöttek az űrben, úgy fejlődtek a számukra készített ételek is – ezeket is láthatjuk a Millenárison, mint ahogy azt is, milyen az a berendezés, amit kifejezetten arra terveztek, hogy az űrhajósok a Coca-Colát és a Diet Coke-ot csapolni tudják a speciális ivópohárba.

A kiállítás végén pedig különböző szimulátorokon keresztül tesztelhetjük magunkat, hogy milyen pilóták lehetnénk. Speciális, úgynevezett zéró gravitációs géppel kóstolhatunk bele az űrbéli létbe, továbbá kipróbálhatjuk, hogy milyen az űrben szerelni és milyen nehézségekkel kell ott még megküzdeni.

SZÖVEG: GALAKTIKA.HU

Földi és űrteleszkópok garmadája kémleli már az égboltot idegen csillagok körül keringő bolygók után kutatva. Az exobolygók „szent Grálját” egy Földhöz hasonló tömegű, oxigénben gazdag légkörrel rendelkező planéta jelentené. E cél elérésére talán már nem kell sokat várni, hiszen a Naprendszeren túli égitestekkel foglalkozó exobolygó-kutatás hónapról hónapra szenzációs eredményekkel kápráztatja el a világot.