ELTŰNT NEVEK, MEGSZŰNT ÜZLETEK

A szokás hatalma nagy úr, de nemcsak Londonban, ahol a magyar turista reflexszerűen balra néz a járdáról lelépni készülődve – örülhet, ha megússza a „balra hajts” szigetországi gyakorlatát. A szokás hatalma sokáig befolyásolta a belvárosi régi évjáratú mamákat és nagymamákat, akik húsért a „Brauch”-hoz, felvágottért a „Meinl”-hez,, szögért a „Zirkelbach”-hoz, virágért pedig a „Gelb Malvin”-hoz jártak vagy küldtek engem, pedig akkor már régen államosították ezeket az üzleteket.

A Brauch (új névvel: Hús és Hentesáru) a Tolbuchin (így, ch-val írták) körút végén – a mai Vámház körút 2. szám alatt –, a Vásárcsarnokkal szemben működött. Mindig csodáltam a gyönyörű, díszes csempékkel borított falait, a körbe-körbe erősített húskampókat, amiken persze hús alig lógott, ami kevés volt, azért rengeteget álltam sorba. A bolt már megszűnt, de a helyén működő gyorsétterem falán még látható néhány eredeti csempe. Akit érdekel a korabeli hangulat, a Mester utca közepén egy ugyancsak egykori Brauch boltban még megtekinthető a régi berendezés – szinte csoda, hogy ennyi év után megmaradt.

A Kálvin tér 4. szám alatti Meinl boltban feltehetően a korábbi alkalmazottak egy része végezte a munkát, legalábbis az idősebbek, akik utánozhatatlan hangsúllyal érdeklődtek kívánságom iránt, visszafogott mosollyal és gyors kézzel (késsel!) szeletelték a veronait (az olasz felvágottat még így hívták), vagy vágták ketté a gyárilag 10 dekásra csomagolt vajat, hogy vihessem az öt dekát. Ez a bolt a Csemege nevet viselte sokáig, aztán bezárt.

Ha szögre vagy egyéb vasra volt szükség, a Veres Pálné utca 37. szám alatti saroképület falai hatalmas betűkkel hirdették a Zirkelbach vaskereskedést. Hogy ez a felirat még „élő” volt vagy csak ott maradt, nem tudom. Minden volt benne, ami egy háztartáshoz kellett – az ’50-es évek színvonalához mérten. Régen megszűnt a bolt.

Ha virág kellett, irány Gelb Malvin boltja, a Múzeum körút 23. szám alatt. A földszintes bolt nagy kirakattal, belül hatalmas térben, oszloppal és elegáns pultokkal kínálta a növényeket évekig, persze már Virágboltként. Aztán elbontották, helyébe többemeletes ház épült, nyoma sincs a virágoknak.