A legtöbb tizenéves naponta használja az internetet, virtuálisan társalog barátaival, a közösségi oldalakon pedig akár ezer ismerőssel is büszkélkedhet, ugyanakkor számos neves szakember hívja fel a figyelmet az ebben rejlő veszélyekre. A szinte korlátlan élményeket kínáló világháló által „felnevelt” generáció ugyanis valóságos stresszhelyzetként éli meg a személyes kommunikációt, ahol a problémákat nem lehet néhány kattintással elintézni, ezért még gyakrabban menekül a digitális világba. A „hálózat csapdájából” adódóan viszont egyre több fiatal olyan mértékben idegenedhet el környezetétől, hogy felnőttként talán az élet alapvető kihívásaival is képtelen lesz megbirkózni.

Napjainkban legalább egymilliárd ember használja az internetet, amely alig két évtizeddel ezelőtt kezdte meg világméretű térhódítását, de már az ezredfordulón a hétköznapi élet nélkülözhetetlen részévé vált. Egy novemberben publikált nemzetközi tanulmány szerint 2009-ben már nagyobb igény mutatkozott a világhálóra, mint a korábban toplistavezető televízió iránt: átlagosan tízből hét személy érzi úgy, hogy számára létszükséglet az internet. Az információszerzés, a kommunikáció és a szórakozás ezen formáját továbbra is a tizenéves generáció használja a legintenzívebben, amely a számítástechnika fejlődésével párhuzamosan nőtt fel, és a digitális világ a legfogékonyabb éveikben lépett át a fantázia birodalmából a valóságba. Éppen ezért a függőség kialakulása elsősorban a tinédzsereket fenyegeti, de további aggodalomra ad okot, hogy az iskoláskor előtt álló gyerekeket is egyre látványosabban „behálózza” az internet.

Vonzerő és veszély

Az internet szükségszerű használata természetesen még nem okoz gondot, de a legtöbb fiatal el sem tudja képzelni az életét a számítógép nélkül, és szinte teljes szabadidejét az információs szupersztrádán tölti chateléssel, online játékokkal, közösségi oldalakon, zenehallgatással és filmnézéssel, blogírással, társkereséssel vagy erotikus fantáziálással. A rendszeresen és legalább napi öt-hat órán át tartó internetezés azonban már nem csupán „unaloműző” elfoglaltságot jelent, hanem – a tudatmódosító szerekhez és a játékszenvedélyhez hasonlóan – súlyos függőséget eredményezhet, amit először 1995-ben Ivan Goldberg amerikai pszichiáter diagnosztizált Internet Addiction Disorder (IAD) néven.

Az új civilizációs betegség kialakulását több tényező is elősegítheti, de a problémát elsősorban a szociális kapcsolatoktól való félelem, az önbizalom hiánya vagy a depresszív hajlam váltja ki, amely sajátos tudathasadáshoz, a virtuális világban létrehozott identitás kiépítéséhez vezet. Egy gátlásos, visszahúzódó fiatal magabiztosabban létesít kapcsolatokat és véleményét is könnyebben vállalja az interneten, ahol névtelenül és arctalanul, felelősség és veszélyérzet nélkül hívhatja fel magára a figyelmet és a rokonszenvet, s az így szerzett ismerősökkel őszintén és nyíltan megoszthatja gondolatait. Az intimitást garantáló hálózatban kialakított személyiség pedig nem csupán biztonságérzetet nyújt, hanem az önkifejezésre és a kreativitásra is korlátlan lehetőséget kínál, és – nem utolsósorban – egy közösséghez tartozás élményét adja.

Az internetfüggőség rohamos terjedéséhez – a népszerű közösségi oldalakon kívül – a stratégiai és logikai játékokban való részvétel is jelentősen hozzájárulhat, amely még nagyobb kötöttséget eredményez helyhez és időhöz egyaránt. A legtöbb ilyen program a szabadon bejárható virtuális valóságba kalauzolja el a játékost, ahol egy kitalált karakter szerepében léphet kapcsolatba a hozzá hasonló felhasználókat megszemélyesítő digitális teremtményekkel. Az internet pedig napról napra új izgalmakkal csábít, és egy-egy programmal akár hosszú órákon keresztül is el lehet játszani úgy, hogy közben észrevétlenül és könyörtelenül pereg az idő. Ezzel azonban ördögi kör veszi kezdetét: a játékszenvedély háttérbe szorítja a közvetlen, emberi kapcsolatokat, és a függővé vált fiatal – éppen a társtalanság miatt – mind többet és többet kíván a virtuális világból. De a hálón nyüzsgő tömegben továbbra is magányos marad, s elég egyetlen gombnyomás, amely rádöbbenti arra, hogy valójában elhagyatottan ül egy monitor előtt.

Lelki és testi függőség

Noha az internetfüggőség pontos definíciója még napjainkban is megosztja az orvostudományt, a közhiedelemmel ellentétben nem a számítógéptől történő elszakíthatatlanságot, hanem a világhálón kialakítható virtuális kapcsolatoktól való érzelmi függőséget jelenti. A „hálózat csapdájába” került fiatal hajlamos elveszíteni az időérzékét és felelősségtudatát, ezért elhanyagolja alapvető igényeit és korábban kedvelt szabadidős tevékenységeit, szociális és társas szükségleteit, visszahúzódóbb lesz a hétköznapi életben, elkülönül a régi barátaitól és ritkábban vesz részt a családi programokban. Ezzel párhuzamosan fokozatosan gyengül a tanulmányi eredménye, és szélsőséges esetben már az iskolából is ellóg azért, hogy internetes csevegéssel vagy játékkal tölthesse az idejét. Végül akár hazudni is hajlandó, hogy fenntarthassa függőségét, hiszen sokkal otthonosabban mozog a virtuális világban, ahol vonzóbb és sikeresebb személyiséget álmodott meg, mint a valóságban.

A világháló rabságában élő tinédzser gyakorlatilag a nap huszonnégy órájában a számítógépére gondol, amely megnyugvással és eufóriával tölti el, így szabályos megvonási tüneteket produkál, ha nem csatlakozhat az internetre. A fokozott ingerlékenység és agresszivitás, a csökkent koncentrálóképesség, valamint a szorongás és a nyugtalanság mellett számos fizikai tünet is árulkodó lehet. A mozgáshiány és a kialvatlanság rendkívül rossz hatást gyakorol a fejlődő szervezetre: a legtöbb internetfüggő fiatal kórosan elhízva vagy rettenetesen lefogyva, kínzó hátfájással és zsibbadó ujjakkal ül a komputer előtt, amely a vibráló monitor révén rontja a szemet, a billentyűzet állandó nyomogatása akaratlan gépelési mozdulatokat okoz, ráadásul a zárt térben elhelyezett számítógép az elektroszmogot is erősíti, így minden tekintetben egészségtelen környezetet teremt. Elrettentő és szomorú példa, hogy egyes ázsiai országokban – ahol a szélessávú internethasználat az egész világon a legmagasabb – az elmúlt években tucatnyi tinédzser vesztette életét az állandó ülés miatt kialakult keringési zavar és vérrögképződés következtében –, míg Európában és Amerikában több öngyilkossághoz és gyilkossághoz vezetett a virtuális világ által kiváltott depresszió vagy személyes nézeteltérés.

Digitális megosztottság

Egy nemzetközileg elismert brit klinikai pszichológus, Dr. Tanya Byron irányításával 2007-ben végzett felmérés az internetfüggőség hosszú távú hatásaira is felhívta a figyelmet. A jelentés készítői szerint az új technológia által „felnevelt” korosztály az ezredforduló óta olyan magabiztos fölényre tett szert az internet használata terén, amely jellemzően tovább mélyíti a szülőktől és a tanároktól való távolságot. A családon belüli „digitális megosztottság” gyakran a tehetetlenség és a félelem érzetéhez vezet az idősebb generáció tagjaiban, és a netfüggés kialakulásában éppen a szülői kontroll hiánya játssza a legfontosabb szerepet. S bár a legtöbb tinédzser jogosan érzi úgy, hogy nem tud megfelelő kapcsolatot létesíteni a felnőttekkel, ezért akár heti 60-80 órát is eltölt az interneten szerzett „barátaival”, ezzel tovább súlyosbítja a helyzetet. A virtuális közösségekben zajló intenzív kommunikáció ugyanis nem pótolhatja a személyes kapcsolatokat, így számos fiatal olyan mértékben idegenedhet el környezetétől, hogy később az élet hétköznapi kihívásaival is képtelen lesz megbirkózni, s nem csupán az igazi párkapcsolat keresésében számíthat sorozatos csalódásokra, hanem az első állásinterjútól a családalapításig is kudarcot kudarcra halmoz majd.

Az évről évre riasztóbb méreteket öltő internetfüggőség megelőzését, felismerését és kezelését ugyan erősen megnehezíti, hogy a társadalmat és a szakembereket még két évtizeddel a technológia elterjedését követően is megosztja az új jelenség, de az immár világméretű probléma megoldásában fontos előrelépést eredményezhet, ha – más szenvedélybetegségekhez hasonlóan – a túlzásba vitt internetezést is „mentális zavarként” jegyzi majd az orvostudomány. Számos neves pszichiáter érvel amellett, hogy a világháló-függőség kapjon helyet a mentális betegségeket diagnosztizáló amerikai gyógyászati kézikönyvben – mert a társadalombiztosítás addig nem finanszírozza a leszoktató terápiát –, és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is foglalkozzon a több tízmillió fiatal életét negatív irányba változtató „virtuális szabadság” hatásaival és következményeivel.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2010. JANUÁRI SZÁMÁBAN

Kijózanító központ és átnevelő tábor

A kaliforniai Redmond közelében 2009 júliusában Restart néven kezdte meg működését az első olyan amerikai klinika, amely a világháló megszállott használatáról próbálja leszoktatni a pácienseket. Az „internetes kijózanító központ” kifejezetten az online játékosokra, a szerencsevadászokra, valamint a közösségi oldalaktól és a chateléstől „megrészegült” személyekre szakosodott, és egy 45 napos terápia keretében, két és félmillió forintos összeg fejében segít elindulni a virtualitásból a valóságba visszatérő úton. Az internetes világhatalomként ismert Kína – ahol tízmillió fiatal lett internetfüggő – már sokkal radikálisabb eszközökkel próbálja felvenni a harcot az új szenvedélybetegség ellen. A kommunista országban 2004 óta legalább négyszáz olyan magánkézben lévő „átnevelő tábor” nyílt, amely félkatonai kiképzés során gyógyítja az internet „fiatal rabszolgáit”. A korábban elektromos sokkolást is alkalmazó intézményekben uralkodó állapotokra jellemző, hogy a kínai kormány a közelmúltban több brutálisan megkínzott tizenéves halála miatt betiltotta a testi fenyítést a sajátos „elvonókúrákon”.