Amikor elindultunk, még nem sejthettük, hogy néhány óra múlva milyen különös élményben lesz majd részünk. Még csak elképzelésünk sem lehetett, mi történik velünk aznap este.

Az alábbi sorokat több mint tíz évvel ezelőtt, 2000-ben írtam. „Természetesen” nem sokkal azután, hogy láttam a Mátrix című filmet, illetve megvettem életem első mobiltelefonját… Mindenesetre egy régen elfelejtett adatmentési CD-ről került elő a múltkor – talán nem véletlenül…

Percre pontosan száz évvel ezelőtt, 1912. április 15-én 02:20-kor süllyedt el a Titanic. Természetesen a pilismarótiak nem csak a mai napon emlékeznek – sőt, nap mint nap látják a „Titanic” feliratot (is) a főtéren, hiszen dr. Lengyel Árpád (1886–1940) Pilismaróton született. Emléktábláját 2008-ban avatták fel a főtéren, az orvosi rendelő falán. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található sírjánál (41-13-41) április 11-én voltam kint, és gyújtottam egy-egy mécsest Lengyel Árpád és a katasztrófa áldozatainak emlékére egyaránt.

Már megszokhattuk, hogy a különböző BKV-járműveken az „utazóközönség” előszeretettel tömörül az ajtók köré, szinte üresen hagyva a járművek belsejét. Az újabb felszállók miatt sem mozdulnának egy tapodtat sem beljebb, nehogy „lemaradjanak” a leszállásról. Kapaszkodnak, fogják a rudakat, mintha az életük függne ettől. BKV-függők.

Elérkezett az idő egy újabb számvetésre – és az újabb váltásra.