Madagaszkár piros-fehér-zöld nemzeti lobogóját csupán a színek elrendezése különbözteti meg a magyar zászlótól. Micsoda véletlen! Vagy mégsem? Erre alighanem gróf Benyovszky Móric tudna csak meggyőző választ adni… A 18. századi utazót a leghíresebb magyar hajósnak tartják, és Madagaszkár „királyaként” tisztelik, hiszen nagy megbecsülést szerzett a bennszülöttek körében, amikor több éven keresztül kormányozta a távoli országot.

A csodálatos természeti kincsekben gazdag, de a Föld legszegényebb országai között számon tartott sziget nemcsak páratlan növény- és állatvilágának, hanem múltjának köszönhetően is különleges meglepetéseket tartogat a magyar turisták számára. A Budapesttől mintegy nyolcezer kilométerre, Afrika keleti partjainál található ország lakói a mai napig ápolják egykori uralkodójuk, Benyovszky Móric emlékét, akinek kiváló szervezőkészsége és gazdasági intézkedései – rombolás és elnyomás helyett – teremtést és gazdagodást hoztak számukra.

Az 1741 és 1786 között élt utazó négy földrész történetébe írta be nevét az általa vezetett expedícióknak és földrajzi felfedezéseinek köszönhetően. A számtalan izgalmas és veszélyes kalandot követően Benyovszky 1774-ben Madagaszkáron telepedett le, ahol a francia gyarmatosítók megbízásából Louisbourg néven várost alapított. A különböző törzsek közötti ellentétek feloldása, no meg emberséges bánásmódja révén olyan hatalmas népszerűségre tett szert, hogy a bennszülöttek 1776-ban királlyá választották. A francia uralkodó azonban nem ismerte el Benyovszky királyi címét, és a sziget elhagyására kényszerítette. A kalandkedvelő világfi ezt követően amerikai kereskedők szolgálatába állt, de 1785-ben úgy döntött, a száműzetés ellenére is visszatér Madagaszkárra, hogy megszilárdítsa korábban megszerzett hatalmát. A környező szigeteket már korábban elfoglaló franciák ekkor határozott lépésre szánták el magukat, és támadást indítottak a „magyar király” ellen. A gyarmatosítókkal vívott kilátástalan ütközetben halálos sebet szerzett utazót az általa alapított erőd tövében helyezték örök nyugovóra.

Benyovszky Móric személyisége és legendája napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend. G. Németh György kezdeményezésére 2002-ben alakult meg a Magyar–Madagaszkári Baráti Társaság, amely egy évvel később héttagú nemzetközi expedíciót szervezett a kelet-afrikai szigetre. A világhírű hajós és felfedező által alapított város helyén törzsi szokás szerint állították fel Benyovszky háromnyelvű emléktábláját, valamint a szabadságot jelképező, Magyarországon faragott madárszobor másolatát. A világtól elzárt dzsungelfalu, Maroantsetra lakói egy zebut áldoztak fel az eseményen, és a szarvasmarhához hasonló nemzeti állat első pohár vérével leöntötték a szobrot. A kis település főterének alkalmi zászlórúdján pedig egymás mellé került a két nemzeti lobogó, amelyek közös színei a bennszülöttek értelmezése szerint a küzdelem, a remény és a béke jelképei.

Az expedíció résztvevői emléktáblát avattak a fővárosban, Antananarivóban található Benyovszky Móric utcában is, amely mellé a Budapestről ajándékozott utcanévtáblát rögzítették a falra. S a történések sora ezzel korántsem ért véget. A dr. Nagy Tibor által komponált „Benyovszky-himnusz” felkerült az afroázsiai zenei listák élvonalába, a magyar és francia nyelvű kiadás után pedig megjelent a híres utazó útinaplójának angol nyelvű változata. Sőt, már tervezik az újabb expedíciót is Magyarországról Madagaszkárra, a csodálatos sziget magyar királyának második hazájába.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2008. NOVEMBERI SZÁMÁBAN