A hajóárbóc csúcsán táncoló lángocskákat a Földközi-tenger hajósai nevezték el védőszentjükről, Erasmusról Szent Elmo tüzének. Az egykori tengerészek kedvező égi jelnek tekintették a misztikusan fel-felvillanó fényeket, és ezt a hiedelmet erősítette, hogy a káprázatos jelenség rendszerint egy-egy nagyobb vihar elvonulásakor tűnt fel. Vajon miként vált az itáliai Formia püspöke a hajósok patrónusává, és mikor született a Szent Elmo vértanúhaláláról szóló, horrorisztikus részletekben bővelkedő legenda?

A Szent Elmo tüze – avagy hajdan „tengeri lidérc” – néven ismert látványos égi tünemény kis szerencsével nem csupán a tengereken, hanem a földi villámhárítókon, magas antennákon és templomtornyokon is jól megfigyelhető. A zivataros időben feltűnő, jellegzetes fény- és hanghatással járó meteorológiai jelenséget a légköri elektromosság kisülése idézi elő, amely kékesen izzó szikrákkal világítja be az égboltot. Nem meglepő, hogy az ókorban még számos hiedelem és babona fűződött a félelmetes „látomáshoz”, amely időnként fenyegető égi jelként óvott a hajózástól, máskor viszont kedvező időjárást és szerencsés utazást ígért. De miért éppen Antiochiai Szent Erasmus, azaz Szent Elmo nevéhez köthető ez a lélegzetelállítóan gyönyörű természeti látványosság?

Erasmus mártírsága

A szíriai Antiochia városából származó, Kr. u. 240 körül született Szent Erasmus a legenda szerint az itáliai Formia város püspökeként döntött úgy, hogy visszavonult remeteként éli le az életét. Hét évig tartó önkéntes száműzetése alatt számos pogányt nyert meg a keresztény hit számára, és 303-ban, a Diocletianus római császár által elrendelt keresztényüldözés idején szenvedett mártírhalált.

Szent Erasmus részletes élettörténetét Jacopo da Voragine (1230–1298) itáliai krónikás foglalta össze a 13. század közepén összeállított Arany legenda című művében, amelyben hátborzongató részletességgel mutatja be a kivégzés körülményeit. „Constantinus egy mérges kígyóktól hemzsegő verembe dobatta, tüzes páncélba öltöztette, majd forró olajban fürdette meg a kegyetlenül megkínzott püspököt, de Erasmus még így is életben maradt. Ekkor a császár egy pogány istenszoborhoz vitette a szent életű férfit, és arra akarta kényszeríteni őt, hogy térdre borulva imádja a totemet. Ebben a pillanatban valóságos csoda történt: Erasmus közeledtére a szobor váratlanul leesett a talapzatáról és darabokra tört, végül elporladt a földön. Az éktelen haragra gerjedt uralkodó egy vasszögekkel bélelt hordóba tétette a püspököt és legurította egy magas hegyről, de Erasmus ezt a rettenetes próbát is sértetlenül átvészelte. A legborzalmasabb kínzást azonban már isteni segítséggel sem élhette túl: a hóhér felvágta a hasát, a beleit pedig egy orsóval kiszakította a testéből. Szent Elmo földi élete ezzel bevégeztetett.”

Védőszent a tengeren

Az egy évszázaddal később szentté avatott Erasmus feltehetően azért lett a Földközi-tenger hajósainak védelmezője, mert a mártírhalálakor szétmarcangolt beleit egy horgonyfelvonó csörlő tekerte fel. A tengerészekkel való kapcsolatát erősíti egy utóbb született legenda is, amely szerint egy alkalommal prédikációt tartott, amikor a közvetlen közelében villám csapott a földbe, de Erasmus zavartalanul folytatta a szentbeszédet. Ez az esemény ösztönözte arra a vihar és villámlás által veszélyeztetett tengerészeket, hogy éppen őt válasszák patrónusuknak, míg az árbóc tetején keletkező elektromos kisüléseket Szent Elmo védőerejének tekintették. Az itáliai vértanú földi maradványait a 9. századtól Gaeta város katedrálisában őrzik, és a nevét viselő székesegyház tornyán napjainkban is gyakran fel-felvillan a misztikus fényjelenség.

A tizennégy segítő szent közé választott Erasmus nem csupán a tengerészek védőszentje: egykor számos vajúdó anya, valamint görcsöktől és bélrendszeri panaszoktól szenvedő beteg fohászkodott hozzá, hogy enyhítsen a már-már elviselhetetlen gyötrelmeken. A képzőművészet felvágott testtel, tátongó sebekkel és feltekert belekkel ábrázolja, míg egyes festményeken püspöki ornátusban látható, amint forgattyút vagy csörlőt tart a kezében, hogy felejthetetlenül emlékeztessen tragikus és elrettentő halálára.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. OKTÓBERI SZÁMÁBAN