Puskás Tivadar zsenialitásának köszönhetően a telefonhírmondó feltalálása és bevezetése révén hazánk világelső volt a kommunikáció területén a 19. század végén. Puskás ezzel a találmányával gyakorlatilag megteremtette az elektronikus médiát és egyúttal a világ első rendszeres műsorszolgáltatását is.
KONCERT A TELEFONHÍRMONDÓ STÚDIÓJÁBÓL 1901-BEN. FORRÁS: WIKIMEDIA
Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1893. február 15-én kezdte meg működését Budapesten Puskás Tivadar találmánya, a rádió előfutárának is tekinthető telefonhírmondó.
„Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, mely páratlan a világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul” – ezekkel a szavakkal kezdte meg adását a vezetékes telefonhálózatra épülő telefonhírmondó.
A Telefonhírmondó első stúdiója az V. kerületi Magyar utca 6. számú házban volt, ahol négy szerkesztő és mintegy száz tudósító dolgozott. A világ minden tájáról érkező hírek mellett az áru- és értéktőzsde jegyzéseit, időjárás-jelentést és pontos időt is közvetítettek, de nagy hangsúlyt helyeztek a színházi és a hangverseny-közvetítésekre is.
Az Operaházban és a Blaha Lujza téren álló Népszínházban négy-négy mikrofont helyeztek el, amelyek tisztán továbbították a hangot. 1918-tól kezdve már rendszeres volt az adás a Népoperából, a Nemzeti és a Király Színházból. Kapcsolták a zeneakadémiai hangversenyeket is, illetve bizonyos kávéházakból a legnépszerűbb katona- és cigányzenekarok muzsikáját.
A TELEFONHÍRMONDÓ KORABELI PLAKÁTJA
A hírek és a zenei programok mellett a Telefonhírmondóban megszólaltak az ország legismertebb közéleti személyiségei, írói, költői, színészei is, így többek között Jókai Mór, Apponyi Albert gróf és Blaha Lujza is.
Puskás Tivadar nem egészen egy hónappal találmányának megvalósulása után, 49 éves korában, 1893. március 16-án meghalt; a gyászhírt elsőként a Telefonhírmondó közölte. A zseniális feltaláló halálával a szabadalmi jog öccsére, Albertre szállt. 1894 őszén Popper István mérnök vette át és fejlesztette részvénytársasággá a céget.
A Telefonhírmondó Rt. először az Erzsébet körút 24. szám alá költözött, majd 1894 októberétől a Rákóczi út 22. alatt talált otthonra. 1911-ben szerelték fel a pontos idő jelzésére szolgáló óraüzemet, ezután lehetővé vált, hogy a Rákóczi úti központból naponta hatszor szabályozzák a város különböző pontjain felállított villamos órákat.
EMLÉKTÁBLA A RÁKÓCZI ÚT 22. SZÁM ALATT. FOTÓ: PRUSINSZKI ISTVÁN
A szolgáltatás huszonöt előfizetővel indult 1893-ban, ez a szám egy évvel később már hétszázra, újabb egy esztendő múlva ötezerre nőtt, 1914-ben pedig már tízezren igényelték a szolgáltatást, mondhatni jelképes összegért cserébe.
Az első világháború éveiben a nyersanyaghiány miatt alig tudták fejleszteni a hálózatot, a vezetékek kezdtek elrozsdásodni. Popper István eladni kényszerült a vállalatot a Magyar Távirati Iroda Rt.-nek. 1925. december 1-jén a Telefonhírmondó Rt. – az MTI konszernjének tagjaként – egyesült az induló Magyar Rádióval, amellyel ettől kezdve kevés eltéréssel azonos műsort sugároztak. 1928 októberében a többi társvállalattal együtt átköltöztek a Főherceg Sándor – a mai Bródy Sándor – utcai új épületbe.
A rádiókészülékek rohamos elterjedésével az előfizetők száma egyre apadt, ezért 1943-ban a magán-vevőkészülékeket leszerelték, kizárólag közületek, kórházak tartottak fenn néhány vonalat. A hálózat végét aztán a háborús pusztítás okozta, ugyanis a második világháború után, a magyar rádiózás újjáalakulásakor már nem hívták ismét életre a szolgáltatást.
FORRÁS: HIRADO.HU, MTI
