Két évszázaddal ezelőtt Lipótváros széles házsorait még igencsak átjárta a Duna felől fújó csípős nyugati szél. Nem véletlenül nevezték a rakparttal párhuzamos, a mai Kossuth térre vezető Nádor utcát Szél utcának. 1826. október 5-én azonban fogadó nyílt a ma 5. számmal jelölt házban: a Tigris, amely rövidesen az utca új névadójaként is bevonult Budapest névtárába.

A hatalmas udvarral és tágas istállóval ellátott sarokház első felújítására már a fogadó megnyitása után másfél évtizeddel, 1840-ben sor került, az épületet tervező Hild József vezetésével. A korabeli leírások ekkortól kezdve rendszeresen „tündérpalotaként” emlegetik a gyönyörűen átalakított, ízlésesen berendezett fogadót. Nem ok nélkül, hiszen a három emeleten 130 szoba fogadta a hazai és külföldi utazókat, a tágas előszobák felfogták az udvarról beszűrődő zajt, a szobákban felszerelt „elmés csöngettyűhúzó készülékek” pedig megkímélték a fáradt vendégeket, hogy maguknak kelljen előkeríteniük a személyzetet. Mindezeken felül az udvaron jókora kocsiszínek, a folyosókon „kutak” és nagy ütőórák, a földszinten és az első emeleten pedig egy-egy hatalmas ebédlő szolgálta a szállóvendégek kényelmét és ellátását.

A Sürgöny című lap 1840-ben e szavakkal mutatta be az akkor már városszerte ismert Tigrist: „E vendégpalota a szélutczában az uj dunai hidra néző részen szögház levén, mindjárt a szögsarkon egy nagyszerü, pompás kávéház csalja a vendéget kebelébe. E gyönyörü, izlésteljesen butorozott s diszitett kávéház egy oszlopon nyugszik; ez oszlopon nyugvó pompás kávéteremnek balszárnya össze van olvadva a teremmel s annak egy részét teszi; jobb szárnyán pedig üveg közfallal elrekesztve van a legkényelmesebben s legczélszerübben elrendezett diszes olvasó szoba. Ez egész vendégpalota két udvarra oszlik: az első tükörudvart a boltozatokon nyugvó első emeleti gyönyörü étterem, mellynek födezete olasz izlésben kerti szintért képez, választja el a nagy udvartul; oldalt s szemközt a tükörudvarban két márványkút áll, hol oszlopokon két nagy lámpa ég; a három emeletbe vezető nagyszerü, kényelmes függő-lépcsők alatt van a portás szobája, ugy, hogy a vendégpalotába jövőkmenők figyelmét a portásnak, az épület ez őrszemének, ki nem kerülhetik. (…) Mi emberi elme, kényelmest, szépet, pompásat képzelhet, az e vendégpalotában mind feltalálható s a vendégek legfinomabb, legfinnyásabb kivánatinak kielégitésére e vendégpalota, tulzás nélkül mondhatni, minden vendégházak non plus ultrája!”

A fogadó tulajdonosa természetesen az itt megpihenő utazók szórakoztatásáról sem feledkezett meg. A vendégek körében nem kis sikert arattak Rózsavölgyi Márk hetente háromszor megtartott „hangászati előadásai”, illetve az esti táncvigadalmak. Nyáron az udvari nagycsarnokban Morelly és zenekara játszott, míg 1853 júniusában Bülow és Dunkel urak adtak hangversenyt a nagyteremben. „Művészi tekintetben az eredmény a legfényesebbek közé tartozott – számolt be a rendkívüli eseményről a Budapesti Hírlap. – Mindjárt a bevezető versenydarab megragadta a közönség figyelmét, de még nagyobb tetszést vivott ki Liszt Ferencnek egy genialis zenedarabja: »A korcsolyázók«, melynek motivumai a prófetai korcsolya-táncz zenéjéből vannak véve; ugy szintén a Borgia Lucreczia dallamaira szintén Liszt F. által irt drámai hangkép s egy még kéziratban levő uj magyar rhapsodiája. (...) E hangversenytől az érdemlett nagyobb részvétet véleményünk szerint leginkább az zárta el, hogy a Tigris termében adatott, mely e célra a kivülről beható zajnál fogva igen alkalmatlan. Pestnek alkalmas termekbeni szegénységét e körülmény is mutatta...”

A Tigrisben jelent meg elsőként Kawelky ötvös, aki háromlábú masinájával készítette dagerrotípiáit az itt megszálló és mulató társaságokról. De e szállóban talált otthont Kossuth Lajos 48-as Hírlapjának szerkesztősége és kiadóhivatala is – Kossuth ebben az időben a szomszédos házban lakott.

Az épület egyik nevezetessége, hogy a kiegyezés után itt volt Tisza Kálmán ellenzéki pártjának tanyája, ezért nevezték tagjait „tigriseknek”. A szálló kávésa a hatvanas évek végétől Péts Ödön, a Kávés Ipartársulat későbbi vezetője, akinek kávéházában alakult meg 1889-ben az első Budapesti Sakkozó Társaság. A földszinti kávéház egyébként már a megnyitás utáni években sok dicséretet kapott, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Tigris „a tisztaság, rend, serény szolgálat, és mások melletti olcsóság miatt nemcsak a pesti, de az egész birodalombeli vendégházak elől az érdem koszorúját méltán kivívta”. Ám a a század végére elérte végzete a nagy múltú szállót: forgalma egyre csökkent, és bár 1870-ben, majd 1890-ben tovább korszerűsítették, már ezzel sem tudták megmenteni a haldoklástól. A Tigris utolsó reményként még felvette a megszűnt Európa Hotel nevét – bízva annak patinás erejében –, 1900-ban azonban az új ingatlan-tulajdonos, a Trieszti Biztosító Társulat lefokozta bérházzá. Az egykori legendás lipótvárosi vendégfogadó épülete azóta, immár több mint egy évszázada lakóházként funkcionál. A bejárata fölött látható tigrisszobor viszont még ma is azokra az időkre emlékeztet, amikor a földszinti kávéházban pesti nemes urak társalogtak, a kényelmes emeleti szobákban pedig messzi földről érkezett utazók pihenték ki fáradalmaikat.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2001. OKTÓBER 5-I SZÁMÁBAN