Prusi Dosszié

Prusi Dosszié

„BUDAVÁR LEGSZEBB VENDÉGFOGADÓJA”

2015. június 15. - Prusi

A 18. század nyolcvanas éveiben a megnövekedő átutazóforgalom miatt szükségessé vált, hogy egy új budai vendégfogadót nyissanak. Ám a tanács hiába próbálta erre ösztönözni a polgárokat, azok nem álltak kötélnek, s a város vezetői bizony még a Vörös Sün akkori tulajdonosát, Nepauer Mátyást is hasztalan győzködték, hogy nagyobbítsa meg házát, és készíttessen nagyobb bejáratot az istállóhoz. Így történt, hogy végül a tanácsra maradt a nemes feladat: egy új fogadónak a megnyitása. A város 1784-ben 14 756 forintért megvette a mai napig is Fortunának nevezett házat, s azt mint városi vendégfogadót hamarosan bérlet útján értékesítette.

20150615_illusztracio_1.jpg

AZ EGYKORI FORTUNA VENDÉGFOGADÓ ÉPÜLETÉBEN 2006-TÓL ÚJRA SZÁLLODA MŰKÖDIK. ILLUSZTRÁCIÓK: SZALLAS.HU

Az átalakítás oly gyorsan megtörtént, hogy 1784. október 26-án már meg is érkezett a jelentés a Helytartótanácshoz: a frissen megnyílt fogadót két esztendőre Bellian Jánosnak és feleségének adták bérbe. A Fortuna rövidesen a Buda városába érkező idegenek közkedvelt találkozóhelye lett. Forgalma akkor lendült fel igazán, amikor II. József Budára helyezte át az országos főhivatalokat, és 1791-ben oda hívta össze az országgyűlést. „A Fortuna a budai várban egy nagy vendégfogadó, amelyben szép kávéház és biliárd is vagyon…” – írta róla Gvadányi József gróf 1792-ben. Jól ismerte a Fortunát Hofmansegg gróf is, aki – naplójának tanúsága szerint – 1793 szeptemberében ott, vagyis „Budán a legismertebb és legjobb fogadóban” szállott meg.

Farsang idején a Helytartótanács szemközti nagytermében rendezett táncmulatságokról souper-ra átvonulókat ízletes vacsora várta a Fortunában, sőt, alkalmanként még színielőadásokat is tartottak ott. A földszinti kávéházba elsősorban főrangú vendégek tértek be beszélgetni egy-egy findzsa tea mellé, de egy angol utazó szerint „gróf és báró, fodrász és kofa egyaránt szórakozott itt”. Abban az időben, amikor még újságok tartása különlegességnek minősült, a Fortunában a Vereinigte Ofner und Pester Zeitung, a Hazai ’s Külföldi Tudósítások, valamint a Hasznos Mulatságok című lapokat járatták. Nemcsak kávét mértek ott, hanem Barbarast, Crampampulit, Chandeau-t és az akkori idők egyéb luxusitalait is. Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy a Fortunát számos útijegyzet említi mint „a várban lévő magas főhivatalban ügyeiket intéző utasok által leggyakrabban látogatott helyet”. Például 1835-ben a londoni török követ és 32 tagú kísérete szállt ott meg, akik „tsak saját szakácsuk által főzött étkeket ettek, kivévén kávét, tsemegéket és egyéb italokat, melyek közt a’ borokat, névszerint: ménesit, malagait, ’s a’ pe’sgő sampányit is megkóstolák” – olvashatjuk egy korabeli beszámolóban.

A Fortuna népszerűségét jelzi, hogy híres személyek szintén gyakran töltöttek el benne egy-egy éjszakát: például 1838-ban Ferdinánd főherceg, 1848/49-ben pedig Hentzi generális szállásául szolgált az épület. A Fortuna a maga szépen bútorozott szobáival és jól felszerelt istállóival a 19. század derekára a legismertebb budai fogadó lett. Vonzereje közé tartozott a szép kilátás is: ízlésesen kialakított kerthelyiségét a Panorámához címezték.

A Lánchíd megnyitása után azonban a forgalom egyre inkább Pestre tolódott át, a vendégek lassan fogyatkozni kezdtek, s ezért tulajdonosa 1868-ban kénytelen volt bezárni a fogadót. Az emeleti helyiségeket lakásokká alakították, s az egyikben Házmán Ferenc polgármesternek biztosítottak „méltóságához megfelelő” lakást évi 200 forint bér ellenében.

20150615_illusztracio_2.jpg

A FORTUNA UTCA 4. SZÁM ALATTI ÉPÜLET BELSŐ UDVARA NAPJAINKBAN

Az épület ezt követően funkciót váltott: emelettel bővítették, és a hetvenes évektől fogva törvényszéki célokra hasznosították – olvashatjuk Draveczky Balázs „terített asztalokról és környékükről” szóló, a közelmúltban megjelent könyvében. – „Fedett függőfolyosót építettek, mely összekötötte a Fortuna utca 2. számú házzal, hogy a foglyok ne a nyílt utcán közlekedjenek. Benne kapott helyet ugyanis a törvényszék úgynevezett bűnfenyítő osztálya. Így a szebb napokat látott, egykori vendégszobákat gyilkosok, zsebmetszők, betörők és hamisbankó-készítők töltötték meg…”

A házban csak a régi kávéház maradt meg, egészen 1945-ig. „Nyúl Józsefné asszonyság volt benne a kávés. (…) A Kuba, Jáva és Mokka kávét maga keverte össze, maga pörkölte azt nyeles serpenyőben. A cukor kék, fedeles üvegpikszisben állott, ki-ki annyit vehetett belőle, amennyit akart. Két krajcárért olyan zömök foszlós kalácsot adott Nyúl néni, hogy már három telne ki abból. Budai diákok, piktorok és filozófusok jártak ide, majd később poéták, írók s egyéb rendetlen péksegédek” – olvashatjuk a kávéházról Bevilaqua-Borsody Béla írását a Budai Napló egyik 1934-es számában. A világháború kitörése után azonban az ott tanyázó ifjak szép lassan elmaradoztak, s Nyúl néni kénytelen volt lakatot tenni a másfél századon át működő kávéház ajtajára. De az épület, egy kissé átalakítva ugyan, ma is áll: falai között 1966 óta – nem véletlenül – a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum található. A homlokzatán elhelyezett emléktábla, valamint a Fortuna utca és Fortuna köz elnevezés pedig a ma arra sétálgatók számára a hajdanán ott működő, városszerte kedvelt fogadóra és kávéházra utal.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
AZ ÉLET ÉS TUDOMÁNY 2001. FEBRUÁR 16-I SZÁMÁBAN

süti beállítások módosítása