Hol volt, hol nem volt, míg el nem nyelte a Sárkány-háromszög – kezdhetnénk a mesét a Csendes-óceán egy bizonyos területéről. Arról a sajátos erők uralta régióról, amely éppen a Föld Bermuda-háromszöggel átellenes részén helyezkedik el, s ahol időnként ugyancsak eltűnnek hajók és repülőgépek. Csak egy biztos, hogy senki nem tud bizonyosat: kik, illetve mik borzolják a kedélyeket a Sárkány-háromszögben már évszázadok óta. Van ott valami? Esetleg valaki?

A Japán délkeleti partjai, a Fülöp-szigeteki Luzon északi csücske és Guam között elterülő óceáni vidékről több mint háromezer éve keringenek legendák. A japán tengerészek, akik Ma-no Uminak, vagyis Ördög-tengernek nevezték el a lidérces események helyszínét, a halászhajók eltűnéséért évszázadokon át tengeri szörnyeket, nyughatatlan sárkányokat okoltak, amelyek időnként felmerülnek a felszínre, megragadják a hajókat és lehúzzák őket a mélybe.

A Sárkány-háromszögnek is nevezett Ördög-tenger furcsa és rejtélyes eseményeit Japánban és a közeli szigeteken jóval azelőtt ismerték, mielőtt a Bermuda-háromszög foglalkoztatni kezdte a világot. Egy Kr. e. 900-ból származó kínai legenda szerint az egyik sárkány víz alatti palotája a Kiangcsu tartománybéli Sucsoutól öt napnyi hajóútra található, egy kis sziget alatt. Erre a környékre még szélcsendes időben is veszélyes volt kerülni: a közel merészkedők titokzatos hangokat hallottak, éjszakánként pedig különös fény vakított.

Napjainkban, háromezer év múltán 200 ezer tonnásnál is nagyobb hajók tűnnek el ezeken a vizeken, olajjal, szénnel vagy egyéb rakománnyal. S többnyire nem maradnak utánuk sem túlélők, sem roncsmaradványok. Semmi, amiről következtetni lehetne arra, mi is történt.

A második világháború után a gazdasági élet újjászervezésével járó megnövekedett tengeri forgalom hívta fel a világ figyelmét az Ördög-tenger rejtélyeire, s hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a Ma-no Umi veszélyesebb, mint korábban gondolták. Olyannyira, hogy még a Bermuda-háromszöggel összehasonlítva is a világ legveszélyesebb tengerszakasza. Volt olyan év, amikor több kishajó tűnt el nyomtalanul – 1968-ban például legalább 521 –, mint a Bermuda-háromszögben 1860 óta regisztrált összes veszteség!

Bár az Ördög-tengeren tomboló viharok és áramlatok hasonlítanak a Bermuda-háromszögéihez, a tenger felszíne hatalmas különbségeket rejt. A Sárkány-háromszögben jóval nagyobb a vulkáni aktivitás, s itt található a Föld legmélyebb vize is: a Filippínó-árok és a Japán-árok mélységét 10 ezer méternél is mélyebbre becsülik. Ez a „feneketlen” óceán minden bizonnyal hajók és repülőgépek örök temetője: olyan vízi és légi járműveké, amelyekre soha többet nem lehet rábukkanni, hiszen rövid idő alatt felismerhetetlenné zúzta őket az iszonyatos víznyomás.

Titokzatos halálesetek

Az egyik legvitatottabb és legérdekesebb eset a Berge Istra, vagyis a „Zöld Óriás” története, hiszen 228 ezer tonna vízkiszorítású hajóról volt szó. Nem sokkal azelőtt, hogy 1975. december 29-én elsüllyedt volna a Mindanao-árokban, rádiós tisztje beszélt a feleségével. Azt mondta neki, hogy az idő jó, a tenger nyugodt. Néhány perccel később rejtélyes robbanás rázta meg a levegőt, és a Berge Istra azonnal merülni kezdett. A legénység harminc tagja közül kettő élte túl a szerencsétlenséget.

S persze nem ez volt az egyetlen eset, amikor gigantikus méretű hajóknak veszett nyoma a Csendes-óceán e kifürkészhetetlen vidékén. 1971. november 12-én például egy libériai hajó, a 14 ezer tonnás Banaluna Kokurabe útban Kokura felé tűnt fel, 2846 tonnányi mágnesvasérccel. Az alapos kutatásnak sem sikerült a hajó vagy harmincöt fős legénységének nyomára bukkanni.

1977 februárjában egy panamai zászló alatt hajózó teherhajó, a Triumph–1 tűnt el 70 kilométerre Japán partjaitól. Jogos a kérdés, hogyan képes egy modern, 8342 tonnás hajó nyom nélkül eltűnni? Hasonlóan járt az Agios Giorgis görög teherhajó is, amely 25 ezer tonna tört vasat szállított Mizushimába. Huszonkilenc fős legénységével SOS-jelzés nélkül süllyedt el.

Lehet, hogy a rádiója romlott el, s ezért nem kért segítséget a több mint 102 ezer tonnás Hoe Dang Wha, mielőtt 1980. július 28-án elsüllyedt? Vasércrakományával valahol a Mindanao-árok északi részén tűnt el, miközben Japánból Koreába tartott. Utolsó rádióközlése jó időt és zavarmentes utat jelzett. Miért tűnt el mégis huszonkilenc emberrel a fedélzetén egy 2,6 millió dollár értékű hajó? Kéthetes megfeszített kutatás sem vezetett eredményre, így végül – mint még több száz hasonló esetben – azzal zárták le az ügyet, hogy „az eltűnés oka ismeretlen”.

A Bolygó Hollandi legendájára emlékeztető eset történt 1989 januárjában az Ogasawara-szigetlánctól északra, amikor egy bálnavadászhajó csaknem összeütközött egy kétárbocossal, amely ide-oda tévelygett a bálnavadász útjában. Úgy tűnt, mintha állna valaki a kormánynál, de amikor Morio Sakagami kapitány néhány társával felmászott a fedélzetre, döbbenetes felfedezést tettek. A kormányos félig bomlásnak indult holtteste lazán a kormányhoz volt kötve. Úgy tűnt, az ember már hetek óta halott. A legénység többi tagját sem elevenen, sem holtan nem találták, pedig egy ilyen hajó irányításához legalább négy-öt matróz szükséges.

A kormányost rövid tengerészkarddal ölték meg, amely még mindig kiállt a bordái közül. A kard hüvelye a fedélzeten hevert, rajta vérrel ráírva egy szó: „mélység”. Magába a kardba egy nevet véstek – Bully Bates –, de hogy ez az áldozat lett volna vagy a gyilkosa, nem derült ki. Sakagami kapitány az ügyet átadta a japán rendőrségnek, amely tanúk, gyanúsított és motívumok híján gyorsan lezárta a nyomozást.

Előfordul, hogy egy-egy hajó eltűnésére egyszerűen lehetetlen magyarázatot találni. 1967-ben a tokiói tengerészeti rádióállomás fogta a New York-i Cleveland Szállítási Vállalat 10 ezer tonnás tankhajójának adását. Közölték, hogy tűz ütött ki a gépházban, megpróbálják eloltani. A következő adásban már azt jelentették, hogy a hajó süllyed, és a legénység elhagyja. A légi felderítés olajfoltot jelentett Sasebo térségében, abban a körzetben, amit a Cleveland helyzeteként megjelölt. Miután mást nem találtak, a kutatást megszüntették, és a Japán Tengerészeti Biztonsági Hivatal értesítette a vállalatot hajója elsüllyedéséről. A hivatal képviselőjének megdöbbenésére a vállalat ezt tagadta, közölvén, hogy a Cleveland Bombayben tartózkodik, meglehetősen távol Japántól. Amikor azonban ellenőrizték a bombayi kikötőt, kiderült, hogy a hajó már távozott onnan. De miként lehetséges, hogy Sasebóhoz olyan közel adta le vészjeleit? A bombayi kikötő meg tudta mondani, mikor távozott a Cleveland. Ahhoz, hogy a vészjelzés időpontjáig Sasebo körzetébe érkezzen, 220 kilométeres átlagsebességgel kellett volna haladnia. Egyetlen tankhajó végsebessége sem éri el ennek az egyhatodát sem. Talán teleportálódott?... Ahogyan a kérdésre nem találtak választ, úgy a hajót sem találták meg soha.

A szokatlan jelenségek tanulmányozói a furcsa tengeri történetek bő tárházát találják a Csendes-óceánban. Ilyen volt például a Melanesian, egy 130 tonnás motoros hajó utolsó útja. A Sikiana-atolltól indult megszokott, szigetek közötti szolgálati útjára, és hatvannégy fővel a fedélzetén tűnt el. Mindössze egy fadarabot, egy légtartályt és a hajó fedélzetmesterének holttestét találták meg. Mind a test, mind a tartály hatalmas nyomásnak lehetett kitéve. A kutatás során felvetődött a lehetőség, hogy a Melanesian aknára futott, de végül arra a következtetésre jutottak, hogy a hajót valamilyen óriási, azonosítatlan erő zúzta össze.

Az 1958-as esztendő „rejtélyhajója” az Annette volt. A Fidzsi-szigetek egyikére indult útnak, de Vanua Levu közelében elsüllyedt. A vitorlázat a helyén állt, de a hajótestet kilyukasztotta a korallzátony. A fedélzeten mindent rendben találtak, kivéve a mentőcsónakot. Az Annette-n hajózó házaspár nyilván elhagyta a hajót. A csónakot több mint száz kilométerrel távolabb sodorta partra a víz. Bár a külső motor hiányzott, az evezők megvoltak, sőt, még egy palack víz is akadt az alján. Valószínűtlennek tűnt, hogy a csónak felborult és utasai megfulladtak volna.

Repülés az ismeretlenbe

A Sárkány-háromszögben nemcsak hajók és hajósok, hanem repülőgépek is szép számmal tűnnek el. Akad közöttük hatalmas katonai gép, sok fős személyzettel a fedélzetén, és olyan kutató repülőgépek, amelyek épp az eltűnt szállítógépeket keresik tiszta égen, jó időben. Az eltűnésük előtt rendszerint nem jelentenek semmi szokatlant, sem a tengerről, sem az időjárásról, sem a repülőgép működéséről.

1939 nyarának végén valami rettenetes történt a levegőben, de az eseményt a mai napig titok övezi. Charles Berlitz kutatásai alapján mindössze annyi ismert, hogy egy katonai szállítógép – amely a San Diegó-i tengerészeti légi támaszpontról szállt fel – három órával az indulás után, a Csendes-óceán felett kétségbeesett vészjeleket adott le, majd a rádió váratlanul elhallgatott. Később a gép visszavergődött a bázisra, és valahogy földet ért. A földi személyzet azonnal a géphez rohant, amelynek fedélzetén tizenkét halottat találtak. Már csak a másodpilóta volt életben, ő hozta vissza – súlyos sérülései ellenére – a repülőgépet. De néhány perc múlva ő is meghalt. Mindegyik holttesten hatalmas sebek tátongtak. Még különösebb, hogy mind a pilóta, mind a másodpilóta kilőtte automata pisztolyának összes golyóját. Az üres töltényhüvelyeket megtalálták a pilótafülke padlóján. A repülőgép belsejében furcsa, kénes szag érződött, kívül pedig súlyosan megrongálódott, mintha rakéták találták volna el. A földi személyzet súlyos bőrfertőzést kapott, még mielőtt elhagyhatta volna a fedélzetet. Az eset csupán másfél évtizeddel később vált nyilvánossá, de soha sem derült ki, hogy mi történt a repülőgéppel és személyzetével.

1957 márciusát a tragédiasorozat fekete hónapjaként tartják számon, hiszen négy eltűnt repülőgépen összesen több mint százan utaztak. A repülési viszonyok minden esetben a szokásosak voltak, SOS-jelzések nem érkeztek, és a legalaposabb kutatással sem sikerült a roncsok vagy a személyzet nyomára bukkanni.

Persze a lidércnyomásos hónap előtt és után is tűntek el repülőgépek és pilóták az Ördög-tenger felett. Egyebek mellett a néhai kabarészínész, Arthur Godfrey, aki 1983-ban maga vezette kéthajtóműves gépét, amikor váratlanul elektromos rendellenességet tapasztalt. Hirtelen az összes műszere – beleértve az iránytűt, az üzemanyagmérőt és a rádiót – felmondta a szolgálatot. Egy óra múlva a készülékek – ugyanolyan érthetetlenül, ahogyan megálltak – újra működni kezdtek. Mint később kiderült, Godfrey amellett, hogy messze letért útvonaláról, fél órát „vesztett” is, amikor óráját összevetette a rádió által közvetített idővel. Lehet, hogy ilyen időeltolódás történt 1994-ben is, amikor egy pilóta régi típusú légcsavaros gépével 544 kilométert tett meg egy óra alatt – nagyjából 320 kilométerrel többet, mint amire a repülőgép képes. És még hátszele sem volt.

A közelmúltban újabb döbbenetes szenzáció sokkolta Japán lakosságát. 2006. május 13-án egy sugárhajtású vadászrepülőgép szállt fel nyolcfős személyzettel a Japán délnyugati részén található Avetsi légitámaszpontról, elérte a 4000 méteres magasságot – és ott mintha elpárolgott volna. Azonnal több száz repülőgép és hajó indult a keresésére, de azóta sem érkeztek hírek arról, hogy megtalálták volna a roncsokat. Bár a japán védelmi minisztérium csupán szűkszavú közleményben tudatta a légierő veszteségét, a szigetországi sajtó „természetesen” azonnal a Sárkány-háromszög titokzatos erőit tette felelőssé az újabb tragédiáért. Azokat a természetfeletti jelenségeket, amelyek miatt még most, a 21. században is joggal tartják a világ egyik legveszélyesebb területének a több ezer áldozatot követelő Ördög-tengert.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2006. AUGUSZTUSI SZÁMÁBAN

A Bermuda-háromszög „ikertestvére”

A Bermuda-háromszög és az Ördög-tenger között megdöbbentő hasonlóságokat fedezhetünk fel. Mindkét terület nagyjából azonos szélességi fokon fekszik, hirtelen és féktelen viharairól ismert. Szélességi elhelyezkedésüket tekintve a Föld két ellentétes pontján találhatók, de mindkét hely alatt a világ legmélyebb víz alatti árkai húzódnak. Szembetűnő hasonlóság, hogy a két területen a valódi észak és a mágneses sark okozta elhajlás különbsége megegyezik. Pontosabban nincs különbség: Japán délkeleti partjainál és Florida keleti partjainál az iránytű a valódi északot mutatja, míg ezen a szélességen mindenhol máshol akár 25 fokkal is eltérhet a valódi északi iránytól. Ezt nagyon fontos tudniuk a navigátoroknak, amikor meghatározzák a helyzetüket és az irányukat. De a legfontosabb egyezés az a tény, hogy mindkét titokzatos háromszögben hajók és repülőgépek százai tűnnek el nyomtalanul, immár évezredek óta.

Nansei Shoto vágtázó kísértete

A különös radarjelenséget először amerikai matrózok észlelték a második világháború alatt. A Sárkány-háromszögben fekvő Nansei-sziget 1945-ös bevétele előtt az Egyesült Államok hadihajóinak radarjai egy nagy, lassan mozgó tárgyat fogtak be alkalmanként, alig 200 kilométerrel délkeletre Okinavától. Repülőgép-hordozókról vadászgépeket küldtek a térségbe, de ahogy a gépek megközelítették a célpontot, a radar megzavarodott. Mielőtt még a gépek látótávolságba kerültek volna, a jelzett tárgy nyomtalanul eltűnt. Mindez állandóan és mindig ugyanott ismétlődött. Csupán annyi biztos, hogy sem a szövetségesek, sem a japánok nem okozhatták a különös radarkísérleteket. S bár mindennek több mint fél évszázada, azóta is előfordul, hogy hajó vagy repülőgép fogja radarkészülékén Nansei Shoto vágtázó kísértetét.