A norvégiai Lofoten-szigeteknél található híres örvény, a Maelström már évszázadokkal ezelőtt is rettegésben tartotta a hajósokat. Egy középkori legenda szerint a mai Dánia helyén virágzó királyság jólétét egy aranyrögöket őrlő malom biztosította, de a hatalmas köveket mozgató két óriáslány fellázadt a kegyetlen uralkodó ellen, és először pusztulást hozott a birodalomra, majd elsüllyesztette az őket elraboló viking hadihajót. A felbőszült testvérpár azóta is csillapíthatatlanul dühösen forgatja a köveket a tenger fenekén, és a Maelström vonzásába került hajókat alattomosan lehúzza a mélységbe, amely napjainkban sem veszített baljóslatú hírnevéből.

A legtöbb hajózási térkép évszázadokon keresztül Norvégia legveszedelmesebb partszakaszaként tüntette fel az Északi-sarkkör közelében elterülő Lofoten-szigetcsoport vidékét, amely rendkívül erős és kiszámíthatatlan áramlataival, valamint az „óceán köldökeként” is emlegetett örvényekkel szerzett félelmetes hírnevet. A szárazföldből kinyúló karhoz hasonlító, gyöngyként felfűzött szigeteknél az árapály által okozott vízszintingadozás és az uralkodó széljárás hevesen örvénylő tengeráramlásokat hoz létre, amelyeket – a legnagyobb és leghíresebb víztölcsér nyomán – Maelström néven ismer a világ.

Sóőrlés az óceán mélyén

Az Atlanti-óceán és a Skjerstad-fjord találkozásánál fekvő, Saltstraumen nevet viselő tengerszűkületnél naponta négyszer megbolyduló víztömeg szédületes sebességgel és leírhatatlan robajjal zúdul át a keskeny szoroson, és a „tenger vízeséseként” ismert fjord tajtékzó vizében a Föld legvadabb örvényeit kavarja. E hatóránként váltakozó árapály okozza a Lofoten-szigetektől délre található, szintén félelmetes hírű Moskstraumen, azaz a „valódi” Maelström kialakulását is. A mintegy hat kilométer átmérőjű víztölcsér nevét adó szóösszetétel „őrlő áramlást” jelent, és egy skandináv mítoszra utal, amely már a kora középkorban keletkezett Edda-gyűjteményben is szerepel. A 11. századból származó Grottasöngr valójában egy munkadal, amit eredetileg két óriáslány, Fenja és Menja énekelt.

A legenda szerint a mai Dánia helyén elterülő birodalom hajdani uralkodója, a Krisztus születése idején trónra lépett Fródi király Svédországban ejtette foglyul a roppant erejű nővéreket, és arany őrlésére utasította őket az emberi erővel megmozdíthatatlan, Grotti nevű varázsmalomban. De a könyörtelen rabszolgasorsba kényszerített Fenja és Menja fellázadt a kapzsiságáról hírhedt király ellen, s azt kívánta, hogy gazdagság és békesség helyett viszály és pusztulás sújtsa az országot. A két nővér vágya rövidesen teljesült: a „tenger királyaként” ismert Mysing viking vezér megtámadta Dániát és meggyilkolta Fródit, majd a csodálatos malommal együtt az óriáslányokat is elrabolta, és azt parancsolta, hogy a testvérpár arany helyett sót őröljön az Északi-tenger hullámait hasító hajó fedélzetén. Fenja és Menja kitartóan dolgozott tovább, ám néhány nappal később ismét elfáradt és pihenőt kért a vikingektől. Mysing azonban hallani sem akart a munka leállásáról, ezért a két termetes leányzó bosszúból olyan erősen megpörgette a malomköveket, hogy a drakkar felborult és elmerült a hullámokban, rakománya pedig sóssá változtatta az óceán vizét. Fenja és Menja a mai napig megszállottan forgatja a malomkerekeket a tenger mélyén, ahol a varázslatos malomkő közepén zúdul át a tengervíz, s a legenda szerint az így kialakuló körforgás okozza a Maelström néven ismert tölcséráramlást.

Skandinávia tengeri kígyója

A Norvégia partjainál háborgó víztömeg először Olaus Magnus svéd érsek 1539-ben kiadott híres térképén, a Carta Marina lapjain szerepel. Magnus a skandináv népekről szóló könyvében magyarázatokat is fűzött a „szicíliai Kharübdisznél is erősebb” jelenséget ábrázoló metszethez. Művében érzékletes leírást ad a Maelström közelében tanyázó, hatvan méter hosszú és hat méter széles tengeri kígyóról is, amely állítólag hajókat borított fel és embereket ragadott el a fedélzetről. A korabeli beszámoló alapján vörös és fekete pikkelyekkel borított teremtmény szeme valósággal izzott a sötétben, és már mérföldekről lehetett látni a tengerből oszlopként kiemelkedő, fényesen csillogó testét.

Norvégia félelmetes partszakasza és a hírhedt víztölcsér természetesen az írói fantáziát is megmozgatta: Edgar Allan Poe 1841-ben írt novellájában egy halász küzd a halállal a hatalmas örvény vonzásában, míg az 1869-ben megjelent Nemo kapitány főhőseit éppen a Maelström rettenetes ereje szabadítja ki a Nautilus fogságából. S bár a kalandos Verne-regény befejezését is „elnyelő” örvény szerencsére szelídebb a hírnevénél, az apály idején tomboló szélviharban napjainkban is veszélyt jelent a figyelmetlen tengerészekre, és irgalmatlanul beszippantja a háborgó mélység irányába tartó hajókat és hajósokat.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2010. FEBRUÁRI SZÁMÁBAN