Mátyás király tekintélyt parancsoló bronzszobra 1902 óta pillant le a járókelőkre a Rákóczi út 19. számú ház második emeleti homlokzatáról.

Mayer Ede alkotása a hajdan e helyen működő fogadó emlékét őrzi, amely 1835-ben nyitotta meg kapuját, és közel egy évszázadon keresztül állt a pihenésre, kikapcsolódásra vágyó vendégek szolgálatában. Vendégköre a józsefvárosi és erzsébetvárosi iparosok, kereskedők köréből toborzódott, akik gyakran betértek ide, hogy felhajtsanak egy-egy meszely bort vagy krigli sört, muzsikát hallgassanak, s megcsodálják a betérő művészeket, írókat és más hírességeket.

Többször megszállt itt Déryné Széppataki Róza, akinek utazókocsija az 1838-as nagy pesti árvíz idején a fogadó udvarán vált használhatatlanná. „Midőn megérkeztünk, mindjárt által küldtem a Mátyás fogadóba, ahonnan a kosztot hordattam, s kérdeztettem: nincsen-e baja az utazókocsimnak? Már afelől csak Istennel lehet számolni, mert oly lapos, mint egy jó vastag palacsinta, ahogy ráomlott a nagy nehéz fészer vastag oszlopaival” – írja visszaemlékezésében korának legnépszerűbb színésznője. Az 1848-49-es szabadságharc idején az épületben működött a Honvéd Tüzérparancsnokság székhelye, ahová Petőfi Sándor is címeztette a leveleit. Karl Müller 1855-ben kiadott verses pesti útmutatójában ekképpen örökítette meg a neves fogadót: „Mátyás király-ba ha belépsz, rumos teát kapsz menten, / A Kellner máris hozza ezt, rögtön, gyorsan, kéretlen, / Céhháza ez a rác s görög sörtvéskereskedőknek, / A rumba ők szokás szerint egy pár csöpp teát töltnek!”

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A VIII. KERÜLETI HELYI TÉMA
2007. AUGUSZTUS 29-I SZÁMÁBAN