Az elmúlt években több hátborzongató bűntény is felhívta a közvélemény figyelmét az ezredfordulót követően is élő hit, a sátánizmus félelmetes veszélyeire. A rituális gyilkosságok, a meggyalázott sírkertek vagy az egyházi épületeket ért támadások nyomán gyakran felmerül annak a lehetősége, hogy a háttérben egy-egy sátánista szekta áll, de a hivatalos szervek általában nem veszik komolyan az erre utaló jelek vizsgálatát. Pedig a sátánizmus világszerte egyre nagyobb méreteket ölt, s már a legóvatosabb becslések is több millióra teszik az okkultista vallás iránt vonzódó fiatalok számát…

Az emberiség legősibb hiedelmei között számos olyat találunk, amely – az életet adó istennel szemben – a halál és a pusztulás isteneit részesíti előnyben. Ez nem kizárólag és nem egyszerűen a gyilkos indulatok vallásos kifejeződése, sokkal inkább a félelmekből táplálkozó rossz válasz a természeti és társadalmi problémákra. E csoportosulások közé tartoznak az Európában és Amerikában egyaránt megtalálható, és rendszerint titkosan működő gyülekezetek is, amelyeket a középkortól kezdve sátánista szektáknak neveznek, és közös jellemzőjük, hogy – a kereszténység elveivel, céljaival és szertartásaival ellentétben – az ördögöt vagy hasonlóan gonosz tulajdonságokkal felruházott isteneiket imádják.

Okkultista hagyományok

A keresztény mitológiára épülő sátánizmus évszázadok óta töretlenül hirdeti a Sátánhoz kötődő okkult tevékenységeket. A Biblia az Isten ellen fellázadó Lucifer főangyallal azonosítja, és az „ördögök fejedelmének” tekinti a Sátánt, amelynek követői az érzéki örömöket, az erőszakot és a kegyetlenséget részesítik előnyben. A sátánizmus elsősorban a keresztény mise és imádság megfordítására, kiforgatására építette rítusait és ceremóniáit, de hagyományaiban számos pogány tradíció, valamint az átkokat és rontásokat alkalmazó fekete mágia is fontos szerepet kapott.

A modern sátánizmus több alapelvét és gyakorlati lépését a keresztény gyökereit elhagyó Aleister Crowley (1875–1947) fektette le, aki magát a Jelenések könyvében említett fenevaddal azonosította. A mágia újkori történetének leghírhedtebb és legvitatottabb alakja 1907-ben alapította meg saját, Ezüst Csillag nevű misztikus rendjét, és a titkos szektába általában kábítószerekkel „hangulatossá” tett rítusok keretében vonta be az új tagokat. Követőit mágikus egyiptomi szellemekkel történő „kapcsolattartásával” és időnként azok szertartásos „megidézésével” igyekezett elkápráztatni. A két világháború közötti években több száz fanatikus taggal működő Ezüst Csillag alapítói közül többen maguk is újabb sátánista szektákat alapítottak világszerte.

A hívei által Antikrisztusként tisztelt, a sajtóban pedig szerényen „a világ legzüllöttebb embereként” emlegetett okkultista mágus 1920-ban Szicíliában építtette fel a ma is létező Sátán kolostorát, ahol – a kereszténység tételes és gyakorlati tagadásaként – tanítványaival együtt rendszeresen tartott kultikus orgiákat, amelyeken állítólag emberáldozatokat is bemutattak. A legtöbb csoportosulás azonban Crowley halála után szerveződött, és – a rituális ördögimádással szemben – a „hétköznapi sátánizmus” fokozatosan a 20. századi kultúra elfogadott részévé vált.

A „fekete pápa” egyháza

A sátánizmus az amerikai Anton Szandor LaVey (1930–1997) munkásságának köszönhetően lett hivatalos vallás. A „fekete pápának” is nevezett okkultista gondolkodó 1966. április 30-án, Walpurgis éjjelén alapította meg a Kaliforniában bejegyzett Sátán egyházát, és egészen haláláig annak főpapja volt. LaVey a Sátáni Biblia című, 1969-ben kiadott könyvében határozta meg a vallás ideológiáját, dogmatikáját és gyakorlatát. A LaVey-i sátánizmus az egyén fontosságát, a létezés és az élet tiszteletét helyezi előtérbe egy felsőbb hatalom helyett, s nem bélyegzi meg az ösztönöket, az indulatokat és a gyűlöletet. E vallás követői valójában önmagukat tekintik istennek, és számukra a Sátán az erős, független embert jelképezi, aki a saját erejéből él. Az egyházalapító úgy vélte, hogy a kereszténység által bűnösnek tartott cselekedetek elutasítása egyben az emberi természet megtagadását is jelenti, éppen ezért a sátánistának el kell fogadnia és fel kell használnia ezen képességeit személyisége kiteljesítése és a boldogság elérése érdekében.

A Sátán egyháza már az alapítás évében hatalmas figyelmet kapott a médiában Judith Case és a radikális újságíró, John Raymond nyilvános esküvőjének köszönhetően, amit LaVey celebrált. A másik hasonlóan nagy érdeklődést kiváltó esemény Edward Olson tengerésztiszt nyilvános temetése volt, amit felesége kérésére sátánista szertartás keretében rendeztek. A Brit Királyi Flotta 2004-ben ismerte el első regisztrált sátánista tagját, a 24 éves Chris Cranmer tiszthelyettest, aki azóta szabadon gyakorolhatja vallását a seregben.

A szervezet körül keltett sajtóvisszhang nyomán az elmúlt években tovább nőtt a sátánizmus iránti érdeklődés. Az egyház ennek ellenére nem használ rituális célokra nyilvánosan látogatható épületeket, és nem folytat hittérítést, mert – a függetlenséget hirdető filozófiából adódóan – „a leendő sátánistának egyedül kell megtalálnia hitét”. A Sátán egyháza napjainkban több mint tízezer tagot számlál, és máig a legismertebb sátánista gyülekezet a világon.

A kidolgozott teológiai rendszerrel bíró, hivatalosan is bejegyzett egyház mellett később több ezer, egymástól független sátánista szekta szerveződött világszerte. Az angliai Robert DeGrimston és felesége, Mary Anne MacLean 1965-ben The Process Church of the Final Judgement néven alapította meg az „utolsó ítélet egyházát”. A hetvenes években már százezer követőjük volt, akik közül sokan a „véres Messiás”, Charles Manson és családja, a „Sátán rabszolgái” által elkövetett hírhedt gyilkosságok hatására csatlakoztak hozzájuk. Ma is működő szekta a brazil Marcelo Ramos Motta (1931–1987) nevéhez fűződő Societas Ordo Templi Orientis (SOTO), a korábban LaVey mellett tevékenykedő Michael Aquino által 1975-ben létrehozott Seth Temploma nevű gyülekezet, valamint a Paul Douglas Valentine professzorhoz köthető Church of Satan Liberation.

A titkos szektákkal és kultuszokkal foglalkozó amerikai szakemberek szerint csak az Egyesült Államokban, Németországban és Nagy-Britanniában szerveződött sátánista szekták együttesen legalább egymillió tagot számlálnak. Európában – éppen a Vatikán és a pápa miatt – Olaszország áll az első helyen a csoportosulások számát tekintve: a becslések alapján Itáliában nyolcszáz ilyen társaság működik, több mint 600 ezer taggal.

Erőszak és kegyetlenség

A Sátán imádói természetesen különböző mértékben veszik komolyan „ördögi” meggyőződésüket. A sátánizmussal „csupán” rokonszenvező fiatalok rendszerint valamilyen horrorfilm vagy olvasmányélmény hatására utánoznak provokatív mintákat, de ez a legtöbbször kimerül abban, hogy sátánista – vagy annak vélt – jeleket és negatív szimbólumokat hordanak. Sokkal nagyobb problémát jelentenek a hagyományos, kultusszerű sátánizmus követői, akiknek a tevékenységét teljes titoktartás övezi, komoly rituálék szerint gyakorolják a Sátán imádását, és démonidézéssel, szexuális perverzióval, valamint állat- és emberáldozatokkal élik ki alantas ösztöneiket. A mai sátánizmus szerves részét képező fekete mágia az összes vallási praktika közül a legerőszakosabb és a legkegyetlenebb. Gyakorlói nyíltan elismerik, hogy az általuk megidézett szellemek egy része a sötétség urai közé tartozik, így a nem megfelelő módon végrehajtott rituálé akár őrületbe vagy öngyilkosságba is kergetheti a jelenlévőket.

A legtöbb sátánista csoport teljesen kizárja a külvilágot, és az okkult rítusokon alapuló reményeket és válaszokat, testi-lelki megtisztulást és érzéki vágyakat ígér követőinek. Az újonnan belépő tagoknak hosszadalmas beavatási szertartás keretében kell bizonyítaniuk a Sátán iránti elkötelezettségüket és feltétlen engedelmességüket: szándékos fájdalomokozással, büntetéssel és kábítószerekkel készítik fel őket arra, hogy részt vállaljanak a vérfagyasztó bűncselekményekben, és elviseljék a legborzalmasabb jeleneteket is.

A sátánizmus 21. századi hívei – a legismertebb és legelterjedtebb szervezetekhez tartozó templomokon és jellegzetes épületeken kívül – a legkülönbözőbb helyszíneken végzik ördögi szertartásaikat: általában elhagyott temetőkben, elszigetelt vidéki házakban és tanyákon, bérházak alagsoraiban, s olykor a szabadban is, de kizárólag a lakott területektől távol eső erdőkben és réteken. Az évszázadokkal ezelőtt több változatban is elterjedt „fekete mise” résztvevői az egyházi istentiszteletek menetét utánozzák, de – éppen ellenkező módon – Isten helyett a Sátánhoz fohászkodnak, a feszületet fordítva akasztják ki, az oltárt pedig egy meztelen női test jelenti. A szentségtörő rítus fekete öltözéket viselő szereplői a mise előtt és alatt különböző bűncselekményeket követnek el: a szertartáson használt csontokhoz, koponyákhoz és keresztekhez temető- és sírgyalázások révén jutnak hozzá, az áldozatként használt állatokat brutálisan megkínozzák, és a nemi erőszaktól vagy a gyilkosságoktól sem riadnak vissza.

A Sátán bérgyilkosai

A közelmúltban a dortmundi bíróság tárgyalta egy nem mindennapi, szó szerint sátáni kegyetlenséggel elkövetett németországi gyilkosság ügyét. A sátánista házaspárként emlegetett 26 éves Daniel Ruda és 23 éves felesége, Manuela naturalisztikus pontossággal írta le a bűntény legapróbb részleteit is. „A Sátán adott utasítást az emberáldozat bemutatására, ezért engedelmeskednünk kellett” – mondta Manuela, aki férjével együtt végzett közös barátjukkal, a 33 éves Frank Haagennel. Először a lakásukra hívták a férfit, ahol Daniel egy kalapáccsal esett neki, Manuela pedig elmondta, hogy a kezében tartott kés váratlanul fényleni kezdett, és egy hang azt parancsolta, szúrja az áldozat szívébe. Hatvanhat döfést ejtett a szerencsétlen férfin, majd a holttest felett sátáni szeánszot rendeztek. A fiatal pár lakásában megdöbbentő látvány fogadta a helyszínelőket: a hálószobában állati szarvakkal díszített maszkot találtak, míg a szoba közepén emberi koponyákkal ékesített oltár, az ablaknál egy koporsó állt, a falat pedig vérrel festett pentagramma díszítette. A német házaspárt tizenöt évi elmegyógyintézeti elzárásra ítélték rituális gyilkosságért és sátánista tanok követéséért.

Egy évvel ezelőtt egész Oroszországot borzalommal töltötte el az a rettenetes vérengzés, amely Moszkvától 250 kilométerre, a Volga-parti Jaroszlavl város közelében történt. A rendőrség nyolc sátánistát vett őrizetbe, akiket négy tizenéves lemészárlásával gyanúsítanak. A csoport tagjai egy vidéki házba csalták az áldozatokat, majd – a sátánista rituálénak megfelelően – leszúrták és feldarabolták őket. Egyes testrészeiket megsütötték és megették, a többit pedig lefelé fordított kereszttel megjelölt sírokba temették. A nyomozás során bizonyítást nyert, hogy a szekta a Sátánt dicsőítő szertartást végzett a gyászos éjszakán, és régebben is többször elkövetett sírrablásokat, állatcsonkításokat.

A korábban ismertté vált négy gyilkosságon kívül további 14 ember haláláért felelős a Sátán Fenevadjai elnevezésű olaszországi szekta, amely Milánó térségében gyilkolt egy évtizeddel ezelőtt – tűnt ki az egyik szektatag, a jelenleg húszéves börtönbüntetését töltő Mario Maccione friss nyilatkozatából. A monzai államügyészség a beismerő vallomástól függetlenül egy rockzenekar tagjainak rejtélyes halála ügyében is nyomoz. A hat fiatal egy Milánóhoz közeli kis faluban élt, és az utóbbi négy év folyamán halt meg. A korábbi vizsgálatok szerint önkezükkel vetettek véget életüknek, de az ügyészség egy új tanúvallomás nyomán további vizsgálatot rendelt el az ügyben, mert alaposan feltételezhető, hogy valójában egy sátánista szekta kergette őket az öngyilkosságba.

Múlt év decemberében az ukrajnai Harkovban egy 18 éves fiatalember gyilkosait tartóztatták le, akikről kiderült, hogy egy helyi sátánista csoport tagjai. A meggyilkolt tizenéves ministránsként szolgált a közösségben, de 20 éves barátnője már a szekta papnője volt. A lány elmondása alapján december 1-jén éjjel négyesben mentek ki a temetőbe, ahol egy fémcsővel leütötték az áldozatot, majd szablyával elvágták a torkát, végül megitták a vérét. A „papnőt” és két tettestársát életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte a bíróság.

Fenyegető veszély

A közvélemény figyelmét csak a közelmúltban elkövetett brutális gyilkosságok irányították rá arra, hogy sátánizmus térhódítása egyre fenyegetőbb, és immár megkerülhetetlen problémát jelent. Különösen azért, mert napjainkban főként a tinédzserek között terjed a jelenség, akik – részben korosztályi sajátosságként – komoly mentális zavarokkal küzdenek, és éppen az önbizalomhiány, a depresszió vagy az elidegenedés teszi őket kiszolgáltatottá. „A sátánizmussal kacérkodó kamaszokat az vonzza az ördöghöz, hogy mindent bőséggel ígér, amire csak igényük vagy kedvük támad, de nem támaszt korlátokat a vágyaik kielégítésében” – véli Dr. John Cooper, az okkultizmus egyik amerikai szakértője. A kutató szerint a sátánizmus erősen bátorítja a kamaszokra jellemző összes indulat gátlástalan kifejezését – ide értve a lázadást, az ellenállást és a haragot –, ugyanakkor drasztikusan támadja a szociális, családi és vallási kapcsolatokat, értékeket.

Az ismert amerikai keresztény szociológus, Bob Larson a témát tudományos alapossággal áttekintő könyvében érdekes tényre hívja fel a figyelmet. A vallási kultuszok történetével foglalkozó író szerint a sátánizmus nem csupán zárt, kultikus közösségeket jelent, amelyek tagjai ördögi extázisban őrjöngve hoznak véres áldozatokat, hanem mindazokat, akik azért vonzódnak az ördöghöz, mert vágyaik korlátlan és erkölcsi gátlásoktól mentes kielégítését keresik a Sátán szolgálatában. S bár a legtöbb „sátánista” tinédzser azt sem tudja, kit imád valójában, úgy érezheti, hogy sorsának irányítása teljes egészében a saját kezébe került. Larson szerint „úgy gondolkodnak Luciferről, mint egy velük egykorú srácról, aki ördögi gyönyörűségekkel kecsegteti őket”.

A sátánizmus hálójába keveredett fiatalok még véletlenül sem számolnak tetteik következményeivel, így sok esetben nemcsak magukat, hanem környezetüket is fenyegetik. A legtöbb tizenéves – aki a sötétség erőihez való vonzódása mellett drogot és alkoholt fogyaszt, illetve rendszeresen cserélgeti szexpartnereit – túl későn döbben rá arra, hogy a szektavezetők misztikus körítésű kábítószeres, szexuális és szadista szertartásai kizárólag azt a célt szolgálják, hogy beszervezzék, elkötelezzék és további súlyos bűncselekmények elkövetésére buzdítsák őket.

A Sátán iránti vonzódás természetesen nem csupán különböző rituálék formájában nyilvánul meg, hanem az élet szinte minden területére beszivárgott. Az okkultizmus különböző formáit a ponyvaregényektől a filmekig számos hálózat népszerűsíti, így a horror és a thriller műfaj „rajongói” korlátlanul hozzájuthatnak az őket érdeklő filmekhez és kiadványokhoz. A sátánizmus képviselői a technikai fejlődéssel is lépést tartanak, így az utóbbi években soha nem tapasztalt elérhetőségre és lehetőségekre tettek szert az internet segítségével. Saját honlapjaikon hirdetik szervezeteiket és tevékenységüket, készségesen adnak tájékoztatást filozófiájukról és a Sátán tiszteletének módjáról, valamint virtuális magazinokat és rádióműsorokat is szerkesztenek.

A modern sátánizmus terjedésében több olyan zenei irányzat is kiemelkedő szerepet játszott, amely az állatiasságot, brutalitást és szadizmust felébresztő szövegekbe és zenébe épített „üzeneteivel” nyíltan felszólít a Sátán követésére, a morális értékek tagadására, az öldöklésre és az öngyilkosságra. Az ún. sátánista rock-, rave és heavy metal zenét játszó együttesek gyakran okkult jeleket, szimbólumokat használnak öltözetükön, lemezborítóikon, és dalszövegeikben is a Sátánt dicsőítik. Sok fiatal csupán divatos külsőségnek tekinti ezeket, de a gyengébb személyiségű, befolyásolható kamaszok könnyen az okkultizmus bűvöletébe kerülhetnek. A fiatalokra igéző hatást gyakorló zene hamis képet fest az ördögről és rokonszenvet ébreszt iránta, amely végül arra indíthatja a tizenéveseket, hogy a Sátán imádásának szenteljék az életüket.

Imával az ördög ellen

Az aggasztó jelenség erősödése már a Vatikán figyelmét is felkeltette, amely újabb támadást indított az ördög ellen. A római katolikus egyház „fő ördögűzője”, Gabriele Amorth atya szerint „egyes eseteket az orvos- és a természettudomány eszközeivel nem lehet megoldani, kizárólag ördögűzéssel”. Amorth atya az elmúlt másfél évtizedben mintegy 50 ezer alkalommal végezte el a nyilvánosság által ismert és több filmben is feldolgozott szertartást, és háromszáz pap „kiképzésében” segédkezett. Az utánpótlás biztosítása érdekében a római Georgiana Egyetemen ma már külön tantárgyként oktatják az ördögi megszállással és az ördögűzéssel foglalkozó exorcizmus tanait, a Vatikán pedig több európai nyomozó hatósággal is együttműködési megállapodást kötött, hogy még eredményesebben léphessen fel a modern sátánizmus megszállott hívői és hirdetői ellen.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2010. FEBRUÁRI SZÁMÁBAN

Baphomet pecsétje

 

A Sátán egyházának jelképe az ún. Baphomet-pecsét, amely két koncentrikus körbe rajzolt, csúcsával lefelé mutató pentagrammából áll. A fordított csillagban egy kecskefej látható, a csúcsokon pedig a Leviathán nevű mitológiai szörny neve szerepel. A szimbólum Stanislas de Guaita 1897-ben kiadott La Clef de la Magie Noire című könyvéig vezethető vissza, és jelentését tekintve rendkívül összetett. Baphomet egy feltételezett bálvány volt, amelynek imádásával a templomos lovagrend tagjait vádolták. A fordított pentagramma és a kecskefej egyszerre fejezi ki az egyházakkal való szembenállást, az okkultizmus iránti vonzódást és a fekete mágia használatát. Mivel a csúcsával felfelé mutató ötágú csillag hagyományosan a szellemi világot ábrázolja, a fordított pentagramma az élet élvezetét, a szubjektív világmindenséget szimbolizálja. A kosfej az ókori görög mitológia szatírjaira – a félig kecske, félig ember lényekre – is utal, akik Dionüszosz kísérői, az érzéki élet megszemélyesítői.

Véres beavatás

Halloween közeledtével megélénkülnek a sátánista szekták is. Számos társaságnál november elsejére virradóra avatják az új tagjelölteket, és a boszorkányszombatokhoz hasonló orgiákat tartanak. A legelterjedtebb beavatási szertartás során a jelöltnek egyedül kell aludnia egy temetői kriptában, felnyitott koporsó mellett, és éjfélkor meg kell fordítania a keresztet az egyik síron. A „liturgia” részét képezi a megszentségtelenített sírban fekvő test megcsókolása, illetve az állatkínzás és a vérivás is. A leendő tagnak – a fájdalom kimutatása nélkül – fel kell vágni magán egy eret, és a vért pohárba kell csepegtetnie, amelyből azután mindenki fogyaszt néhány kortyot. A megmaradt vérrel a kripta falára festik a Sátán nevét vagy más ördögi jeleket. A jelöltnek természetesen tűrnie kell szenvedéseket, és aki ezt nem bírja, vagy más módon megszegi a szabályokat, súlyos büntetést kap, valamint újabb próbatételeket kell kiállnia.

Az ördög ügyvédje

A sátánizmus az elmúlt évtizedekben több világhírű thrillerben és horrorfilmben is központi szerepet kapott. A Roman Polanski által rendezett Rosemary gyermeke című – az egyházalapító Anton LaVey közreműködésével készült – film főhősnője a Sátántól szüli meg gyermekét. A filmnek tragikus aktualitást adott, hogy a lengyel rendező terhes feleségét, a 26 éves Sharon Tate amerikai filmszínésznőt 1969. augusztus 8-án Charles Manson szektavezér hívei brutálisan meggyilkolták. Az ördög ügyvédje című, műfajteremtő thrillerben egy multinacionális ügyvédi iroda irányítója testesíti meg a Sátánt, míg A kilencedik kapu főhőse a Sátán megidézéséhez szükséges könyv után kutat. William Blatty Az ördögűző című sikerkönyvében egy valóságos eseményt színezett ki gazdag képzelőerővel, és a regényből készített, hátborzongatóan félelmetes sorozat első része 1974-ben két Oscar-díjat is kapott.

Sátánizmus Magyarországon

Magyarországon állítólag szinte minden nagyvárosban alakultak sátánista csoportosulások, azonban gyakran egymás létezéséről sem tudnak. Révy Eszter 1991-ben megjelent interjúkötete mintegy 40 sátánista szekta létezéséről tudósított, míg Szabó István György vallásfilozófus a kilencvenes évek végén 18-20 ezerre becsülte azoknak a magyar fiataloknak a számát, akik a fekete mágia híveinek vallották magukat. Egy néhány évvel ezelőtt készült tanulmány több száz kisebb-nagyobb szervezet létezéséről számolt be, amelyek többsége Budapesten és környékén tevékenykedett, és a legnagyobb létszámú csoport legalább ötszáz tagot számlált. E szekták működése néhány kirívó esettől eltekintve viszonylag „békés”: kimerül állatkínzásokban, horrorfilmek megtekintésében és egy-egy zenei stílus közös élvezetében.