Számos megdöbbentő ufóeset igazolja, hogy a legtöbb idegen űrhajó nem csupán maga állítja elő a működéséhez szükséges elektromágneses mezőket, hanem arra is képes, hogy adott esetben „ellopja” a meghajtásához szükséges energiát. Az ufókutatók érdeklődését a 45 évvel ezelőtt történt nagy New York-i áramszünet irányította rá arra, hogy az emberi technológia nélkülözhetetlen részét képező erőművek és üzemek, elektromos rendszerek és nagyfeszültségű távvezetékek valósággal vonzzák a kozmoszból érkező látogatókat. A világ különböző területein előforduló, sokszor napokon át tartó áramkimaradások alkalmával napjainkban is gyakran figyelnek meg ufókat, amelyek az elektromos hálózat „megcsapolásával” saját részükre vételeznek energiát.

Az ufókra jellemző elektromágneses hatás elsősorban az országúti és a légi találkozásoknál „megszokott” kísérőjelenség, amely azonban nemcsak egy-egy jármű elektromos berendezéseit károsíthatja, hanem épületekre és lakótelepekre, kisebb-nagyobb városokra, sőt akár teljes országrészekre is kihatással lehet, így valóban súlyos veszélyt jelent az emberekre. Erre a legkirívóbb példa kétségtelenül az 1965. november 9-én bekövetkezett észak-amerikai áramkimaradás, amely a kanadai Ontario tartomány déli részét és fővárosát, valamint nyolc északkeleti állam 30 millió lakosát érintette. A „nagy áramszünet” eredményeként 17 óra 27 perckor New Yorkra is teljes sötétség borult: egy szempillantás alatt kialudt a közvilágítás, megbénult a földi és a légi forgalom, s miközben a felszín alatti metróvonalakon és a felhőkarcolókban elakadt liftekben több százezer utas várt evakuálásra, a zsúfolt utcákon és köztereken is elképzelhetetlen káosz uralkodott. A soha nem tapasztalt rémületet kiváltó áramszünet Manhattant érintette a legérzékenyebben, ahol végül hajnali 4 órára sikerült visszaállítani az energiaellátást.

Az USA legnagyobb földrajzi kiterjedésű katasztrófahelyzetét követően több válságstáb is alakult a rendkívüli esemény kivizsgálására, de a legkiválóbb szakemberekből álló amerikai–kanadai bizottság még hónapokkal később sem tudott ésszerű magyarázattal szolgálni a történtekre. A legvalószínűbb feltevés szerint az Észak-Amerika egész keleti partvidékére kiható „láncreakciót” a Niagara vízesés felől Kanadába vezető elektromos hálózat túlterhelése idézte elő, de az automata vezérlés a veszély elmúltával magától helyreállt, így utólag már nem lehetett megtalálni a hiba valódi okát. Éppen ezért nem meglepő, hogy rövidesen számos teória látott napvilágot, majd több részletes beszámoló is nyilvánosságra került a „nagy New York-i sötétség” és az ufójelenség közötti kapcsolatról.

Az Amerikában észlelt légi anomáliákkal foglalkozó szervezet, a NICAP (National Investigations Committee on Aerial Phenomena) jelentése szerint november 9-én 17 óra 22 perckor egy Indianapolisba tartó hattagú társaság egy „gyorsan mozgó, fénylő tárgyat” vett észre, amely sebesen haladt a levegőben a közeli Syracuse város irányába. A helyi repülőtér ügyeletes tisztje néhány perccel később egy legalább harminc méter átmérőjű „tüzes golyót” pillantott meg, míg a légtérben köröző kisrepülőgép két pilótája egy „gömb alakú, fényes testet” látott, amint éppen elszakadóban volt a vízi erőmű felől érkező nagyfeszültségű vezetéktől. Talán nem mellékes megjegyezni, hogy a katasztrófa okait kutató bizottság ezt a környéket „gyanúsította” azzal, hogy hiba keletkezett a vezetékben, s a rejtélyt csupán fokozta a helyi elektromos művek által kiadott, sokat sejtető közlemény a Niagarától elindított 200 ezer kilowatt sorsáról: „Nem érkezett meg… Egyszerűen felszívódott…”

Az éjszakai áramszünet idején egyébként New York utcáin is több száz szemtanú észlelt a sötét égbolton cikázó, korong alakú repülő csészealjakat, de az eseményeket kivizsgáló bizottság „természetesen” ezeket a beszámolókat is elhallgatta a közvélemény elől. Pedig a „Niagara-incidens” korántsem egyedi eset volt, hanem egy hónapokon át tartó folyamat kezdetét jelentette, amelyben több észak-, közép- és dél-amerikai államban – elsősorban Texas, Új-Mexikó és Ohio, továbbá Mexikó, Argentína és Peru nagyvárosaiban – szünetelt az áramszolgáltatás órákon keresztül, s az adott térségekben valamennyi esemény előtt és alatt rejtélyes objektumokat figyeltek meg.

Az egyre gyakoribbá váló incidenseket kivizsgáló amerikai védelmi minisztérium később nyilvánosságra hozott dokumentumai alapján az elmúlt évtizedekben több alkalommal is riadókészültségbe kellett helyezni a hadsereg különleges alakulatait, amikor egy-egy rakétabázis, haditengerészeti és nukleáris támaszpont vagy stratégiai szempontból fontos erőmű közelében tapasztalt megmagyarázhatatlan légi tevékenység komoly aggodalomra adott okot. A Pentagon ekkor már tudta, hogy akár egyetlen repülő csészealj is képes az elektromos hálózat megzavarására, sőt részleges „megsemmisítésére” is, amely Amerika védelmi rendszerében is súlyos problémákat idézhetett volna elő. Egy évtized múlva, 1977. július 13-án azonban ismét valóra vált a rémálom: New York tízmillió lakója számára a késő este is 30 fokos hőségben valóságos poklot jelentett a 25 órán át tartó újabb áramhiány, amelyet a „hivatalos” indoklás szerint egy nagyfeszültségű gerincvezetékbe csapott villám okozott, de a rendkívüli állapotról szóló összegzés nem tett említést az ezúttal is felbukkanó, hatalmas méretű ufókról.

A 20. század közepétől napjainkig természetesen a világ más pontjairól is megannyi érdekes tudósítás érkezett a különböző erőműveket megfigyelő, illetve elektromos távvezetékeket „megcsapoló” repülő csészealjakról. Néhány áramkimaradás mindössze addig tart, amíg az azonosítatlan tárgy elhalad egy erőmű felett, de a legtöbb űrből érkezett „áramtolvaj” dollármilliókban mérhető károkat okoz a földi elektromos hálózatban, és a műszakilag sokszor megmagyarázhatatlan hiba kijavításáig, órákon vagy napokon keresztül szünetel az áramszolgáltatás az érintett városban vagy a környező településeken.

Legutóbb 2003 nyarán került sor nemzetközi médiavisszhangot kiváltó, titokzatos és elgondolkodtató eseményekre, amikor négy nagyobb, egymástól független áramkimaradás okozott riadalmat és káoszt, kellemetlenségeket és nehézségeket az USA, Kanada, az Egyesült Királyság, Svédország, Dánia és Olaszország több tízmillió polgára számára. A „véletlen egybeesésként” aposztrofált, rövidebb-hosszabb ideig tartó áramszüneteket ezúttal ugyan nem kísérte látványos ufóinvázió, de a mai napig érthetetlen eseménysorozat ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a 21. századi emberiség részére nélkülözhetetlen elektromosságtól való „megfosztottság” a legváratlanabb pillanatban, akár egész régiókat vagy kontinenseket érintően is bekövetkezhet, így kétségtelenül hatásos eszközt és fegyvert jelent a földi technológiát és energiát saját célra felhasználó, netán kifejezetten támadó céllal érkező fejlett idegen civilizáció egyedei számára.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
AZ UFÓMAGAZIN 2010. MÁJUSI SZÁMÁBAN