Még a trolibuszon utazók közül is kevesen tudják, miért éppen a 70-es számot viseli az Erzsébet királyné útja és a Kossuth tér közötti járat. Akik pedig ismerik a különös történetet, állítólag még soha nem panaszkodtak a számozás miatt.
A HÁBORÚ UTÁNI ELSŐ TROLIBUSZVONAL ÁTADÁSA 1949-BEN A VÁROSLIGETI FASORNÁL. ILLUSZTRÁCIÓ FORRÁSA: FORTEPAN
Máramarosszigeten tett látogatásunk egyik legmaradandóbb élménye a Kommunizmus és az Ellenállás Áldozatainak Emlékmúzeuma, a helyi „Terror Háza” megtekintése volt. A Tisza és Iza folyók között fekvő, 33 ezer lakosú városban Románia leghírhedtebb politikai börtöne működött, ahol a kommunista rezsim által nemkívánatosnak tartott politikusok, papok, tudósok, művészek és egyéb értelmiségiek raboskodtak. Az egykori börtönépületben 1993-ban létrehozott intézmény a világ első olyan múzeuma, amelyet a kommunizmus áldozatainak szenteltek.
Két hónapon át látható a Millenárison a világ legnagyobb utazó űrgyűjteménye, a NASA és az űrrepülés történetét feldolgozó Gateway to Space kiállítás. A világ számos pontján nagy sikerrel bemutatott tárlat a NASA és az űrutazás történetét dolgozza fel az űrrepülést megálmodók első lépéseitől, az eseménydús XX. századon, a Holdra szálláson át napjainkig, átlépve a Naprendszerünk határait is. A Galaktika 300. könyvbemutató után készítettem fotókat a március közepéig megtekinthető kiállításon.
Három évtizeddel ezelőtt, 1985. november 20-án jelent meg az első Windows-verzió a boltokban, hogy a következő 30 évben aztán számítógépek százmillióira települjön fel. Minden 1983-ban kezdődött, amikor is a szoftver első köntösében bemutatkozott.
Három évtizeddel ezelőtt, 1984. július 12-én nyílt meg Zebegényben az első magyar hajózási magánmúzeum, Farkas Vince hajóskapitány gyűjteményével, a távolról hazahozott emlékekkel és saját készítésű tárgyaival. Célja annak bemutatása, milyen helyeken jártak a magyarok a világ tengerein hajózva, és milyen kultúrákkal ismerkedhettek meg.
Utolsó alkalommal nyitotta meg kapuit a látogatók előtt a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum repüléstörténeti és űrhajózási állandó kiállítása, amely június 26-ig látható a Petőfi Csarnokban. Búcsúzásként néhány héttel ezelőtt megtekintettük a kiállított gépeket, motorokat és hajtóműveket, szimulátorokat, irányítópultokat, egyenruhákat és más érdekes relikviákat.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban „Vendéget látni, vendégnek lenni” címmel nyílt állandó kiállítás, „A Meseautótól a Merkurig” című időszaki kiállítás pedig a hazai gépjármű-kereskedelem történetét mutatja be.
A budapesti metrótervekben több, soha meg nem épült vonal és állomás szerepelt. Kevesen tudják, hogy van közöttük egy olyan, amely félig el is készült.
Mítoszok és városi legendák sora fűződik azokhoz a titokzatos, ismeretlen föld alatti rendszerekhez, amelyeket egykor a közművekhez, a hadviseléshez és a közlekedéshez kapcsolódóan építettek ki, és napjainkra szinte egész Budapestet behálózzák. Annak ellenére, hogy e rejtelmes világ szerves része a nyüzsgő főváros mindennapi életének, nagyrészt mégis rejtve marad, misztikus félhomályba burkolózik. E különleges helyszínek felfedezésére induljanak velünk rendhagyó sétára!
Huszonhárom évvel ezelőtt, 1991. június 19-én hagyta el – Silov altábornagy személyében – az utolsó szovjet katona Magyarország területét, ezzel hazánk visszaszerezte teljes szuverenitását. A szovjet hadsereg kivonásával 1944. március 19-e után először fordult elő, hogy nem állomásozott idegen fegyveres erő a magyar határokon belül – olvasható a Rubicon visszatekintésében.
1991. JÚNIUS 19-ÉN 15:01-KOR UTOLSÓKÉNT VIKTOR SILOV ALTÁBORNAGY LÉPTE ÁT A SZOVJET–MAGYAR HATÁRT ZÁHONYNÁL. FOTÓ: KLEB ATTILA, MTI
Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. június 16-án több százezer ember volt kíváncsi, hogy ravatalozzák fel és temetik újra Budapesten Nagy Imrét és társait. A szertartás, amit Kádár is megélt, a rendszerváltás egyik legemlékezetesebb eseménye volt, a szocialista korszak végének jelképe. De még ennél is jelképszerűbb, hogy a kivégzettek ítéletét Kádár János halálának napján helyezték hatályon kívül „bűncselekmény hiányában”, a Hősök terén pedig egy fiatal politikus, Orbán Viktor karrierje látványosan elstartolt – olvasható az Index összefoglalójában.
A TEMETÉSI MENET A HŐSÖK TERÉRŐL A TEMETŐBE INDUL.
FOTÓ: KLEB ATTILA, MTI
Budapesten már a két világháború között is neonreklámok ezrei emelték a világváros esti hangulatát, majd a hatvanas, hetvenes években ismét fogalommá vált a „neonfényes Budapest”. A rendszerváltás után folyamatosan épült le a fővárost oly meghatározó neonkultúra, köszönhetően az új, könnyedén változtatható cégtábláknak, reklámfeliratoknak. Több mint kétezer neonreklám pusztult el alig húsz év alatt, a neonmentésre szövetkezett civilek önkéntes munkája csak töredéküket tudta és tudja megmenteni. Az egykor reklámozásra hivatott neonmonstrumokból napjainkra alig kétszáz maradt a fővárosi épületek homlokzatain, s ezek töredéke működőképes csupán: többségükből funkció nélküli, omladozó vasszerkezet maradt. Sorozatom célja, hogy a város különböző pontjain készített saját fotókkal dokumentáljam a még látható egykori neonreklámokat és régen világító cégtáblákat – egy letűnt korszak jelképeit.
Budapesten már a két világháború között is neonreklámok ezrei emelték a világváros esti hangulatát, majd a hatvanas, hetvenes években ismét fogalommá vált a „neonfényes Budapest”. A rendszerváltás után folyamatosan épült le a fővárost oly meghatározó neonkultúra, köszönhetően az új, könnyedén változtatható cégtábláknak, reklámfeliratoknak. Több mint kétezer neonreklám pusztult el alig húsz év alatt, a neonmentésre szövetkezett civilek önkéntes munkája csak töredéküket tudta és tudja megmenteni. Az egykor reklámozásra hivatott neonmonstrumokból napjainkra alig kétszáz maradt a fővárosi épületek homlokzatain, s ezek töredéke működőképes csupán: többségükből funkció nélküli, omladozó vasszerkezet maradt. Sorozatom célja, hogy a város különböző pontjain készített saját fotókkal dokumentáljam a még látható egykori neonreklámokat és régen világító cégtáblákat – egy letűnt korszak jelképeit.
Ismét búcsúzni kellett egy villamosvonaltól – szerencsére csak a számától. A Frankel Leó utcában és a Bécsi úton a pályakorszerűsítés után is közlekedik majd a villamos, a 17-es járatszám azonban 2014. április 13-án üzemzáráskor megszűnt. Az utolsó kocsi 23:48-kor indult a Bécsi úttól, és 00:12-kor érkezett a Széll Kálmán térre, ahol én szálltam le „menetrend szerinti” utolsó utasként. Az alábbiakban az iho.hu beszámolójával és fotóival emlékezem arra a vonalra, amelyhez engem is több személyes emlék fűz.
UTOLJÁRA LÁTJUK ITT EZT A SZÁMOT ÉS A HUROK MARADVÁNYÁT VILLAMOSSAL.
A MAI NAPRA KÜLÖNLEGES VISZONYLATTÁBLÁK IS KÉSZÜLTEK.
FOTÓ: BERKY DÉNES, IHO.HU
Húsz éve, 1994 márciusában indult el Magyarországon a GSM-rendszerű digitális mobilszolgáltatás. Az egységes nemzetközi szabványon alapuló GSM – Global System for Mobile Communication – rendszernek számos előnye volt a korábban már működő analóg rádiótelefon-hálózatokkal szemben, így például a jobb minőségű beszédkódolás és a nagyobb hálózati kapacitás. Emellett a GSM tette lehetővé a nemzetközi roamingolást.
Budapest fennállása óta összesen hétszer esett át nagyobb közterület-átnevezési kampányokon, amelyek szinte kivétel nélkül valamilyen jelentősebb politikai vagy történelmi változáshoz, eseményhez kapcsolódtak. A rendszerváltást követően a Fővárosi Közgyűlés száműzte a szocializmus ideológiájának jelképeit, szobrait és neveit a budapesti utcákról és terekről. Egy-egy elfeledett – vagy éppen szándékosan a házfalakon hagyott – utcanévtábla azonban a mai napig emlékeztet az 1990 előtti elnevezésekre Majakovszkijtól a Népköztársaság útján át a Vörös Hadsereg útjáig.
Hármas kerek évfordulót ünnepel az idén a tömegkommunikáció: 50 éve, 1964-ben vizionálta Marshall MacLuhan a „globális falu” elméletét a világ összezsugorodásáról, még ugyanabban az évben az amerikai Syncom műhold révén öt kontinens láthatta a tokiói nyári olimpiát, és 25 évvel később, 1989. március 12-én született meg az a kommunikációs rendszer, amelyből kialakult az egész Földet és mindennapjainkat beborító háló: a World Wide Web – írja a Népszava.
Mondhatnám, hogy „jókor voltam jó helyen”, de nem éppen örömteli eseményt sikerült lencsevégre kapnom ma délelőtt. Rajtam kívül – nem véletlenül – csak az állatkert munkatársa fotózta a Vidámpark tábla levételét. Egy óra sem kellett a leszereléshez...
Budapesten már a két világháború között is neonreklámok ezrei emelték a világváros esti hangulatát, majd a hatvanas, hetvenes években ismét fogalommá vált a „neonfényes Budapest”. A rendszerváltás után folyamatosan épült le a fővárost oly meghatározó neonkultúra, köszönhetően az új, könnyedén változtatható cégtábláknak, reklámfeliratoknak. Több mint kétezer neonreklám pusztult el alig húsz év alatt, a neonmentésre szövetkezett civilek önkéntes munkája csak töredéküket tudta és tudja megmenteni. Az egykor reklámozásra hivatott neonmonstrumokból napjainkra alig kétszáz maradt a fővárosi épületek homlokzatain, s ezek töredéke működőképes csupán: többségükből funkció nélküli, omladozó vasszerkezet maradt. Sorozatom célja, hogy a város különböző pontjain készített saját fotókkal dokumentáljam a még látható egykori neonreklámokat és régen világító cégtáblákat – egy letűnt korszak jelképeit.
Különleges programot szervezett október 26-án és 27-én a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt., amely ismét megnyitotta az érdeklődők előtt a Nagymaros és Visegrád közötti, Magyarországon kuriózumnak számító közműalagutat.
A metrómegállók és az alagutak életvédelmi berendezéseinek és technikai eszközeinek ellenőrzése a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkatársainak egyik fontos feladata. Katasztrófahelyzet esetén mintegy 200 ezer embernek nyújtana védelmet Budapest legnagyobb óvóhelyrendszere, amelynek biztonságáról időről időre szimulációs gyakorlatokon győződnek meg a polgári védelmi szakemberek.
METRÓALAGÚT A LEZÁRT SZEKTORKAPUVAL. FOTÓ: VÖRÖS ATTILA
Budapesten már a két világháború között is neonreklámok ezrei emelték a világváros esti hangulatát, majd a hatvanas, hetvenes években ismét fogalommá vált a „neonfényes Budapest”. A rendszerváltás után folyamatosan épült le a fővárost oly meghatározó neonkultúra, köszönhetően az új, könnyedén változtatható cégtábláknak, reklámfeliratoknak. Több mint kétezer neonreklám pusztult el alig húsz év alatt, a neonmentésre szövetkezett civilek önkéntes munkája csak töredéküket tudta és tudja megmenteni. Az egykor reklámozásra hivatott neonmonstrumokból napjainkra alig kétszáz maradt a fővárosi épületek homlokzatain, s ezek töredéke működőképes csupán: többségükből funkció nélküli, omladozó vasszerkezet maradt. Sorozatom célja, hogy a város különböző pontjain készített saját fotókkal dokumentáljam a 2013-ban még látható egykori neonreklámokat és régen világító cégtáblákat – egy letűnt korszak jelképeit.
Budapesten már a két világháború között is neonreklámok ezrei emelték a világváros esti hangulatát, majd a hatvanas, hetvenes években ismét fogalommá vált a „neonfényes Budapest”. A rendszerváltás után folyamatosan épült le a fővárost oly meghatározó neonkultúra, köszönhetően az új, könnyedén változtatható cégtábláknak, reklámfeliratoknak. Több mint kétezer neonreklám pusztult el alig húsz év alatt, a neonmentésre szövetkezett civilek önkéntes munkája csak töredéküket tudta és tudja megmenteni. Az egykor reklámozásra hivatott neonmonstrumokból napjainkra alig kétszáz maradt a fővárosi épületek homlokzatain, s ezek töredéke működőképes csupán: többségükből funkció nélküli, omladozó vasszerkezet maradt. Sorozatom célja, hogy a város különböző pontjain készített saját fotókkal dokumentáljam a 2013-ban még látható egykori neonreklámokat és régen világító cégtáblákat – egy letűnt korszak jelképeit.
Ma lenne 80 éves Rockenbauer Pál, a Másfélmillió lépés Magyarországon című dokumentumfilm alkotója, a magyar televíziós természetfilmezés megteremtője.
Manapság már néhány centiméter frissen hullott hó is képes megbénítani a főváros életét ‒ nem ritkán a fél országot ‒, és órákon belül kaotikus helyzetet teremt a közlekedésben. Éppen ezért érdemes nosztalgiázni egy kicsit ‒ különösen a legfrissebb időjárási előrejelzés tükrében ‒, és feleleveníteni az 1987-es nagy havazást, amelyre még én is emlékszem, pedig akkor csak három és fél éves voltam.
Budapest, 1987. január 12. Az utcai hőmérő –17 Celsius-fokot mutat a 30–50 cm-es hóval betakart Marx (1990-től Nyugati) téren. Jobbra a Nyugati pályaudvar épületének a részlete. Fotó: Baric Imre, MTI
