Nem mindennapi eseményről tudósítottak 1908 első hónapjaiban a Budapesten megjelenő napilapok és folyóiratok. A belvárosi Szervita tér 2. számú épületében, hatalmas érdeklődés közepette megnyitotta kapuját Szénásy Gyula és Bárczai András divatáruháza. Bár a két jeles üzletember akkoriban már hosszú ideje bevezetett céget mondhatott magáénak, új üzletházuk küllemében és belső berendezésében is jócskán felülmúlta az előzetes várakozást.

A NEVEZETES ÉPÜLET EGYKOR ÉS NAPJAINKBAN

A csúcsos tornyú, márvány- és érchomlokzatú palotát, amelynek négy szintjét foglalta el az áruház, a falak áttörése után kötötték össze a szomszédos – több mint két évtizeddel azelőtt megnyílt – Kristóf téri kereskedéssel. Így alakították ki az új, nagyszabású áruházat, amely naponta vevők százait vonzotta a főváros különböző pontjairól. Akit pedig elcsábított a fényárban úszó palota, az nem tudta egyhamar rászánni magát a távozásra. Szénásy Gyula neve és üzlete ugyanis fogalom volt a századfordulós Pesten. A korabeli újságok szinte az egekig magasztalták a művészi kivitelű homlokzatot, az előtte elhelyezett ívlámpák „tündéri fényét” és a csillogó-villogó kirakatokat, amelyek minden héten tele voltak látnivalóval, a kelmék addig soha nem látott választékával.

„Az áruház Szervita téri oldalán a földszinttől egész az emeletig csupa metszett kristálytiszta üvegtáblák helyettesítik a falat, így dúsan özönlik be a nappali világosság – mutatta be a különleges épületet a Rákos Vidéke című községi lap egyik 1908-as száma. – És az ablakok mellett karcsú lábú asztalkákkal, székekkel fölszerelve mindenütt válogató páholyok vannak. Aki vásárol itt, alaposan megnézheti mindennek a színét, minőségét, akár nappal, akár pedig este világítás mellett. Mert az áruház világítása vetekszik a legfényesebb bálteremmel, az ívlámpák, villamos körték beragyogják minden zugát.”

A korabeli leírásokból tudjuk, hogy a szakosított osztályok három szinten helyezkedtek el, míg a csipkefüggönyöket síneken gördülő, „eddig ismeretlen, elmés szerkezet” mutatta be az érdeklődőknek. De sok érdekességet tartogatott a szuterén is, amelyet bemutattak a megnyitásra arany szegélyű meghívóval érkezett régi vevőknek, hadd lássák, milyen tökéletes luxusnagyüzemmel dicsekedhetik szép fővárosunk! Valamennyi cikk hangsúlyozta, hogy az új üzletház elsősorban magyar selymeket árusított, amelyek ugyan nem voltak olyan változatosak, mint a lyoni kelmék, de éppen olyan finomnak és ízlésesnek tűntek, mint azok. A reklámokban és az újságokban sok szó esett az áruház hatalmas méreteiről, dús választékáról, valamint arról, milyen sok – szám szerint 150 – alkalmazott állt a vásárlóközönség rendelkezésére.

Mindezt nem véletlenül hangsúlyozták ennyire. Szénásyék reklámhadjáratának egyik ösztönzője a nagy tűzvész után magához tért Párisi Nagy Áruház volt, amely olcsó áraival és széles áruskálájával ekkorra már tekintélyes konkurenciának számított, noha belvárosi luxust, fényes külsőt nem mondhatott magáénak. A Szervita téri „csodapalota” és a közelben működő többi divatüzlet között szintén ádáz küzdelem dúlt a vevők kegyeiért. A méteráruk klasszikus útvonalán, a Bécsi utca, a Szervita tér és a Koronaherceg utca két oldalán ugyanis két olyan áruház is megnyitotta kapuját, amelynek tulajdonosait egyformán hívták: ha i-vel, ha y-nal, de mégiscsak Szénásiak voltak.

KORABELI KÉPESLAP A SZERVITA TÉRRŐL

A Szénásy, Hoffmann és Társa Rt. az 1890-es évek végén telepedett le a Bécsi utca 5. szám alatt. Főként gyapjúszövetet és selymet árultak, de akadt ott csipke, függöny és konfekció is. Mint Szilágyi István Régi boltok krónikája című könyvében olvashatjuk, a neves üzlet csaknem fél évszázados fennállás után, a főváros ostromakor pusztult el az óriási bérpalotával együtt, amely otthont adott neki. A harmadik cég, Szénási Sándor divat- és selyemáruháza a két világháború között a Bécsi utca és a Deák Ferenc utca sarkán működött, és – bár egykorú leírás nem maradt róla – árubőség és választék tekintetében feltehetően nem maradt el két névrokona mögött. A három hasonló nevű és többé-kevésbé azonos profilú üzletház között pedig szűnni nem akaró vetélkedés folyt, amit hirdetéseikben is állandóan hangsúlyoztak: „Nem tévesztendő össze a másikkal!”

Az 1908-as megnyitást követően az előkelő belvárosi közönség gyorsan szívébe zárta az újdonsült Szervita téri céget, amely az első világháború előtti években sikerrel vette fel a versenyt Szénásy–Hoffmannékkal. Ám a kiváló kereskedő, Szénásy Gyula vállalkozásának és a fiatalos lendületű Bárczai András cégének egyesülése meglehetősen rövid életűnek bizonyult. Alig egy évtizedes működés után a fúzió felbomlott, bár nincs nyoma, hogy anyagi csőd fenyegette volna őket. A két kereskedő a húszas évek elején már külön-külön folytatta mesterségét, és igyekezett megküzdeni a konkurenciával: Szénásy kelmékkel és női divatcikkekkel, míg Bárczai selyem- és csipkefüggönyökkel törekedett a vásárlók megnyerésére.

A Szervita téri épület a neves üzletről vált országszerte híressé, de később is számos kisebb műhely kapott helyet a falak között. Sőt, a ház rendeltetése még évtizedekig változatlan maradt: a Szivárvány méteráruüzlet foglalta el a földszinti helyiségeket. A híres selyemkereskedés helyén napjainkban egy hanghordozókat árusító bolt várja a vevőket, míg az emeleti helyiségekben lakásokat és egy galériát találunk. Ám a Szénásy-ház eredeti rendeltetésének ma már nyoma sincs: a folyamatos átépítéseknek és az utóbbi évtized funkcióváltásának köszönhetően napjainkban csupán a századfordulós leírások emlékeztetnek a hajdani híres selyemüzlet berendezésére és hangulatára.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A NÉPSZABADSÁG 2003. JANUÁR 8-I SZÁMÁBAN