Kétszáz éve a mai Szervita tér dunai oldalán csupán néhány földszintes vályogház árválkodott. A szervita rend már álló kolostorának ablakaiból így zavartalan kilátás nyílt nemcsak az e helyen télen-nyáron átkelésre várakozó szürkemarha-csordákra, hanem a távolabbi budai hegyekre is. 1810-ben azonban nagy építkezések kezdődtek itt: hatalmas, emeletes palotákkal építették be a teret és a környező kis utcákat.
A NEVEZETES FÖLDGÖMBÖS ÉPÜLET FÉNYKORÁBAN
1869-ben már állt a 3. számmal jelölt épület, az ún. Nedelkó-ház is. Földszintjén vendéglő nyitotta meg kapuit, a Kis Pipa, amely rövidesen a hazai és külföldi politikusok, írók, művészek – többek között Ady Endre, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, Lesseps Ferdinand – kedvelt találkozóhelyévé nőtte ki magát.
1905-ben tekintélyes ember vette meg a forgalmas téren, akkor már előkelő üzletek szomszédságában található házat: Stein Mátyás, az országszerte ismert Török A. és Társa Bankház igazgatója. A bank ugyan még a Teréz körút 46. szám alatt fogadta ügyfeleit, de – érthető okokból – a jóval sűrűbben lakott Belvárosba, az üzleti élet kiépülőfélben lévő központjába szándékozott áttenni székhelyét. A Szervita téri telek kiválóan alkalmasnak bizonyult e célra, a rajta álló kétemeletes, klasszicista házzal viszont már korántsem voltak elégedettek a bankház vezetői. Helyére újat képzeltek. Olyat, ami elég modern ahhoz, hogy mindenben megfeleljen a kor igényeinek, és emellett a közönség kulturált kiszolgálását is messzemenően biztosítja.
Már 1905 tavaszán kiírták a tervpályázatot egy új négyemeletes bank- és irodaház megtervezésére. A fő cél a keskeny telek minél előnyösebb kihasználása volt, de úgy, hogy ez semmiképpen sem mehetett a kényelem és a biztonság rovására. A pályázat valamennyi díjazott építésze az akkor legdivatosabb hártyaszerű acélüveg homlokzatot képzelte el az új belvárosi irodaházra. Szinte valamennyien abból indultak ki, hogy az épület egész utcai frontja reklámfelület, amely különlegességével és látványosságával szolgálhatja a figyelem felkeltését.
Az első díjat és a mellé járó ezer korona jutalmat a „Styx” jeligéjű pályamű kapta, amelyet Kármán Géza és Ullmann Gyula nyújtott be. A „Helios” és a „Főnyeremény” jeligéjű terv pedig – az előbbi Sebestyén Artúr és Mezey Sándor, az utóbbi Böhm Henrik és Hegedűs Ármin munkája – megosztva részesült a II.-III. díjban és 400-400 koronában. A részvénytársaság a kivitelezéssel végül a Böhm–Hegedűs párost bízta meg; ők a bank sorsjátékának nyereményeit hirdető óriási fényújságot is terveztek a keskeny homlokzatra.
A két építész 1896-ban nyitott közös irodát, ahol Böhm az alaprajzi tervezéssel foglalkozott, és az irodai munkát irányította, Hegedűs pedig a homlokzatok és a belső részletek terveit dolgozta ki, majd szervezte és irányította a kivitelezéseket. Kettejük összehangolt, precíz munkájának eredménye többek között a szintén 1906-ban átadott pesterzsébeti városháza és az 1925-ben elkészült Horváth Mihály tér 15. számú ház, amely az első tisztán acélszerkezetű lakóépület Magyarországon.
MAGYARORSZÁG NAGYASSZONYA A SZERVITA TÉREN NAPJAINKBAN
A két építész többször dolgozott együtt külföldön is keresett, világhírű művészekkel. A Török Bankház oromzatát lezáró, Hungária megdicsőülését ábrázoló hatalmas mozaikképet például Róth Miksa, a századfordulós évek egyik legelismertebb üvegfestője készítette. Róth korábbi vázlatain még bankházhoz jobban illő jeleneteket láthatunk. Az első változaton a középen álló arkangyal és kis segítői, a puttók aranyat szórnak a nép közé. A másodikon az angyal helyét Patrona Hungariae trónon ülő alakja veszi át, akit az egész nemzetet jelképező figurák állnak körül. Ettől is eltér némileg a megvalósult, ma is látható mozaik (amely műfajában a legnagyobb Budapesten). Ezen ugyanis Magyarország Nagyasszonyát már a magyar történelem vezető személyiségei, köztük Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos társaságában láthatjuk. A bankház legtetejét a megépítéskor egy szoborcsoport is díszítette, férfi- és női alakokkal, akik vállukon egy hatalmas – talán a bankház nemzetköziségét ábrázoló – földgömböt tartottak. Ám a Kiss György által tervezett igen súlyos szobor a rajta található cégfelirattal a második világháború idején sajnos megsemmisült.
Az 1920-as évek derekán Stein Mátyás rokonai örökölték a patinás épületet, amely ekkor már mint a város egyik legnépszerűbb bankháza fogadta az ügyfeleket. A háború – és a bank megszűnése – után nem sokkal azonban az egykori emeleti irodákat lakásokká, a földszintieket üzlethelyiségekké alakították át. A bejárat mellett fodrászat nyílt, a padlástéri műtermet fényképészek hasznosították. Ma az önkormányzati tulajdonú műemlék épület zömmel lakásokat rejt, és egy, a közelmúltban nyílt ruházati bolt működik benne. A Török és Társa cég nagy múltú palotájának felújítását egyelőre nem tervezik, pedig igazán több figyelmet és törődést is megérdemelne ez az egykor szebb napokat megélt, gyönyörű belvárosi épület.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2001. AUGUSZTUS 30-I SZÁMÁBAN
