Rendkívül vegyes reakciókat, heves indulatokat váltott ki az Idegen Zóna társoldala, a Gondolatok az égbolt alól blog bejegyzése – amely egyébként olvasottsági rekordot döntött – a Kakastaréjon történt ufólehívásról. Szerencsére sokkal többen örültek az expedíció sikerének, mint ahányan rosszindulatú megjegyzésekkel illettek minket mérhetetlen irigységükben és bosszúságukban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Ünneplők és Emlékezők!
Március 15-e különösen közel áll hozzám, bármilyen szokatlan is ilyet egy hivatalos ünnepről kijelenteni. Első találkozásunk 1984. március 15-én délelőtt volt. Akkor a Múzeum körúton laktunk, szemben a Nemzeti Múzeummal. Én pontosan 6 hónapos voltam. Mikor elkezdődött az ünnepség a Múzeumkertben, szüleim kinyitották az ablakokat, mert szép, napos idő volt, az egyik szobában bekapcsolták a tévét, engem felöltöztettek, még sapkát is kaptam a fejemre, édesapám a nyakába vett, és kiállt velem nézelődni a nyitott ablakba. Egyszer csak felkiáltott édesanyám a szomszéd szobában: „Benne vagytok a tévében!” Az utcát vevő operatőrnek feltűntünk az ablakban, és ezután többször is ránk közelített a műsor során. A tévéközvetítésről felvételünk nem maradt, de a következő években is szemtanúi voltunk a ragyogó megemlékezéseknek, amelyek hangulata még egy kisgyermeket is megfogott.
A Déli alagútjánál január végén megcsúszott a támfal, ezért a vonatközlekedést leállították, és teljesen lezárták a pályaudvart, amelyet várhatóan április végéig nem is nyitnak meg újra. A síneken egyetlen szerelvény sem áll, a hatalmas kijelzőkön csupán tájékoztató üzenet olvasható: „Műszaki okok miatt a vonatok csak Kelenföldig közlekednek és indulnak”. A grandiózus váró kör alakú jegypénztárai közül csak egy működik, a boltok, az étkezdék, a pékség, az újságárus két kivétellel zárva tartanak. Inkább egy szellemvárosra, mintsem egy központi pályaudvarra hasonlít most a Déli.
Megdöbbentő látvány tárult elém, amikor ma délben felértem a Széchényi Könyvtárhoz: a főbejárat romokban hevert. Belövések éktelenkedtek a rejtélyes módon „megduplázódott” Oroszlános kapun, kiégett járművek sorakoztak az udvarra került szoborcsoport előtt, és lövészárkokat kellett kerülgetnem az apokaliptikus felfordulásban. Rövidesen kiderült, hogy a munkások nem egy titokzatos bombatámadás utáni újjáépítésen szorgoskodnak, csupán filmforgatás előkészületei zajlanak, és természetesen az összes díszlet hungarocellből készült. Nem mindennap lát ilyet az ember, már csak ezért is megéri könyvtárba járni…
Ismét búcsúzni kellett egy villamosvonaltól – szerencsére csak a számától. A Frankel Leó utcában és a Bécsi úton a pályakorszerűsítés után is közlekedik majd a villamos, a 17-es járatszám azonban 2014. április 13-án üzemzáráskor megszűnt. Az utolsó kocsi 23:48-kor indult a Bécsi úttól, és 00:12-kor érkezett a Széll Kálmán térre, ahol én szálltam le „menetrend szerinti” utolsó utasként. Az alábbiakban az iho.hu beszámolójával és fotóival emlékezem arra a vonalra, amelyhez engem is több személyes emlék fűz.
UTOLJÁRA LÁTJUK ITT EZT A SZÁMOT ÉS A HUROK MARADVÁNYÁT VILLAMOSSAL.
A MAI NAPRA KÜLÖNLEGES VISZONYLATTÁBLÁK IS KÉSZÜLTEK.
FOTÓ: BERKY DÉNES, IHO.HU
Az idősebbek bizonyára emlékeznek még Kazal László híres kupléjára, melyben a jónevű komikus végigdalolta az egész telefonkönyvet Grábertől Grumholzig és vissza. Az a dalocska, melyet a fél ország dúdolt akkoriban, szép példája volt a tételnek, miszerint nincs unalmas téma, csak unalmas feldolgozás. Mindenről lehet érdekfeszítően szólni.
A 2004-ES ÉS A 2013-AS KIADÁS BORÍTÓJA
Különleges programot szervezett október 26-án és 27-én a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt., amely ismét megnyitotta az érdeklődők előtt a Nagymaros és Visegrád közötti, Magyarországon kuriózumnak számító közműalagutat.
A metrómegállók és az alagutak életvédelmi berendezéseinek és technikai eszközeinek ellenőrzése a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársainak egyik fontos feladata. Katasztrófahelyzet esetén mintegy 200 ezer embernek nyújtana védelmet Budapest legnagyobb óvóhelyrendszere, amelynek biztonságáról időről időre szimulációs gyakorlatokon győződnek meg a polgári védelmi szakemberek.
METRÓALAGÚT A LEZÁRT SZEKTORKAPUVAL. FOTÓ: VÖRÖS ATTILA
Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
Társadalomtudomány képzési terület, informatikus könyvtáros alapképzés
Tegnap reggel emlékszalagot helyeztem el Rockenbauer Pál halálának helyszínén, a Nógrád megyei Szendehely közelében, a Naszály tövében állított kopjafánál. Rockenbauer Pál az Országos Kéktúrát bemutató Másfélmillió lépés Magyarországon című televíziós sorozattal vált ismertté, az ő hatására veszek részt én is hazánk legnagyobb jelvényszerző túramozgalmában.
Tegnap kaptam egy nagy borítékot az UniCredit Banktól, ebben egy kisebb boríték volt, amit a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Informatikai Intézetének Banki Pénzforgalmi Tisztázó Osztálya (!) küldött a bankomnak.
Amikor megtudtam, hogy világhírű magyar termékekről, fejlesztésekről kell referenciamunkát készítenem, néhány pillanatig azon gondolkodtam, hogy „hagyományos” eszközzel, a Bíró László által kifejlesztett golyóstollal vessem papírra dolgozatomat – s csak ezt követően gépeljem be a szöveget –, vagy a Neumann János érdemeit dicsérő számítógépet használjam erre a célra.
A Fidesz megvédte a rezsicsökkentést, a családoknak egyetlen fillért sem kell visszafizetniük a megspórolt pénzből – nyilatkozta Németh Szilárd, a kormánypárt rezsicsökkentésért felelős politikusa a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság keddi döntését követő sajtótájékoztatón. Igen örvendetes és megnyugtató, hogy „egyetlen fillért sem kell visszafizetnem” – de vajon mekkora összegnek is lehet örülni kitörő lelkesedéssel? Kíváncsiságból elővettem a napokban érkezett számlákat.
Ön jól tudja, hogy az „észszerű” a helytelen, az „ésszerű” a helyes forma? Tudja, miért hibás a „BÚÉK” forma, és hogyan kellene helyesen írni? Tisztában van vele, hogy Mariannal megy az Odeon moziba, vagy Mariann-nal az Odeon Moziba? Ráadásul büszke is erre? Már nem sokáig! Az alábbiakban a Nyelv és Tudomány kétrészes összefoglalóját idézem teljes terjedelmében, változtatás nélkül.
ILLUSZTRÁCIÓ: PRUSINSZKI ISTVÁN
Az ócsai lakóparkban épülő szociális lakások bérleti jogára – a február 15-i határidő lejártáig – 588 pályázó jelentkezett, de még így sem biztos, hogy az első ütemben elkészült 80 házat fel lehet majd tölteni bérlőkkel – írja a Népszabadság. Az Ócsától 5 kilométerre fekvő teleppel kapcsolatban már korábban is számos kritika merült fel. Múlt hétvégén én is ellátogattam a helyszínre, és – immár személyes „élményekkel” gazdagodva – egyet kell értenem a lakóparkot ért bírálatokkal. Az MTI híradásai és a napilap mai cikke alapján készített összefoglalót saját fotókkal illusztráltam.
Február első hétvégéjén átköltözött a Ringier nyolcadik kerületi központjába a Népszabadság szerkesztősége, amely több mint húsz éven át működött a Bécsi út 122‒124. szám alatti irodaházban.
Az elmúlt 24 hónapban – közalkalmazotti státuszom kezdetétől – minden hó elsején a számlámon volt az aktuális fizetés. Munkahelyem fenntartóváltása előtt biztos lehettem volna abban, hogy nem lesz ez másként 2013. február 1-jén sem.
„Munkaterület” és „csúszásveszély” feliratú kordonokat helyeztek ki a legforgalmasabb fővárosi aluljárókban – írta a szerdai Blikk, némi késéssel ahhoz képest, hogy én már vasárnap láttam elkerített részt a Ferenciek terén. Mint az Index videója is megerősíti, a körülzárások ‒ természetesen egészen véletlenül ‒ éppen azokat a területeket érintik, ahol általában a hajléktalanok húzzák meg magukat.
Ma délután nyomoztam egy kicsit a kedd esti „rejtélyes villanások” után, amelyekre elsőként az Index cikke adott magyarázatot. Nemcsak a VEIKI-VNL Villamos Nagylaboratóriumok Kft. újpalotai telephelyénél készítettem fotókat, hanem madártávlatból, egy közeli panelház tetejéről is sikerült lefotóznom egy tegnapihoz hasonló, de annál kisebb mértékű elektromos kisülést. Néhány másodperccel korábban éles szirénahang figyelmeztetett a várható fény- és hanghatásra, majd vakító villanás látszódott a telephely irányából, és mennydörgésszerű robaj töltötte be a levegőt. Egyébként a környéken élők már megszokták ezeket a teszteléseket, amelyek általában havonta néhány napon keresztül tartanak.
Több mint 100 kilométeres körben tízezrek figyeltek meg kedden este hét óra előtt ismeretlen eredetű, erős fényű villanásokat Budapest felett. Az eseményről beszámoló Időkép.hu meteorológiai oldal ‒ amelyhez 18 óra 44 perckor futott be az első észlelés ‒ reggel még nem tudott magyarázattal szolgálni az esti látványosságra, a villámokat és a meteorokat „nagy eséllyel” kizárta. Rövidesen kiderült, hogy valóban nem természeti jelenség, hanem egy újpalotai telepen folyó tesztelés felelős a különös villanásokért.
Az 1934-ben alapított, jelenleg 400 méhcsaláddal rendelkező dömsödi méhészetben Koós Péter ismertette meg az érdeklődő vásárlókat a méhészet alapjaival és a méztermelés történetével, a méz előállításának és kiszerelésének fontosabb lépéseivel. A Koós Méhészet kiváló minőségű, vegyszermentes mézet állít elő, termékeiket a Bosnyák téri piacon és a Lehel Csarnokban, valamint viszonteladókon keresztül árusítják.
Hatalmas, rozsdás hajók nyikorgó, recsegő roncsait rejti a Pilismaróti-öböl egyik szeglete. A Magyarországon egyedülálló, kísérteties hajótemetőben pihenő vízi járművek egy részével hajdan személy- vagy teherfuvarozást végeztek, a többit jégtörésre, mederkotrásra használták. Az összesen több százmillió forint értékű, kibelezett hajótestek és uszályok bontása hosszú évek óta tart, a még meglévő leselejtezett roncsokat igencsak megkezdte a természet. A partszakasz amúgy igen barátságtalan: az iszapos-rozsdás vízben felbukkanó acélsodronyok miatt nem tanácsos fürdeni a környéken, az öreg hajókra fellépni is veszélyes és tilos, ezért állandóan őrzik őket. Misztikussága miatt mégis sokan kedvelik az elhagyatott partszakaszt, érdemes ellátogatni ide, amíg el nem tűnnek végleg a sajátságos hangulatú roncsok.
A Duna festői völgyszorosa által átölelt Dunazug-hegység nemcsak hazánk, de Európa természeti látnivalóinak ranglistáján is előkelő helyen áll. A Dunakanyar és a fölé magasodó Visegrádi-hegység sokak szerint a világ egyik legszebb tájképi együttese: hiszen a vadban gazdag erdők, a különleges geológiai képződmények és a változatos flóra sok helyütt még ma is érintetlen.
Különösen késő tavasszal és nyáron, amikor a levegő még párás, lekapcsol a közvilágítás, és egy új nap kezdődik Budapesten, a főváros szerethető arcát mutatja. Semmihez sem hasonlítható látvány, amikor a felkelő nap narancsos fénybe vonja az ébredező várost, a nappali kánikulának még nyoma sincs, helyette friss, hűvös és kellemes a levegő. Ma hajnalban a szokásosnál is korábban keltem, és a Citadelláról készítettem fotókat Budapestről.
Két elcsigázott fiatal kapaszkodott fel a Boszorkány-katlan köves meredélyén. Fél négy lehetett, mire felértek az éles sziklákkal borított hegygerincre, és a kimerültségtől támolyogva összeestek a harmattól csillogó fűben.
