A tudomány számára felbecsülhetetlen jelentőséggel bír egy-egy olyan különleges helyzet, amelyben „emberi léptékkel” figyelhető meg az evolúció munkája, hiszen a természetes szelekció a valóságban évezredeken keresztül zajló folyamat. Egy közelmúltban bizonyítást nyert elmélet szerint azonban a fejlődés mesterségesen is felgyorsítható, ha az adott faj populációja megváltozott életkörülményekkel szembesül vagy a kihalás szélére kerül. De vajon hogyan lehet befolyásolni az ember evolúcióját, és milyen előnyös vagy végzetes, reális és utópisztikus következményekkel járhat az „élet rendjébe” történő biológiai beavatkozás?

A 18. században élt angol teológus, William Paley ismert analógiája, az „égi órásmester” alapján az élet látszólagos csodája és rendkívüli bonyolultsága egy természetfeletti teremtő létét bizonyítja. A neves brit evolúcióbiológus, Richard Dawkins ezt a teóriát használta fel arra, hogy rávilágítson az emberi értelemben vett tervezés és a természetes szelekció közötti különbségekre. Dawkins szerint a sokat támadott darwini evolúció valójában egy „vak órásmesterre” emlékeztet, aki nem tudja, hogy mit készít, és ebből adódóan nem tudja kétszer megismételni ugyanazt a műveletet. Csodálatos élet című könyvében Stephen Jay Gould amerikai paleontológus azt fejtegeti, hogy ha egy kozmikus katasztrófa a mikroorganizmusokig megsemmisítené a földi élővilágot, akkor a véletlenszerűen újrainduló evolúciós folyamat egyáltalán nem garantálná, hogy a fejlődés újra az ismert módon játszódjon le, éppen ezért a maitól teljesen eltérő, számunkra idegen világ képe fogadna bennünket a Földön. Ezen elmélet ugyan nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy az emberiség „Isten szerepét játszva”, saját irányítása alá rendelje az evolúciót, mégis arra figyelmeztet, hogy a jövő alakulásába történő mesterséges beavatkozás könnyen visszafordíthatatlan és kontrollálhatatlan méreteket ölthet…

Egységes emberiség

Egy közelmúltban napvilágot látott amerikai tanulmány alapjaiban kérdőjelezi meg azt az általánosan elfogadott nézetet, amely szerint az evolúció lelassult a mai ember megjelenésével. A Wisconsin–Madison Egyetem antropológusa, John Hawks úgy véli, éppen a teljes emberi génállományt feltérképező Humán Genom Projekt szolgáltat meggyőző bizonyítékokat arra, hogy az evolúció elképesztő gyorsuláson esett át, és a folyamat napjainkban is tart. Hawks számítása alapján az elmúlt ötezer évben százszor gyakrabban fordult elő kedvező genetikai módosulás, mint a fejlődés bármely más szakaszában, és ebben elsősorban a rendszeres életmódváltás, valamint a járványokkal szembeni ellenálló képesség kialakulása játszott szerepet.

A genetikai változásokat a globális népességnövekedés is gyorsítja, hiszen az emberiség létszáma tízezer év alatt néhány millióról hétmilliárdra ugrott – és 2025 körül átlépheti a következő milliárdos határt –, az állandóan változó és különböző kihívásokat tartogató környezethez pedig rendkívül hatékonyan kell alkalmazkodni. A globalizációs folyamat azonban új „kihívás” elé állította az evolúciót, így könnyen elképzelhető, hogy az egykor elszigetelten fejlődő európai, afrikai és ázsiai népesség keveredésével már néhány száz éven belül teljesen egységes populáció jön majd létre. Mindez azért is érdekes, mert egy-egy faj akkor életképes, ha több irányban nyitott a fejlődésre, és sokféleképpen tud reagálni a külső körülményekre. De amennyiben az emberiség elveszíti genetikai, nyelvi, társadalmi és kulturális változatosságát, joggal merül fel a kérdés, hogy a csökkenő számú lehetőség vajon mekkora evolúciós védelmet jelent az egyre szaporodó kihívásokkal szemben.

Irányított folyamat

Erre a problémára nyújt elgondolkodtató alternatívát a világhírű tudós, Stephen Hawking új elmélete, amely szerint a természetes szelekción alapuló, három és fél milliárd évig tartó fejlődés rövidesen lezárul, és új időszámítás kezdődhet az evolúcióban. Hawking azt állítja, hogy az ember fejlődésében nem csupán az évezredeken keresztül átörökített genetikai információ, hanem a civilizáció által generált információáramlás is nélkülözhetetlen szerepet kapott. A darwini időskála alapján fejlődő emberi agy azonban nem tudja feldolgozni az egyre gyarapodó adatmennyiséget, ezért képtelen lépést tartani a „külső evolúcióval”. Az elméleti fizikus a génsebészet révén elérhető számos fantasztikus lehetőségben látja a megoldást, amely már az ember által befolyásolható fejlődés, a „tervezett evolúció” irányába mutat. „Az evolúció alapja évmilliókon át a véletlen mutáció és a természetes kiválasztás volt, de az emberiség az elmúlt tízezer évben olyan tudást halmozott fel, amellyel készen áll a fejlődés megváltoztatására és irányítására” – tette hozzá Hawking, aki szerint a génterápia által felkínált eszközökkel hamarosan valósággá válhat az evolúció felgyorsítása.

E futurisztikus forgatókönyv – érthető módon – nem aratott osztatlan sikert a tudomány képviselői között. A Poszthumán jövendőnk című, Amerikában és Európában egyaránt hatalmas vitákat kiváltó könyv szerzője, Francis Fukuyama úgy véli, hogy a biotechnológia mind az egyénekre, mind a társadalomra beláthatatlan következményekkel járhat, és magában hordozza azt a veszélyt, hogy az emberi természet ellen hasson. A számos morális és etikai kérdést is felvető, forradalmian új módszer ugyanis nem csupán az intelligenciát, az érzékelést és a fizikai erőnlétet vagy a betegségekkel szembeni ellenállást javíthatja, hanem – a beültetett „idegen” génektől függően – a személyiség teljes megváltoztatására és a viselkedés manipulálására is alkalmas lehet, s ezzel végérvényesen átformálhatja az évmilliós evolúció során kialakult és biztonságosan fennmaradt emberi adottságokat. Ekkor pedig mindössze egyetlen lépés választ majd el bennünket attól az utópisztikus világtól, amelyről eddig legfeljebb Orwell 1984 című regényében vagy a Huxley által megálmodott Szép új világban olvashattunk. Sőt, egy ennél nyomasztóbb jövőkép is elképzelhető, amelyben az emberiség más fajokkal is kombinálja a génjeit, és az így „teremtett”, végtelenül szürreális társadalomban már az ember fogalmát sem lehet majd egyértelműen meghatározni.

Virtuális világuralom

A mesterséges intelligencia világhírű kutatója, Marvin Minsky szerint az emberi evolúció újabb lépcsőfokát az elkövetkezendő évtizedekben nem egy biológiai mutáció, hanem a kiborggá válás jelentheti, vagyis az egyes szerveket fokozatosan mesterséges protézisekkel váltja ki a tudomány. A szimbiózissal létrehozott, „félig ember, félig robot” teremtmény nyilvánvalóan intelligensebb lesz és nagyobb teljesítményeket érhet el, mint egy átlagos „földi halandó”, s akár a halhatatlanságot is megtapasztalhatja az emberi agy és a számítógép közötti kommunikáció kiépítésével, azaz a valódi és a virtuális világ összekapcsolásával. Egy szuperszámítógép adatbázisába több millió alany is feltöltheti az agyában tárolt információkat, s ezzel nem csupán az emberiség összes tudását tartalmazó végtelen tárházba nyerhet belépést, hanem az örökkévalóság kapujához vezető útra is megválthatja jegyét.

Természetesen egy jövőkutató sem képes megjósolni, hogy ez a „biológiai rémálom” ténylegesen az evolúciós fejlődés következő szakaszát, vagy – éppen ellenkezőleg – a modern civilizáció végét jelenti majd, de már most biztosra vehető, hogy egyetlen „órásmester” sem lesz elragadtatva az eredménytől…

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. DECEMBERI SZÁMÁBAN

Evolúció egy év alatt

A Harvard Egyetem kutatói szerint ha egy faj populációja változásra kényszerül, akkor a természetes kiválasztódás akár hónapokon belül is végbemehet, sőt a folyamat mesterségesen is felgyorsítható. Jonathan B. Losos evolúcióbiológus egy Bahamákon honos gyíkfaj, az Anolis sagrei populációját vizsgálta, és munkatársaival a Leiocephalus carinatus nevű ragadozó gyíkokat telepítette be a kísérleti alanyként szolgáló csoport élőhelyeire. Az eredeti Anolis-populáció hat hónapon belül a felére csökkent a ragadozókkal benépesített szigeteken, ahol a hosszabb lábakkal rendelkező, gyorsabban futó gyíkokból került ki a legtöbb túlélő. A „veszélyes” talajról a fákra és cserjékre történő átköltözés azonban újabb fél év alatt látványos visszafordulást eredményezett, mert a természetes szelekció ezúttal a manőverezéshez előnyösebb, rövidebb végtagokat alakított ki, így az evolúció elképesztően rövid idő alatt, bizonyíthatóan teljes fordulatot vett.

Digitális élővilág

Vajon létrehozható-e olyan mesterséges élővilág, amely a saját törvényei szerint is képes a fejlődésre? Ezt a kérdést tette fel Thomas Ray amerikai biológus, aki 1992-ben elsőként igazolta virtuális szimulációval az evolúciós folyamat véletlenszerűségét. A Tierra nevű kísérletben nyolcvan utasításra minimalizálta a virtuális élettérben még működőképes programot, amelyben egy-egy számítógépes vírus helyettesítette a természetes organizmusokat. Ezután magára hagyta a rendszert, amely megdöbbentő eredményeket produkált. Egyetlen őssejtből egész világ fejlődött ki, ahol az összes lény a mesterséges környezet limitált tereiért és energiakészleteiért versengett egymással. Az egysejtű egyedekből rövidesen több különböző, más-más funkciót ellátó szervezet alakult ki, és a hálózat minden egyes újraindításakor teljesen eltérően épült fel. A kísérlet tehát nem csupán virtuálisan bizonyította az evolúciót, hanem a digitális társadalom fogalmát is megteremtette.