JÚNIUS 4. – MENETREND A TOLBUHIN UTCÁBAN
Délelőtt Martonvásáron a Tolbuhin utcában (!) szálltam fel a pesti buszra. Szerencsére nem a kint maradt 1987-es menetrend szerint (nem) érkezett...
De ki volt Tolbuhin? „Fjodor Ivanovics Tolbuhin (1894–1949) szovjet marsall. Szolgált a cári hadseregben. 1918-ban csatlakozott a Vörös Hadsereghez, és végigharcolta a polgárháborút. A második világháborúban előbb a krími front parancsnoka (1941–42), majd az 57. hadsereg vezetője a sztálingrádi csatában (1942–43). 1943–45 között frontparancsnok. 1943-ban a Donyec-medence több jelentős városát is visszafoglalta a németektől, majd Jerjomenkoval együttműködve felszabadította a Krím-félszigetet. 1944 májusától a 3. ukrán front vezetője, ezúttal Malinovszkij fegyvertársa, a iasi-kisinyovi nagy győzelmet követően mindketten megkapták a marsallbotot. Ezután Tito partizánjaival együttműködve részt vett a belgrádi hadműveletben. Csapatait ezt követően Magyarországra rendelték, ahol azok főszerepet játszottak Budapest bevételében és a balatoni csatában. A háború után a délkelet-európai szovjet erők, később a Kaukázusontúli Katonai Körzet parancsnoka volt” – írja a Ki kicsoda.
JÚNIUS 12. – MÉG NAGYOBB A NYOMOR
Tavaly 87 510 forint volt a létminimum összege, ennyi pénz kellett egy felnőttnek a létfenntartáshoz szükséges igények kielégítésére – közölte a KSH-ra hivatkozva a Világgazdaság. Két aktív korú felnőttnek egy gyermekkel már 210 024 forintra volt szüksége a minimális igények biztosítására, a nyugdíjasoknak 78 759 forintra. A létminimumhoz 134 ezer forintos bruttó fizetésre volt szükség. A minimálbér bruttó összege 98 ezer forint volt, ebből 64 190 forintot vihettek haza. Nyolc órás közmunkáért nettó 47 ezer forint járt, a szociális segély összege 22 800 forint. Eközben egyre nagyobb a nyomor, még a munkavállalók negyedének keresete sem éri el a létminimumot – írja a Népszava.
JÚNIUS 13. – MAGYARORSZÁG NAPJAINKBAN
JÚNIUS 15. – EGYENESEN TOVÁBB
– Elnézést, ez a busz elkanyarodik? – fordult hozzám egy termetes asszonyság a 181-esen.
– Hát előbb-utóbb valamerre nyilván kanyarodik majd – válaszoltam informatívan.– Miért, hová szeretne menni, az Aszódi vagy a Távíró utca felé?
– Egyenesen – hangzott az értelmes felelet, miközben a busz élesen jobbra fordult.
– Egyenesen a…?
– Hát tovább.
Ez nem komplett, mondom magamban.
– Nézze, ha úgy vesszük, az út végén végül mindenki egyenesbe kerül – vetettem oda a napi bölcsességet, és leszálltam a következő megállónál.
JÚNIUS 28. – ELHUNYT HEGYI IMRE
Nyolcvankét éves korában elhunyt Hegyi Imre karnagy, újságíró, riporter. Építészhallgatóként az alakuló Állami Népi Együttesbe került, hivatásos énekes volt, majd betanító karnagy harmincöt éven át. Pászti Miklóssal az első magyar profi oratórium-énekkart szervezte meg. A Magyar Rádióban tényfeltáró, oknyomozó dokumentumműsorokat készített 1965-től. Nevéhez fűződik a Névjegy című portréműsor és a Kovalik Mártával közösen készített Húszas Stúdió több ezer, egyórás műsora, a magyar dokumentumműfaj kiemelkedő alkotásai, mint például a Kék vér kutyabőr és a Vállalom. A Józsefváros című lap szerkesztője 1995-től volt. Az Állami Népi Együttes, a Magyar Rádió és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége örökös tagja. Munkásságát egyebek mellett SZOT-díjjal, Pour l’Ensemble-díjjal, Magyar Rádiózásért díjjal, Pulitzer-emlékdíjjal és többször Tolerancia-díjjal jutalmazták, megkapta a Magyar Rádió nívódíját és a MÚOSZ Aranytoll díját is. Hegyi Imrét a Magyar Rádió Nonprofit Zrt. saját halottjának tekinti. A Fortepanon elérhető fotón Kovalik Márta szerkesztő és Hegyi Imre riporter a Magyar Rádió VIII. stúdiójában 1980-ban.
JÚLIUS 12. – PÁLOS CÍMER A REFORMÁTUS TEMPLOMON
Pilismarót református egyháza 1560 és 1590 között alakult meg, amikor is templomot emeltek a falu közepén lévő dombtetőn. A főutcáról kétszáz lépcső vezet a templomig, amelynek kőkeretes kapuját a pálos rend címere díszíti, míg a bejárat feletti évszám az 1686-os átépítésre utal. A maróti földbirtokot 1493-ban II. Ulászló adományozta a pálosoknak, és a falu közel háromszáz évig, a rend 1786-os feloszlatásáig a szerzetesi közösség tulajdonában maradt. Ezt követően, több évtizedes bujkálás és nélkülözés után szerveződött újjá a református gyülekezet. A Szent Lőrinc tiszteletére felszentelt templomot 1820-ban Feigler Ferenc építőmester tervei szerint klasszicista stílusban átalakították, húsz méter magas tornya 1921-ben épült újjá egy tűzvész után.
JÚLIUS 30. – BABITS MIHÁLY NYARALÓJÁNÁL
Esztergomban található Babits Mihály (1883–1941) egykori nyaralója, emlékfalán kortársainak, barátainak, íróknak, költőknek, művészeknek az aláírásaival. Babits közel 60 műve született a présházból átalakított előhegyi villában, amelyet 1924-ben vett meg, és egészen haláláig itt töltötte a nyarakat feleségével, Török Sophie-val.
AUGUSZTUS 1. – VÉRADÁS A KAROLINA ÚTON
Ma délután – életemben másodszor – véradáson voltam az Országos Vérellátó Szolgálat Karolina úti központjában. Kértem véradó igazolványt, a „nemes cselekedet” honoráriuma pedig egy 500 Ft-os étkezési utalvány. Évente legfeljebb ötször lehet vért adni, és két teljes véradás között legalább 56 napnak kell eltelnie.
AUGUSZTUS 13. – ÚJ DIMENZIÓ A FOTÓZÁSBAN
Pontosan négy évet és húszezer fotót bírt ki az eddigi fényképezőgépem, és ahhoz képest, hogy a Nikon Coolpix L21 akkor a legolcsóbb kompakt gép volt, bőven kihoztam belőle a maximumot, sőt időnként még annál is többet… Most elérkezett az idő a váltásra.
Nagypapámtól kaptam 50 ezer forintos keretet, amiből három héttel ezelőtt a WestEnd Media Marktban vettem egy Sony DSC-H300 típusú gépet, de szinte azonnal bekrepált. Nem tudtam három napon belül visszavinni, így már csak javításra vették vissza. Két hetet kellett várnom az üzenetre, miszerint a fényképezőgép javíthatatlan, de kicserélik. Persze ugyanilyen típusúból addigra már nem maradt, így visszaadták a pénzt... Végül a Mammutban gond nélkül sikerült beszereznem, ráadásul kevesebb adminisztrációval, normális eladók közreműködésével. Sőt – legnagyobb meglepetésemre – pontosan ötezer forinttal, azaz 10%-kal olcsóbban! Mint megtudtam, az egyes Media Marktok árai eltér(het)nek egymástól, erre eddig nem is gondoltam. Lényeg, hogy tulajdonképpen nem is jártam rosszul!...
Ezzel egy „kicsit” jobb élmény lesz a fotózás, mint az eddigi kompakt géppel, amit a mai napon végleg nyugdíjba küldök. Fotós soha nem leszek, de „egyre jobban fotózó ember” egészen biztosan...
