Évszázadok óta tanulmányozzuk a vörös bolygót, az első térkép 500 évvel ezelőtt készült el a felszínéről. Azóta a Naprendszer legátfogóbban kutatott bolygója lett a Föld után, több mint 50 robot-felderítőegység látogatott el a Marsra, jelenleg hét teljesít szolgálatot a bolygó körül vagy éppen a felszínen. Éppen ezért is volt nagy meglepetés, amikor 2012. március 12-én amatőrcsillagászok világszerte egy különös felhőszerű folt kiemelkedésére lettek figyelmesek a Mars déli féltekéjén – írja az sg.hu.

Tizenegy napon át figyelték, ahogy a jelenség megközelítőleg ezer kilométer átmérőjűre növekedett, sőt még „ujját” is kinyújtotta az űr felé, mindezt megközelítőleg a felszíntől számított 250 kilométeres magasságban. „Egészen elképesztő volt, ahogy a bolygó egyik oldalán jól kivehetően megjelent” – mondta az angliai Selseyben élő Damian Peach, aki az első között észlelte a foltot. A rossz időjárási körülmények miatt a következő héten nem sikerül folytatni az észleléseket, április 2-re látszólag el is tűnt a felhőszerű képződmény. Április 6-án azonban egy újabb hasonló objektum jelent meg ugyanazon a helyen és további tíz napig tartott, azóta nem ismétlődött meg.

Közel három évvel az események után az észlelésekre még mindig nincs magyarázat. Agustin Sánchez-Lavega, a spanyolországi Basque Egyetem munkatársa kollégáival igyekezett minél több felvételt begyűjteni a Marsról az észlelések időszakából. Tizennyolc megfigyelőtől sikerült képeket szerezniük, akik jellemzően kis, amatőr távcsövekkel dolgoztak, emellett a Hubble űrtávcső régi felvételeit is átnézték, melyek alapján sikerül beazonosítaniuk egy hasonló objektumot 1997-ből. A spanyol csapat hét lehetséges magyarázatot vázolt fel, azonban egyik sem fér össze az ismert folyamatokkal, igaz, ilyen jellegű magyarázattal másnak sem sikerült még előállni. „Őszintén zavarban vagyok az észlelésekkel – mondta Bruce Jakosky, a Colorado Egyetem tudósa, a Mars légkörét vizsgáló MAVEN expedíció vezetője. – Nem értem, hogyan juthat fel olyan magasra anyag, és hogyan képes olyan sokáig ott maradni.”

„Tudjuk, hogy vannak felhők a Marson, ám eddig legfeljebb 100 kilométeres magasságig észleltük őket. Most a bolygó fölött 200 kilométerrel találtuk a foltot, tehát lényegesen eltérő dologról beszélünk. Ilyen magasan nem lehet felhő, a légkör itt túl ritka ehhez, tehát eléggé meglepő a tény, hogy összesen húsz napon át látható volt ott a fényes jelenség” – magyarázta Garcia Munoz, az Európai Űrügynökség (ESA) tudósa.

Az egyik nyom, amire a magyarázatokat építeni lehetne, az a tény, hogy a felhő a Mars terminátoránál, az éjszaka és a nappal elmosódott határvonalánál jelent meg. Ez arra utal, hogy a légköri hőmérséklet változása okozhatta a jelenséget. A csapat legjobbnak tartott megközelítése szerint fagyott széndioxid- és vízrészecskék felhője csapódott ki a felső légkörben. Ilyen felhőt azonban mindeddig mind a Földön, mind a Marson csak 100 kilométer alatti magasságokon észleltek. „Amennyiben a jelenség egy felhő, a Földön a leghasonlóbb jelenségnek a mezoszferikus felhőket nevezhetjük, amelyek a sarkvidéki területek fölött 80 kilométeres magasságban alakulnak ki” – mondta Sánchez-Lavega.

Ennek fényében más lehetséges magyarázatokat is meg kellett vizsgálni. Szóba kerültek az aurórák, a sarki fények, melyek a Föld esetében a napszél és bolygónk mágneses mezejének kölcsönhatásából születnek 100-800 kilométeres magasságokban. A Mars mágneses mezeje azonban gyenge és szakaszos, először 2005-ben láttak ilyen jelenséget bolygószomszédunkon. Az észlelés azonban egy, a megmagyarázhatatlan felhőkhöz egészen közel eső terület fölött történt. A csapat nem zárja ki az aurórák lehetőségét, de ahhoz, hogy az amatőrcsillagászok által rögzített észleléseket kapjuk, azoknak ezerszer fényesebbnek kellett lenniük a földieknél. Ez elég valószínűtlennek tűnik, különös tekintettel arra, hogy a Nap nem volt túlságosan aktív 2012 márciusában. „Sarki fényt korábban is láttak már a Marsnak ezen a területén, ám ennek a két csóvának sokkal nagyobb volt az intenzitása, mint amelyeket eddig a Marson vagy a Földön észleltünk, ezerszer akkora, mint az eddigi legerősebb” – mondta Munoz.

Mi a helyzet a vulkánokkal? A folt látszólag felfelé terjedt a felszín irányából, a képek minősége miatt azonban ezt nem lehet pontosan meghatározni. Sánchez-Lavega szerint a vulkanikus tevékenység nem ad magyarázatot arra, miért csak reggel jelentek meg a foltok, mindamellett, hogy nem tudunk egyetlen aktív vulkánról sem a Marson. A nagy porviharokat is kizárták, mivel ezek 60 kilométernél magasabbra nem szoktak emelkedni, emellett a folt nem viselte magán a Mars porának jellegzetes vöröses színét sem.

Lassan eljutunk a szélsőséges, egzotikus verziókhoz. Nem lehet esetleg biológiai eredetű a jelenség? Az élet lehetősége mindig is a Mars legnagyobb kérdése volt, azonban jól tudjuk, hogy eddig semmilyen jelen, vagy múltbeli életet nem észleltek a Marson. A lehetőség természetesen nem zárható ki, azonban az ilyen kijelentésekkel mindig is óvatosan bántak. „Amennyiben nincs pozitív bizonyíték, addig célszerű kizárni a biológiai eredetet” – nyilatkozott Nicholas Heavens, az amerikai Hampton Egyetem kutatója. Nem nagyon tehetünk tehát mást, mint várunk, hogy újra megismétlődjön a jelenség, bár Peach szerint egyhamar nem lesznek olyan kedvező körülmények, mint 2012-ben. „A marsi évszak nagyon felhős az év azon részében, ez pedig oppozíciókor következett be” – utalt arra az együttállásra, amikor a Mars és a Föld a Nap ugyanazon oldalán helyezkednek el. Ilyen együttállásra több mint egy évtizedet kell várnunk.

Keringenek robotok is a bolygó körül, például a fentebb már említett MAVEN, amely magasságából adódóan akár át is repülhetnek egy ilyen felhőn, a szonda azonban csak tavaly állt pályára a Mars körül. „A MAVEN könnyedén észlelhetné, ha újra kialakulna, feltéve hogy a megfelelő helyen van a megfelelő időben – mondta Jakosky. – Felhívtam tudományos csapatunk figyelmét a lehetőségre, így szemmel fogjuk tartani.” Ha bármelyik elmélet igaznak bizonyulna, az azt jelentené, hogy a vörös bolygó legfelső rétegéről téves ismeretei voltak az embernek.