Számtalan megdöbbentő röntgenfelvétel bizonyítja az eltérítettek szervezetébe ültetett implantátumok létezését, amelyek vélhetően az emberi test működéséről, cselekedeteinkről és szokásainkról továbbítanak értékes információkat a földönkívüliek számára. Ennek ellenére kevesen gondolnak arra, hogy a Földet ellenőrzés alatt tartó idegen fajok a miniatürizálás más formáit is felhasználhatják az emberiség megfigyelésére. Pedig a megoldást – ezúttal szó szerint – talán éppen a szárnyaló fantázia jelentheti!

Az UFO-kutatók napról napra több bizonyítékkal – és még több feltételezéssel – szolgálnak arra vonatkozóan, hogy a bolygónkat évezredek óta látogató idegen civilizációk akkor is folyamatosan szemmel tartják az emberiséget, amikor már-már elképzelhetetlen távolságra – akár több ezer vagy millió fényévre – tartózkodnak a Földtől. Egyesek szerint a világűrben keringő szondák segítségével figyelnek bennünket, mások szerint emberi alakot öltve vegyülnek el közöttünk, míg megint mások azt vallják, hogy az ellenőrzés leghatékonyabb módszere a tudatmanipuláció vagy az implantátumok beültetése. Pedig az információgyűjtés ennél egyszerűbb és eredményesebb módon is megvalósulhat: például olyan miniatűr szerkezetek közvetítésével, amelyeket az idegenek földi rovarokba – avagy mesterséges utánzatokba – operálnak be, és sokkal észrevétlenebb megfigyelést tesznek lehetővé, mint a bőr alá helyezett, könnyen felfedezhető és eltávolítható implantátumok.

A rovarszerű földönkívüliek „inváziója” már több mint másfél évszázaddal ezelőtt élénken foglalkoztatta az emberek fantáziáját. Egy 1835-ben megjelent „tudományos elmélkedés” például azt a lehetőséget vetette fel, hogy „néhány évtized múlva már elkészülhetnek az első távcsövek a Hold rovartanának tanulmányozására”. A parányi holdlakók vizsgálatára természetesen azóta sem került sor, de a „holdbéli rovarcsordák” bizony sokáig nem hagyták nyugodni a korabeli csillagásztársadalmat. Az apró termetű földönkívüliekre vonatkozó elképzelés tehát egyáltalán nem új keletű, de valódi bizonyítékokkal csak a 20. század szolgálhatott a kis teremtmények létezésére. A közelmúltban amerikai és orosz UFO-kutatók által nyilvánosságra hozott felvételek olyan különös, gyaníthatóan nem földi lényeket ábrázolnak, amelyek mérete nem haladta meg a néhány centimétert, sőt, a legkisebb még a négy milliméteres átmérőt sem érte el.

A becslések szerint mintegy 30 millió rovarfaj él a Földön, de eddig csupán 700 ezer fajt határoztak meg, ráadásul több ezer változatot mindössze egyetlen példány alapján ismer a tudomány. Ez bizonyára nyomós érv lehet az ismeretlenség jótékony homályába burkolózó idegenek számára, akik a teljesen észrevehetetlen rovarszondákat nemcsak a környezet változásainak érzékelésére, hanem a közelben tartózkodó emberek gondolatainak vételére és továbbítására is beprogramozhatják. S amikor tavasztól őszig alig tudjuk esténként nyitva tartani a lakás ablakait a hívatlan „szárnyas látogatóktól”, vagy amikor megannyi repülő, mászó, csípő és szúró rovar között sétálunk az erdőben – vajon ki gondolna arra, hogy közöttük is akadhatnak földönkívüli megfigyelők?

A szakértők többsége nem kételkedik abban, hogy néhány évtizeden belül az emberiség is létrehozza a gondolkodó gépeket: a távoli bolygókat vagy a környező csillagokat ugyanis célszerű először intelligens robotszondákkal felderíteni, amelyeknek rendkívüli önállóságra, rugalmasságra, és adott esetben szaporodási képességre is szükségük lehet. Az idegen égitestek tanulmányozására pedig mi sem alkalmasabb a szemmel alig látható, néhány centiméter átmérőjű szondáknál, amelyek célja elsősorban a felderítés és az élővilág megfigyelése, de soha nem „süllyednek le” odáig, hogy felvegyék a kapcsolatot egy ismeretlen civilizáció képviselőivel.

PRUSINSZKI ISTVÁN

EREDETILEG MEGJELENT
A HIHETETLEN! MAGAZIN 2009. ÁPRILISI SZÁMÁBAN