Idén ünnepli fennállásának 40. évfordulóját Magyarország egyik legnépszerűbb rockegyüttese, amely az április 11-i jubileumi koncert előtt mutatta be legújabb albumát. Pataky Attilát, az Edda Művek frontemberét a zenekar eddigi pályafutásának csúcspontjáról, az ufótéma és a zene kapcsolatáról, valamint személyes tapasztalatairól kérdeztük.
– Hosszú és rögös utat tett meg az Edda odáig, hogy az ország egyik legismertebb rockzenekara legyen. Hogyan készül az együttes az Arénában megrendezendő jubileumi koncertre?
– Szerencsére az Edda nem egy nosztalgiából újra meg újra előkerülő, hanem 1974 óta folyamatosan létező banda. Hatalmas boldogságot jelent számunkra, hogy játszhatunk és zenélhetünk, megmutathatjuk és megmérettethetjük magunkat, s hogy sokaknak örömet okozhatunk a dalainkkal. Eddigi életünk legfontosabb eseményét is az eddások generációkat és határokat átívelő óriási családjával szeretnénk megünnepelni, akikkel mindent együtt álmodtunk és valósítottunk meg. Éppen ezért mindenki számára szeretnénk emlékezetessé tenni ezt az alkalmat, ahol meghatározó műsorral és komoly látvánnyal állunk a közönség elé.
– Mennyiben lett különleges, milyen üzenetet hordoz az Edda márciusban megjelent 32. albuma?
– A sólyom népe tartalmilag, zeneileg és szövegileg egyaránt nagyon erős, karcos lemez. Nemcsak a szakrális múltat idézi fel, hanem a jelenbe és a jövőbe is utat mutat, azokhoz szólva, akik nyitottan állnak a világhoz, és nem hiszik el, amit a rendszer, a struktúra sugall. Válaszokat próbál adni olyan kérdésekre, mint hogy honnan jöttünk, miért vagyunk itt, merre tartunk, és mit tehetünk önmagunkért, a nemzetünkért, az emberiségért. Az emberek többsége ölbe tett kézzel, másoktól várja az esélyt változásra, pedig elegendő csak a tükörbe nézni ahhoz, hogy megtaláljuk a hősöket. Fel kell ismerni azt, hogy minden rajtunk múlik, és magunknak kell felelősséget vállalni a saját sorsunkért, az életünkért, a gyermekeinkért, a jövendőnkért.
– Az utóbbi időben egyre gyakrabban nyilatkozol az ufókkal és az idegenekkel kapcsolatos élményeidről, tapasztalataidról. Miért döntöttél úgy, hogy nyíltan vállalod ilyen irányú érdeklődésedet?
– Talán rólam nem gondolják, hogy ezzel akarok népszerűséget szerezni, és valószínűleg nem is kell, hiszen a dalaimmal éppen eleget elértem. Nyolc-tíz évvel ezelőtt úgy éreztem, elérkezett az életemben a szolgálat ideje, és a tudatosodás útján eljutottam oda, hogy ezt fel kell vállalnom. Egyre több olyan embert vonzok magamhoz, ők pedig engem, akikkel tudok erről beszélgetni magas, spirituális szinten. Megtisztelő számomra dr. Opál Sándor barátsága, aki egykor a hazai X-aktákkal foglalkozó csoportot vezette, és az első emberként járt a Marson.
PATAKY ATTILA AZ EDDA MŰVEK ÚJ STÚDIÓALBUMÁNAK LEMEZBEMUTATÓ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJÁN BUDAPESTEN 2015. MÁRCIUS 17-ÉN.
MTI-FOTÓ: ILLYÉS TIBOR
– Milyen módon befolyásolták vagy segítették a személyes megtapasztalásaid a zenei pályafutásodat?
– Az első meghatározó találkozás 12 éves koromban történt, amely egy párhuzamos, egyre jobban vállalható létezést hozott létre. Azóta számos élményben volt részem, egyaránt kaptam materiális és sugallati üzeneteket, és ezeket felhasználtam a dalszövegeimben, például a Nostradamus című szám is megélt eseményeken alapul.
– Véleményed szerint az idegen fajok életében is szerepet játszik a zene?
– Nem véletlenül a zene az egyik legmagasabb rezgésforma, amelyen keresztül át lehet adni az érzelmeket, az utóbbi időben én is egyre tudatosabban élek ezzel a lehetőséggel. Ezt alkalmazzák a Hathorok is, akik a hang és a fény univerzális mesterei, ebben a két formában léteznek és kommunikálnak.
– Mikor kerülhet sor a nyílt kapcsolatfelvételre a földönkívüliekkel?
– Hetvenkét különböző idegen faj létezik, amelyek céljaik elérése érdekében már régen lepaktáltak a világ vezető hatalmaival. Az elmúlt száz-százötven évben hatalmasat fejlődött a technika és a technológia, az emberiség mégis egyre nagyobb kilátástalanságban, jövőkép nélkül él. Ez azért fordulhat elő, mert egy parazita kaszt mindent megtesz azért, hogy elfedje a valóságot, elszívja az összes életenergiánkat és jövendőnket, és az elme és a test börtönébe zárjon minket. De a karma szabályai mindenkire vonatkoznak, az összes faj egyedeinek életében elérkezik az idő, amikor nem marad más, csak az a bizonyos 21 gramm. S nem az a fontos, ami itt marad utánunk, hanem amit magunkkal viszünk a következő életkörökbe. Ehhez viszont meg kell tanulni változni és változtatni önmagunkon.
PRUSINSZKI ISTVÁN
EREDETILEG MEGJELENT
AZ UFÓMAGAZIN 2015. ÁPRILISI SZÁMÁBAN
