A Kálvin térről indulva a keskeny, csendes Képíró utcán keresztül is el lehet jutni a közeli Királyi Pál utcába. A korabeli iratok tanúsága szerint a Kecskeméti utcából nyíló, alig észrevehető rövid házsor még a XVIII. század derekán kapta mai nevét. Névadója az utca minden bizonnyal leghíresebb lakója volt: az 1775-ben született és 1809-ben elhunyt Schoefft József festő, a nyelvújítás korában elterjedt szóval: képíró.

A kis utca nevének eredete szerencsére még nem veszett el teljesen a múlt homályában. A Kecskeméti utca és a Képíró utca sarkán álló ötemeletes ház oldalhomlokzatán, szemmagasságban ma is látható az erre utaló, 1943-ban állított mozaik emléktábla. Igaz, eredeti szövegének elolvasása nem éppen könnyű feladat, a földszinti vendéglő felújításakor ugyanis a tábla renoválására már egyáltalán nem fordítottak figyelmet. Így hát egy kis türelem és fantázia szükségeltetik a rövid ismertető szöveg kibetűzéséhez: „Kazinczy 1828. évben írja: Schöfft pesti születésű, s oltártáblákat fest. Festő vala már atyja is, s olly tekintetű, hogy azon ucca, melyben lakott, Képíró uccának tőle neveztetett.”

A rövid házsor tehát nem csupán egyetlen személy, hanem egy egész művészcsalád emlékét őrzi. Bár az utca 4-es számú házának első tulajdonosa az 1775-ben született Schoefft József volt, az életrajzi lexikonok mégis fiát, Schoefft Ágostont említik a família legtehetségesebb tagjaként. Ő 1809-ben szintén Pesten látta meg a napvilágot, de képzőművészeti tanulmányait már a bécsi és a müncheni akadémián folytatta. 1836-ban rövid itthoni tartózkodás után – mialatt megfestette Széchenyi István portréját – Bukarestbe, később Odesszába és Konstantinápolyba utazott. Ezt követően hosszabb keleti körútra indult: megfordult Perzsiában és a lahorei maharadzsa udvarában, ahol előkelő nemesi családok tagjai ültek modellt vászna előtt. India több városában is járt keleti műkincseket gyűjtve. Itt ismerkedett meg Körösi Csoma Sándorral, akiről szintén készített portrét, s ez szolgált alapul később más festőművészeknek és szobrászoknak Körösi arcmása elkészítéséhez.

Schoefft évtizedeken át tartó utazgatásai során eljutott Egyiptomba, Mexikóba és az Egyesült Államokba. Többször visszatért Velencébe, Bécsbe és Londonba, ahol műkincsgyűjteményével együtt saját festményeit is kiállította. Mindeközben persze szülővárosáról sem feledkezett meg: néhány évenként vissza-visszautazott Pestre, hogy meglátogassa itteni rokonait és ismerőseit. Az egész életét és összes vagyonát utazásokra fordító festő az 1880-as évek derekán ismét Londonba költözött. Itt töltötte életének utolsó éveit elszegényedve, elborult elmével, és a szigetország fővárosában halt meg 1888-ban.

A művészcsalád Képíró utcai házat már régen lebontották, a környék is sokat változott Schoefft Ágoston halála óta. Ám a világjáró festő és a neves képíró-família emléke nem tűnt el nyomtalanul: egy belvárosi utcácska nevében és egy erősen megkopott mozaiktábla formájában ma is találkozhatnak vele szülővárosának lakói.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2002. MÁJUS 4-I SZÁMÁBAN