Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

SZÁZÉVES ÓRA A MÚZEUM KÖRÚTON

2012. szeptember 25. - Prusi

Néhány évtizeddel ezelőtt szinte nem volt olyan budapesti ember, aki meg ne állt volna fél percre a Műegyetem Múzeum körúti épülete előtt, és össze ne igazította volna karóráját az árkádok alatt ketyegő, mindig pontosan járó órával. Ezt a vasrácsokkal védett, egyszerű órát mindenki kedvelte, és bizonyos tisztelettel nézett rá, mert az egyetlen hiteles és tökéletesen megbízható szerkezetnek tekintették a fővárosban.

20120925_illusztracio_1.JPG

A nevezetes állóóra elődjét 1888 körül Schuller Alajos fizikus javaslatára helyezték el ugyanezen a helyen. A bécsi Urbán cég műhelyéből kikerült kronométer alig emlékeztetett a ma is látható időmérőre: csak a számlapja volt látható, és a másodperceket sem mutatta. Közvetlenül az első világháború kitörése előtt, 1912-ben cserélték fel azzal a precíziós ingaórával, amelyet – a Pesti Hírlap egyik 1927-es száma szerint – Hoser Viktor Apród utcai órásmester készített. A közismert és nagy hírnévre szert tett cég látta el csillagászati órával a tudományos intézetek többségét, köztük a sváb-hegyi csillagvizsgálót is. Megbízható, finoman kidolgozott műszereik iránt nagy volt a kereslet, és akkoriban még gondosan ügyeltek arra, hogy egy-egy termék ne csak néhány évig, hanem hosszú évtizedekig szolgálhassa gazdáját.

A Múzeum körúti órát az „ingák arisztokráciájának” is nevezett Riefler-inga működteti. A második emeleten egykor az alsó óra tökéletes mása biztosította elektromágnesek segítségével a tökéletes összhangot és pontosságot. A hajdan itt működő kozmográfiai intézet fiatal tudósai a csillagászati idő alapján egytized másodperc pontossággal tudták meghatározni meg a közép-európai időt, és minden hétfőn reggel különleges kulcs segítségével húzták fel a híres állóórát. Attól kezdve, hogy a külföldi csillagvizsgálók időjelzését rádió segítségével fogni tudták, a pontosság egyszázad másodpercre nőtt.

20120925_illusztracio_2.jpg

„Igen népszerű és jelentős alkotása ez az óra Budapestnek – lelkendezett 1928-ban, a felállítás negyvenedik évfordulója kapcsán Az Ujság tudósítója. – Néha egész csapat ember áll meg előtte és saját óráját szegezi vele szembe, de mindig a legteljesebb meghódolással és hozzá való alkalmazkodással. Néhány ember pont ezen a helyen tudja meg, hogy a villamoson kilopták a zsebéből az óráját, amikor igazítás végett keresi, de nem találja többé a zsebében.” A lap cikkének szerzője szerint a közhasznú órához egy tragikus esemény is fűződik: egy ígéretes tehetség szomorú halála. Az 1920-as években történt, hogy a Bácskáról Budapestre került fiatal csodahegedűs, Nagy János apjával együtt sétálgatott a Múzeum körúton, és a műegyetemi óra előtt megállva, ajándékul kapott ezüstóráját állította be. Mikor ezzel elkészült, apjával a körút túloldalára szeretett volna átsétálni, ám az előtte álló aszfaltbódé eltakarta a kilátást, és a szerencsétlen gyereket egy autó elütötte.

20120925_illusztracio_3.JPG

Amikor 1924. január 10-én ellopták a híres óra rézsúlyát, a pestiek joggal panaszkodtak: „Megállt az egyetlen pontos óra a fővárosban!” Ma már nehéz elképzelni, de a jelentéktelennek tűnő eset akkor szinte sokkolta a közvéleményt. Az ellopott alkatrészt szerencsére néhány napon belül pótolták, és az új súly beállítását felhasználták az egész óramű kitisztítására. 1926-ban az egyetem gondnoksága a sajtó útján figyelmeztette a közönséget, hogy az óra néhány napig nem lesz tökéletesen megbízható, mert kicserélik a falban lévő vezetékeket, így a villamos kapcsolat egy időre megszakad az alsó és felső óra között. Egyébként utóbb kiderült, hogy a becsült öt másodperc helyett a derék kronométer csak alig három másodpercnyit tért el a pontos időtől.

Az immár százéves Múzeum körúti óra – amit néhány évvel ezelőtt restauráltak – napjainkban is megbízhatóan működik, bár egyre kevesebben veszik észre, és állnak meg a sűrű vasrács előtt, hogy megnézzék, tényleg pontos-e az órájuk.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT A NÉPSZABADSÁG
2003. MÁRCIUS 29-I SZÁMÁBAN

süti beállítások módosítása