Az egykor mágikus csodaszer hírében álló fagyöngy gyógyító hatását a modern orvostudomány is igazolta. A germán és kelta mitológiában természetfeletti erővel felruházott örökzöld növény nem csupán különböző betegségekre jelent kiváló gyógyírt, hanem eredményesen segíti a szervezet védekezőképességét, a keringés javítását és a vérnyomás szabályozását, valamint meddőség ellen is alkalmazható.

Az évezredekkel ezelőtt is gyógynövényként ismert fehér fagyöngy – amit a népi kalendárium madárlép vagy enyvesbogyó néven is említ – leggyakrabban alma-, nyár-, fűz-, hárs- és tölgyfákon élősködő, örökzöld cserje. Az apró, áttetsző és ragadós bogyókat termelő növény nagyszerűen alkalmazkodott a sajátos körülményekhez, hiszen soha nem kerül kapcsolatba a talajjal, kizárólag a lombos fakoronákon marad életben. A madarak tollaira tapadó, majd fáról fára „utazó” fagyöngy csírázó magja apró gyökereket bocsát az élő fakéregbe, és kíméletlenül elszívja a tápanyagot a gazdanövénytől.

Örökké tartó szerelem

A halhatatlanságot jelképező fagyöngyöt már a történelem hajnalán különleges misztikum övezte. A kelta mitológia szerint a tavaszi és a téli napforduló idején, ősi szertartás keretében szedett fagyöngy nem csupán rontás és számos betegség ellen számított hatásos ellenszernek, hanem a veszedelmes démonokat is elűzte. „Szent Iván éjjelén egy fehér ruhát viselő pap mászott fel a kiválasztott tölgyfára, és aranysarlóval vágott le a fagyöngyből, amely nem hullhatott le a földre, ezért fehér vászonlepedőt tartottak alá. Ezt követően máglyákat gyújtottak és ünnepi lakomát rendeztek, majd arra kérték a napistent, hogy adja áldását az égi adományra” – jegyezte fel Plinius római természettudós.

Egy ősi germán mítosz a ma is élő angolszász hagyomány eredetére ad magyarázatot, amely szerint a fagyöngy alatt adott szenvedélyes csók megpecsételi a szerelmet. A legenda úgy tartja, hogy amikor Frigg istennőnek és Odin főistennek gyermeke született, édesanyja a Föld összes teremtményével megígértette, hogy nem próbál majd az ifjú Balder életére törni. Az ártalmatlan fagyöngyről ellenben megfeledkezett, és a tévedést éppen Loki, az ártó isten fedezte fel. Egy unaloműzésként rendezett isteni mulatságon fagyöngyből font nyílvesszőt adott a vak Höd isten kezébe, aki azzal meg is ölte a sebezhetetlennek vélt daliát. Balder anyja azonban nem bántotta a növényt, hanem azt kívánta, hogy soha többet ne árthasson senkinek, s ha az alatta álló szerelmespár megcsókolja egymást, rövidesen készülhet a házasságra. Az adventi időszakban készített örökzöld koszorú hagyománya szintén Skandináviából terjedt el, ahol az ajtókra erősített fagyönggyel az erdő szellemeit próbálták kiengesztelni.

Rendkívüli gyógyhatás

A fehér fagyöngy ősszel vagy tavasszal gyűjtött vékony ágaiból és friss hajtásaiból készített kenőcsökkel a középkorban főként sebeket és keléseket gyógyítottak, de Szent Hildegárd tüdőbaj és ízületi gyulladás, Hieronymus Bock pedig epilepszia és tífuszos láz ellen is ajánlotta. A népi hiedelem alapján a „boszorkányseprű” nem csupán a betegségektől és a mérgezésektől, hanem az ártó szellemektől, a boszorkányoktól, sőt még a villámcsapástól is megóvja az embereket.

Az egyedülálló gyógynövényben rejlő lehetőségeket a modern orvostudomány is felismerte. Egyre több laboratórium forgalmaz fagyöngyből előállított készítményeket a keringés javítására, az érelmeszesedés megelőzésére, a magas vérnyomás csökkentésére, valamint az immunrendszer erősítésére és a legtöbb daganatos betegség kezelésére. A fagyöngy rendkívül eredményesen csillapítja a vérzést, szabályozza az anyagcserét, megszünteti a női problémákat és elősegíti a termékenységet is. Mivel élettani kapcsolat alakul ki az élősködő fagyöngy és a gazdanövény között, a gyógyszer hatóanyag-tartalmát az adott növény fajtája és kora, valamint a gyűjtés ideje is befolyásolja. Egyes mérgező vegyületei miatt azonban kizárólag orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni, a termése pedig egyáltalán nem fogyasztható.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. OKTÓBERI SZÁMÁBAN