Az egyedi technológiával készült, keskeny és ingatag függőhidak nélkülözhetetlen szerepet töltöttek be a hatalmas inka birodalom életében: a spanyol hódítás előtt több száz kötélhíd segítségével oldották meg az egyébként áthatolhatatlan hegyek közötti közlekedést. Az Andok égbe törő ormain napjainkban egyedülálló módon őrzik az ősi hagyományokat, és rituális szertartás keretében évente újjáépítik a perui Apurimac folyó két partját összekötő szent hidat.
Az erdészek együttműködéséről, kezdeményezéseiről szólnak azok a feljegyzések, amelyek a pilismaróti Hoffmann-kunyhó építéséről és a turistamozgalomban betöltött szerepéről számolnak be. Az eredeti kunyhó már az 1880-as években állt. Zsindelytetős gerendaház volt, amelyet paticskerítéssel vettek körül. Eleinte az erdészek, erdei munkások menedékhelyéül szolgált, majd 1890. június 15-én – természetjárók népes csoportjának jelenlétében – átadták az egyre terebélyesedő turistatársadalomnak.
Az épület kezelője a Magyar Turista Egyesület budapesti szakosztálya lett. Neve az erdészeti közalapítvány pilismaróti erdőgondnokának, Hoffmann Sándornak az emlékét őrzi. Az eredeti faépület az 1930-as végén még állott „Hoffmann puliba” felirattal. A háború után terméskőből építették fel az új „kunyhót”, később pedig különböző tákolmányokat ragasztottak hozzá. Időközben a kerület erdészének lakása is felépült vele szemben. A környékbeli erdőkben zajló termelések miatt szükség volt ideiglenes munkásszállásra és a kihelyezett fogatok számára istállóra. Ezen szerepének befejeztével az épületegyüttes újra a turizmus szolgálatába lépett. Az omladozó épületeket Makovecz Imre tervei alapján építették át a nyolcvanas években, azonban a szállásépület állaga és komfortfokozata miatt átépítésre szorult 2001-ben. Most erdei szállásépületként, illetve zártkörű rendezvényekre bérbe vehető étteremként áll a természetszeretők rendelkezésére. A szolgálati lakás a Pilismaróti Erdészet hoffmanni kerületét szolgálja ki.
A Hoffmann-kunyhótól alig 300 méterre lévő, ma is bővizű Hoffmann-forrás mindig üdítő ivóvizet biztosít az arra járóknak. Az épületek mögött létesített padok, asztalok és tűzrakóhely a kirándulás közben megpihenni vágyókat szolgálják.
Sok szép látnivaló közelíthető meg innen. A közelben található a Cser-kút forrás, melyhez az Urak hídján keresztül juthatunk nem jelölt turistaúton. A Z+ úton juthatunk az Égett-hárshoz, ahonnan már látszanak a pilisszentléleki pálos kolostor szemet gyönyörködtető romjai. Ott nem a kolostorrom felé indulván a P jelzésen eljuthatunk a Hirsch-oromig, ahonnan megkapó panorámaként tárulnak elénk a pilismaróti erdők a Malom-völggyel. Ezen az úton tovább jutunk Pilismarótra a Miklós-deák-völgyön keresztül.
A Z+ jelzés a másik irányban elvisz a Szakó-nyeregig, ahonnan választhatunk az útelágazás adta lehetőségekben. Igen látványos út vezet fel Dobogókőre a P jelzésen. Kalandos út visz a Z úton az Árpádváron át – amely még a XVII. században is településként működött –, a Rám-szakadékon keresztül – amely egy gyönyörű, de nedves időben veszélyes útvonal – Dömösre. A Z□ úton keresztül érhetjük el azt a Római utat, amely a Két-bükkfa-nyereg felé veszi az irányt, ahonnan a Pilis-tető és Dobogókő is elérhető szebbnél szebb utakon.
SZÖVEG FORRÁSA:
A PILISI PARKERDŐ ZRT. TÁJÉKOZTATÓ TÁBLÁJA
A Nagy-Britannia legfélelmetesebb vidékeként ismert Longdendale-völgyben valóságos UFO-invázió tartja izgalomban a terület lakosait és az erre tévedő utazókat. Az elmúlt évtizedekben elképesztően nagy számú észlelés került nyilvánosságra a környéken rendszeresen megjelenő fantomrepülőgépekről, valamint a felszínen és a légtérben egyaránt látható azonosítatlan fényekről, de a hátborzongató meglepetéseket tartogató „kísértetvölgy” rejtélyeire napjainkban sem született kielégítő magyarázat.
A Reviczky utca 7. számú palota a 19. század utolsó harmadában gróf Bánffy György tulajdonában állt. Földszintjén megkopott, domborműves, szürke kőtábla utal kétségtelenül leghíresebb lakójára: Babits Mihályra, aki 1916 és 1932 között feleségével, Tanner Ilonával lakott itt.
A REVICZKY UTCA 7. SZÁM ALATTI LAKÓHÁZ NAPJAINKBAN.
FOTÓ: JOZSEFVAROS.HU